Közép-Kelet-Európa nyugtalan, szüntelen feszültségben áll a szintén nyugtalan Nyugat-Európával. Mindenki ideges a migránsválság miatt, az egyik azért, mert rá akarják tukmálni azokat az embereket, akikhez semmi köze, a másik azért, mert nem érti, hogy az egyik miért ilyen engedetlen. Ebből fakadóan egyre több minden idegesíti a feleket, akik merőben más válaszokat adnának a jelenkor kihívásaira. Közben sokan úgy érzik, hogy a politika teljesen eltávolodott az egyszerű emberek életétől, gondjaitól. Schmidt Mária Nyelv és szabadság című, új esszékötete érthetően egymáshoz kapcsolja azokat a jelenségeket, amelyek a feszültségek kiindulópontjai voltak az elmúlt évben, években. Rengetegszer ismételt szavak lepik be a közbeszédet, a könyvből pedig világossá válik, hogy miért ezek a szavak repkednek jobbról-balról, és hogyan függnek össze.
Migránsválság, liberális elit, globális tőke, Soros György, Angela Merkel, az Európai Unió válsága és jövője, illiberalizmus, Brüsszel, korrupció, náci, morális aggályok, fékek és ellensúlyok… Hosszan sorolhatnánk azokat a kifejezéseket, amelyeket szinte naponta vág hozzá az egyik oldal a másik oldalhoz, és ékesen bizonyítják: beindult a kultúrharc. A jelen valóságában élő konzervativizmus és a múltba révedés élményéért bármilyen esztelenségre hajlandó, megcsontosodott liberalizmus, az emberekkel konzultáló „populisták” és a multikulturális vállalatokkal konzultáló technokraták küzdenek egymással. A 20. századi reflexek a 21. századi lehetőségekkel. Erre az erősnek ható gondolatra épül a Nyelv és szabadság, de ha végigolvassuk az összefüggéseket, azok bizony alátámasztják a fő gondolatot.
Az egész kultúrharc legfontosabb eleme, hogy miről és hogyan beszélünk, illetve miről nem szabad, sőt nem lehet beszélni. Utóbbi a legsúlyosabb eset, amikor megbélyegzéssel sikerül kiiktatni bizonyos szavakat a közbeszédből. A nyelv és a szavak szabad korlátlan használata nélkül viszont nincs szabadság, mert nem is tudjuk megfogalmazni azt, ami gúzsba köt – ezen áll vagy bukik az ügy, és ez olyan jelentőséggel bír, hogy a kötet címe is ezt emeli ki. De kik akarnak szavakat, fogalmakat betiltani, és ezáltal a szabadságunkat korlátozni? Az a liberális politikai, gazdasági és médiaelit, amely a tömegtájékoztatás felett gyakorolt elsöprő uralma által ráerőszakolhatta a társadalomra a kényes szavaktól gondosan megszabadított polkorrekt újbeszédet – adja meg a választ Schmidt Mária. Nyugaton már erőteljesen ez uralja a közállapotokat, Magyarországon jóval kevésbé, és ebben gyökereznek azok a konfliktusok, amelyek szinte az első pillanattól terhelik a 2010 utáni Orbán-kormányok és az Európai Unió viszonyát.
Politikára alkalmatlanok építik a gazdasági birodalmat
A rendszert látszólag irányító, gumifejű politikusok álproblémákon polemizálnak polkorrekt nyelven, az embereket valóban érintő és érdeklő ügyekkel azonban nem foglalkoznak. Ezzel nemcsak az embereket riasztják el a közügyek iránti érdeklődéstől, hanem magát a politikusi szakmát az érvek és ellenérvek ütköztetését is válságba sodorták, hiszen „politikai menedzserek” ülnek a tisztségekben, akiknek víziójuk nincs, csupán arra figyelnek, hogy a következő választáson is ott maradhassanak, ahol vannak. Ezek a színtelen-szagtalan politikai menedzserek alkalmatlanok mindazon globális nehézségek megoldására, amelyek a rendszerváltás óta Európára szakadtak, súlytalan pótcselekvésekbe menekülve próbálják jelentősként eladni magukat, semmilyen döntésükért nem vállalják a felelősséget, de megütköznek, amikor az ellenoldalon felbukkannak a szó szoros értelmében vett politikusok. A politikában is hasonló safe place-eket alakítottak ki, mint az egyre durvábban elfajuló liberalizmus által dominált egyetemeken.
Ha egy valódi politikus kényelmetlen felvetésekkel, érvekkel lepi meg a langymeleg politikai safe place lakóit, akkor ellenérvelés helyett feltartott mutatóujjal méltatlankodnak, hogy ilyet nem lehet mondani. A valóságtól elrugaszkodott bikkfanyelvből nem kérő nép pedig fokozatosan a valóság talaján álló, igazi politikusok felé fordul. Őket bélyegzik populistának a liberális technokraták, akik már alig titkolják, hogy egyre kevésbé hisznek a demokráciában, azaz a népfelségben, és inkább a jogállami fékek és ellensúlyok iránt éreznek erős vonzalmat. Már odáig is eljutnak, hogy kimondják, a nép nem mindig képes megfelelően szavazni:
A demokráciára és a szabad választásokra való hivatkozás kezd kimenni a divatból, helyébe a jogállam, a fékek és ellensúlyok lépnek. A jogállamra való hivatkozás a népképviselet megkérdőjelezését jelenti, vagyis a nép helytelen – értsd: az elit által nem támogatott – döntését hivatott helyrebillenteni.
Gyakorlatilag a szemünk előtt zajlik a megcsontosodott, dogmatikus liberalizmushoz körömszakadtáig ragaszkodó birodalom kiépítése. Ennek az igyekezetnek az említett politikai menedzserek csak az első vonalát képezik. Őket támogatja a nyugati világ tömegtájékoztatását elsöprő fölénnyel uraló (beleértve a cenzúrázott Facebookot) liberális médiaelit, a liberalizmus céljaiért civilnek álcázva küzdő NGO-k, és a mindennyiukat a politikai elittel elnökségi és felügyelőbizottsági tagságok szintjén is összeforrott multikulturális nagyvállalati és pénzügyi körök tartják el. Ez pedig a saját profitján kívül semmi mással nem törődik, és főleg senki felé nem tartozik felelősséggel, nem elszámoltatható.
Amíg az áldozatokért aggódunk, darabokra törik a társadalom
Ezt a rendszert építik a társadalomjobbítónak mondott, utópista mozgalmi törekvések is. A hatalmi helyzetben lévő liberalizmus morális vétségként értékel minden tőle eltérő véleményt, mindentől retteg, minden változást elutasít. Az objektivitás, a tudományosság, a szakmaiság és a függetlenség jelszavai mögött erkölcsi relativizmusba taszítja, atomjaira töri a társadalmat. Újabb és újabb „elnyomott” kisebbségeket húznak elő a bűvészkalapból, akiket fel lehet karolni áldozatként, és ezáltal a Jó Ember szerepében tetszelegni, a közélet viszont fokozatosan leszűkül az egyén saját töredékidentitásának kiválasztására és annak hisztérikus védelmezésére. Az olyan, védelmet nyújtó identitások pedig, mint a nemzet, a vallás, a szülőföldhöz ragaszkodás, elhalványulnak, sőt a liberális média szándékosan nevetségessé teszi azokat.
Mindezek ismeretében – és további, konkrét esetek felidézésével – világossá válik Schmidt Mária elővezetésében a népvándorlás valódi háttere is. A nyugati politikai elit alkalmatlan ennek a válságnak a megoldására, de nem is azzal a feladattal helyezték pozícióba az eltartói, hogy megoldja, hanem éppen azért, hogy előmozdítsa. A társadalom szétverésében a nagyvállalati-pénzügyi körök megbízható szövetségese a technokrata politikai elit, amely ráadásul a 60-70-80-as évek gondtalan nyugati jóléti társadalmán szocializálódott, és ebbe a végleg leáldozott korba próbálja visszakormányozni Európát – a közép-kelet-európai tagállamok véleményét meg sem kérdezve. Azt az időszakot az amerikai-szovjet erőegyensúlyon alapuló biztonság mellett a világháború és a nácizmus pusztításától való iszonyat alakította, így minden adott volt a jólétben tobzódó, de kimosott agyú nemzedékek kineveléséhez. Ezek a néptömegek a fent taglalt liberális birodalomépítés támaszai Nyugaton. Az EU keleti tagjaival pedig éppen az váltja ki a régi tagállamok konfliktusát, hogy ugyanebben az időben nálunk szegénységben élő, ám a diktatórikus propagandán átlátó, és a józan eszét megtartott nemzedékek nőttek fel.
Történelmi tapasztalataink révén immunisak lettünk a totális eszmerendszerek múltat eltörlő és mindig csak a jövőben napos időt ígérő szirénhangjára.
A jövőnket mi építjük fel
Sokáig lehetne folytatni a sort, például Németország – náci múltjában gyökerező – egészen esztelen viselkedésétől, a szabadnak és függetlennek mondott sajtó többszöri kínos lelepleződésén át, az iszlám és a kereszténység megítélésénél alkalmazott kettős mércéig, de mindez jócskán meghaladja egy cikk terjedelmét. Ha azonban az eddigiekben leírt karaktereket megszemélyesítjük – ahogy azt a szerző is megteszi a könyvben –, és a technokrata politikai menedzser helyére Angela Merkel vagy Jean-Claude Juncker nevét írjuk be, az igazi politikus helyett Orbán Viktort írunk, a nemzetközi nagyvállalati és pénzügyi köröket Soros György nevével fémjelezzük, az ezekkel összenőtt politikus helyett pedig mondjuk Emmanuel Macront írunk, az érzékelteti, hogy mennyire a közelmúltunkról és a jelenünkről szól a Nyelv és szabadság. És a jövőnkről is, hiszen Schmidt Mária kijelenti, hogy a saját lábára állt, saját véleményét és érdekeit felvállalt Magyarország, azaz mi döntünk a saját jövőnkről. Ahogy Békés Márton fogalmaz az utószóban:
Közép-Kelet-Európa népei mostantól a saját történelmüket írják a 21. században.
Aki jön, jön, aki nem, nem – tehetjük hozzá.
Ferenc
2017-12-12 at 10:04
De betanultad, efftársnő, Rákosi nagypapid szeminárium-szövegét! És csak a kreténség ragadt így rád?
Ferenc
2017-12-12 at 10:01
Kik “tudják” ezt, ha nem a hazaáruló vörös tetvek!
KARY
2017-12-12 at 00:49
…gaz.. addig álljatok féllábon.Libssi Karácsonyotok szintjén vagytok ,valaki elküldte a sajtónak ahogy zárt körben ahogy vonyitott mert miniszterelnökjelölt lett az MSZP-seknél ,nálatok balliberálisoknál a tök szellemi ,politikai sötétség van.
Kéfa
2017-12-11 at 18:23
Nem ismerem sem a Macront, sem a Merkelt.
Te kettőjük közül kire gondolsz?
olszal
2017-12-11 at 12:34
Hát ömlik a hülyeség a nem idevaló, primitív proletárok göthös gondolataiból…
Miért nem a hir.24 és a 444 hazaáruló oldalakon nyilvánítanak véleményt? Vaj’h miért settenkednek itt, mint egy sötétben bujkáló liberálfasiszta? Próbálnak eszement véleményükkel lázítani, éket verni a normálisan gondolkodók, a magyar emberek közé?
Emlékeztetem őket a hajdani Reagen elnök szavaira(ha egyáltalán tudják kiről van szó?)
“Liberális barátainkkal nem az a baj, hogy semmit nem tudnak, hanem az, hogy amit tudnak, az nem úgy van.”
Minden mocskos hozzászólásuk ezt bizonyítja, undorító a hozzá nem értésük, a magyartalanságuk. Ömlik a bűzös szenny a szájukból és mérgez.Talán nem sokáig…Remélem csak a választásokig.
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!☺
Kéfa
2017-12-11 at 12:14
Banyekné, sajnos a globális helyzet nem kedvez az enyhülésnek, bolygónk részekre szakadásáról mint reális lehetőségről mit gondol? Emlékeztetném, hogy Budapest már kettészakadt, most a Duna folyik a közepén. 🙂
KARY
2017-12-11 at 10:43
Gyurcsány ballib bandádat soha ne felejtsd el Hüpatia mert lövesse a te pofádat szét a gyurcsánybandád ,mint tette 2006 őszén a korruptsága ,országot hazudva szétlopásaik ellen tüntetőkkel.
KARY
2017-12-11 at 10:44
…. akkor rohadtul fogod a ballib politikát imádni.
Kaktusz
2017-12-11 at 09:43
Mondták már neked, hogy egyre több ökörséget beszélsz? No és az angolok,hazaárulók, vagy hülyék?
És azt mondták már neked, hogy a geopolitikai meghatározás fontos egy ország életében?
Kaktusz
2017-12-11 at 21:33
Azt csak hiszed, hogy bánják. És ugyan miért hülyék? Nagyon jól megvoltak az unió előtt is, és meglesznek az unió után is. Mi is példát vehetünk róluk. UGYANIS az EU nem minden. Van élet az EU-n kívűl is.
Ferenc
2017-12-11 at 09:24
Kimondani? “Liberális demokráciában”? Ha PC, persze semmi gond, de egyébként, mint Szolzsenyicin: “fejem, vagy írásom”?
Alexxx
2017-12-11 at 01:31
A parancsolgató Nyugat-Európa mirajtunk is degeszre gazdagodott és gazdagszik. Nem leszünk a csicskásai és nem vesszünk át szemetet tőlük, beleértve a migránsoknak nevezett betolakodókat. Ez legyen az ő gondjuk. De ha nagyon erőszakoskodnak akkor tényleg
KI KELL LÉPNI VÉGRE AZ EURÓPAI UNIÓBÓL mert eddig is többet vitt, int amennyit hozott. A tőke miatt nem kell félni, a kapitalisták hülyék lesznek elvinni a gyáraikat. Jó, elvisznek majd látványosan ötöt-hatot, később suttyomba visszajönnek.
KARY
2017-12-10 at 23:30
ECHO TÉVÉ előtt végignéztem és hallgattam Mária és Zsolt beszélgetését ma este ,pontosan rávilágitottak azokra a milliárdos és balosan liberális hatalmasok és főleg a háttérhatalmaskodók módszereikre akik SZTÁLINHITLER egyeduralmukat liberális öltözékbe bújtatva nem tűrik a más politikai ,társadalmi ,vallási ,gazdasági ,….. és az összes övékétől eltérő nézeteket ,véleményeket ,nem is érdekli őket az átlagos emberek vélemény ,milliárdjaikkal talpnyalóikat lefizetik ,akik nagy buzgósággal hajtják végre a rájuk bizott parancsokat.
Alexxx
2017-12-11 at 01:33
Ezek miatt kell kilépni az EU-ból. Inkább szerényebben éljünk, de szabadon.
Zita
2017-12-11 at 08:00
még az sem biztos, hogy szerényebben kellene élnünk.
Gáspár Anett
2017-12-10 at 23:27
Miért mondatták le Sydlot és miért nem indul Slota?!
Nagy baj lenne, ha szétvernék a V4-et!