Egyben maradhat a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózata, az MTA elnöke ugyanakkor tudomásul veszi a kormány szándékát, hogy az akadémia szervezetén kívül kívánják azt működtetni. Ez is szerepel abban a közös szándéknyilatkozatban, amelyet Lovász László elnök és Palkovics László miniszter pénteken Budapesten írt alá.
Az MTA által az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint az akadémia és az Innovációs és Technológiai Minisztérium tárgyalódelegációja Lovász László elnök és Palkovics László miniszter vezetésével találkozott. Mint írták, a felek a következő hetekben dolgozzák ki a részleteket, az így születő javaslat az akadémia legfőbb döntéshozó testülete, a közgyűlés elé kerül. A szándéknyilatkozatban szerint a tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy az MTA kutatóintézet-hálózata 2020. január 1., az új struktúra kialakulása után egyben marad, az esetleges belső strukturális változtatásokról az új irányító testület dönt. A létrehozandó testület(ek)be az MTA és a kormány paritásos alapon küld képviselőket a tudományos közösség többségi részvételének biztosítása mellett. Az irányító testület elnökét az MTA elnöke és a tudománypolitikáért felelős miniszter konszenzusos javaslata alapján a miniszterelnök nevezi ki. Az MTA kutatóintézet-hálózat által használt, működtetett vagyon az MTA tulajdonában marad. Az érintett vagyon új konstrukcióban történő rendelkezésre bocsátásának jogcímét azonban meg kell határozni. Az intézetek az MTA névjegyét (brandjét) használhatják, ha az MTA követelményeinek megfelelnek – áll a dokumentumban. A felek kiemelték, hogy a kutatóintézet-hálózat világos, hosszú távú stratégia mentén – beleértve a finanszírozást is – működik. Az intézethálózat működtetését önálló jogi személy végzi, ennek jogi formáját a tárgyaló felek később egyeztetik. Az ITM minisztere biztosítja a 2019. január 1. és 2019. május 31. közötti időszakra az MTA kutatóintézet-hálózat működését szolgáló személyi és dologi forrásokat. A fenti elvek szerinti megállapodást követő időszakban az új irányítási rendszer életbe lépéséig az MTA kutatóintézet-hálózat finanszírozása legalább a 2019. évi színvonalon biztosított – tartalmazza a szándéknyilatkozat. Mint írták, a kormány célja a kutatási források jövőbeli növelése.
Forrás: MTI; Fotó: Akadémia Klub
Veres Péter
2019-03-10 at 18:18
Kevesen tudják, hogy Nyugaton a tudományos cikk publikálásért a szerzőnek általában fizetni kell. Ráadásul az amerikaik által kitalált mennyiségi mutatókkal “impact-factor”, avagy “Hirsh-index” stb. egyáltalán nem lehet a kreativitást, vagyis a minőségi jellegű tehetséget meghatározni, még inkább kimutatni, illetve mérni. Mendelejev a zseniális kémikus egész életében összesen csak hét tanulmányt publikát. Manapság elbocsájtanák bármely kutatóintézetből arra való hivatkozással, hogy keveset publikál. Jelenleg az általános a cikkek mennyiségének – módszertanilag elfogadhatatlan előtérbe helyezése, vagyis a kvantitatív szemlélet teljesen megalapozatlan eltúlzása. Dominál az elcsépelt tudománytalan jelszó: “publikálj vagy meghalsz” a tudományos kutatásban. Az egyik folklorista kollégám, öt nyelven beszél és több mint ezer tanulmányt publikált. Ennek ellenére mégsem választották meg akadémikusnak. Viszont az intézet egykoron Aczél által önkényesen kinevezett munkásőr káder igazgatója, aki 17 éven keresztül uralkodott, egyetlen idegen nyelvet sem tud. Ráadásul sokkal, de sokkal kevesebbet publikált, minden további nélkül mégis akadémikus lett. Sőt az MTA-n többször is hangadó vezető pozíciót töltött be. Egész életében semmilyen tudományos felfedezést nem tett, mert tévesen azt hitte: a tudományos kutatás egyenlő semmitmondó cikkek gyártásával.
Dr. Veres Péter
2019-03-10 at 17:39
Hagyján, hogy az újságok nem publikálják beküldött szakszerű kritikai megjegyzéseimet. Csakhogy, amikor Akadémia régebbi elnöke az általa jól ismert tudományos munkásságomra irányította a figyelmet előadásában 2013 áprilisában rendezett őstörténeti konferencián, ez az immár tudománytörténetté váló megjegyzése – különös módon – később kimaradt a MŐT vezetősége által publikált kötetből. Mégpedig Vásáry István, Sudár Balázs, Szentpéteri József és Fodor Pál jóvoltából, Paládi-Kovács Attila akadémikus utasítására, akik mind a Magyar Őstörténeti Témabizottság senki által nem megválasztott vezetői egészen mostanáig. Mint ahogy megakadályozták előre többször is bejelentett előadásom megtartását MTA által rendezett Őstörténeti konferencián. Ez a kirívó eset máskülönben jellemzi az Akadémián belül uralkodó maradi szellemi légkör színvonalát. Az MTA uralkodó áramlat az intrika és a mindent, mindenkit letipró karrierizmus, valamint a pénzforrások önző kihasználása látszat tudományos eredmények ügyes manipulálásával. Méghozzá a sokszor semmit sem mondó “impakct-factorra” való álságos hivatkozással, amelyet tudományos folyóiratok általános hatásának vizsgálatára találtak ki az USA-ban és egyáltalán nem egyes kutatók értékelésére.
Veres Péter
2019-03-10 at 16:10
A multidiszciplinaritás vagy interdiszciplinaritás, amelyet régebben francia-, illetve szovjethatásra – komplex módszernek is neveztek nálunk, kétségen kívül hasznos kutatási eszköznek bizonyult, jóllehet önmagában szintén nem csodaszer. Az interdiszciplinaritást – a matematikához vagy a logikához hasonlóan – ugyancsak nem lehet univerzális módszerként deklarálni, mivel egyszerűen nincs univerzális tudományos módszer. Ugyanúgy lehet akár hibaforrás is, akárcsak a logika, matematika vagy statisztika, ha helytelenül alkalmazzák, mint bármilyen más modern módszer estében nem egyszer sajnos megfigyelhető hibaforrás most is. Például a genetikában, amely újabban divatos hivatkozási alap szokott lenni MTA mindenkori elnökének címzett gyakori kollektív tiltakozásokban, amikor a nyelvtudomány eredményeit — módszertanilag megengedhetetlen módon — genetikai adatokkal próbálják egyesek cáfolni. Ugyanis egyelőre sokan nem értik, főleg nem tudják, hogy például a speciális „th” hang földrajzi elterjedésének összevetésekor az „O” vércsoport domináns területével Nyugat-Európában, a kapott korrelációból teljesen téves következtetésre jutottak éppenséggel a nem dilettánsnak tartott genetikusok is. Az utóbbiak a statisztikai és matematikai szabályokat, például a Galton által felfedezett “visszatérés az átlaghoz” statisztikai módszert meg nem engedhető módon gyakran ok-okozati kapcsoltnak,sőt tévesen genetikai törvényszerűségként interpretálják. Ezzel azonban lejáratják magukat, főleg a rasszizmust „alátámasztó”, IQ tesztekkel kapcsolatos, sehová sem vezető évszázados pszeudovitában. Ennek áldozatává vált nemrég a Nobel-díjas J.D. Watson. Az utóbbi ugyanis kritikátlanul átvette R. Lynn 1973 publikált megalapozatlan, sajnálatos módon csaláson alapuló nézetét,amely bizony elavult tudományos mítosz.
Dr. Veres Péter
2019-03-10 at 15:36
A további félreértések elkerülése végett leszögezzük, bármennyire is logikusan gondolkodik bárki, legyen az akár Nobel-díjas tudós, vagy MTA akadémikusa, ha hiányzik az adott kérdéskörben a kompetenciája, a vizsgált probléma historiográfiájának alapos ismerete, vagy netán a kiemelkedő kreativitása, nem képes komoly tudományos eredményeket produkálni, bármennyire igyekszik. Mindez hatványozottan vonatkozik azokra, akiket az honfoglalás előtti történet kutatásával foglalkozó szakemberek joggal laikusoknak, amatőröknek vagy dilettáns műkedvelőknek ami egyértelműen a hozzá nem értés, a megfelelő tudással nem rendelkező, de feltűnésre vágyó személyek szinonimája. Az utóbbiakra, általában az a jellemző, hogy miközben az általuk nem ismert tudományt megalapozatlanul kritizálják, sőt durván becsmérlik, rendszeresen túlértékelik „vaslogikájuk” jelentőségét, illetve gondolkozási képességüket, nem kevésbé tehetségüket, valamint az adott témában való, enyhén szólva, szerény jártasságukat. Ilyen például annak a nyugdíjas mérnök, illetve írónak az esete, akik unalmukban rendszeresen ócsárolják a magyar őstörténettel foglakozó tudományok komoly eredményeit, miközben halvány fogalma sincs az adott problémáról. Nem rajtuk csodálkozom, hanem inkább azon újságok szerkesztőségén, akik kimondottan tudományellenes nézeteknek előszeretettel biztosítanak publikálási lehetőséget. Ezzel viszont – nem félünk kimondani, tudatosan megtévesztik az olvasókat és a magyar közvéleményt.
Veres Péter
2019-03-10 at 15:17
A magyar etnikum honfoglalás előtti történetét, amelyet hagyományos módon és helyesen őstörténetnek szoktak nevezni, rendkívül szétágazó problematikája miatt, mint minden komoly tudományos kérdés, kimondottan interdiszciplináris jellegű. Törvényszerű, hogy a magyar őstörténet, mint viszonylag önálló tudományág, rendkívüli bonyolultsága következtében nem lehet diszciplináris jellegű, ahogyan többen tévesen hiszik. Mint például Sudár Balázs turkológus, aki MTA MŐT titkárának való teljesen megalapozatlan és igazságtalan kinevezéséig – jellemző módon — egyáltalán nem foglakozott a magyarság őstörténettel. Ez a diszciplína köztudomásúlag több tudományágon alapuló komplex módszert igényel.
Dr. Veres Péter
2019-03-09 at 10:44
Az általam itt elmondottak lényegét, miszerint ökológiai okok következtében az eurázsiai sztyeppe közepén éppen a magyarok fedezték fel a nagy művelődéstörténeti jelentőségű új ökotípust, folyamatosan publikáltam külföldi szakfolyóiratokban. Minthogy bizony a keserű igazság az, hogy a MTA eddig valóban nem biztosította a szabad kutatás és publikálás lehetőséget. Annak ellenére, hogy tudományos fokozattal rendelkező, külföldön is elismert kutató vagyok, négy nemzetközi folyóirat szertesztőségi tagsággal. Sajnálatos módon az objektív igazság az, hogy Akadémián eddig jól megszervezett klikkek uralkodtak. Aki nem volt tagja “baráti körüknek”, nem kapott publikálási lehetőséget és támogatást. Bizony ez a szomorú valóságos helyzet. Vásáry István, Paládi-Kovács Attila akadémikusok, Sudár Balázs, Szentpéteri József és Fodor Pál a Magyar Őstörténeti Témabizottság vezetői, irigységből és inkorrektségből kizártak a MőT-ból. Sőt nem engedélyezték előadásom magtartását sem a magyarság honfoglalás előtti lovas-nomadizmusának a jelentőségéről az MTA által szervezett Őstörténeti Konferencián. Miközben olyan kollégák is szerepeltek ott, akik soha eddig nem foglalkoztak komolyan a magyar etnogenezis bonyolult problematikájával.
Dr. Veres Péter
Ecsedi Imre
2019-03-09 at 20:09
Köszönjük, ez is az igazság egy szelete.
Veres Péter
2019-03-09 at 09:40
Lovász László saját bevallása szerint Aczél támogatója volt, amikor a matematikai professzori kinevezéseket származási alapon osztogatták. Amikor barátja, Pálinkás József volt az MTA elnöke, udvariasságból bevittem hozzá megjelent könyvemet. Ebben többek között bizonyítottam, hogy különleges ökológiai okok következtében az eurázsiai sztyeppe közepén éppen a magyarok ősei fedezték fel a kiemelkedő kultúrtörténeti jelentőségű mozgékony ökotípust – a lovas-nomadizmust. Monográfiámat, amelynek címe: “Mérföldkövek a magyar őstörténetben” azonban nem az MTA adta ki, jóllehet csaknem 50 éve ott tevékenykedtem tudományos főmunkatársként, ráadásul főleg éppen ebben a témakörben.Viszont kutatóintézetünkben az egyetem elvégzése után azonnal elhelyezkedő csinos lányok semmitmondó szakdolgozatait könyv alakban rögtön publikálták. Sőt erre való hivatkozással kitüntetésekkel halmozta el őket az Aczél által önkényes hatalmi szóval kinevezett 17 éven át egyfolytában uralkodó igazgató, egykori munkásőr, aki jellemző módon, egyetlen idegen nyelvet sem tud akadémikus létére. Arra persze bőven akadt akadémiai pénz, hogy igazgatói bürokratikus levelezését vastag kötetben kiadják. Másnap, amikor megint az MTA Elnöki Titkárságon jártam, legnagyobb megdöbbenésemre, könyvemet, amely disszertációm anyagát is tartalmazta — a kidobott újságok között, a szemétkosár tetején találtam meg.
Klárika
2019-03-09 at 00:04
Ez a legnagyobb baj!! A ballibsi “patinával” bevonva.
antilibsi
2019-03-08 at 20:34
Javaslom, hogy hozzanak létre egy Nemzeti Tudományos Akadémiát, majd az MTA-ból a hazafi tagok igazoljanak át az NTA-hoz.
És onnantól kezdve az NTA-ba csakis hazafi értelmiségiek csatlakozhassanak.