Megjelent egy digipack album, amit piros színű gumival fogtak össze. Milyen zenére gondolsz? Ha csak a szexen jár az eszed, akkor talán egy régi harisnya, de ha a csak a rock and rollon – ami egyenesági rokonságban van az erotikával -, akkor Paul McCartney barátságos, mégis valahol érzéki albuma, az Egypt Station, amely lendületből a Billboard 200 élére ugrott, ami ez ex-beatle zsenijével legutóbb 1982-ben fordult elő.

PZL – 061.hu

36 év telt el azóta, de McCartney türelmes ember. Már mindent látott, mindent hallott, sőt mindenki látta és hallotta is. Ő volt Lennon mellett a Beatles legfontosabb zeneszerzője, felmérhetetlen a popra gyakorolt hatása, épp ezért inkább zenél, hogy mi se a múlttal foglalkozzunk, hanem azzal ami itt és most történik. Mert az történt, hogy szeptember 7-én megjelent Egypt Station Paul McCartney 25. Beatles utáni (szóló vagy a Wingsszel közösen készített) lemeze, amely öt évvel követi a 2013-as New című szintén erős albumot. Persze, mert Macca minden munkája izgalmas, még azok is, amelyekre inkább azt mondanánk, hogy időtlen, laza kis popdalok. Az Egypt Station a nyolcadik listavezető lemeze 1970 óta, és azt kell mondanunk, hogy az egyik legjobb valaha készült McCartney-lemez. Egyszer sem ül le, minden dala hibátlan popdal, és még a léha, könnyed felvételekben is vannak olyan kreatív ellenpontok, hogy bármilyen szőrös szívű Lennon-fan megadja magát neki.

Pedig még az utazás-koncepció sem különösebben eredeti (vö. például a sok százból: Szörényi Utazás című albumát), de valahogy olyan természetességgel tudja az idilli popzsánert (Dominoes) összehúzni a Velvet Undergroundot idéző retró kakofóniával, amire csak a zsenik képesek. Minden olyan lazán, csuklóból született… Ha van örömzene, amitől jobb kedve lesz a hat és a hetvenhat évesnek, akkor az az Egypt Station. McCartney fiatalos, életigenlő, itt-ott  könnyed zongora futamokkal lágyított, kimondottan populáris, de megkapóan igényesen és változatosan hangszerelt albuma valójában megunhatatlan, annyi kreatív finomságot rejtett el a valóban egyszerűnek ható popdalokban, hogy jócskán van róla mit szüretelnünk.

Az Adele-lal, Beckkel és a Foo Fighters-szel is együtt dolgozó producer-istennel, Greg Kurstinnal rögzített album máris klasszikus. Bármelyik dalt (Pl.I Don’t Know, Come On to Me, a Happy with You) kiemelhetnénk, mindegyik klasszikus felvétel ötös osztályzat, még akkor is, ha az 1970 óta ismert szólóéletmű mindegyik lemezén szerepelhettek volna. Mert van, amiben az állandóság, a megbízható minőség a nagyszerű, és van, amikor helyénvaló ez az olyan elragadtatás is: McCartney nélkül rosszabb lenne a világ, de szerencsére itt van köztünk, és már ez is óriási dolog, ráadásul most elküldte nekünk egyiptomi utazási naplóját. is.

Paul McCartney
Egypt Station
Universal
16 szám 57 perc