Hatalmas botrány lett Illyés Gyula 1965-ben megjelent verséből, amely zseniálisan bemutatta az önfelmentő, magát „kifehérítő” káder alakját. A Kortársban megjelent mű után a párt le akarta „leplezni” Illyés „mélymagyarkodását”, egy jelentés szerint Aczél György antiszemitának nevezte a verset, amin Illyés (joggal) megsértődött. Maga a vers szinte egyáltalán nem ismert, pedig igazán csodálatos darab. Vélhetjük, hogy tudatosan lett elhallgatva – túlságosan húsba vájó, túlságosan igaz volt. Költői zsenialitással mutatja be a kádári káderek jellemét.
A Rubicon idei második különszáma ihlette ezt a cikket – az egészet csak ajánlani tudom, jobbnál jobb tanulmányok vannak benne a hatvanas évekről. Menjünk is vissza az időben.
A Kortárs 1965/9. számában megjelent egy olyan vers, amely felkavarta az állóvizet. Nem is egy, kettő. De igazából az elsőből lett ügy. A szerzője Illyés Gyula volt. Az alkotást – úgy látom – teljesen eltüntették később. Amikor rákerestem az Arcanum folyóirat-adatbázisában, két találat jött ki. Az első maga a mű a Kortársban. A második a lenti Révész Sándor-tanulmány. [A költeményre azután kerestem rá, hogy elolvastam Standeisky Éva remek tanulmányát a fent említett Rubiconban: Illyés Gyula és a hatalom az 1960-as években. Amit el lehet olvasni a rev.hu oldalán is.]
De nézzük, mi történt a vers megjelenése után:
„Szeptemberre Illyés ellen is elkészül a vádirat. […] – írta Révész Sándor Illyés (és Aczél) I. című írásában. – Az előterjesztés javaslati része egy Illyés elleni kampány forgatókönyve: az Irodalomtörténeti Intézetben készüljön átfogó elemzés Illyés háború utáni munkásságáról, és azt közölje a Kritika. A Központi Bizottság Művelődéselméleti Munkaközössége a pártosságról készülő állásfoglalásában szóljon külön is Illyés legújabb műveiről.
Illyés ellenséges verseit (a Számadót, a Somfi úr és a fák-at) közlő Kortárs a következő számában leplezze le Illyés mélymagyarkodását és vátesz-elméletét, a közléspolitikai hibát elkövető főszerkesztőt, Simon Istvánt pedig az írószövetség novemberi közgyűlésén váltsák le posztjáról. Simon Istvánt nem váltották le, a javasolt írások nem jelentek meg sem a Kortársban, sem a Kritikában.”
Keménynek tűnő „intézkedési tervek”. Néhány megjegyzés: először a mélymagyarkodás. A kifejezés Németh Lászlótól származik, komoly irodalma van, itt és most nem mennék bele az ezzel kapcsolatos „kultúrharcba”.
Illyés Gyula fent említett két verse ugye a Kortársban jelent meg, ezért is akarták azt, hogy ott publikálják (ha már a hiba megtörtént) a hivatalos korrektúrát, azaz a kiegészítést. Ami végül nem történt meg.
Ennél érdekesebb a következő jelentés. Egy szorgalmas ügynök („Sárdi”) (az irat szerint szóban) az alábbiakat közölte: „A »Hungáriában« hallotta, hogy Illyés Gyula ismételten megsértődött, de most olyan mértékben, hogy kijelentette, hogy beszünteti a magyar lapokban történő publikálást. […]
A beszélgetés során ismét szóba került a Schneider-Somfi vers, melyre A. Gy. [Aczél György] azt mondta, hogy antiszemita. Illyés ezen feldühödött, hogy munkáit »félremagyarázzák«, »belémagyaráznak«, ilyen körülmények között a továbbiakban nem hajlandó magyar lapokban írni.”
„Sárdi” kétségtelenül szorgalmas ügynök volt. Többen írtak róla – például itt.
Számunkra most fontosabb, hogy a jelentés szerint Aczél antiszemitának nevezte Illyés versét, amin a költő érthetően feldühödött, hiszen úgy érezte, munkáit „félremagyarázzák”. Ha elolvassuk a verset, érteni véljük, hogy Aczél miért tarthatta antiszemitának, vagyis azt, miért bélyegezte annak – hogy lesöpörhessék.
Valójában nem tűnik antiszemitának. Leleplezőnek annál inkább. Illyés költői eszközzel, nagyon okosan, nagyon ironikusan írt az önfelmentésről, az önfelmentés lélektanáról.
„lelkét és gyomrát egyként rendbe rakva: / fölmentve legalább magát, /mert hisz pontosan mégsem így akarta, / s végül szomszédjaitól is elköszönt, / megadván kinek-kinek mi övé, / végleg ártatlanul Schneider úr így vonul / egy újabb világesemény felé / mi bűnösök / s a fehér abroszok között”.
Zseniális sorok, bármelyik „megjavult” vezető káder vagy elvtárs magára érthette, de Aczél és Kádár különösen. Leírni a valóságot, hogy a Schneider urak hogyan öregedtek Somfi elvtársakká, pasziánsz mellett nyugtatva a lelkiismeretüket, ez nem antiszemitizmus, hanem a kommunizmus, a Kádár-rezsim valósága.
Érdemes elolvasni az egész verset. Egészen különös hangulatú, zseniális darab – és hatalmas bátorság kellett a Kortárstól ahhoz, hogy ez 1965-ben megjelenjen…
„Mindezt Schneider úr, ő sem így akarta,
míg Somfi elvtárssá öregedett.
Sőt precizírozzuk: nem így kívánta
s ha ő intézkedik …
sok pontban ma sem így
volna, ami ugyebár van, amíg
lerakja pasziánszát az avarra
az üdülő előtt a nyárfa
és – »Vacsorához: első emelet!«
lám újra este lett.
Szemügyre vévén éteszközeit
s hogy most is az ő széke áll-e itt,
húzván az abroszt is simára,
ameddig itt tett-köre ér:
ifj. dr. Schneider Elemér,
miközben étkezik,
azonközben sem éppen így kívánta,
sőt – fehérről fehért asszociálva –
rendezvén lepedőjét is simára,
azonközben is, hogy szeretkezik,
azonközben sem precízen így
akarta, azazhogy kívánta
dehát, azaz tehát
azaz épp e deháton és teháton át
emelkedik,
lépi egy lelki lépcsőzet fokát,
nicsak: pulpitusig! – amíg
odakünn ismét lebocsát,
lebocsát a tűnődő nyárfa
egy lapot az öröklét pasziánszba.
Miután elköltötte így a vacsorát,
sőt ajkát is lenyalta,
lelkét és gyomrát egyként rendbe rakva:
fölmentve legalább magát,
mert hisz pontosan mégsem így akarta,
s végül szomszédjaitól is elköszönt,
megadván kinek-kinek mi övé,
végleg ártatlanul Schneider úr így vonul
egy újabb világesemény felé
mi bűnösök
s a fehér abroszok között,
míg ottkünn elkomorulnak a fák
s bár némelyik
kapkodva vakon paszianszozik tovább,
mások hajukat tépdesik:
futkos – »mert ősz lett!« – le-föl a család,
kezdi a ránk-nem-tartozó világ
fulladás-lilán a mennydörgő patáliát”.
Azon meg érdemes elgondolkodni, hogy miért tűnt el teljesen ez a vers. Miért nem ír róla szinte senki, annak ellenére, hogy „ügy”, komoly pengeváltás lett belőle? Túl leleplező? Túl igaz? A választ az olvasóra bízzuk.
Mogyar Elemér
2021-12-14 at 11:36
Azert valljuk be 1918 utan fo tossa valt az ertelmiseg véleménye es mindenfele politikai parttal diskuraltak:
http://kanadaihirlap.com/2015/09/14/illyes-gyula-es-egy-vacsora-1/
https://www.oktatolapok.mnl.gov.hu/diplomacia/illyes_gyula_a_budapesti_szovjet_kovetsegen_1935ben.html
füredi46
2021-12-04 at 13:01
Ferinek: ezzel a szösszenetével is csak azt bizonyította, hogy nem olvasta Beke Albert könyvét, különben nem írna le ilyen csacskaságot, hogy összekeverte az irodalomtörténetet a pszichológiával. Tudja, eléggé otromba dolog ám ilyent leírni egy több mint 20 kötet publikát egyetemi professzorról (egyik alábbi beírásomban felsoroltam néhány kötete címét, de hát ön persze azt sem olvasta), aki a 80. életéve fölött van már és nem holmi szenzáció hajhászás, botrány okozás vezérli. Csak az igazság kimondása – VÉGRE! – Illyésről, mert négy-öt évtizeden át az lehetetlen volt. Illyés a kommunista rendszer “szent tehene” volt, kegyence, akiről egyetlen kritikai mondat nem jelenhetett meg 1957 és 1990. között. De hát mindezt leírtam már, miként azt is, hogy milyen ajnározó véleménnyel volt róla a bizalmas barátja, Aczél György kultúrdiktátor és mennyire dekorálták ki Illyést magas kitüntetésekkel a kommunisták. Mivel bizonyítja azt a blődséget, hogy egy idős irodalomtörténész egy vers (Egy mondat…) vagy egy egész életmű megítélésénél összekeveri
az irodalomtörténetet a pszichológiával? Van fogalma róla, mit írt le, mennyire nem lehet önt komolyan venni?! Csak úgy kijelent valamit, oszt’ annyi…? Ön a nagy igazságosztó? Hiszen Beke Albert könyvében – amit ön nem olvasott, ez nyilvánvaló, de “véleménye” van róla – éppen az a jó és hiteles, hogy Illyés verseit, írásait (naplóját), nyilatkozatait szembesíti elsősorban egymással. Illyést – Illyéssel! De nem folytatom, mert már ezt is leírtam alább a mintegy 10 hosszú hozzászólásomban, amelyeket ön nyilvánvalóan szintén nem olvasott el. Nem baj, nem kötelező, csak hát nem fogom leírni újra és újra ugyanazt, mert éppen maga bejelentkezett itt a “vita” végén közhelyes szövegeivel, demagóg kinyilatkoztatásaival. Elolvasta az utolsó, T-nek szóló kommentemet, aztán ennyi…és már osztani is próbálta az észt. Az alábbi több hosszú hozzászólásomban ott van önnek a válaszom, hangsúlyozom: nem ismétlem meg itt újra, amit már leírtam.
Csak annyit még: az igaz, hogy egy vers ( és lényegében minden más) megítélésébe belejátszik a szubjektum, de azért egy irodalomtörténész számára vannak objektív tényezők is.Tudja az is egy “szakma”. Például maga az írás, a vers, annak tartalma, nemkülönben az író, költő életpályája, művei, stb. Miért süti rá Beke Albertra kapásból hogy szubjektív és összekeveri az irodalomtörténetet a pszichológiával? Mivel bizonyítja? Attól tartok éppen maga keveri össze a kettőt. Beke prof. könyve tele van tényekkel, bizonyítékokkal, minden állítását indokol, alátámaszt – éppen ettől érdekes és hiteles -, s olyan tények tudhatók meg Illyésről, amiket évtizedeken át elhallgattak. A kommunista rendszerek egyik legnagyobb hazugsága éppen az elhallgatás volt. A nép manipulálása a tények elhallgatásával vagy azok elferdítésével.
Beke Albert lerántja a leplet az évtizedeken át titkolt tényekről, Illyés kétkulacsos viselkedéséről és kegyenc voltáról, megvallva ő maga is a szocializmus iránti elkötelezettségét – és Beke bizonyít! Illyéstől vett idézetekkel. Nem úgy, mint maga, aki kijelent valamit és kész, passz. Igazán ajánlom szerezze be mielőbb “Illyés Gyula, a kommunista – Népfi vagy kegyenc” című könyvet, megrázó élményben lesz része.
Feri
2021-12-04 at 08:22
füredi
462021-12-03 at 20:08
Ahogy egy vers “elemzése” is meglehetős szubjektív, úgy Beke úr is jobban tette volna, ha nem keveri az irodalomtörténetet a pszichológiával. Illyés megítélése az ő részéről …prof ide vagy oda, nagyon-nagyon szubjektív. Ami persze nem baj. Mindannyian azok vagyunk!
füredi46
2021-12-03 at 20:08
Ferinek: nagy általánosságban egyetértünk, de… Nem kéne’ összevetni azt, hogy valaki KISZ-tag volt (akár ha KISZ-titkár is) és elfogadott Soros ösztöndíjat, azzal, ha valaki egész életében vallja a kommunista eszméket (sőt tagja volt a francia kommunista pártnak), s csak élete vége felé kezd derengeni, hogy mintha lenne némi baj a marxista eszmékkel. Összevethetetlen az egér az elefánttal. Illyés égész életében vallotta a balosságát, a szocializmus melletti hitvallását. Olvasta alább Aczél György kultúrpápa róla írt hozsannázó véleményét? Idéztem. “Illyés a miénk, őrizzük és védjük…stb.” Miként idéztem Illyéstől is, hogyan vallotta meg a szocializmus iránti elvhűségét, elkötelezettségét. Olvasta a kitüntetései listáját? Nincs még ember (pláne pártonkívüli (?), akit annyira kidekorált volna igen magas kitüntetésekkel a Rákosi- és Kádár-rendszer, mint Illyést. Mindez azért nem Soros-ösztöndíj és KISZ-tagság szintű “ügy”.
Nekem az Egy mondatról… is más véleményem van, de nem írom ide, mert oldalakat tenne ki, meg aztán nálam sokkal precízebben fogalmazott róla egy abszolút hozzáértő személyiség: Beke Albert egyetemi professzor, irodalomtörténész az alábbi című könyvében (alábbi kommentjeimben többször leírtam már): “Illyés Gyula, a kommunista – Népfi vagy kegyenc?” Nem bánja meg, ha elolvassa (mert hogy nem olvasta, abban biztos vagyok), az alapos irodalomtörténeti mű olvastán ugyanis a döbbenet fogja majd el. Különösen az Egy mondat… elemzése kapcsán.
Feri
2021-12-03 at 18:30
füredi
462021-12-03 at 12:39
“Tanácsköztársaságnak neveztek, még 1979-ben is dicsőítette), s meglehet az évtizedeken át vallott eszmében való meghasonlás (a rossz “ügy” mellé állás belátása) okozhatta a mély depreszióját is.”
Ez könnyen így történhetett.
Erre céloztam magam is, de aktualizálva. Nem véletlen az itteni kemény polémia, de sokan nem a helyes következtetést vonják le.
Az ember gyarló, de sok gonosz is egyben.
Feri
2021-12-03 at 18:07
Illyés “Egy mondat…”a miatt (de sok más írása miatt is!) mindent megbocsátok neki. Persze nem tehetem, mert senki vagyok hozzá képest a fenti vers miatt.
Feri
2021-12-03 at 17:49
Most feltehetik a kérdést azok, akik miniszterelnökünkre követ vetnek a másik oldalról, szemére hányva: de hiszen ő is kiszes volt, soros tenyeréből evett, sőt itt ezen az oldalon szinte minden jobboldali vezető.
Akár igaz is lehet. Mert mindenki hisz abban, hogy jobb lehet a világ!!! Sokan hittek és hisznek ma is ebben. Ez így van jól.
De voltak, vannak, akik ezt a hitet fordítják saját javukra. Olyasmit ígérnek, ami nem teljesíthető, csak azért, hogy megszerezzék a hatalmat vagy ha erőszakkal megkaparintották már, akkor megtartsák.
Akik észrevették az árverést, előbb-utóbb kiköpték a mézesmadzagot, leesett a hályog a szemükről.
Ma is sokan bedőlnek a hamis prófétáknak, a csábító ígéreteknek. A sorosféle internacionalista propagandának.
füredi46
2021-12-03 at 12:39
csakafidesz-nek: lényegében egyetértünk. Annyi kiegészítést tennék, hogy Illyés nem csak szervilisnek látszok, hanem az is volt a Kádár-rendszer iránt, Aczél pedig bizalmas barátja volt. Gondolom olvasta alább, miként tett hitet Illyés a szocializmus mellet, s nevezte magát szocialistának, akinek a munkásmozgalom (a marxizmus) volt a nevelő iskolája. Ez nem azt igazolja, hogy ő csak szervilisnek, rendszerhűnek akart mutatkozni. Ő az is volt: szocialista. Az idézett irodalomtörténész szerint: kommunista! Nyilván olvasta alább azt is, mennyire kidekorálta Illyést igen magas kitüntetésekkel a Rákosi- és a Kádár-rendszer. Nincs ember, akit ennyire agyon dekoráltak volna a kommunisták. Illyés többször hitet tett – s nem falból, látszatból – a szocializmus mellett.
Más kérdés, hogy Illyésben élete vége felé kezdett feléledni a nemzettudat, a magyarság iránt érzett aggodalom (különösen ugye a határokon túli magyarság sorsa kezdte aggasztani), s akkor írt már néhány cikket, nyilatkozott is ilyen kérdésekben. S talán eljött nála a szocializmusból való kiábrándulás is (bár a gyalázatos 133 napos terrort és tömeggyilkosságokat, történelmünk egyik legsötétebb időszakát, amit Tanácsköztársaságnak neveztek, még 1979-ben is dicsőítette), s meglehet az évtizedeken át vallott eszmében való meghasonlás (a rossz “ügy” mellé állás belátása) okozhatta a mély depreszióját is.
csakafidesz
2021-12-03 at 01:38
füredi46 2021-12-01 at 16:25
Maradjunk annyiban, hogy Illyésnek volt veszíteni valója. Tihanyban Illyés, Másik oldalán Sajkódon Németh László, akinél maga is jártam (igen, Sajkódon) mindketten jóval az átlag fölött élve a rendszer hmm. kegyeltjei voltak. A szorongásos Németh László fejét sem akarta senki, és a Soli Deo Gloria szervezte Szárszói találkozón (1943) elmondott beszéde is közismert volt, de ezért se akarta senki lefogatni. Rákosi sem ugrott neki, de csak a fordításaiból tudott megélni. Aczél pedig, nos Aczélnak volt egy jó tulajdonsága. Felismerte az igazi tehetséget, sőt még tisztelte is. Szóval Németh Lászlónak Aczéltól nem kellett félni, neki már bérelt helye volt a Parnasszuson. Illyés sem volt annyira a rendszer híve, megmaradt benne a kritikai hajlam. Illyés találkozott Gömbös Gyulával is. Lehetne írni Illyés és a hatalom címmel egy tanulmányt, amelynek az lenne a konklúziója, hogy nem kell szervilisnek lenni, elég annak mutatkozni.
füredi46
2021-12-01 at 16:25
Welszibárdok: Isten bizonyra ígérem, hogy a leges-legutolsó véleményemet írom le, részemről is befejezve a “vitát”. Viszont bizonyságul, hogy az alábbi idézetek sem Beke Albert, irodalomtörténész professzortól származnak, de bizonyítják azt, hogy mennyire tökéletes volt a könyve címének megválasztása (“Illyés Gyula, a kommunista”) és igazolják azt is, amit Németh László írt Illyésről, miszerint élete végéig a kommunista eszmét szolgálta.S ki más bizonyíthatná ezt legjobban, mint a legilletékesebb, azaz maga Illyés Gyula. Íme:
Így nyilatkozott önmagáról az Ország-világ című újságban, 1960-ban: “Magyarországot a kommunista párt vezeti a szocializmus felé. Szocialista vagyok, ezt műveim bizonyítják. Nekem is a munkásmozgalom volt a jellemformáló főiskolám”.
No comment. Azaz mégis: nyilatkozta ezt Illyés négy évvel a forradalom után, amikor még zsúfolva voltak a börtönök a fiatal munkásokkal és Kádárék szakmányban akasztották őket.
1968-ban pedig ezt nyilatkozta Nemes Györgynek, az Élet és Irodalom kőkomcsi főszerkesztőjének: “Az irodalom területe megtisztult, s óriási lehetőségek nyíltak meg az írók előtt. Elmúlt, amikor rossz irodalommal akartak jó ügyet szolgálni”.
Jusson eszünkbe: 1968-ban, Csehszlovákia lerohanásának évében mond ilyeneket a “népfi”. Neki a szovjetek és csatlósai agressziója idején Magyarországon “tiszta” volt az irodalom.
Ezt pedig az 1976-ban megjelent Itt élned kell című kötetében írta: …”közösségi ösztönöm nyugodt, hovatovább még a legnagyobb veszély gondolata sem juttatja eszembe Kölcseyt… Bizonyos vagyok abban, hogy ez a nemzet nem a romlás, hanem az épülés felé halad”.
Hát kaphattak volna ennél szebb elismerést Kádárék, Aczélék az elvi társuktól?!
A Szellem és erőszak című könyvében 1977-ben pedig ezt írta a gazdasághoz vajmi keveset értő Illyés:”Gazdasági helyzetünk, közállapotaink alakulása jó ideje és messze távoli gyűrűkben, kontinensünkön túli távolságokban is ébreszt megbecsülő figyelmet, nemegyszer sóvárgástól sem mentes tiszteletet”.
Ez is nyilván muzsika volt Kádárék fülének, akinek a “legvidámabb barakkja” ugyanakkor már nyakig ült az adósságban, gazdasága rohant a csőd felé. De Illyés szerint ezt “sóvárogják és tisztelik” még a kontinensen túl is.
És végül jöjjön a kebelbarát, a vacsorázó pajtás Aczél György, kulturális főcsendőr véleménye Illyésról, aki 1986-ban is fontosnak tartotta azt leszögezni, az akkor már halott költőről: “Illyés a szocializmus költője…Egész életműve tanú rá, hogy eszmélkedésének tengelye a szocializmus meghódítása, birtokba vétele a magyar nép számára egyaránt, s ugyanakkor a magyar nép erkölcsi, szellemi felkészítése a szocialista életre. Ezt az Illyést óvjuk, az egész embert és teljes művét őrizzük magunkban”.
Tehát “mi”, a kommunisták (a PÁRT) óvjuk, őrizzük Illyést. Bizonyítja ezt a PÁRT kegyeltjének a “kidekorálása” is.
Illyés kitüntetései a RÁKOSI rendszerben:
Kossuth-díj (1948), József Attila-díj (1950), Kossuth-díj (1953).
A KÁDÁR rendszerben: Kossuth-díj (1970), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1972), Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1977), Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1982).
Nem volt pártonkívüli ember, de tán’ vezető pártember sem, akit ennyire kidekoráltak volna a kommunisták. Igaza van Németh Lászlónak: végtére is Illyés az elvtársuk volt!
füredi46
2021-12-01 at 12:58
T.S.-nek: de remélem azért érdekeseket olvasott Illyésről. (Ne tartsa eltévedésnek!)
Welszibardok-nak: tényleg már csak két jellemző esetet említek a Kádár-kor piedesztálra emelt költőjének számító, taktikus, óvatos (gyáva?) viselkedéséről és enyhén szólva különös jelleméről. S ezt sem Beke Albert írta, hanem Hamvas Béláné illetve Keresztury Dezső.
Hamvasné Kemény Katalin nyilván csak a rendszerváltás után nyilatkozhatott meg, nos 1993-ban mondta el az alábbiakat Illyésről: “Illyés különösen megsértette Bélát. Weöres Sándor rábeszélte Bélát, hogy látogassuk meg Illyést. Béla kissé húzódozott, ám amikor Weöres azt mondta, hogy már bejelentette a látogatásunkat, belement. Meglepetés várt ránk, Illyés nem volt otthon. Majd megjön, mondta a felesége, viszont késő estig nem mutatkozott. Persze mindig közbe jöhet valami. A sértés jóvá tehető lett volna, ha Illyés visszaadja a látogatást, de ez nem történt meg.”
Lám még Hamvasné próbálja mentegetni Illyést, noha ő még csak utólagos magyarázatot sem adott a modortalan viselkedésére. A “diplomatikus” Illyés tartott tehát attól, hogy a rendszer ellenségeként kezelt Hamvas Bélával való találkozását (paktálását) Aczél barátja és Kádár megtudják, hát inkább vállalta az otrombán udvariatlan szerepet és haza sem ment a vendégeikhez. Az egész kínos történet ugyanakkor az emberként tündéri, költőként valóban zseni Weöres Sándornak lehetett a legkellemetlenebb.
A másik eset: közismert, hogy Illyés fő pártfogója, pátyolgatója a költői indulásakor Babits Mihály volt, Illyés őt vallotta mesterének. Nos, az alábbi idézet pedig Keresztury Dezsőtől való (1955-ből!), aki azt szerette volna, hogy irodalmi emlékhely legyen Babits lakása. Nem ért célt a kommunista hivatalosságoknál, végül Illyéshez fordult (aki igen sokat köszönhetett ugyebár Babitsnak), s Keresztury szerint “óriási tekintélye” volt. (1955-ben!!!) A mindig taktikus Illyés kiábrándítóan reagált: “Ne vacakoljatok, az egész országból múzeumot akartok csinálni? Az írónak maradjanak a művei, a többi érdektelen. A lakás pedig oda kell adni egy rendes sztahanovistának”.
No comment!
TS
2021-12-01 at 07:29
Jézusom, hová tévedtem, egy normális fórum velszi és füredi munkájaként?!
füredi46
2021-11-30 at 18:49
Welszibárdnak: no lassan a lényeget illetően egyetértünk, de azért hatalmas ám a különbség kollaborálás, a kommunista elvek vallása (Illyés ezt tette), meg aközött, hogy egyik-másik író néha-néha beszélt Aczéllal, elment hozzá, mint például Nagy László. Kérni ugyan, de nem magának, másnak! Ő ilyen volt, talpig becsületes ember. Ugye ismeri tőle ezt: “Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem…” Még Csurka is járt Aczélnál. Abban egyetértünk: az ördögi képességű és bizony művelt, értelmes Aczél keverte a kártyákat. Csak tudja azonközben, míg mondjuk Nagy László Béres József ügyében járt nála, meglehet este pedig éppen Illyés Gyula barátjával vacsorált. Közöttük ugyanis bizalmi, baráti viszony volt, családi összejárás.
Kétségtelen az is, hogy nem csupán egy irodalomtörténésznek kell megállapítania bizonyos dolgokat, tényeket Illyésről, s nyilván meg is teszik majd a kritikusok, irodalomtörténészek. Egy dolog már most tapasztalható: hatalmas a hallgatás Illyés körül, mintha feledésbe merült volna, s hát a csönd is beszédes tud lenni. Ugyanakkor én utaltam egy korábbi beírásomban arra is, hogy nem csak Nagy László és Juhász Ferenc nem kedvelték Illyést (noha ők lettek volna ugyebár a staféta átvevői, maga Illyés is őket képzelte költői “utódjainak”” és nem a vele lakájként viselkedő Csoórit), de lehangoló véleménnyel volt róla Hamvas Béla is (Márait hagyom, mert látom nagyon a bögyében van, mivel elment, de hát képtelen volt polgár emberként kibírni a rákosista légkört), nem volt jó véleménnyel Illyésről a “barátjának” tarott Németh László sem, sőt… Pedig ha valaki, ő aztán ismerhette alaposan Illyést. Nyilván csak a naplójába jegyezte le az elmarasztaló véleményeit, mert hiszen Illyés a Kádár-rendszerben “szent tehén”, tabu volt. Igaz, Németh László megmondta magának Illyésnek is az elmarasztaló véleményeit, össze is vesztek néhányszor, s akár évekig is tartott a harag. Mások is a naplójukban írtak róla lehangolóan, így például Karinthy Ferenc,Féja Géza, Határ Győző, Fülep Lajos, Kassák Lajos, de még az ortodox kommunista Mesterházy Lajos is.
Azt jól teszi, ha elolvassa Beke Albert könyvét. Számomra éppen azért hiteles, mert minden állítását Illyéstől vagy másoktól vett idézetekkel bizonyítja, semmi sem lóg úgymond a levegőben. Bizonyítékokat sorjáztat, több ízben Illyést “szembesíti” a nyilatkozataival, írásaival és persze elemzi – hiszen irodalomtörténész – a jelentősebb verseit is. Ebből a szempontból döbbenetes lesz az ön számára is (számomra is az volt, de el kellett fogadnom az érvreit), amiket majd az Egy mondat… történetéről és mondanivalójáról ír Beke Albert. Akinek egyébként túl a 80. évén, nincs szüksége népszerűségre és botrányokozásra, ő csak szerényen elemezgeti Illyés egész ellentmondásos életét és munkásságát. Őt több mint húsz irodalomtörténeti mű hitelesíti és debreceni professzori működése. Egyébként írt ő könyvet ilyen címmel is: Problémák Németh László és Illyés Gyula körül (2003), Illyés Gyula, mint közéleti szereplő (2003), Élet vagy halál – a magyar irodalom tanulságai (2002), Lakájok és hullócsillagok – szempontok egy hiteles magyar irodalomtörténethez (2002), _Egy meghasonlott lelkű ember, a politikus Mikszáth (2002) és nem sorolom tovább. Azt pedig látatlanban merem állítani ,hogy Beke Illyés könyve “megrázó” élmény lesz az ön számára (is).
Welszibard
2021-11-30 at 15:11
füredi46 -nak válasz
Arra, hogy Illyés mennyire volt kommunista kollaboráns.
Ezt úgy gondolom, az irodalomtörténetírásnak kell végső soron tisztáznia, nem egyedül Beke Albertnek.
Mint az ABTL egyik videó előadásából kiderül (itt alább linkelte “Odu” jozzászóló), az Ön által idézett és általam is igen tisztelt Nagy László is bizony “elzarándokolt” Aczél “elvtárshoz”, s kérte a Béres-film forgatásának engedélyezését. Ennek alapján a magyar írók 90%-a kollaboráns volt, mert leült Aczéllal. Egy nyugati újságíró kérdésére még Örkény is tagadta a kommunista cenzúra létét. Mi mást tehetett volna, ha itt akar élni és írni? Mindenki nem mehetett el, mint Márai. Egy a fontos: ártott-e bárkinek is, vagy használt?
Nyilván, hogy egy teljhatalmú ördögi taktikus, Aczél keverte úgy a kártyát, hogy minden író és művész tőle legyen függésben, vagy úgy, hogy behódol, elzarándokol hozzá, vagy úgy, hogy kiírja magát a 3T-ből. Aczél így is úgy is gátlástalanul kompromittálni törekedett mindenkit.
Egyelőre nem kívánom folytatni ezt a lezáratlan eszmecserét, megrendeltem Beke Albert könyvét, el fogom olvasni.
Nem tartom teljesen hibátlannak Illyést, a Görgei kérdésben egyetértek Önnel. De a Puszták népét, a Bartókot, Az egy mondat a zsarnokságról-t és a Magyarokat sem fogom kidobni a szemétbe. A mű marad meg – írói üzenetként.
füredi46
2021-11-30 at 11:34
Welsibardoknak: én nem végre jöttem elő Beke Albert irodalomtörténész professzor könyvével, hanem már a legelső hozzászólásomban leírtam. (Tessék figyelmesebben olvasni. Utána még kétszer hivatkoztam rá.) Ön pedig Ablonczyra hivatkozik, de a kiemelt idézetek semmit sem cáfolnak abból, amit én leírtam Illyésről, nota bene idéztam Beke Alberttől. Nem volt zsellér származék, nem volt úgymond népfi, (Ablonczy sem állítja), csak ön írogatta, aztán belátta, hogy ez tényleg nem állja meg a helyét. Illyésnak gazdag, zsíros paraszt ősei voltak, ezt még ő maga is nyilatkozta őszintébb pillanatában. Miként azt hitte ön, hogy sarokba szorított azzal is, hogy Illyés szülei katolikusok voltak, tehát hogyan magyarázom meg, hogy félzsidó volt. Megmagyaráztam. Most már ön is elismeri, hogy az volt csak – mint írja – nem ez határozta meg drámaírói, költői, esszéista munkásságát. Egyetértünk: nem ez határozta meg, no de ilyent én nem is írtam le.
Csak mint tényt rögzítettem Beke Albert nyomán, mert ön és mások annyira zsellérivadékozták Illyést. Beke Albert könyvét egyébként leginkább az hitelesíti, hogy döntően nem is a saját véleményét írja le, hanem Illyés nyilatkozatait, írásait, verseit “szembesíti”, veti össze, s “jönnek ki” az ellentmondások, hazugságok, mellébeszélések. Ja, kérem, ha valaki nem mindig az igazat mondja, írja (hanem a kurzusnak megfelelően alakítja az életrajzát is és a versei, nyilatkozatai mondanivalóját), akkor 20-30 év múlva nem emlékezik már rá, mit mondott egykoron. S így állnak el a kínos ellentmondások. Beke többnyire ezekre világított rá.
Az, hogy Illyés drámáit 1957. után 10 évig nem játszották, egyszerűen nem igaz. Bár úgy lett volna… Hiszen mind silány kurzusdarab, “forradalmár” hősökkel. Illyésnek nem volt erőssége amúgy a drámaírás. (Németh László csak tudja.) Apropo: amit Németh László írt róla, arról, miért feledkezik ön meg, miért siklik át fölötte? Hogy Illyés végső soron mindig is a kommunista eszméket szolgálta. Hogy a magyar történelem legsötétebb korszakát, a tömeggyilkosságokról, félelmetes terrorjáról hírhedt Tanácsköztársaságot még 1979-ben is dicsőítette.
Kizártnak tartom, hogy Faragó és E. Fehér 1957. után pocskondiázták volna Illyést, ugyanis azt Aczél elvtárs, a bizalmas, jó barát nem engedte volna. Az 1960-as években már gyakorta együtt vacsorázgattak, s ha néha volt is vita közöttük (Illyés köztudottan sértődékeny és önimádó, végtelenül hiú ember volt), akkor azt a fő organizátor, Illyésné Kozmutza Flóra elsimította. Aczél hívta Flóra asszonyt, hogy ugyan békítse már meg Gyulát, oszt’ úgy történt: szent lett a béke és lehetett újra kvaterkázni, vacsorálgatni. Még, hogy az ÉS két komcsi bértollnoka a ’60-as években Illyést pocskondiázta volna… Ugyan már!
Azt pedig végképpen nem értem, hogy miért a baloldal örül, ha Illyésről rosszat írtak, hiszen Illyés az ővéké volt (( övék ma is!), velejéig balos volt, élete végéig a kommunista eszmét szolgálta. (Lásd Németh László.) Éppen ezért tartotta távol magát tőle az abszolút tiszta jellem és a becsületesség megtestesítője, nem mellesleg Illyésnél nagyságrenddel jobb költő, Nagy László (is). Milyen érdekes nemde, hogy a valóban “népfi” Nagy László sosem kereste a Kádár-kor piedesztálra állított “nagy költőjének”, “szent tehenének” Illyésnek a társaságát…?! Illyés vitathatatlanul a baloldal költője volt és maradt is. Miért örülnének Beke könyvének éppen a balosok?! Tudja Welsibardok, az az igazság, hogy a népbutító, agymosó Rákosi és Kádár-rendszerben piedesztálra állított figurák közül néhányat le kéne’ végre már emelni onnét. Illyés is közéjük tartozik. Kétkulacsos, képmutató ember volt és egyáltalán nem kiemelkedő jelentőségű költő.
Irodalomtanár barátom vetette fel: Görgeinek 150 év kellett, hogy végre valahára lekerüljön róla az áruló jelző (no lám Illyés gyalázatos kurzusműve, a Fáklyaláng is ezt erősítette, örökre be kellett volna tiltani), s vajon hány évnek kell eltelnie majd, hogy Illyés lekerüljön a kommunisták állította piedesztálról és az igazat írják róla a tankönyvek, avagy azokba be se kerüljön?! Szerinte ötven év biztosan, de inkább száz év… Mi már nem érjük meg, hogy balos rendszerekben agyon ajnározott Illyés a helyére kerüljön…
Welszibard
2021-11-30 at 03:22
Válasz füredi46-nak
Arra, hogy Illyés mennyire volt mennyire volt kommunista és félzsidó?
Ön előjött végre bölcs tudásának valódi forrásával, ami egy nemrég megjelent könyvből ered (Beke Albert: Illyés Gyula a kommunista – Népfi vagy kegyenc?, 2019. L’Harmattan. 656.old.). Ezt a könyvet én nem olvastam,Ön ennek alapján állítja, hogy kommunista kegyenc volt élete végéig, kritika sem érhette, törvénytelen származású, nevezetesen a zsidó intéző a valódi apja és ezért a családi fészekből neki és édesanyjának a “pesti nyomorba” kellet menekülnie.
Olvastam viszont Ablonczy László (Nemzeti Szinház korábbi igazgatója) lesújtó kritikáját a Hitelben, az Ön információjának forrásáról. Ha megengedi, ebből felsorolok néhányat:
– Előítéletekkel áthatott gyűlöletmonológ…
– Zugirat, amely a XX. század egyik legnagyobb költőjének sok száz verséből még a legnagyobbakat
sem elemzi (Bartók, Árpád, a Koszorút vagy A reformáció genfi emlékműve, a híres Magyarok c. esszét sem)…
– A vájkálás divatja, a bulvár-tudóskodás törpésíti géniuszainkat..(Bekét ünnepelheti a baloldal…ezért a könyvéért).
– 56 megtorlásaként Illyés és Tamási nem került börtönbe, de Zelk, Háy és Déry igen! – Tehát Illyés “kegyelt”.
(Csakhogy sem Illyés, sem Tamási nem volt párttag, míg a 3 másik igen – Kádár az írók közül a “párt árulóinak” hirdetett megtorlást)
– Kommunista kegyelt? “A szellem és erőszakot” betiltották, csak Párizsban jelen meg.
– Major Tamás erőszakkal akart egy “bolsevik ellenállót” beleíratni Illyés színdarabjába, de erre Illyés nem volt hajlandó.
– 1957-ben betiltották a Fáklyalángot és a Dózsa Györgyöt és 10 éven át nem szerepelhetett Illyés dráma magyar színpadon, stb. Később pedig az ÉS kommunista szerzői pocskondiázták hivatalból (Faragó Vilmos, E. Fehér Pál)
Ami pedig a magánéleti vájkálást illeti (Beke Albert)
egyáltalán nem ez határozta meg Illyés költői és művészi öntudatát, hisz nem került sem cionista intézetbe, mint pl. Aczél/Appel György, se nem lépett be az illegális KMP-be, Moszkvában sem maradt, sőt, szemére hányták a zsidó irodalomról írt Nyugat-beli cikkét antiszemitizmussal vádolva.
Illyés egész költői, drámairói és esszéi munkásságát szellemiségét tehát nem a zsidó származás határozta meg, (sőt ennek ellenkezője igaz), hanem a paraszti gyökerek, majd Pesten a proletár szintű élete adja művei meghatározó világát. Illyés nem hagyta el az országot, mint Márai, vagy az elüldözött Kovács Béla, Nagy Ferenc parasztpárti társai, ezért kellett kötnie kényszerű kompromisszumokat, de olyat nem, amit ma sem vállalhatna.
Az “Egy mondat a zsarnokságról” pedig minden zsarnokságra érvényes, a fasisztára ugyanúgy mint a kommunistára, ezért “aljas” Beke Albert “törpésítő” szándéka, aki így akart magának bulvárhírnevet és baloldali tapsokat aratni. 656 oldalon.
füredi46
2021-11-28 at 16:22
Welszibardok: én nem akarok hithű kommunistát és félzsidót csinálni Illyés Gyulából – mint ön írja -, mert az volt. A barátjának kikiáltott Németh László írta róla: “Mindig hű maradt első ifjúkori eszményéhez, a kommunizmushoz és végső fokon mindig azt szolgálta”. A Nemzeti Parasztpártban is. Veres Péter sem volt a komcsi párt tagja, “csak” szolgálta a rendszert (a parasztpárt elnöke volt és miniszter is), miként Szabó Pál is. Dobi István sem volt Rákosi és Kádár pártjának tagja, “csak” a kisgazdákat igyekezett szétzilálni és lehetett alkoholistaként az Elnöki Tanács elnöke sok éven át, a kommunisták szolgálatában.
Azért szép ám a juhász ősök (pláne juhász számadó) szöveg is Illyésről. E hamis legendák fő terjesztője egyébként éppen ő maga volt, aki már 1945-ben így nyilatkozott egy újságírónak: “Az én őseim juhászok voltak. Egész nap csak néztek és gondolkodtak. Többet gondolkodni és kevesebbet beszélni”. A Magyarok című munkájában pedig ezt írta: A nép, a zsellérség, amelyből származom, amelyben szocializálni szeretném magam”. Holott maga Illyés tudta a legjobban, hogy ez nem igaz, nem a zsellérségből származik, de jól hangzott és jól jött a kommunista uralom alatt. Apai nagyapja nagygazda volt, s mint ilyen, állatokat tartott, így például sok juhot is. Hát így volt ő “juhász”.
Név szerinti apja családjáról ezt írta: “Apámnak valóban tehetős családját, a zsírtól-vajtól csöpögő ozoraiakat…” Apja családi házban élt uradalmi gépészkét, ökröket, teheneket tartott, lakkozott bricskát vett, tegeződött az állatorvossal, a gazdatisztekkel, “barátomnak” nevezte a püspök-helyettes, az öccsének pedig jogakadémiai tanár volt a sógora.
Egyébként a két család (apa és anyai ág) nem szívlelte egymást. Mert lám az anyai ágon – a ceceiek, azaz a szintén módos Kállayak – pedig nemesek voltak, s az ozoraiakkal szemben rendíthetetlen reformátusok. A Kállay család gazdag volt, anyja egyik testévre vármegyei jegyző lett.
De hagyjuk is Illyés népfi, zselléri származását (amit döntően ő gerjesztett, terjesztett magáról), hiszen mi benyomása lehetett neki a “puszták népéről” (?), ráadásul már 11 évesen Angyalföldre kerül proletárok közé. Úgy ment ő a puszták népéhez, mint egy újságíró, aki riportot akar készíteni a pusztai emberekről. De kétségtelen, hogy a mű jóra sikeredett.
Ha Illyés nem is volt a magyar kommunista párt tagja, mindig hű maradt az eszméhez, mindig azt szolgálta (miként Német László írta), ugyanakkor azért hangsúlyozom a MAGYAR-t, mert a francia kommunista pártba viszont belépett még az 1930-as évek elején. S onnét sosem lépett ki… Ezúttal is ajánlom figyelmébe BEKE ALBERT egyetemi professzor, irodalomtörténész zseniális művét: “Illyés Gyula a kommunista – Népfi vagy kegyenc?”
füredi46
2021-11-28 at 15:02
Welsibardok figyelmébe: Bizony így van az, ha valaki a kommunista világ népbutító, hazug világában tanultakra tud csak hivatkozni. És sajnos még érthető is, de ilyenkor tapasztalhatja meg az ember, hogy micsoda agymosást végeztek “ezek”. Mennyi elhallgatás, mennyi sunyítás, mennyi félrevezetés és mellébeszélés. A rendszerváltás után 30 évvel is még lépten-nyomon találkozik az ember azzal, hogy azt szajkózzák egyesek (sőt sokan!), amit a Rákosi- és Kádár-korszak iskoláiban tanítottak nekik, s amit az akkor kiadott könyvekből tanultak. Így lett aztán Dózsa György forradalmár (uramatyám!), sőt “ezek” még a “nagyságos fejedelemnek” is tulajdonítottak forradalmi mentalitást, szegény Kossuthból is echte forradalmárt kreáltak, József Attila természetesen proletárköltő volt (csakis az!), elhallgatva persze róla a “kapitalista kommunizmusét” szövegét és a Nem. Nem. Soha! című versét és egyebeket. (Ezek Révai és Aczél elvtársék szemében nyilván nem hazafias, hanem irredenta versek voltak.) S hát bizony Illyésről pedig nem írták meg azt, ami kellemetlen lehetett volna. Például a származását. Inkább hazudtak róla, nem sokat, csak egy csöppet, de éppen a lényeget hallgatva el. Mert ugye, hogy vette volna az ki magát, hogy a “költőfejedelem”, a Kádár-rendszer “szent tehene”, hm,krm… zabigyerek. Van ilyen. Kádár is zabigyerek volt. Illyés nem az uradalmi gépész fia (csak a neve szerint), hanem balkézről jött, a zsidó származású uradalmi intéző “produktuma”. Kicsit gondolkodjon el Welsibardok azon: miért hagyja el az uradalmi gépészt az asszony (vagy hajtotta el ő az asszonyt) a legkisebb gyerekével, Gyulával (aki akkor 11 éves volt), s ment a jólétből Pest külvárosába nyomorogni, viszont maradt a két nagyobb gyerek (Illyés bátyja és nővére) az uradalmi gépésznél. Őket, miért nem vitte? Miért csak a Gyulát vihette magával? Éppen a legkisebbet… Mert a gépész jól tudta, mi a dörgés!
A kommunista rendszer egyik legnagyobb népámítása, népszédítése az ELHALLGATÁS volt. Amit nem írtak meg, ami nem volt (nem lehetett) a tankönyvekben, irodalmi művekben, újságcikkekben, stb. Mintha nem is léteztek volna. Jól tudjuk: Herczeg Ferencnek, Tormay Cecilenek, vagy Márai Sándornak a nevét sem szabadott kiejteni. S hát tabu volt Illyés is – ellenkező előjellel. A Kádár-rendszer piedesztálra állított “költőfejedelme” érinthetetlen volt, így aztán dívott vele kapcsolatosan is az elhallgatás. A fő elhallgató persze ő maga volt. Nem véletlenül írtam itt már le, hogy 1957-1990. között egyetlen kritikai mondat sem jelenhetett meg róla, csakis elismerő, sőt ajnározó kritikák. S erről a bizalmas, jó barát Aczél (Apfel) György gondoskodott.
Aki pedig a rendszerváltás után megjelent egyes kritikusi munkákat nem ismeri, az bizony szajkózza – mint Welsibardok is – a kádári világban tanult manipulációkat és nem tud az elsumákolt tényekről. Nos, nem fogom itt leírni, hogy miért félzsidó Illyés, mert nagyon hosszú lenne. (Már így is hosszú ez a szöveg.) Ismételten ajánlom azonban mindenki figyelmébe BEKE ALBERT, irodalomtörténész, egyetemi professzor alábbi művét: “Illyés Gyula a kommunista – Népfi vagy kegyenc”. Abban Welsibardok is megkapja a megfelelő választ mindenre. Alapos elemzést például az Egy mondat…-ról is. Ha az 580 oldalas kötetet elolvassa (amely természetesen a rendszerváltás előtt nem jelenhetett meg), nagyot fog nézni, sőt bámulni ki a fejéből, de felnyílik a szeme Illyés “ügyben”.
Welszibard
2021-11-28 at 03:52
“Füredi46”
Aki szerint Illyés Gyula “félzsidó” volt, mert az apja “zsidó uradalmi intéző volt”.
Illyés Gyula apja Illés János, római katolikus vallású gépész, apai nagyapja számadó juhász, szintén római katolikus, apai nagyanyja Csima Anna róm. kat. vallású. Dédszülei (apai ágon cselédek, juhászok). Anyai ágon hasonlók.
Igen tisztelt “Füredi46” úr magyarázza már meg legyen oly szíves, hogy lehet egy katolikus számadó juhásznak és egy szintén katolikus asszonynak (akinek a felmenői szinté katolikusok voltak 1812-ig) “zsidó származású” fia?
Ezek szerint zsidó honfitársaink között jellemző volt a számadó juhász és a cseléd foglalkozás?
Illyés Gyula foglalkozását tekintve valóban nem volt “paraszt” de az ősei igen. Ezért lett 1945-46-ban a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, majd 1956-ban a Petőfi Párt tagja (ami ennek utóda lett volna). Gondolom, Ön sem vitatja, hogy mint a népi írók tagja, aki az “Egy mondat a zsarnokságról” írója, mennyire “volt örökké hűséges a kommunizmushoz”?
Gondolja, hogy akkor 1945-46-ban nem a Nemzeti Parasztpártban, hanem a Rákosi-féle Magyar Kommunista Párban lett volna a helye, ha ő ekkora kommunista volt? Azok közt a kommunisták között, akik elüldözték a parasztpártok vezetőit, Nagy Ferencet, Kovács Bélát, Sulyok Dezsőt, stb.?
Nehéz lesz Önnek hithű kommunistát és félzsidót csinálni Illyés Gyulából.
füredi46
2021-11-26 at 16:02
“Illyés paraszt létére…” – írja Welszibard. Hm. Honnét veszi, hogy Illyés paraszt volt? Ja persze, a “Puszták népe”.. Eszerint maga ott leragadt? Illyés sosem volt paraszt. Hogy miért nem? Nem írom ide, hosszú lenne, nézzen csak utána, törje egy kicsit magát, mert úgy látszik ez kimaradt a tanulmányaiból. Annyit segítek: Illyés már 11 éves korában Budapestre költözött az anyjával. Az tény viszont, hogy a felmenői gazdag, igen módos parasztok voltak, sőt az apja intéző. Zsidó intéző! Hoppá! Az a gyanúm, hogy Welszibardnak erről fogalma nincs. Tehát Illyés félzsidó származású. Soha nem volt baja a zsidósággal,soha nem írt antiszemita verset. Aczél (Apfel) Györggyel pedig kimondottan barátkozott, együtt vacsorázgattak (néha Kádár is velük tartott), igaz néha vitáik is voltak, de ez benne van úgymond a baráti pakliban. De sosem olyanok, hogy Illyés “szent tehén” státusza megkérdőjeleződött volna a kádár-rendszerben.
Végezetül egy kis idézet a valóban nagy írótól, Németh Lászlótól, akit Illyés ajnározói előszeretettel neveztek a barátjának. Találkozgattak ugyan (ha éppen nem voltak haragban, döntően Illyés javíthatatlan balossága miatt), de barátok sosem voltak. Nos Németh László ezt írta Illyés “barátjáról”: “Tulajdonképpen mindig hű maradt első ifjúkori eszményéhez, a kommunizmushoz és végső soron mindig azt szolgálta”.
odu
2021-11-26 at 13:56
Egy ritka jó összefoglaló, ahol mindenki áldozat és az ördögi három t: https://www.youtube.com/watch?v=hCwvFo6vu5w
Welszibard
2021-11-26 at 13:06
“Gijutsushi”-nak üzenem.
Ön Márai egy könnyelmű kijelentésével jellemzi Illyést. Könnyen beszélt az, aki végül a biztonságos emigrációba vonult. Ezzel nem akarom kisebbíteni Márai írói kvalitásait, de Márai városi polgár volt, Illyés meg harmadik utas parasztpárti és itt maradt az országban.
A kritikára meg, hogy a Tanácsköztársaságot dicsőítette még a halála előtt is:
azt is megírta (és csodával határom módon nem cenzúrázták a Szépirodalminál), hogy a gacsos lábú bankárgyerek (Lukács György) a magas fűzős tiszti bakancsban hogyan osztogatta a kivégző parancsokat a proletárdiktatúra lázadói ellen. A “Hunok Párizsban” nem éppen hízelgően mutatja be a a lebzselő kommunista karrieristákat, akikkel ő nem vállal közösséget, de néhány tehetséges költővel igen.
Valóban megalkudott – de csak egy bizonyos fokig – de ez össze sem hasonlítható azokkal a kriptokommunistákkal, mint pl. Erdei, Dobozi, aki már a háború előtt beépültek a harmadik utas népi mozgalomba, hogy aztán – mint a valóban megalkuvó Szabó Pál és Veres Péter 1947-ben segítsék a kommunista hatalomátvételt és az erőszakos tsz-esítést.
Illyés paraszt létére egy európéer műveltségű költő volt, aki már a háború előtt megcsinálta a “Francia Költészet Kincsestárát”, amibe Radnóti is fordított, az irodalmi folyóiratának pedig éppen az a Sárközi volt a szerkesztő-finaszírozója, aki maga is zsidó származású volt.
Illyésnek nem “a” zsidókkal volt baja, hanem az olyan hataloméhes, karrieristákkal mint Lukács György és a moszkoviták, később ÁVH-sok, cionisták, mint Acél/Apfel György és a többiek.
füredi46
2021-11-26 at 13:01
Most már csak egy kis érdekesség: akik hozsannázva írtak Illyésről, a kommunista korszak “szent tehenéről”, többnyire még azoknak is be kellett mutatniuk a kéziratukat a megjelenés előtt Illyés fő cerberusának, a feleségnek, Kozmutza Flórának. Csak az a dicshimnusz jelenhetett meg Illyésról, amit előzetesen a nagyasszony” jóváhagyott. Illyés legnagyobb ajnározója, Domokos Mátyás irodalomtörténész írt erről.
füredi46
2021-11-26 at 12:54
No és még némi megjegyzés a miheztartás végett: Gijutsushi említi Márait és idéz is tőle Illyést illetően. Igen Márainak lesújtó volt a véleménye Illyésről. Meg is indokolta természetesen, de itt és most nincs hely azok leírására. Aki olvasta Márai naplóit – tudja. No de: Illyés és Németh László “barátságát” legendásnak nevezik sokan. Ugyan már! Németh Lászlónak ugyancsak elmarasztaló véleménye volt Illyésről, sőt az 1960-as években a hat évig nem is beszéltek egymással, végül a két feleség békítette össze őket úgy, ahogy. Sosem voltak jó barátok (Németh pontosan tudta, hogy Illyés egy kétkulacsos, kaméleon ember, s hogy rendszerint vacsorázgat Kádárral, Aczéllal),csak hát időnként azért összejöttek Balatonfüreden Liptákék házánál. Németh László például rettenetesen kiakad Illyés Fáklyaláng c. drámájára, amit csak Révai moszkovita kultúrpápa rendelésére készült, velejéig hazug propaganda darabként aposztrofált. Az is volt, szégyenteljes kurzusmű! Erre fel írta meg Német László “Az áruló” című drámáját, amelyben úgymond igazságot szolgáltat GörgeinekHál’ Istenenk ma már egyértelmű (egységes a történészi álláspont), hogy Görgei nem hogy áruló lett volna, hanem a szabadságharc legtehetségesebb, legjellemesebb személyisége volt. (Kossuth vidini levele viszont a történelmünk egyik legszégyenteljesebb, lgsunyibb és leghazugabb irománya.)
De visszatérva Illyéshez: olyan neves személyiségek írtak róla elítélően még, mint Kassák Lajos, Fülep Lajos, Határ Győző, Féja Géza, s a valóban zseninek nevezhető Nagy László is fenntartásokkal élt vele szemben, elítélően vélekedett róla és sosem kereste a társaságát. De még a kommunista Juhász Ferenc sem kedvelte, nem tartott Illyés nagy költői elődnek. Vajon, miért nem tartotta sokra Illyést (és költészetét) ez a két költőzseni, ha úgy tetszik? Erre is ott a választ Beke Albert professzor korszakos jelentőségű művében: “Illyés Gyula a kommunista – Népfi vagy kegyenc?”
Nem vitásan voltak ajnározói is Illyésnek, de jellemzően nem a költők, írók között (közülük szinte csak a költőként középszerű Csoóri Sándor), hanem a kritikusok emelték a “magasba”. Mert hiszen a kádár-korban (az Aczél György vezényelte kultúrpolitika idején) a piedesztálra emelt Illyésről egyetlen kritikus sor nem jelenhetett meg. Ő volt a nagy tabu! Aki Illyéssel kapcsolatos kritikus sort talál az 1957-1990. között megjelent újságokban, irodalmi folyóiratokban, az a vendégem – bármire!
egresi istván jános ernő
2021-11-26 at 11:20
Gijutsushi és füredi46: Nagyon jók, és főleg igazak a hozzászólásaik!
Gijutsushi
2021-11-25 at 21:03
Kedves Gáspár Anette! Kedvelem a hozzászólásait, de hogy elhelyezzük Illyést a skálán, vesse össze a Vörösmarty “Liszt Ferenchez” és Illyés “Bartók” c. versét. Előbbitől libabőrös lesz az ember, a költői zsenialitás szinte tobzódik. A Bartók pedig csak egy vers, időnként még plagizálásnak is nevezhető… olykor kifejezetten pocsék sorokkal: “…Köszönet érte,/az erőért a győzelem-vevéshez/ a poklon is./ Ím, a vég, mely előre visz.”
Micsoda “eredeti” gondolatok, micsoda nyelvművészet: “győzelem-vevés” (erről leginkább a bundabotrány juthat eszünkbe).
És nem hangzik szebben Madách, ha már az “előre vivő” végről van szó?:
‘Gyanítom én is, és fogom követni.
Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni!’
Gijutsushi
2021-11-25 at 20:38
Illyés a konformista, a “reformkommunista”, akinek időnként lelkiismeret furdalása lett a saját és az értelmiség árulása miatt… A “nagy rendszerkritikusnak” jól jött azért az az érdemtelen három (!!!) Kossuth-díj. Meg a tihanyi nyaraló. (“Puritán” volt, mint a zabigyerek Kádár, aki azért csak fenntartott magának néhány vadászkastélyt/házat, ahol megehette a krumplilevest.) Illyés legjobb műve a “77 magyar népmesék”, de az is csak lényegében gyűjtés. A többi csak erőlködés, költővé/íróvá válni akarás. El kell olvasni egy valóban zseni, Márai véleményét Illyésről – a miheztartás végett: “sunyi, paraszt, mindegyre hős szeretne lenni, s aztán megijed és elbújik a betegségbe, vagy a felesége szoknyája mögé”.
füredi46
2021-11-25 at 18:52
Nem önmagáról (is) írta Illyés ezt a verset…? Amúgy álmélkodva olvastam a fenti cikkben Illyés a többszöri “zsenizését”. Uramatyám! Illyés, a kaméleon, a kommunisták társutasa, Aczél György és Kádár János vacsorázgató partnere. Illyés, aki a halála előtt három évvel is még dicshímnuszt zengett a magyar történelem egyik legsötétebb korszakáról, a “dicsőségesnek” hazudott Tanácsközrársaság 133 napos terrorjáról, a Lenin-fiúk országjáró gyilkos tombolásáról. Illyés, aki a francia kommunista párt tagja lett az 1930-as években, s onnét sosem lépett ki. Illyés, akiről 1957 és 1990. között egyetlen kritikus sort sem lehetett leírni a magyar irodalmi folyóiratokban és újságokban. Jól tudják ezt azok a kritikusok, irodalomtörténészek, akik mégis próbálkoztak, mégis merészeltek volna csak szolid kritikai megjegyzést is tenni. Aztán megtanulták az aczéli regulát. Illyés piedesztálra állított tabu volt a Kádár-rendszerben. Ajánlom mindenki szíves figyelmébe Beke Albert egyetemi professzor, irodalomtörténész Illyésről írt 660 oldalas könyvét. 2019-ben jelent meg, “Illyés Gyula, a kommunista – Népfi vagy kegyenc?” címmel. Döbbenetes olvasmány.
odu
2021-11-25 at 07:20
Borzasztó lehetett neki, egy culágernek a szellemi óriásik között.Külön katasztrófa, hogy ő volt az igazi helytartó és mind kiderült még Antalt is ő tolta a hatalomba.Sínre tette a jövőt.
RV
2021-11-25 at 06:27
Illyés a versben finoman próbált arra célozni, hogy a szép eszméknek bedőlt ifjú kommunisták nem azt várták a harmincas években, hogy egy elfajzott etnikai és vallási réteg fasiszta kommunista rémuralmában vesznek el azok az eszmék, amelyben ők egykor annyira hittek és bíztak! Nem csoda, hogy a vers Aczél György (Appel Henrik) elvtársnak nem tetszett, és azonnal magára vette.
Hm
2021-11-25 at 06:12
A vers tényleg antiszemita. Nem durván, csak úgy finoman. Illyés (Illés) Gyula, pedig egy igen fura besenyő juhász kommunista volt, aki szembenállt a konzervatív jobboldallal, a Rákosista kommunistákkal, és a Kádárista zsidó kommunistákkal is.
egresi istván jános ernő
2021-11-24 at 15:59
orygabor hozzászólása nagyon jó!
Még annyit: Jó, ha valaki önként – és nem pusztán érdekből – szembefordult a kommunista, vagy a náci eszmékkel, de ne feledkezzünk meg a “hallgatag” többségről sem, akik sohasem, átmenetileg sem tették magukévá az ordas eszméket, nem hallgattak a szirénszóra!
Etel
2021-11-24 at 15:44
Vladtepsi, Illyés annak a kornak és annak a tájnak volt volt a zsenije, amelyben élt és annak a legjelesebb szociológusa. Nem egy verse szól a magyar örökkévalóságnak. Itt is felsorolnak párat a többiek.
Tény, hogy nem egy helyről jöttek József Attilával, de Magyarország, nemcsak a város pereméig tart. Így Illyesnek köszönhetjük a legtökéletesebb irodalmi szociológiai művet, amit a Fekete bojtár megkozelit(Sinka I.) de el is rettent a sötét mélységevel, az Anyám könnyű álmot ígér-t (Sütő A) pedig ott a tavolban a szabadság levegője tett “könnyű”- ve, nem szeretik így mondani, de még az is Magyarország. Volt.
József Attila édesapja oda távozott.
József Attila nagyobb költő zseni volt, mint Illyés. Petőfi pedig Aránynál volt nagyobb zseni. Barátok voltak mind. Egyikük sem hhullott ki a rostán.
Gyurcsev Klárenc
2021-11-24 at 14:14
Draculescu
Esetleg valami konkrétumot megtudhatunk tőled a műről, ha már a tutit volt szerencsénk megismerni?
csakafidesz
2021-11-24 at 14:03
Vladtepesch 2021-11-24 at 12:29
“Szerintem selejt ez a fenti vers is.”
Tudod mi a selejt? Zelk Zoltán verse Rákosihoz. Szép, pontos rímekkel. Esztétikailag rendben van mint Szabolcska Mihály is, de tényleg rendben van? Zelk tehetséges “rímhányó” volt, nem több. Mégis aki bírálja az antiszemita.. Vagy a maiak között itt van a tökéletesen üres verseket kilóra termelő Karafiáth Orsolya. Nos ezek írnak selejtet, még ha a ritmus, a versláb, a rímek passzolnak is.
Orientál
2021-11-24 at 13:54
Acélnak tehát Kádáréknak az utódaik Gyurcsányék a sztálinisták Márki-Zayjukkal és a fasisztákként zsidózó jobbikosok egymásra találtak ,egyformák. Hazánkban egyesültek a balos liberális zöldes szamuellista kommunisták a szálasista zsidózó jobbikosaikkal. Gyurcsányék a Jakabékkal és ez tetszik Sorosnak és az eu-s von der Leyenéknek.
csakafidesz
2021-11-24 at 13:41
Amúgy Illyés Gyula (Németh László úgyszintén) megfelelő mértékben “antiszemita” volt, mert nem hagyták szó nélkül, hogy a tehetségtelen zsidók párosával másznak az uborkafára. Aczél aki nem mellesleg aktív cionista is volt, eleve antiszemitizmusra gyanakodva nézett minden verssorra amit nem zsidó költő írt.
Etel
2021-11-24 at 12:31
Sokmindenért vegzaltak Illyést, de az igazi ok mégiscsak az a bizonyos Egy mondat volt.
Vladtepesch
2021-11-24 at 12:29
Illyés kortársa és vetélytársa volt József Attilának.
Illyés csak tehetséges volt.
József Attila meg – zseni.
Az idő kegyetlen rosta.
A minőség fennmarad a szitán, míg ami nem, az kihullik.
József Attila fennmarad/t.
Illyés meg kihullott.
Minden tehetségnek van egy, két tényleg jól eltalált verse, de az összes többi selejt.
Szerintem selejt ez a fenti vers is.
Aki tehát nem zseni, az ne írjon.
Mert fölöslegesen elhasznált papír és hiábavalóan vont tinta lesz, semmi más.
Gáspár Anette
2021-11-24 at 12:18
Ajánlom még:
http://www.magyarvagyok.hu/kultura/irodalom/a-hazaszeretet-versei/a-haboru/2126-Illyes-Gyula-Koszoru.html
Illyés Gyula: Koszorú
De
Illyés Gyula: Bartók című remekművét is.
A három verse a magyar lélek és a magyar szellem maga:
.
Haza a magasban
Koszorú
Bartók
.
Gáspár Anette
2021-11-24 at 12:15
Köszönöm!
Nagyon fontos adalék Illyés Gyula arcképéhez.
Haza, a magasban (magyar)
Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
bátrabb új hont a mult időkben
fürkészni, mint a jövendőben –?
Mi gondom! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.
Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik.
Ha új tatárhad, ha kufarhad
özönli el a tiszta tájat,
ha útaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:
te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak.
Dühöngő folyók kezesedtek,
konok bércek – ezt nem felejted,
ha megyünk büszke szájjal vissza,
mint várainkba, titkainkba.
Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,
nem ölhet, mi csak ölne minket,
mormolj magadra varázsinget,
kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.
Míg a szabad mezőkön jártál,
szedd össze, pajtás, amit láttál,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
vidám vitáknál, leányoknál.
Mint Noé a bárkába egykor,
hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmaid állatseregét is.
Lapuljanak bár ezredévig
némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
szavaid annál meglepőbbet
dörögnek majd a kérdezőknek.
Figyelj hát és tanuld a példát,
a messzehangzóan is némát.
Karolva könyvem kebelemre,
nevetve nézek ellenemre.
Mert ha sehol is: otthon állok,
mert az a való, mit én látok,
akkor is, ha mint délibábot,
fordítva látom a világot.
Igy maradok meg hírvivőnek
őrzeni kincses temetőket.
Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
mi ott fészkel, égbemenekszik.
1936
Bubu
2021-11-24 at 11:59
orygabor
2021-11-24 at 11:47
Ilyen a magyar lélek.
“Gut gebrüllt löwe” – mondaná az öreg sváb.
Girolamo
2021-11-24 at 11:52
Fehér abroszait az EMBER szemléli magát bíztatva,
Elöl-hátul fehér,nyugodtan félbehajtja,
Majd szét,mert izgatja s rálel ott belül a feliratra,
Nyugodjunk bele,mindenkinek van fehér abrosza,
Ne bántsuk meg egymást,itt a nemzetiség le van …hajtogatva.
orygabor
2021-11-24 at 11:47
Na hiszen, Illyés beszél! A sok tiszta lelkű ifjú kommunista! Aztán csak néztek, mi lett a szép eszmékből. Mégis, mi a szart gondoltak? Tessék, a híres szürkeállomány. Érdekes, hogy a tanító meg jegyző nagyapámnak (egyikük sem csúcsértelmiségi) nem kellett elmagyarázni, hogy a kommunizmus egy halálos méreg. Érdekes, ők ezt tudták. A sok okos ember meg csodálkozott, hogy miket csinál ez a Rákosi pajtás. Illyés a saját felmentését is írta ebben a versben, még ha nem is akarta.