Több, mint egy hete már, hogy megszűnt a Magyar Nemzet. Ilyenkor illenék némi részvétet, szolidaritást mutatni a kollégák és családjuk iránt, amit én csak részben tudok megtenni. Kollegialitást bajosan lehetne ugyanis tőlem elvárni, hiszen a megszűnt lapnál dolgozó újságírók számtalanszor kinyilvánították, hogy egyáltalán nem tekintenek minket/engem a kollégáiknak. Jobbára valami rossz propagandistának csúfoltak a saját, önálló, az övektől eltérő véleményem miatt… Így persze nehéz most szolidárisnak lenni velük. (PolgárPortál-publicisztika)
Családjaikat természetesen és őszintén sajnálom, és remélem, hogy nem kell a közeljövőben annyit nélkülözniük, mint az enyémnek kellett akkor, amikor megszűnt édesapám (Apáti Miklós, József Attila-díjas költő, újságíró – szerk.) munkahelye az Új, majd később a Napi Magyarország napilap. Mi, pontosabban az újságnál dolgozók és családjaik annak idején se részvétet, se anyagi segítséget nem kaptunk. Csak csúfondáros megjegyzéseket arra vonatkozóan, hogy így működők a szent piac, ilyen a kapitalizmus, és siránkozás helyett inkább jobb tartalmat kellett volna előállítani és akkor nem szűnik meg a lap. Én sem szerettem éhezni, és én sem örültem, hogy csak turkálókból előhalászott ruhákban és cipőkben kellett iskolába járnom.
Sajnálom azoknak az újságíróknak a gyerekeit, akik esetleg a közeljövőben hasonló helyzetbe fognak kerülni, mint amibe én kerültem. Sajnálom őket, mert sosem fogom elfelejteni az iskolában rám ragasztott gúnynevet: “Toplák”
Megszenvedtem, hogy kinőtt farmernadrágjaim ujjnyi lyukait elhordott ingekből kivágott darabokkal stoppolta be anyukám. Rossz volt, hogy emiatt a gúny céltáblájává váltam osztálytársaim egy részének szemében.
Sajnálom a szegényekké vált gyerekeket, mert nem ők tehetnek a szüleik bűneiről. Akkor is sajnálom őket, ha az ő édesapjuk árulás miatt került ugyanabba a helyzetbe, amibe mi kerültünk 10-15 évvel ezelőtt. És akkor is, ha tudom, hogy az én apám az övékkel ellentétben nem azért vált munkanélkülivé, és nélkülözővé, mert eljátszotta az árulásáért kapott 30 ezüstjét, hanem mert volt gerince, volt becsülete.
Sajnálom a családokat, mert emlékszem – sosem fogom elfelejteni – azokat a karácsonyokat, amikor csak egy pár zoknit, meg egy-egy sapkát kaptunk testvéremmel. Sajnálom az árulók gyerekeit, mert tudom, milyen kicsomagolni azokat a tízórai csomagolt szendvicseket, amikbe félszelet párizsit tépkedett tíz apró szeletre édesanyám, hogy mindenhova kerüljön az akciós felvágottból.
Sajnálom őket, még akkor is, ha az apjuk pénzért lett most pénztelen.
Rossz így felnőni, rossz így kamasznak lenni. Tudom.
Ugyanilyen magas voltam – 191 centi – mikor kiléptem a Táncművészeti Főiskola kapuján. 72 kiló voltam, mikor nem volt még saját keresetem, csak a félszelet parizerből varázsolt szendvicseim. Most 92 kiló vagyok. Semmilyen gyerek nem szolgál rá, hogy éhesen tanuljon, játsszon, csajozzon. Az árulók gyerekei sem.
De egy tényt le kell itt és most szögeznünk!
A veszteséges Magyar Nemzetet nem Orbán Viktor vagy a kormány szüntette meg. Simicska Lajos döntött úgy április 9-én, hogy nem fogja tovább finanszírozni a lapot. Az a Simicska Lajos, akit ellenzéki újságírók a „G napon” a vállukra emeltek, és azóta is szünet nélkül ünneplik, mint a sajtószabadság megmentőjét.
Egy-két kritikus, helyesebben korrekt hangtól eltekintve, arról nem tesznek említést, hogy Simicska fordította el 180 fokkal és kezdte személyes bosszújára használni zászlóshajóját. A veszprémi éjszakák hírhedt bulibárója három éve fogott egy fejszét, beleköpött a tenyerébe, lement a hajótest fenekéhez, majd elkezdte meglékelni a saját – a mi volt – hajónkat.
Az ott dolgozókat megfenyegette, vagy lefizette. Minden “Orbanistát” kib@szott (szavaival élve), vagy megvásárolt és a Jobbik propaganda újságjává züllesztette a korábban a nemzeti oldalhoz tartozó, színvonalas napilapot.
Mindenki tudta, hogy Simicska be fogja zárni a Magyar Nemzet kapuit. Mi is többször megírtuk, hogy csak a választásig kell neki az újság a Fidesz elleni bosszúhadjárathoz. Világos volt, ha veszít a benyugtatózott, megfürdetett, és szobatisztaságra idomított Vona Gaby, akkor a Magyar Nemzet bezár, mégis úgy csinál most az úgynevezett szakma, mintha a Magyar Nemzet tönkretétele és bezárása Orbán hibája lenne. Álszent és hazug módon siratja például a 444 blogocska, és ebből az ügyből is politikai tőkét akar kovácsolni.
Pedig egyetlen ember tehet arról, hogy hamarosan meg fognak szaporodni azoknak a munkanélküli újságíróknak a gyerekei, akiket az iskolában topláknak fognak csúfolni, és akik szomorúan fogják kicsomagolni a szegényesen elkészített tízóraijukat.
A vak is látta, hogy Simicska Lajost csak a személyes bosszú motiválta. Simicska Lajosról a szakmában mindenki tudta, hogy el fogja adni a Jobbik sztárolására használt Magyar Nemzetet, amennyiben az általa megvásárolt párt elbukja a választást. Tudta ezt mindenki. Tudták a 444 propagandistái is. Mégsem az igazságról írnak – nem szoktak –, hanem hazugságokkal hülyítik az olvasóikat: „Orbán a hibás. Ezért is.”
Az árulókat egy pillanatig sem sajnálom. Aki pénzért lesz egyik napról a másikra “fideszes”, “kormánypárti” újságíróból véresszájú ellenzéki, és túlmozgásos, jobbikos propagandista, az megérdemli a sorsát. Felnőtt emberekről van szó, akik felelősek a döntéseikért.
És akit pénzért meg lehet vásárolni, az nem újságíró, hanem egy ócska kurv@.
A családoknak, a gyerekeknek pedig kitartást kívánok!
gyozo2018
2018-04-19 at 22:03
Egy embernek egyféle rangja van csak: A JELLEME.
gyozo2018
2018-04-19 at 22:04
Bocsánat, lemaradt: Márai Sándor.
gyozo2018
2018-04-19 at 21:37
Lesz munkahelyük. Persze nem a nemzeti médiumoknál.
Majd blogolnak és eltartják őket az ngo-k, mert hazaárulókra mindig szükségük van és lesz.
Az ő gyerekeik nem lesznek toplákok, mert most éppen, átmenetileg nem lesz munkahelyük a szülőknek (lesz).
Az ilyeneknek a gyerek ei maguk választotta okból toplákok, koszlott tetűfészek rasztahajjal, rongyos, koszos farmerban szittyóznak a rumkocsmákban.
Tűzdelet a kivételnek.
Ugyanis a jellem öröklődik – lásd Hadházy és szüleinek dicsőséges működését-, ritka hogy a gerinctelen szülő egyenes tartásúvá nevelje a gyerekét.
Persze nyilván a kisgyerekek nem tehetnek arról, hogy az apjuk, anyjuk, nagyanyjuk hazát árult, elárulta őket is azoknak, akik a jövőjüket akarják felélni, a hazájukat akarják elárasztani megszálló barbárokkal. De így -úgy szembesülni fognak, vagy más szembesültek is. Az alma és a fája népi bölcsesség több ezer éves tapasztalaton nyugszik.
Nőjenek nagyra, s essenek nagyon messze a fájuktól.
De a névsort jó lenne látni, kik azok, akiknek nincs bocsánat.
És nem azért nincs, mert Simicska Orbán ellen fordult. Az a belső ügyük.
Azért, mert kicsinyes bosszúból Simicska felajánlotta a teljes hatalmát a haza ellenségeinek, s ezek az addig magukat nemzeti elkötelezettnek hazudó firkászok átálltak a hazaárulók oldalára és szolgálták őket, majd, mikor kirúgták alóluk a munkahelyüket, azokra mutogatnak vissza, akiket elárultak!
Duplán erkölcsi hulla mindegyik!
Amelyik lapban meglátom a nevüket egy cikk alatt, azt a lapot soha az életben nem fogom megnyitni, megvenni, a kezembe venni!
A Magyar Nemzetet és a HírTV-t sem nyitottam meg.
Az utolsó pillanat, amikor még bizonyíthatták volna, hogy csak egzisztenciális kényszerből maradtak, az ECHO TV megalakulása volt. Akkor az ECHO meghirdette, hogy tárt karokkal várják azokat, akik nem bírják tovább, akik nem akarnak hazaárulók lenni.
A Magyar Nemzet átállt, volt nemzeti firkászai nem éltek vele.
Soha nem mossák le magukról a hazaáruló minősítést.
esvány
2018-04-18 at 22:10
Nincs mit hozzá tenni. Annak idején hosszú évekig előfizettem a lapra. Külföldi tartózkodásom alatt az internetes kiadást olvastam, és írtam kommenteket. Aztán egyszer csak elkezdték törölgetni kommentjeimet. Lassan rájöttem az irányváltásra. Azóta egyszer sem olvastam bele a Magyar Nemzetbe.
Martin M.
2018-04-18 at 19:54
Imádom Bencét!
Ilyen fiút, férjet, apát kívánok mindenkinek. Nagyon szeretem a Keménymagban is!
Nyugdíjas.
kata
2018-04-18 at 19:29
Kedves Bence!
Imádom a cikkeit,mindig fején találja a szöget,nem vádaskodik,csak az igazat írja.2002-ben lettem a magyar nemzet előfizetője,ami a G napig tartott.Nem tudtam a tulajdonos váltásról,csak meghökkentem,hogy egyik napról a másikra eltűnt ked-
venc íróim zöme,a cikkeket pedig nem értettem.Amikor rájöttem honnan fúj a szél,
azonnal lemondtam az előfizetést.Teljesen igaza van,aki maradt totálisa alárendelte magát simicskának.Ez a cikkeiken is azonnal látszott.Torkos M.,Kör-
mendy Zs.írásait is nagyon szerettem,de pálfordulásukon nem tudtam túltenni ma-
gam.Nem akarok rosszmájú lenni,de csak azt kapták amit megérdemeltek.Most majd
lehet gondolkodni,hogy mi éri meg jobban az egyenes gerinc,vagy a pohánkaként
való hajladozás.Semmi jót nem kívánok nekik.
Rakovszky István
2018-04-18 at 19:24
Mikor én általános iskolába jártam, nekünk még tízóraira sem tellett.
Szerencsére a pedellus felesége egy jószívű asszony volt és lángost sütött, amit 50 fillérért árult, de párba tett egy vagy két forintosokat. ez az 50-es évek elején volt.
gyozo2018
2018-04-19 at 22:11
Zsíros kenyér, üres kenyér, később pacsni, vajas zsömle.
Ma már a hazaárulók gyerekei is ingyen háromszori étkezést kapnak a bölcsődében, óvodában, iskolában, ha megszűnik a szülők munkahelye, akkor is, ha ott hazát árultak szakmányban.
Ilyen a demokrácia.
pandora
2018-04-18 at 17:30
Kedves Bence ! Örülök,hogy volt honnan a tehetséget örökölni.A fiatalkori nélkülözések,pláne,ha a sors igazságot szolgáltat,javunkra válnak. Tapasztalatból mondom (kitelepítés,X-esség).További szilárd elveket és sok sikert !
Vox populi
2018-04-18 at 17:08
Ezékiel 25:17
“Az igaz ember járta ösvényt midkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága,és a gonoszok zsarnoksága.
Áldott legyen az,ki a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén,mert ő valóban testvérének őrzője,és az elveszett gyermekek meglelője.
Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval,és rettentő haraggal,és amazokra is,akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek,és majd megtudjátok,hogy az én nevem az Úr,amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!”
pál
2018-04-18 at 16:51
A “toplák” szülök maguk is tudták mit csináltak, most még ezt is lehazudják / elhallgatják. A gyerekeiket illetöen egyetértek, de nem biztos, hogy csak most sajnálatosak. Kívánom minél többnek, hogy a “72 kilós” – 191-es magassággal – majd visszagondolhasson 92 kilósan ezen idöszakára. De ha tudni fogják, mi volt az ok “toplák”-nak lenni, az szomorú lesz nekik! Nem úgy mint Önnek, vagy szerénységemnek, aki most 84 kilósan, volt 58 kilós 184cm méret mellett. Mi, büszkék vagyunk Apáinkra, tudjuk miért!
Aladin
2018-04-18 at 16:45
Nagyon jó az irása Apátinak, a jelenlegi volt MN. ujságirók semmiféle alázatott nem érdemelnek, minden volt kollegájukon átnéztek lenéztek, hogy ök most hol dolgoznak. Most az egész MN. munkatársai megfelelök lesznek a föváros parkjainak a karbantartásaira.
Sebaj Tóbiás
2018-04-18 at 16:19
Ehhez nincs mit hozzátenni!