Magyarország születésnapja – halljuk rendszeresen a könnyen értelmezhető, ám némileg felületes örvendezést, pedig a valóság ennél is menőbb. A legtöbb európai ország XIX. vagy XX. századi függetlenné válást, egyesülést, az alkotmány napját, esetleg a török alóli felszabadulást ünnepli születésnapjaként, de a miénkhez hasonlóan a régmúltba nyúló születést kevesen tudnak vagy tudnának megünnepelni. A kora középkori, széttagolt Európában nehéz megfogni egy-egy ország létrejöttének pillanatát, Magyarország azonban kivétel.
Az újonnan létrehozott Magyarország nemcsak úgy létezgetett valakinek a hűbéreseként, szatelitjeként, ahogy a legtöbb kelet-közép-európai állam az első évszázadaiban. Ez ennél sokkal tudatosabban és egyértelműbben véghezvitt vállalkozás volt. A magyar vagy csinálja, vagy nem csinálja, nem igazán ismer középutat. Magyarország markánsan és megkérdőjelezhetetlenül létezett a megalakulása első pillanatától kezdve, amit diplomáciai magabiztossággal és hadi képességgel is nyomatékosított minden szomszédja, sőt, a szomszédok túlsó szomszédai számára is. Épp ezért megalapozottan ünnepeljük meg a korai államunk megalapítását, mert annak az eredménye valóban máig tart. Az országunk születésnapja viszont a mostanra rögzülni látszó hagyomány ellenére sem augusztus 20. A mai emléknapnak az eredeti dátuma ugyanis 1083. augusztus 20. A legtöbb magyarnak valószínűleg nem sokat mond ez az évszám, annyit biztosan nem, mint a 895 vagy az 1000. Ekkor nem volt koronázás, nagy csata, országalapítás vagy ilyesmi. Ezen a napon, 1083. augusztus 20-án emelte oltárra I. István király földi maradványait I. László király (a későbbi Szent László), ami a szentté avatás VII. Gergely pápa által is elismert szertartása volt.
A magyar államot a vérszerződéssel és Álmos fejedelemmé választásával hozták létre Etelközben 840-850 tájékán az európai színtéren akkor felbukkant nagyhatalom, a magyar törzsszövetség tagjai. A pontos születési évet sem tudjuk, nemhogy a születésnapot, de ez az államunk létrejöttének igazi ideje. Az államszervezet pedig szinte azonnal nekilátott az etelközi szállásterülettől nyugatra fekvő Kárpát-medence birtokba vételének. Az elfoglalást és beköltözést jelentő folyamat valószínűleg évtizedekig tartott, és alighanem 895-re fejeződött be – ekkortól a Magyarország nevű hely és a magyar állam ugyanott van mindmáig.
Mindez természetesen nem kisebbíti Szent István érdemeit, aki az addig sztyeppei jellegű, törzsi tagolású államot új alapokra helyezte, életre hívta a vármegyerendszert. Apostoli királyi címe is különösen fontos, ami egyrészt térítő, egyházszervező kötelességét jelezte, hiszen István keresztény hitre térítette az országot, másrészt kifejezte főkegyúri jogát, vagyis az általa kiépített katolikus egyházszervezet, érsekségek, püspökségek, egyházmegyék feletti legfőbb felügyeleti jogát. Az átalakított, minden értelemben európai, mégis sajátságosan magyar Magyarország éppen olyan független maradt, mint előtte volt. István műve olyan maradandó lett, hogy egészen 1918-ig létezett a Magyar Királyság, és csak az akkortól kibontakozó, rettenetes XX. század forradalmai, emberiségellenes diktatúrái tudták elsöpörni a régi államformánkat – az országunk jelentős részével együtt. Szent István óriási teljesítményének mintája annyiból is időszerű most, hogy a XX. század államban, országban, fejekben és lelkekben elkövetett pusztításait egy hasonlóan nagyívű és következetes állam-újraszervezői munkával lehet helyrehozni. Ilyen léptékű változásra van szüksége az országnak 1989 óta.
Szent István térítői és egyházszervezői munkájának megkoronázása jelképes módon a király halála napjára esett, amire a magyar hagyomány egészen a kommunista hatalomátvételig nagy ünneppel emlékezett. Augusztus 15., Szűz Mária mennybevitelének ünnepe több katolikus országban eleve ünnepnap, ahogy Magyarországon is az volt 1948-ig. Nálunk azonban kétszeresen fontos ünnep, hiszen ugyanezen a napon halt meg 1038-ban István király; előtte azonban, közelgő végét érezve Nagyboldogasszony, vagyis Szűz Mária oltalmába ajánlotta életművét, a keresztény, európai Magyar Királyságot ezekkel a szavakkal:
Mennyek királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.
Innen ered Szűz Mária erős magyarországi tisztelete, amely katolikus körökben máig jelen van, de korábban állami állásfoglalás is volt. Magyarország István halála napjától fogva Regnum Marianum, azaz Mária királysága, amelyet a hit szerint akkor segít meg Szűz Mária, ha azt az ország kéri. Szent Istvánra úgy emlékezhetünk méltón augusztus 20-án és bármikor, ha az életművéhez vagyunk hűek, amelyet nagyon világosan örökül hagyott nekünk.
bali
2020-08-25 at 22:17
moliere2020-08-20 at 23:47 Miért volt a pozsonyi csata Magyarország születése?(Határ védő,gyepű megvédő csata)Talán a jelentősége a nagyon sok különböző a Törzsszövetségbe jött Avar,Besenyő lovas,Morva Kun,és talán kevés Határőr Magyar lovas jelenti?Részletesen megnéztem,melyik csapat hol állt.Mit csinált.(Az egész lényegében egy begyakorolt hadgyakorlat.)Ide teszem a linket,ha érdekli.
László
2020-08-22 at 13:42
Szt. István felajánlotta országunkat Máriának. Ezt tudjuk. Azt azonban kevesen, hogy I. Lipót király, miután kiűzte a törököt kb. Marshall segélynyi költséggel, 1658-ban Mária oltalma alá helyezte magát, családját és országát, majd 1687-ben a máriavölgyi kegyhelyen ajánlotta fel Magyarországot a Magyarok Nagyasszonyának, amit 1693-ban, a török alóli fölszabadulásért hálából a bécsi Szent István-székesegyházban ünnepélyesen megújított.
bl
2020-08-21 at 10:11
A dolgok végső oka szellemi. Ha ezt a szabályt félretesszük, automatikusan kerülünk zsákutcába. Az anyagelvű világ sem elhatározottságot, sem akaratot, sem bátorságot, nem talál sehol az anyagban. Ezekhez több kell a puszta sárnál.
Kálmán a mezőről
2020-08-21 at 00:44
Elég, ha a dolgokat csak páran tudjuk és csináljuk, de azt jól.
Az 1956-os szabadságharcot ötezren vívták, mégis 15 millióan azonosulnak vele.
Ha a kereszténység a föld sója, akkor mi vagyunk a nemzeté.
moliere
2020-08-20 at 23:47
Minden tiszteletem a szerzőé, de mindjárt az elején leírt egy mondatot, ami meghökkentett. A magyarság ma ünnepel, és az ünnep jelenthet némi önfeledtséget, de ne jelentsen se önbecsapást, se vakságot! Vannak nem előnyös kollektív tulajdonságaink is, illetve van olyan jellemzőnk, amely talán néha segíthet, de nem könnyű beilleszteni a magasra emelt képbe, amelyet magunkról, magunknak festegetünk. Már Gömbös Gyula is megmondta, valamiféle félig hazafias, félig kívülálló (sváb) indíttatás vezérelhette, hogy az a baj a magyarokkal, hogy mindent csak félig csinálnak. Lehet ebben valami saját magunk szerint is, lásd Mátyás király és a lány meséjét, aki jött is meg nem is, hozott is meg nem is, adott is meg nem is. Számomra inkább kellemetlen újra, meg újra látni ennek a félmegoldás-nemzetnek a van is meg nincs is sikereit, mert ez az önbecsapásunk melegágya. Van nekünk mire büszkének lennünk, de az számomra nem illeszthető az önmagunkról kialakított (kialakítandó) őszinte és pontos képbe, hogy “a magyar vagy csinálja, vagy nem csinálja, nem igazán ismer középutat”. Egy merő középút vagyunk! A néplélek is ezt szereti. Talán azt hiszi, hogy a “vagy csinálja” megoldás az túl sarkos. Vagy szélsőséges, amit a magyar tényleg nem szeret. Lehet persze, hogy ezer évvel ezelőtt ez mégis így volt, csak mára törtünk, gyűrődtünk, súrlódtunk ilyenre (vagy már Mátyás idejére…). A tatár mindenesetre “diadalmasan” kimenekült a vert országból, mert akkor még talán csináltuk, de amúgy teljes erőbedobással, és végül kiszekáltuk őket innen. Lehet, hogy akkor még ilyen volt a magyar. Mint a vietnamiak, ahogy a hatvanas években mondták: “az amerikaiak itt vannak, lehet, hogy itt maradnak tíz, vagy száz évig is, végül eltűnnek, viszont Vietnam mindig itt lesz”. Lehet, hogy valahol mélyen ilyenek vagyunk mi is, de a felszínen már nagyon széthúzunk, megalkuszunk, és bizony majdnem mindenben csak félig csináljuk a dolgot.
Magánvéleményem szerint a pozsonyi csata volt talán Magyarország születése. Jellemző, hogy nem is tud róla az ország 95%-a, lefogadom.
hivő
2020-08-20 at 19:22
Köszönet a képekért is.
Még sohasem láttam
képet a Regnum Marianum-rol.
Cser Borbála
2020-08-20 at 17:22
Köszönöm a cikket. valóban téves felfogása a kormányzati médiának, aug.20.át “Magyarország születésnapjának ” átkeresztelni. Már így is zavar van a fejekben. Minden kormányzati média, beleértve a vidékiket is, ezzel a kötelező szlogennel nyit.
J.G.
2020-08-20 at 16:17
Kedves László,
a történelmi visszatekintésed kitűnő, de ha a kettős honfoglalás ténye (László Gyula régészprofesszor elmélete) és azzal az avarokkal való rokoni kapcsolatunk bebizonyosodna (teszem fel genetikai vizsgálatokkal) akkor a honfoglalásunk 600 környékén kezdődött.
Poppy
2020-08-20 at 16:01
Szűz Mária oltalmazzon minden arra érdemes magyart!