Az angol gyep titkáról és egybekről, de főleg ez utóbbiakról

Lassan két hete, hogy az EU illetékes döntéshozói újfent keresztbe tettek Romániának, azaz megkadályozták a schengeni övezethez való csatlakozását. A „hóhér” szerepét – a polkorrekt munkamegosztás dícséretére – ezúttal Ausztria látta el, korábban mások. Nagy volt a felháborodás Bukarestben, elsősorban a média által feltüzelt közvélemény ítélte el Ausztria ellenséges lépését. A román diplomácia reakciója – bár a román nagykövetet visszarendelték – azonban túl lagymatagnak bizonyult, érezhetően a társadalmi felháborodás váltotta ki inkább, mintsem a meggyőződés.

Azóta tombol az osztrákellenes hisztéria, a kancellár mellett, elsősorban az országban működő osztrák érdekeltségű vállalatok, bankok kerültek célkeresztbe. Közülük is elsősorban az OMV számít a legfőbb közellenségnek. Köztudomású: a privatizáció során az OMV tette rá a kezét – nyilván az akkori román kormány közreműködésével – a román kőolajipari óriásvállalatra, a Petromra. Az említett óriáscég fontos szerepet játszott – az OMV révén játszik ma is – a romániai hatalmi viszonyok alakulásában. Adrian Năstase egykori szocialista kormányfő mondta volt: aki a Petromot ellenőrzi, az ellenőrzi Romániát is. Mindenesetre a média már az OMV államosítását követeli, e célból aláírásgyűjtést is kezdeményeztek. Majd meglátjuk, hova fut ki az egész. Mindenesetre a román politikusok felelőssége szinte fel sem merül…

Közben Iohannis mérsékelni próbálta a habzó hisztériát, kijelentvén, hogy a román állami intézmények nem szándékoznak bojkottálni osztrák tulajdonú vállalatokat. Ezzel szemben megteszik ezt román állami tulajdonban lévő vállalatok vezetői, akik a Raiffeisen, illetve az Erste BCR bankokban vezetett számláikat más, főleg román tulajdonú pénzintézetekbe helyezték át. Közben naponta hallani osztrákellenes kirohanásokat, amelyek által a románok – közemberek, politikusok – többnyire a rendszerváltás után szerzett frusztrációiknak engednek szabad teret. A minden jóízlést nélkülöző, ordenáré megnyilvánulásokról most szót se ejtsünk.

Ismerős a mondás a híresen gyönyörű angol gyep titkáról: semmi rendkívüli, csak naponta kell nyírni és öntözni – úgy ötszáz évig. Ezt juttathatja eszünkbe a hirtelen román felhorgadás, önérzeteskedés, amely igencsak hiteltelennek tűnik… Miért? Mert éppen az hiányzik belőle, ami az angol gyepet olyan csodálatossá teszi: az ötszáz esztendő kitartása, a rendszeres ápolás, öntözés, nyírás…  Más szóval a természetté vált szokás… Ezért aztán, mivel a semmiből bukkant elő, valószínűleg oda is süllyed vissza.