David Cameron egykori angol miniszterelnök – összekeverve a politikai játékteret és a valóságot – állítólag pizzázás közben, néhány egyéb okosjózsi társaságában találta ki, hogy politikai helyzete megerősítése érdekében népszavazást rendez az Egyesült Királyság európai uniós tagságáról. Minősítetten hülye ötlet volt.
Cameronék ugyanis abból indultak ki, hogy ezt a szavazást bizonyosan megnyerik, és ebből kiindulva mindenféle egyéb rendezkedésre nyernek politikai lehetőséget. Az a gondolat nem merült fel bennük, hogy el is bukhatják a dolgot. Hiába igaz az, hogy Cameron helyesen gondolta valószínűleg, hogy az ezer irányból szorongatott kormányának felhatalmazásbővítésre van szüksége, elfelejtkezett arról, hogy a választópolgárok szavazáskor sem a szavazatuk politikai, sem a gyakorlati következményével nem szoktak számolni. A valósággal meg különösen nem.
Cameron, aki egyébként kifejezetten üdítő színfolt volt az európai porondon a sok szürke és tehetségtelen senki között, belebukott a saját okosságába, a szerencsétlen szigetország meg kapott egy tökéletesen alkalmatlan, felkészületlen lúzert, aki Anglia maradék méltóságát is eltékozolta az elmúlt időszakban. Theresa May azért miniszterelnök még, mert az eljelentéktelenedő konzervatívok egyetlen olyan vezetőt sem tudnak felmutatni, aki a helyére állhatna. May belehajszolta a Konzervatív pártot egy olyan előrehozott általános választásba, amelyen az elvesztette a parlamenti többségét, ami megvolt neki előtte, vagyis pontosan azzal a módszerrel akart politikai tőkét szerezni, amivel már Cameronnak sem sikerült.
Az elmúlt két évben az Egyesült Királyság politikai, gazdasági és társadalmi széthullása felgyorsult, a megvalósuló Brexittel egyidejűleg gyakorlatilag be is lehetett volna jelenteni a megszűnését. Legfőképpen azért, mert például a skót politikai elit – a nemzeti önrendelkezés örve alatt – a legprimitívebb, legszűklátókörűbb hatalmi politikát folytatja. Ezek az emberek egyszerűen rövid távon egy gazdag ország kizárólagos vezetői akarnak lenni most, attól függetlenül, hogy közép- és hosszú távon az Egyesült Királyság eljelentéktelenedése, megszűnése milyen hatást gyakorol az európai és a világpolitikára. Ezekben a körökben meg már régen nem foglalkoznak azzal, hogy a következő választások után mi lesz a következménye egy aktuálisan jó ötletnek tűnő döntésüknek. Persze ez maradéktalanul jellemző a „brit birodalom” teljes elitjére is.
Nincs ember, aki fel tudta volna mérni három évvel ezelőtt, hogy milyen problémákat okoz majd a Brexit levezénylése. Az kiderült, hogy az angol kormány nem alkalmas a feladatra, és természetesen semmiféle támogatásra nem számíthat a politikai ellenfeleitől. Akkor sem, ha ennek a támogatásnak a hiánya rendkívül káros és veszélyes a szigetországra. A döntés ellenzői az érvényes választói akaratnyilvánítás ellenére sem akarták a döntést végrehajtani. A brüsszeli politikai elit pedig meg sem próbált nagyvonalúnak látszani; alig leplezték, hogy az Egyesült Királyság szétesésére játszanak, arra, hogy egy Skócia és esetleg Wales nélküli Anglia fog majd kuncsorogni náluk, hogy újra beléphessen az EU-ba. A németeknek és a franciáknak nem fáj az erős európai hatalomként funkcionáló Egyesült Királyság eltűnése, sőt, azt hiszik, hogy ettől az ő hatalmuk csak nő. Azt, hogy ettől Európa súlya tovább csökken a világpolitikában, észre sem veszik, mert Merkel és Macron már valószínűleg a saját ablakán sem lát ki, és a saját mellékhelyiségébe jár csak be tanulmányozni a valóság számára még fontos, apró szeletét.
Azzal, hogy a brit alsóház nem fogadta el a Brexit-megállapodást, megbuktatta a miniszterelnököt remélhetőleg, hiszen gyakorlatilag közveszélyt jelent Európában, hogy a brit miniszterelnök ennyire alkalmatlan. De egyúttal azt is kimondta, hogy a konszenzusos Brexit lehetetlen. A folyamat gazdaságilag, jogilag, politikailag egyaránt levezényelhetetlen, és szükségszerűen fog káoszba fulladni. Az érdekek kibékíthetetlensége, a feloldhatatlan jogi ellentmondások, az Egyesült Királyság széthúzó politikai elitjének alkalmatlansága, a gyakorlatilag végtelen sok szereplő egyszerre teszi lehetetlenné, hogy értelmes megoldás szülessen, ami többségi támogatásra számíthat.
Mondjuk a szakértők – meg akiket nem vakított el az ideológia vagy a közvetlen önérdek – pontosan előrejelezték ezt. Egyelőre nemcsak az nem jósolható meg, hogy a brit kormány most mit fog csinálni, hanem az sem mérhető fel, hogy milyen alternatívákat mérlegel vagy mérlegelhet egyáltalán. A „hard” Brexit politikai öngyilkosság, meg gazdasági is természetesen. Tárgyalni már nem érdemes velük, mert a kormányzat politikai támogatása elfogyott. Egy új miniszterelnök is csak ugyanezekkel a problémákkal nézne szembe, ugyanezekkel a csekély esélyekkel.
Lehetne menekülni egy új népszavazás irányába, ki lehetne mondani, hogy a Brexit eleve hülyeség volt, az uniót kellett volna megreformálni és nem egy lehetetlen gazdasági és jogi vállalkozásba belevágni. Vagyis ki kellene jelentenie Angliának, hogy az elmúlt időszak tévedés volt, mégis maradunk, bocs. És persze minden marad a régiben. De ezt csak egy új európai vezetéssel lehetne letárgyalni, mert a jelenlegi, amely tehetségtelen, de minősített politikusbűnözőkből áll, nem fog törődni a saját érdekein túl semmivel. Akkor pedig nyárig el kell húzni a dolgot. De ennek sincs sok esélye.
A gazdaság és a politika olyan komplex rendszerré vált már majdnem száz éve, hogy egy ország leválasztása az európai rendszerről – a fizikai kapcsolatok változatlansága mellett is – még az alapok változatlanul hagyása mellett sem lehetséges. A jogi változások olyan gazdasági károkat okoznak, amelyek felérnek egy háború pusztításával. Ennek a helyzetnek a kezeléséhez egy nagy formátumú politikus kellene, aki meg tudja szerezni az országa támogatását a politikájához, bármi legyen is az. De a modern politika többszörösen kizárja az ilyen személyiségek érvényesülését, a modern politikában az ellenfelek pedig soha nem állnak be egymás mellé, bármennyire nyilvánvalóan szükséges is lenne az országuk érdekében.
Az Egyesült Királyság már úgyis egy undorító szélsőliberális, hagyománytagadó förmedvénnyé vált, az őslakosság majd most fog ennek a változásnak az igazi arcával szembesülni. Az a gazdagság tűnik majd tova a politikai és gazdasági bizonytalansággal egyre nagyobb eséllyel, amely eddig eltakarta ezt a romlást.
„Isten hozzád, Anglia!”
Vizhordo
2019-01-21 at 06:59
David Cameron nagyon belehetettet tépve, mikor kitalálta a népszavazást.
Vizhordo
2019-01-21 at 07:02
Engem annak idején nagyon meglepett.
celsius
2019-01-16 at 21:55
Józan paraszti ésszel gondolkodva. Amikor feltették szavazásra a kérdést, kilépjünk vagy maradjunk, azonnal vissza kellett volna kérdezni. Mivel jár a kilépés? Enélkül a kérdésfeltevés értelmetlen vagy pofátlan. Most jöttek rá, hogy azt sem tudták mi a döntés következménye. Minősíti világunkat, hogy ez megtörtént. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen horderejű kérdést eldöntenek úgy, hogy a “többség” lényegében azonos a “kisebbséggel”. A demokrácia nagyobb dicsőségére. Felszólalt egy “demokrata” is, hogy álljon meg a menet?
apamaci
2019-01-16 at 18:15
Eddig pontosan az történt amit megszavazott a többség a népszavazáson.
Ki fognak lépni, legfeljebb egy eu diktálta alku nélkül.
Áprilistól lehetőségük lesz egyenrangúként tárgyalni az együttmúködés feltételeiről.
A kilépés legfőbb indoka egy megállapodás nélküli kilépéssel teljesül!!
Nem ugathat nekik az eu bürokráci, nem ugathat nekik az eu bírósága és nem fenyegeti őket a bevándorlási kvóta!!
mirti
2019-01-16 at 16:52
szerencsétlen …ezen a képen kifejezően ugy néz ki mint a jelenlegi brit politika megalázkodó ,esetlen kuncsorgó önmarcangoló….
minha csak azt mondaná :” ..ne haragundj kedves békés muszlim testvér de nem-
sokára átadjuk a terepet nektek…ne haragudjatok a sok kellemetlenségért…”
zizu
2019-01-16 at 14:57
Vajon milyen következményekkel járhat a megállapodás nélküli kilépés?
A btritek nem tudtak kilépni az unioból, csak a szájuk volt nagy.
Kisné Kati
2019-01-16 at 12:17
Az Egyesült Királyság vesztét voltaképpen a brüsszeli elit undorító politikája okozta. Ők is sorra kerülnek.
SolnesM
2019-01-16 at 12:00
sok szürke és tehetségtelen senkik Európa mai vezetői !!
Én
2019-01-16 at 11:54
Akkor most lesz ep választás a britekbél, vagy az egész csak arra ment ki, hogy halaszthassák az ep választást és a mostani elit még mardhasson pl. még egy évig? Lesz még itt csavar…
Hesslerezredes
2019-01-16 at 11:59
Nagyon jó felvetés, de szerintem lesz választás nélkülük is, legfeljebb ők majd később tartják meg. Az általuk delegálható helyek meg addig üresek lesznek. Nem merik elhalasztani, az biztos. Egyébként az EU Parlament egy hatáskör nélküli sóhivatal, szájkarate-ring, semmi több.
Szabi
2019-01-16 at 11:54
Azért ilyen szinten nem minosítenem a britek vezetőjét! Tiszteletlenseg, ráadásul nem is igaz, hogy tehetségtelen luzer lenne May.Miért is?Mert egy olyan szitubol kellene kivezetnie az országot, amiből még egy Churchill szintu politikus sem tudná könnyen? (Ne feledjük, utobbit még 1 győztes háború után is kiszavazták a hatalomból ) Kérem a cikk íróját, gondolja végig az állításait, a felelősséget nem az angol nép és vezetői körében kell keresni, hanem az EU jelenlegi vezetésében.
Rizikó
2019-01-16 at 13:07
Szabi ne bomolj ezek a angol konzervnyitók ezek nem értèkőrzők ugyanolyan szélhàmos soroskitartottak mint Juncker és Sargentini.
Anglia egy telexart búvárruha lett tele a multikulti mocskàval.
Szabi
2019-01-16 at 14:50
Attól függ melyik Anglia.Azért a UK több, mint London, Birmingham, Luton stb egyuttvéve.Ha elmész egy 30 ezres varosba vagy az alatt kulonosen, még a régi, hagyomanyos Angliat láthatod, 150 ezresnel már árnyaltabb a kép, es a milliós nagyvárosok esetében beszélhetünk multikulti mocsokrol. Én azt mondom, jó hogy volt vér az angolok pucájában beinteni a pokhendi brusszeli, strasbourgi elitnek.Más kérdés, hogy a fontárfolyamon valószínűleg en is meg fogom érezni ezta kotélhúzást
lacika
2019-01-16 at 16:27
Angliába a szlogen “a sokszínűségben az erő”, Németországban az “integráció”, ezek magyarul egyszerűen: öngyilkosság. De legalább egyeseket meg is fizetik hogy megöngyilkolják magukat és honfitársaikat.
Szabi
2019-01-16 at 11:40
Nem, nem, nem! Szeretem Bálint úr írásait, de itt most nagyon mellényult. Cameronnak nem volt más választása, ki kellett irnia a népszavazást! Már ha nem akarta, hogy pártja a következő választáson csak másodrendű statisztaszereplésre kényszerüljön. 2014-ben a Ukip 25%-kal nyerte az EU választásokat. Ettől ijedt meg az angol elit, jogosan, hogy ebből még egy komolyabb baj is lehet rájuk nézve. Akkoriban 2016 jóval közelebb volt, mint egy távoli, nagyon bizonytalan idejű kilépés az Eu-bol.
Rizikó
2019-01-16 at 13:02
Igy igaz. Kameron ugyanolyan sumák mint ez a May teréz.Gerjesztik bennem az antiszemitizmust ezzel az “addig szavazunk amig jó lesz$ műsorral Ez a komplett szdsz stilus.
SOROSROL most láttam egy leleplező videôt! Long Islandémai birtoka 3mèter magas Fala kameràkkal figyelö pontokkal
Biztonságiak hadával vigyáz a Nyilt Társadalom urára!Na PS itt a jô téma Be kellene mutatni hogy Soros hazugságát óhogy ő aki átkozza nácizza a szegregációt falakat, keritèst, micsoda szemèt képmutató!
orygabor
2019-01-17 at 12:54
Ez lehet, hogy így van, de akkor sem látott tovább a következő választásnál. Ennyi. Beszippantotta a könnyű(nek vélt) megoldás.
Logikus
2019-01-16 at 11:13
Az EU, mint nyolc karú polip megragadta őket és semmi szín alatt nem akarja elengedni, ez itt a konklúzió.
Én
2019-01-16 at 11:12
‘You can check out any time you like but you can never leave.’ – dúdolhatják most Brüsszelben.
POROSZLAI RÓBERT
2019-01-16 at 11:07
kedves egészségükre!
pufff
2019-01-16 at 11:06
May és a pártja sem az európai keresztényi értékekhez ragaszkodnak ,ezt bizonyítja britániai iskoláiban hozott kőtelező nemileg korcs genderi intézkedés ,Angelikán egyház valamikori vezetője pontosan úgy viselkedett és az utóda is ,nyilatkozott mint Ferenc a Vatikánból.
Hesslerezredes
2019-01-16 at 11:04
Szerintem az angolok az EU helyett – egyébként érthető módon – az EGK-ba szeretnének visszatérni, abba meg annak idején nem vették fel őket.
Hesslerezredes
2019-01-16 at 11:08
1973-ig, akkor felvették GB-t.