Az árulás örömét, az árulás ízét legtöbbször az irigység, a bosszú- és hatalomvágy, a pénz megszerzése sarkallja. Az árulás fokozatai közül a legaljasabb, amikor valaki, valakik a hazájukat árulják el, amikor elárulják népüket, hagyományaikat, kultúrájukat, áruba bocsátják mindazt, amiért egy nemzet évszázadokon vagy ezredéveken keresztül harcolt, küzdött, feláldozva akár az életét is. A magyar történelem sok ilyen esetet ismer, sok ilyen gazembert, akik idegen érdekekért, hamis eszmékért – természetesen a sajátjáért is – elárulják fajtájukat, nemzetüket. Petőfi Sándor a Nemzeti Dal című versében erről már 1848-ban megfogalmazta egy nép véleményét: „Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete…”
Az árulók korszakonként, nemzedékről nemzedékre újratermelődnek, de előfordulhat az is, hogy családról családra öröklődnek. Olyan ez, mint a stafétabot, amit egymásnak átadnak. Magyarország elárulása az 1919-es véres Tanácsköztársaság óta folyamatos, máig tart. Szociológiailag, társadalompolitikai szempontból a haza elárulása – legalábbis Magyarországon – mindig balról indul a kommunisták vezetésével, amelyben részt vesznek olykor az elvtelen liberálisok – ma már nevezhetjük őket neoliberálisoknak, globalistáknak, kozmopolitáknak, akár brüsszelitáknak. Ez az ideológia métely, vírusként fertőz, rombol, pusztít. Az emberi méltóságot gyalázza meg.
De azt is érdemes megfigyelni, hogy az árulókat legtöbbször nem a félelem, a kényszer, hanem a pénz és hatalom megszerzése motiválja. Gondoljunk csak a véres magyar Kommünre, a 133 napra, amikor is egy maroknyi csoport Kun Béla, Szamuely Tibor, Pogány József, Korvin Ottó, Kunfi Zsigmond, valamint Lukács György, Jászi Oszkár – Szabó Ervin a lelkiekben – szellemi vezetésével és még néhányan majdnem elpusztították Magyarországot. Ehhez kellett persze egy degenerált, áruló arisztokrata, Károlyi Mihály, aki a vörös bolsevik terror leverésével a fent nevezett társaival együtt tovább áskálódtak Magyarország ellen a Népszövetségben, Franciaországban és számos más európai államban. Károlyi még a cseh Benešt is biztatta, hogy még több felvidéki területet vegyen el Csehszlovákia számára. A háttérben persze itt is a pénz, az USA és Nyugat-Európa bankárjainak, multimilliárdosainak, multinacionális üzletembereinek támogatása állt, akik pénzelték Lenint és a szovjet-bolsevik forradalmat.
A magyar baloldal, a kommunisták árulása 1945 után is folytatódott. Csak most könnyebb volt a helyzetük, mert a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot. A Tanácsköztársaság harcosai visszatértek a Szovjetunióból – Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Münnich Ferenc, Lukács György, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Révai József és sokan mások –, és ott folytatták, ahol abbahagyták. Terror, kivégzések, államosítások, a magántulajdon felszámolása szovjet mintára, úgy, hogy kifosztották, kiárusították a kommunista Szovjetuniónak Magyarországot. Miközben vasúti vagonok ezreivel szállították hazánkból a modern gépipari és mezőgazdasági termékeket, nem beszélve a bányakincseinkről, a többi között a bauxitról. Rettegés, félelem, könny, fájdalom, a tehetetlenség érzése mindenhol. Magyarország kiéheztetése, a kommunista önkény, a szellemi és fizikai erőszak olyan feszültségeket gerjesztett, hogy az elégedetlenség 1956-ban forradalomba torkollott.
Tizenegy év alatt tehát kik árulták el Magyarországot? A kommunisták, a teljhatalmú „négyesfogat”: Rákosi, Gerő, Farkas, Révai – azaz a szűkebb „trojka”: Rákosi, Gerő, Farkas. Természetesen hosszú a névsor, a Magyar Dolgozók Pártjának vezető politikusai, funkcionáriusai, a központi vezetőség, a megyeri pártbizottságok, a politikai rendőrség, az ÁVH, akiknek irányításával a nyomor, a nélkülözés Magyarországon mindennapi lett. Másfelől a kommunisták és támogatóik gazdagodtak, gyarapodtak. Leszármazottaik máig élvezik az elrablott vagyonok hasznát, a rekvirálás örömét, kényelmes villákban, házakban, nyaralókban terpeszkednek, míg családjuk mindenhez ingyen jutott, nem dolgozott meg érte. Érdekes lenne feltérképezni, hogy a Rákosi- és a Kádár-rendszerben hány politikai vezető családtagja élhetett a rózsadombi, svábhegyi, avagy a kiemelt üdülőövezetben elzabrált ingatlanokban. Kár sunnyogni, elhallgatni, félremagyarázni, meghamisítani a magyar történelmet, amelynek halottai, kárvallottjai, elszenvedői magyarok milliói voltak. Leszármazottaik viszont szintén emlékeznek.
A szovjet invázió
A legnagyobb árulás mégis 1956 november 4-én történt. Ekkor sem mások, mint a kommunisták árulták el hazájukat, a magyar nemzetet. A forradalom és szabadságharc leverésére behívták a szovjeteket. Igen, november 4-e volt az a nap, amikor elárulták a magyar népet. A világ legnagyobb szárazföldi hadserege, a szovjet kétszázezer katonával, kétezer tankkal, légi támogatással hajnalban megtámadta Magyarországot. Egy maroknyi, néhány ezer forradalmár védte Budapestet, néhány száz, a felkelőkhöz átállt katona vette fel a harcot a gigantikus szovjet haderővel szemben, és azok a pesti és budai srácok, egyetemisták, bányászok, munkások, akik úgy érezték, hogy az alig megszerzett szabadságot nem adhatják fel. Dávid harcolt Góliát ellen, a százszoros túlerővel szemben. Tudták, hogy a forradalomnak és a szabadságharcnak vége. De megpróbálták a lehetetlent. A szabadságharcosok meg akarták állítani a „Forgószél” hadműveletet, a „Mennydörgés–444”-et, amely Grom–444 jelszóval indult a szovjet rohammal.
Harminckét év alatt több mint háromszáz túlélő ötvenhatossal készítettem interjút (Stefka István: Ötvenhat arcai, Ötvenhat 50 éve, Ötvenhat lővészárkai). November 4-ről, erről a napról érdemes néhány emlékező gondolatait visszaidézni.
Pongrátz Gergely, a Corvin köz főparancsnoka:
…hajnal négy óra lehetett, amikor a fiúk azzal ébresztettek, hogy Bajusz, itt vannak az oroszok! Akkor még lehettünk vagy kétezren, mert amikor győzött a forradalom, mindenki corvinista akart lenni, és sokan hozzánk csapódtak. Amikor viszont megindult a támadás, sokan elinaltak, így maradtak azok, vagy nyolcszázan, akik eddig is harcoltak. November 9-ig, késő délutánig tartottuk magunkat. A Corvin köziekből csaknem 500-an elestek… Addig, amíg Marispusztán itt van ez a múzeum, az ’56-os kápolna és a márványtáblákon a nevek, 338 felakasztott hős neve, addig nem lehet letagadni az igazságot. Ez kötelez engem.
Fónay Jenő, a Széna tér parancsnokhelyettese:
…november 4-ei aknatűz minket a Széna téri metróépítkezés tervezőépületének pincéjében ért. Az utcán felborulva feküdtek a vagonok, jöttek a szovjet tankok, utat vágtak maguknak és lőttek. A Margit körutat szétlőtték. Vagy kétezer harcossal ellenálltunk a Déli pályaudvarnál, a Széna téren és a Hüvösvölgyben is, de sokáig ezt nem lehetett tartani. Szomorúan állapítottuk meg, hogy vége, november 7-én már nem láttuk értelmét a védekezésnek. Szabó bácsi először a gyerekeket küldte el, majd mi is elváltunk…
Fónay Jenő a Kisfogház emlékhely című könyvének megrendítő sorait nekem is elmondta, hogy mi történt ezután:
…öltek, lőttek, agyonvertek a Gyorskocsi utcában, a Markóban, a Tolnai Lajos utcában, a Gyűjtőben, fővárosban-vidéken egyaránt, ma sem tudni hányat és csak részben, hogy kiket…
Fátyol István, a Déryné színház világosítója, felmenői híres muzsikusok voltak, a Tanács körút és a Király utca felkelőinek vezetője. A cigányok, és a magukat zsidónak vallók is harcoltak vallja:
…november 4-én mi is kint voltunk a barikádokon. November 7-ig harcoltunk, de tovább nem láttam értelmét a küzdelemnek. Közben átmentem Angyal Pistához és megbeszéltem vele: csúzlikkal csak verebekre lehet lődözni, tankokra nem…
Tollasi Ilona munkás, életfogytiglanra ítélt, a Baross téri forradalmárok élelmezésére felügyelt több lánnyal együtt. Aljasnak tartotta, hogy Eörsi István író szerint ők utcalányok voltak. November 4-re így emlékezett:
…azonnal szétváltak a Baross tériek. Egy részük fegyverrel ment más helyszínekre, mi jó néhányan a házak padlásain keresztül menekültünk egyik házból a másikra, végül eljutottunk a Péterfy Sándor utcai kórházba. Röpcédulákat gyártottunk. A betegek fent voltak, mi a pincében. Néhány hét múlva valaki beköpött bennünket. Egyik hajnalban razziát tartott a rendőrség a kórházban, engem a VIII. kerületi rendőrkapitányságra vittek…
Király Béla, a Nemzetőrség főparancsnoka:
…A Deák téren voltam. K telefonon óránként beszéltem a miniszterelnökkel, Nagy Imrével, és folyamatosan jelentettem neki a harcok helyszíneit. Amikor már Dunántúlról is érkeztek a tűzharcról szóló jelentések. Olyan méretű volt a szovjet beavatkozás, ami minden tekintetben kimerítette a háború fogalmát. Azt javasoltam Nagy Imrének, hogy jelentse be a rádión keresztül, hogy háborúban állunk a Szovjetunióval. Ekkor Nagy Imre még letorkolt azzal, hogy nem állunk háborúban a Szovjetunióval, különben is mellette áll Andropov szovjet nagykövet. Persze őt azért küldték be a parlamentbe a támadás pillanatában, hogy ha a magyarok meglincselik, még inkább indokolttá váljék a szovjet beavatkozás. Végül két órával később Nagy Imre azt tette, amit javasoltam. Világossá vált számára, hogy a szovjetek nem alkudoznak, támadnak. Nagy Imre november 4-e reggelén végül eldöntötte, hogy munkatársaival (Bíbó István kivételével) elfogadja a jugoszláv nagykövetségre a menekülés útját…
Száz és száz ilyen sorstragédiával lehetne folytatni a belső és külső árulásokat.
Akkor vegyük sorjában. Kik árulták el Magyarországot 1956-ban?
Elárulta elsősorban az a kommunista elit, akik ezer szállal kötődtek a Szovjetunióhoz.
A többi között Münnich Ferenc, szovjet NKVD-ezredes, a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa, a Nagy Imre-kormány belügyminisztere.
Apró Antal, aki „fasiszta csőcseléknek” nevezte a forradalomban résztvevőket és az MDP KV Katonai Bizottság tagjaként jelentős szerepe volt a Kossuth téri sortüzekben, a tömeggyilkosságban.
Marosán György, „Buci Gyuri”, aki 1948-ban elárulta a szociáldemokráciát, majd elárulta 1956-ot, híres mondata: „Mától kezdve lövünk!”
Biszku Béla, aki belügyminiszterként közvetlenül irányította a karhatalmi megtorlást és követelte a még több akasztást.
Dobi István, a Kisgazdapárt kiárusítója, aki a Minisztertanács elnökeként bódult állapotban minden halálos ítéletet aláírt, de Kádár János kinevezését is, és sorolhatnánk hosszan tovább a névsort.
Kádár János főáruló, a Nagy Imre-kormány tagja október végén eltűnt. Münnichhel együtt elmenekültek, és Moszkvában, Hruscsov előtt fejet hajtva vállalták az új Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány, az MSZMP megalakítását, a szovjet beavatkozást, amit Kádár az ungvári rádióból, a szolnoki rádió hullámhosszán november 4-én hajnalban be is jelentett. Kádár János annyira félt a forradalmároktól, hogy csak november 7-én érkezett meg szovjet tankokkal a szétlőtt Budapestre Apróval. A hős Kádár szabad választásokon soha nem lehetett volna Magyarország kommunista diktátora, ha nem a 200 ezer fős szovjet hadsereg vigyázta volna 33 évig a hatalmát.
A forradalmat elárulta a szovjetek szószegése. Akárcsak a török 1541-ben csellel, árulással elfoglalta Buda várát és foglyul ejtette a magyar vezéreket, a szovjet hadvezetés ugyanezt megtette Tökölön 1956. november 3-án. A parlamentből a tárgyaló küldöttség Tökölre ment, a szovjet katonai főparancsnokságra, Erdei Ferenc államminiszter, Mecséri János ezredes, Kovács István vezérőrnagy (vezérkari főnök), Szűcs Miklós, a vezérkar hadműveleti csoportfőnöke kíséretében, és számos más taggal együtt érkeztek a szovjet bázisra. Maléter, mint egykori horthysta tiszt, még hitt a szovjetek katonai becsületszavában. A szovjet küldöttséget Malinyin hadseregtábornok vezette.
A tárgyalás még el sem kezdődött, amikor kivágódott az ajtó, s a berobbanók élén egy kis alacsony férfi, Szerov altábornagy lépett be (egyébként a Kossuth téri sortűzben is vezető szerepet játszott – a szerk.), továbbá vállas, válogatott, géppisztolyokkal felszerelt, KGB-s tiszthelyettesek, akik kijelentették, hogy le vannak tartóztatva. Malinyin és Maléter is az ajtónak háttal ült. Maléter tiltakozni akart, de ügyet sem vetettek rá, hiába kezdett oroszul beszélni. (Kovács István vezérőrnagy visszaemlékezése Kő András és Nagy J. Lambert Tököl című könyvében)
Mint annyiszor, a szovjetek itt is becsaptak bennünket. 1945-ben a felszabadítás helyett a rabságot hozták. 1956 után a Vörös Hadsereg kivonása és a rövid szabadságunk helyett az újabb kommunista terrort, a leszámolást és az évtizedekig tartó megszállást kaptuk a nyakunkba. A magyar forradalmat és szabadságharcot elárulták a nyugati demokráciák, az Egyesült Államok és a hitegető Szabad Európa Rádió.
A diadalittas adások még akkor is folytatódtak az amerikai beavatkozásról, segítségről, amikor a pesti és budai srácok, a forradalmárok élet-halál harcukat vívták. November 5-én a Szabad Európa Rádió ezt harsogta:
„Tartsatok még ki három napig!”
A nagyhatalmi érdekek mindennél előbbre valók voltak egy kis nép szabadságánál. Ötvenhat tapasztalata legyen mementó mindannyiunk számára. A belső hazai árulók, a labancok és a velük együttműködő külföldi karvalytőke mindig veszedelmet jelentettek, jelentenek Magyarországra. Az a fontos, hogy a magyar társadalom becsületes döntő többsége felismerje ezt a magyar nemzetet pusztító szándékot. S az jelenjék meg bármilyen arcban, nyelvezetben, bármilyen mezben, mert egyet akarnak: Magyarország felszámolását.
Zoltai Guszti
2021-11-06 at 01:53
Sokan rágódnak itt , mi lett volna ha 41-ben nem lépünk hadba, akkor mi lett volna Mo sorsa 45 után?
Érdemes ezt egy áttekintésben elemezni.
3 versenyző:
1 Finnek.
Megtámadják őket kétszer Németekkel szövetséges Szovjetek.
A végén csak oda lesz a Karéliai félsziget, a maradék ország csak azért menekül meg mert átverik hitlert egy szállítmány páncéltörő ezsközért és azzal állítják meg a CCCP -t.
2 Lengyelek végig jóval a háború előtt óta a nyugati szövetség tagjai. Minden elképesztő ezsközzel támogatták őket.Ők meg jól szarban hagyták őket és a Német-Szovjet szövetség közösen támadta és szállta meg. Győztes államként megszállásal fejezték be a háborút.
3 Bolgárok. Névleg Német szövetségesek igazából a hadaik az I Vh hatérok visszaállítáásn túl sokat nem tettek. Harcok főleg Jugó , Görög relciókban folytak. Hadat se üzentek a CCCP nek.Bolgárok nem vettek részt a CCCP elleni hadáratokban. Mikor a CA elérte határikat hadban nem állónak nyilvánították magukat , nem baj üznetek helyettük hadat a szovejetk és bevonultak.
4 Labancok beleájultak a nácik ölébe 1938 ban, végig meneteleték és élvezték a III Birosalom összes sikerét. A szovjetek teljes joggal szállték meg mint a Birodalom részét. 1955 től semelges államként virégzott fel csak azért mert a területén nyugati szövetséges csapatok voltak.
Na konklúzió?
1 Azt nem szállták meg az oroszok akit nem tudtak csak.
3 Teljesen mindegy volt ki mit művel ki mellett Churchillék meghúzták Bécstől kelere a vonalat + fél Német ország és azt Sztálin saját birtokának tekintette. Tök mindegy mit csinált, hol, mikor.
Itt csak az erő számított. Ez volt a Finn út nem kevés mázlival hogy nem estek a háború fő irányába.
Amit érdemes átgondolni az inkább a Szovjetekkel kapcsilatos hozzállás a hábor előtt
Horthy tanulva 19-ből nem engedete a Szovjet kereskedelmi kirendeltség létszámát 8 fő fölé.Berlinben 800-an voltak…
De jött több ajánlat pl 1925 vagy 27-ben arra nézve hogy együtt támadjuk meg oláhiát övék Besszarábia miénk Erdély.
Ehyrészt a hadrő még felkészületelen volt másrészt ideológiai okok miatt nem mentek bele. Holott nácik se voltunk…A két leendő garesszor közül igazából morélisan mindegy volt kivel kötünk szövetséget.Ebben az esetben viszont egy barátibb hozzállással talén ki lehetett volna jobban is jönni ebből.Nyilván nem üzenünk hadat, és nem megyünk a németekkel, talán meg is szállnak.
Viszont sztem a szovjet szisztémát akkor is áttolták volna valahogy.
Vladtepesch
2021-11-05 at 10:16
Box Hill
2021-11-04 at 19:12
Igen, úgy van, ahogyan Ön írta. Ez a ’45 előtti kényszerpálya egyik magyarázata. Helyesebben a magyarázó okok egyik része.
Én is – és Hesslerhadseregtábornok is – leírtam már többször – történelmietlenül, ahogy mondani szokás, de a politikai lehetőségek szempontjából felvethetően -, hogy mi lett volna, ha Horthy nem csatlakozik a “Tengely”-hez és semleges marad?
A válasz az, hogy Németország nagy egyetértésben a környező fasiszta államokkal (Szlovákia, Horvátország, Románia) már 1940-ben megszállta volna Magyarországot. Azonnal nyilas báb-kormány került volna hatalomra, kb. 1942-re az összes magyar zsidó el lett volna deportálva, természetesen a bábkormány csapatokat küldött volna a szovjetek ellen, és kb. ugyanaz lett volna a végkifejlet, mint ami lett végül, talán annyi különbséggel, hogy a győztesek oldalán lettünk volna elkönyvelve, így esetleg a Felvidék déli sávját megkaptuk volna, talán Kárpátalja néhány járását is, és esetleg Észak-Erdélyt, de ebben nem vagyok biztos, mivel Románia ez esetben is átállt volna. Esetleg még a Délvidék néhány magyarlakta települését is megkaptuk volna, de ez sem valószínű a pro-szovjet jugó kommunista (Titoista) partizánok miatt.
És persze hiába lett volna mondjuk De Gaulle-hoz hasonlóan Londonban Horthynak egy emigráns kormánya, természetesen ’49-ben ugyanúgy a kommunisták jutottak volna hatalomra.
csakafidesz
2021-11-04 at 20:28
Gáspár Anette 2021-11-04 at 07:43
Ez Kosztolányi írása, hozzá is tette, hogy szóbeszéd. Kun Béla vonaton pullmankocsiban hagyta el Magyarországot, egyenesen Bécsbe ment. A vonathoz egy pótkocsi is volt csatolva elzabrált javakkal.
csakafidesz
2021-11-04 at 20:24
Királytigris 2021-11-04 at 11:09
Jalta titkos záradékában benne volt, hogy a felek véglegesnek tekintik a felosztást, vagyis Amerika szerződést szegett volna, ha segítséget küld.
Box Hill
2021-11-04 at 19:12
Vladtepesch, Re 1.:
A szovjetektől való félelmet eldöntötték a történelmi előzmények:
1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül
Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A
történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos
agresszor.
2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: “Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy norvégiányi területet kebelezett be.”
(Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Ráadásul úgy, hogy a Vörös Hadsereg éppen a Wehrmacht szövetségese is volt. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.)
Box Hill
2021-11-04 at 19:09
Androméda, a nyilasok hatalomba kerülésekor (csak a fél ország felett) mennyi volt a kommunista mészárlások egyenlege?
Segítek:
A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:
A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000
Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Orientál
2021-11-04 at 14:25
Mint ahogy Gyurcsányék szétlopták az ország vagyonát ilyenekkel együtt mint a Bige elvtársukkal is és külföldi pénzelőiknek is lopták hazánk vagyonát. Energia ,cukor ….. stb-t is.
Vladtepesch
2021-11-04 at 13:24
Kedves hozzám-szólók!
Először is köszönöm Önöknek, hogy elolvasták a posztomat.
Másodszor kérem vegyék figyelembe, hogy az itteni hozzászólások kötelező természetéből következően nem lehettem túl hosszú, így nyilván egyes megállapításaim érv-hátterét nem írtam le részletesen.
Előre bocsátom, hogy a hozzám-szólásokkal alapvetően magam is egyetértek.
Nyilván – legalábbis remélem – érezték, hogy nem vagyok Kádár-párti és eszem ágában sem volt mentegetni azt a rohadt rendszert és világot.
Azt próbáltam érzékeltetni, hogy az ország 45 után kényszerpályán volt.
És annak a kommentársnak is igaza van, aki azt írta, hogy az ország 45 előtt is kényszerpályán volt.
A kérdés – helyesen – mindig az, hogy a kényszerpályán belül a helyi végrehajtók milyen mélységig kollaborálnak a kényszerítő erőkkel.
Ebből a szempontból Horthyék vonakodóbbak voltak, mint Rákosiék és Kádárék.
Tény az is, hogy Kádár viszont sokkal vonakodóbb volt, mint Rákosi.
És persze 56 után a magyar társadalom a kollaborálását végig a “Stockholm-szindróma” alapján tette.
Egy kis, de minimum nem-nagyhatalom országnak nagyon nehéz tudomásul vennie, hogy a világpolitikában nem alakító, csak bábu, a mások szándékainak az elszenvedője mindig.
A mi XX. századunk végig ilyen volt nekünk.
56 magyar harcosai a reménytelenül magyar szent őrültek sorát gyarapítják.
Az 56 utáni túlélők és “kollaborálók” pedig a mindenkori magyar túlélőkét.
Előbbiek nélkül nincs miért túlélni.
Utóbbiak nélkül meg az előbbiek áldozata lenne értelmetlen.
doktor_hetes
2021-11-04 at 13:02
Nem rossz cikk, de azért belekerült pár aktuálpolitikai csúsztatás, pontatlanság. A téma az átlagosnál is jobban érdekel, mert kis részben az események szemtanúja voltam (kivezényelt kisdobosként tőlem kb. 2 m-re hajtott el nyitott ablakkal a Hruscsovval parádézó Kádár a nagy fekete autóban, amikor Borsodba tettek látogatás).
A történelmi hűség (és nem bárki mentegetése kedvéért) az oroszok behívása:
Úgy tudom Münnich és Kádár nem egyszerűen elmenekült Moszkvába, hanem félig-meddig elrabolták őket a ruszkik (bár Münnich talán tudott a tervről). És hogy összebeszélni se tudjanak (mi más okból?), még arra is volt gondjuk, hogy külön repülőgéppel vigyék őket Moszkvába.
Itt Kádárnak két választási lehetősége volt: vagy “elviszi a balhét” vagy helyette Münnich adja az áldását a már eldöntött invázióra és lesz a miniszterelnök. Münnichhel (igazi kripta-kommunista) szerintem még sokkal rosszabbul jártunk volna.
Apró Antal szerepe. Nem csak egy “apró” láncszem volt Dobrev-nagypapi a játszmában, hiszen a megtorlások egyik irányítója volt, és személyes küldetésének tekintette az “áruló” (értsd: Moszkvát eláruló) Nagy Imre bitófára juttatását. Így aztán nem véletlen, hogy ő jelentette be a halálos ítélet végrehajtását az Országházban. Vagyis az én olvasatomban Nagy Imre egy nemzeti érzelmeket sem nélkülöző kommunista volt, míg Apró a legsötétebb hazaáruló, aki a megszálló hatalmat a végletekig kiszolgálta.
Sőt még annál is jobban (és persze itt már elvitathatatlan Kádár szerepe). Hiszen ha Hruscsov mindenképpen Nagy Imre halálát akarta volna, akkor nem lett volna ennyi laca-faca (több mint másfél év!), hanem gyorsan rögtönítélő bíróság elé állíttatják azután, hogy társaival együtt kicsalták őket a jugoszláv nagykövetségről.
Andromeda
2021-11-04 at 12:05
Természetesen a nyilasok minősített hazaárulását nemcsak a meggyilkolt ill. Németországba szállított zsidók bizonyítják, hanem minden más halott, Budapest szétrombolása, és közvetve a nyilasok felelősek a malenkij robotra elhurcolt 700 ezer magyar szenvedéseiért is.
egresi istván jános ernő
2021-11-04 at 12:05
Vladtepesch:
Pontosításra van szükség:
– Mindszenty beszéde (tessék az e g é s z e t végig olvasni / hallgatni) n e m arról szólt, hogy az 1945 előtti világ negatívumai jöjjenek vissza, de letette a voksot a polgári szabadság mellett, és ez az egypárti rendszerben “gondolkodó” állampárt részére elfogadhatatlan volt.
– Csak az önvédelem híve vagyok, de a Szovjetunió elleni háború elkerülhetetlen volt. A náci Németország és barátai, Tiso Szlovákiája, az usztasa Horvátország, a Vasgárdista, majd Antonescu-féle Románia “ölelésében”, nem volt más – reális – alternatíva. A nácik, a ránk fenekedő szomszédainkkal együtt, már 1941-ben, de mindenképpen már 1944 előtt, megszállták volna a védekezésre (földrajzi fekvése miatt, pl. jugoszláviai jellegű partizánharcra) képtelen hazánkat, és ennek következménye még nagyobb véráldozat lett volna. (A háborúnak sok-sok áldozata volt, ezért talán nem szerencsés az előző mondat befejezése, de nem tudtam jobban fogalmazni.)
– Én nem vagyok protestáns, de Bethlen és Bocskai, valamint a Kádár-rendszer egybevetése, szinte azonosítása, téves. Bethlennek és Bocskainak – az oszmán-törököknek való alávetettségük (pl. adózás) ellenére -, a magyarságunk fennmaradásában történelmi érdemeik vannak. Azonban – csak példálódzva – az internacionalizmus 1989-ig történt, végtelen sulykolása (1955-ös vagyok), a határainkon kívül élő nemzettársaink “románozása” és “csehezése” (amely a mai napig fejti ki mérgező hatását), finoman fogalmazva, nem a magyar nemzet-tudat, a magyarság erősítése volt…
Királytigris
2021-11-04 at 11:56
hufi!
Amikor a magyarság elárulásáról van szó, ezekre mindig bizton lehet számítani. Lásd a mai időket is!
Sztálin okos ember volt, nem véletlenül tette meg Magyarország helytartójává Rákosit és csürhéjét.
Rákosi és csürhéje aztán Sztálinabb akart lenni Sztálinnál. Ez vezetett 1956-hoz!
Királytigris
2021-11-04 at 11:09
Mivel Jaltában a három nagy hatalom felosztotta a világot, mit lehetett volna másként csinálni itt Magyarországon 1956-ban?
Mivel a Nyugat nem segített, nem akart konfrotálódni a Szovjetunióval, mert Magyarország a jaltai paktum alapján szovjet érdekszféra volt, nem volt más választás, mint a lepaktálás. Ez egybeesett a kommunusták hataloméhségével is.
Ami viszont semmivel sem magyarázható, az a primítív, aljas megtorlás ami 1956 nov.4.-én kezdetét vette. Még 1962-ben is akasztottak!
Arról már nem is beszélve, hogy a felkelés a kommunista terrorista diktatúra miatt robbant ki, szovjet provokáció segítségével.
Több száz embert felakasztottak, több ezret súlyos börtönre ítéltek, az utlsó 56-osok 1972-ben szabadultak, és utána még 1989-ig megfigyelés alatt tartották őket. Egzisztenciálisan tönkretették őket, gyerekeiket nem vették fel a felsőoktatási intézményekbe. 200 ezer ember elmenekült az országból.
Ezek a tettek Kádár soha meg nem bocsátható, a magyarság ellen elkövetett halálos bűnei!!!
Ha a Nyugat segített volna, ha nem is élőerővel, hanem korszerű fegyverekkel, akkor talán ellent lehetett volna állni, de fegyverekkel sem segítettek. Az akkori Szabad Európa bűne, hogy felelőtlenül a segítség ábrándjában ringatta a szabadságharcosokat, ami az áldozatok számát növelte.
Ez is örök tanulság legyen arra, hogy milyen segítséget várhatunk el a Nyugattól, most is mint szövetségesüket különféle aljas trükkökkel támadnak minket, úgy az USA-ból mint az EU-ból ottani és a hazai csicskájaik által!
hufi
2021-11-04 at 10:43
Kíváncsi lennék, hogy genetikailag kik ezek. (Költői kérdés)
mutant pig
2021-11-04 at 10:38
@Vladtepesch
1. Nem a Szovjetunió támadta meg Magyarországot 1941-ben, hanem mi.
Ez ténynek tény, de – és ez minden személyeskedés és támadás nélkül csak az én személyes véleményem – lényegtelen, mert pl. Lengyelországot nem csak a náci Németország és Szlovákia támadta meg, hanem maga a SZU is.
És hiába harcoltak a lengyelek minden fronton (Atlanti-óceán, Norvégia, Franciaország, a Bismarck elsúllyesztése, Angliai csata, Észak-Afrika, Olaszország, Normandia, Market Garden, Bagration, Berlin elfoglalása etc.) akkor is odadobták őket a ruszkiknak az Ön által a 2. pontban megjelölt tény miatt.
És tartok tőle – és ez is csak az én személyes véleményem a tévedés jogát továbbra is fenntartva -, hogy a románok mindenképpen a mi kárunkra jöttek volna ki jobban, tekintve, hogy sokkal nagyobb haderőt voltak képesek a nácik és később a szovjetek szolgálatába állítani.
Andromeda
2021-11-04 at 10:27
Vladtepesch2021-11-04 at 10:10, sajnos te is beírtad magadat a hazaárulók közé. Mindszentyt nemcsak az elvtársaid, a kommunisták csukták börtönbe, hanem a nácik is:
https://tortenelemportal.hu/2011/05/mindszenty-es-a-nyilasok/
56 forradalom is volt, mert ahogy minden forradalomban, nemcsak a megszállóktól és magyarországi helytartóiktól akartak megszabadulni, hanem modernizálni és átalakítani akarták a társadalmat és a gazdaságot
Vladtepesch nem demokratikus!
Andromeda
2021-11-04 at 10:21
Sajnos nem tudok egyetérteni ezze.
“Szociológiailag, társadalompolitikai szempontból a haza elárulása – legalábbis Magyarországon – mindig balról indul a kommunisták vezetésével”
A nyilasok is hazaárulók voltak, mert meghiúsították annak idején Horthy kiugrását, és a nyilasokra hivatkozva lehet Magyarországot a mai napig is lenácizni, és ami a legcinikusabb, hogy a mai náci Németország is élen jár 1990 óta Magyarország lenácizásában. Tehát a nyilasok és egyéb németbarátok is hazaárulók!!!!!!!!!
Vladtepesch
2021-11-04 at 10:10
Csak a tények kedvéért:
1. Nem a Szovjetunió támadta meg Magyarországot 1941-ben, hanem mi.
2. A Nyugat Jaltában lemondott egész Kelet-Európáról en-bloc.
3. Ezért amit mi kaptunk büntetésül azt megkapta a többi ország itt a közelünkben jutalmul: a kommunizmust és a szovjet megszállást. Ebből következően a Szovjetunió felé előírt jóvátételi kötelezettséget sem lehet a kommunista rendszer nyakába varrni.
4. 56-ban nem forradalom volt, hanem össznemzeti népfölkelés.
5. A felkelés folyamatában kezdtek olyan jelenségek feltűnni (Mindszenthy hírhedt beszéde), hogy a 45′ előtti korszak készül visszajönni, és ezt a felkelés támogatói közül is sokan már nem akarták.
6. Kádárnak 56′ után sajnos elég széles népi támogatottsága volt/lett, sokkal nagyobb, mint bárhol Kelet-Európában – magyarán: a magyar nép többsége bizony kollaborált vele, jóformán a haláláig.
7. Az egész 40 évet – 49-től 89-ig – nem lehet másként kezelni, mint egy modernkori “török” megszállást=hódoltságot. Bethlen Gábort, Bocskai Apánkat kéne megkérdezni, hogy ők hogyan éltek meg egy ugyanilyen korszakot – meg az ő kortársaikat, akik el kellett szenvedjék azokat a “kényszerbeszolgáltatásokat”, amiket ezek a fejedelmek hajtottak végre a török parancsainak engedelmeskedve – mert nem tehettek mást. Kádár is ilyen helyzetben volt. Magyarország 40 évig szovjet katonai megszállás alatt volt!!!
kukmanyo
2021-11-04 at 09:39
Solaris! Mit akarsz Te az ügynöklistákkal? Két nagy tökön rúgással lehet, hogy téged is beszerveztek volna. Legutóbb egy jeles kutató orvost vádoltak ügynöki múlttal. Az egész baloldal azt hörögte: “beszervezték!” Holott azt kellett volna mondaniuk: “BESZERVEZTÜK!” De nem. Az Istenért sem.
Namond
2021-11-04 at 09:16
Azért megjegyezném,
Münnich Ferenc, a 2. Nagy Imre kormány belügyminisztere volt, Kádár János pedig e kormány államminisztere volt, általam nem ismert feladatkörrel.
Nem tartom elképzelhetőnek, hogy Nagy Imre tudta nélkül kezdtek volna tárgyalásba Andropovval és repültek volna Moszkvába.
Szerintem, a több kulacsos Nagy Imre volt az áruló, aki küldte, hagyta, hogy tárgyaljanak.
E nélkül a Moszkvában tartózkodó Kádár János nem lehetett volna a 3. Nagy Imre kormány államminisztere, általam nem ismert feladatkörrel.
Az más kérdés, hogy az áruló Nagy Imrét is elárulták. Így alakíthatott kormányt Kádár.
Kádár kormányának a keményvonalas kommunista Münnich lett a hadügyminisztere, részben belügyi, ÁVH-s feladatkörrel. A Lenini eszme nevében fel is számolt minden ellenkezést és puhaságot.
mutant pig
2021-11-04 at 09:08
Vannak, akiknek tanult nyelv a magyar, amihez felvettek egy magyar nevet amikor Magyarországra menekültek.
Vannak, akik csak akkor magyarok, amikor az érdekük éppen úgy kívánja, hogy azután újra azokat gyalázzák, akik befogadták őket a saját hazájukba.
Ezek azok, akik rátámadtak az őket befogadó népre, mely bűn minden kultúrában – még az övékben is – blaszfémiának számít.
Nem is kell neveket mondani, mert így is tudja mindenki, hogy kikről van szó. Leginkább azok, akikről szó van.
Nonvideor
2021-11-04 at 09:00
“Érdekes lenne feltérképezni, hogy a Rákosi- és a Kádár-rendszerben hány politikai vezető családtagja élhetett a rózsadombi, svábhegyi, avagy a kiemelt üdülőövezetben elzabrált ingatlanokban. ”
.
Talán Gerő András, Kun Miklós, Bauer,Pető Iván, Demszky Gábor, Kőszeg Feren, Fodor Gábor stb. tudnak válaszolni.
Solaris
2021-11-04 at 08:55
Besugólista nyilvánosságra?
Persze megszűrve.
Márkéső.
Namond
2021-11-04 at 08:43
Ehhez,
“A háttérben persze itt is a pénz, az USA és Nyugat-Európa bankárjainak, multimilliárdosainak, multinacionális üzletembereinek támogatása állt, akik pénzelték Lenint és a szovjet-bolsevik forradalmat.”
hiányolom; a – mint Hitler esetében is tették – kitételt, valamint a bankárjainak esetében; – a Rothschild befolyás alatti – jelzőt.
Kopanyi Endre
2021-11-04 at 08:22
Sokmindenrol szol a video, miert lett 1917 Oroszországban. A lenyeg, hogy Lenint finansziroztak német(es “egyeb”) pénzeken. Kornyilov ellen volt hadifoglyokbol állította fel a fizetett hadsereget Kerenszkij mellett, amit kesobb Kerenszkij(kb az orosz Karolyi Mihaly) ellen hasznaltak fel. A kronstadti tengereszek is segitettek(majd mikor megjott az eszuk 1921 korul végeztek veluk).
Magyar vonatkozásban viszont mar 1868 utan ment a nemzetellenesseg, amiben Ady is reszt vett a végén es Tisza István nem merte fel, hogy kellene jobboldali tomegtamogatas.
Kopanyi Ferenc
2021-11-04 at 08:14
Gaspar Anette: Érdekes dolgok derulnek ki
https://youtu.be/CxT-iJfGHgg
Feri
2021-11-04 at 08:08
Pontos korrajz Stefka úr. ???
Köszönet érte.
puncius pinatus
2021-11-04 at 08:07
“Az árulás természetrajza”
= Kommunista, azok utódai. Szocialista, liberális, zöld, stb. Hazaáruló magyartalan kártevők.
az aljas egykori élcsapat
2021-11-04 at 07:51
Az undorító képeket tekintve az a legborzalmasabb, hogy ezek a hazaáruló nyikhaj bolsevikok vidáman élték szarházi életüket. Még tragikusabb, hogy leszármazottjaik köztünk vannak a levegőt rontva és újra erősödve próbálják osztani az észt!
22-ben végleg el kell söpörni ezeket az aljas gazembereket.
Nonvideor
2021-11-04 at 07:51
“A nagyhatalmi érdekek mindennél előbbre valók voltak egy kis nép szabadságánál. Ötvenhat tapasztalata legyen mementó mindannyiunk számára.”
.-
És 2006-é, amikor ugyanúgy cserben hagyta a Nyugat-Európa, az EU Magyarországot, a magyarokat.
.
Gazdagabbak voltak és lettek, de A MAGAS KULTÚRA MINDIG IS KÖZÉP-EURÓPÁBAN VOLT ÉS VAN, a legközepén A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN, legfőképpen ERDÉLYBEN!
Gáspár Anette
2021-11-04 at 07:45
Kosztolányi és Kun Béla
.
“Egy napon meglátogatta Kun Bélát, annak Visegrádi utcai lakásán, akivel egykor egy szobában dolgoztak a Budapesti Naplónál.
Kun felvázolta neki propagandaízű szavakkal az akkori politikai helyzet komolyságát, valamint az elkövetkezendő kíméletlen harcot is ecsetelte.
Amikor Kosztolányi megkérdezte tőle, hogy mi lesz vele és az írókkal, Kun azt felelte: „Reád semmi szükség a proletárállamban. Versek nem kellenek. Majd tanulsz valami mesterséget.
Ha okoskodsz, ki fogunk végezni.”
Gáspár Anette
2021-11-04 at 07:43
“amikor is egy maroknyi csoport Kun Béla, Szamuely Tibor, Pogány József, Korvin Ottó, Kunfi Zsigmond, valamint Lukács György, Jászi Oszkár – Szabó Ervin a lelkiekben – szellemi vezetésével és még néhányan majdnem elpusztították Magyarországot. ”
.
Nem lehetett ez városi legenda. Kosztolányi testközelből élte meg a kommünt.
(Kosztolányiné meg a nyilas uralmat is.)
.
Kosztolányi Dezső- Édes Anna
Kun Béla repülőgépen menekült az országból.
Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.
Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta.
Legalább a Krisztinában ezt beszélték.”
.
(Mert ők látták. G.A.)
Gáspár Anette
2021-11-04 at 07:38
“„Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete…”
Ezekben a sorokban A GYÁVÁT karakterizálja, aki a saját életét jobban félti, és ez által feladja a hazáját.
.
Akiről az Öreg beszél, azok a HAZAÁRULÓK, akik nagyon is bátrak,
vakmerők, sőt, agresszorok, akik bármely hatalmat kiszolgálnak,
bármely hatalomnak kiszolgáltatják azt az országot, azt a népet,
mely otthont adott nekik.
.
Akiket – nem titkoltan, sőt kérkedve- Kanadában, az USÁ-ban stb. kiképeztek,
azok magyarul beszélő ágensek. Azok nem magyarok, sem identitásukat, sem
civilizáltságukat, sem kultúrájukat tekintve.
.
Identitás nélküli, nihilista, antikulturális közegben antiszocializálódott
alemberek. Akiket a kiképzőik, tartóik is a pöcegödörbe vetnek, amint
már nincs szükség rájuk.
Egyelőre itt vannak a Szabó Timeák, Cseh Katalinok, Márki-Zayok, Gulyás Mártonok, Fekete-Győrök és a többi hordaléka a nyugat-európai és a tengeren túli sátáni birodalmaknak.
oshon
2021-11-04 at 07:36
Mondom meg egyszer hogy tettek a romanok az arulokkal , sokszor az ugymond arulokal is … “csrajban” tapossak szet azokat es egesz fajtajukat/rokonsagukat vissamenoleg “majomig” … “osz” LOFSZ !!! Ezt kell tegyuk Magyarorszagon is , mert ezt tette es teszi minden nemzet e kurva vilagon … “oszt” hatvanyzotan LOFSZT nekik !!! Ha nem teszuk meg idejeben mi , megteszik ok , azok a befogadott senkihazik akiknek semmi vesziteni valojak sincs , sot ! … Gyava nepnek nincshazaja ! Hajraaa !
Manó
2021-11-04 at 07:35
” Mennydörgés-444 “, ” Grom-444″……
Olyan ismerős valahonnaz ez a 444….
khm
2021-11-04 at 07:28
A “művelt nyugat” árulása,akárcsak a török időkben,a mai napig is itt van “fizetségnek” a nyakunkon.