Woodstock és Barbie, fém és fa, stoner-blues és soul-sludge – nem ellentétpárokról van szó, hanem a hazai rockzenei szcéna legújabb szupergroupjáról, akik parádésan hozzák össze a időtálló zenei eszközöket a modern hangzással, hogy végül valami egészen friss és elementáris születhessen. Mint azt Horváth Arián, a zenekar gitárosa a 061.hu-nak elmondta, “tudatosan kerülni akarjuk a divateszközöket, az olyan stílusokat, amiket egy darabig visz egy trendhullám, aztán eltűnik. Szívesebben dolgozunk kortalan eszközökkel, amik a kezdetektől fogva fel-felbukkannak, mint a blues”. Woodstock Barbie-interjú.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Honnan jött a Woodstock Barbie név?

Horváth Arián: Szandra hozta a nevet. Mindenképp meg akartuk várni a leendő énekesnőt, hogy ő adjon nevet, az ő karaktere érvényesüljön. 

Pádár Alexandra: A név eredetileg anyukámtól jön, és tökéletesen leírja az életérzést, amit kibocsájtok magamból. 

Több énekesnőt is meghallgattatok, végül Szandra mellett döntöttetek. Fel tudnátok idézni azt a pillanatot, amikor úgy éreztétek: igen, ő kell nekünk?

Gilinger Ádám: Egy nagyon jó barátom mesélte, hogy Ozorán random találkozott egy csajjal, akinek szerinte tuti hozzánk való hangja van. Elküldte a nevét, meghallgattuk, és igaza lett, úgyhogy elhívtuk Szandrát egy próbára. 

Szandra: Emlékszem, amikor először meghallgattam a srácok zenéjét, egyből éreztem, hogy ez jó, erre simán nyomnék valamit. Nagyon adta a feeling. 

Arián: Az első közös próbán kirázott a hideg. Kibaszottul éltük. Persze kellett az elején 2-3 óra, amikor csak dumáltunk, hogy Szandra is oldódjon, de aztán megfogta a mikrofont, és ott éreztük, hogy ez az. 

A blues-os vonal, amit Szandra éneklésében megmutatkozik, eredetileg is koncepció volt, vagy ez azután alakult ki, hogy ő megérkezett a bandába?

Arián: Ez eredetileg is koncepció volt, direkt ilyet kerestünk. A cél az volt, hogy kipróbáljuk, működik-e a Grizzly Engine csaj énekkel, és a blues a Grizzly alapjaiban is ott van.

Az első, ami beugrott az EP-tek hallgatásakor, hogy elképesztően DÖGÖS. Ehhez nyilván Szandra is kell, ugyanakkor sikerült egy egyáltalán szokványos sound-ot létrehoznotok, ami tényleg viszi a hallgatót. Ezen sokáig kísérleteztetek?

Ádám: Nem igazán kellett kísérletezgetnünk, mert alapból “fém és fa” volt a koncepció, már a legelső gondolatoktól. Adja magát, mindannyiunk ilyen zenész, így szeret szólni, és csak összeraktuk, amink van. 

Lehet, hogy furcsa az analógia, de a formációtokról eszembe jutott a Robert Plant által is méltatott Greta van Fleet, akik a Led Zeppelinre hajazó hangzásviláguk miatt kapnak hideget-meleget, ugyanakkor elindítottak egy párbeszédet arról, szükségesek-e, kellenek- e ilyen hiteles időgépek a mai rockzenei szcénába. Olyanok, akik például egy woodstocki hangulatot idéznek meg, de újra is gondolják azt. Mit gondoltok erről? És mennyiben célja ez a Woodstock Barbie-nak?

Szandra: Tényleg furcsa ez az analógia, és ha a Greta van Fleet egy Toyota Prius, akkor mi egy traktor vagyunk. 

Arián: Ahogy a hangzással se kellett kísérleteznünk, a zene alapkoncepciója is megvolt az elejétől, nem csak a fa és fém hangzás, hanem az is – és ezt nemrég a tévés interjúban is mondtam -, hogy régi, időtlen alapanyagokból építkezünk. Tudatosan kerülni akarjuk a divateszközöket, az olyan stílusokat, amiket egy darabig visz egy trendhullám, aztán eltűnik. Szívesebben dolgozunk kortalan eszközökkel, amik a kezdetektől fogva fel-felbukkannak, mint a blues. Ez nem kötődik évtizedekhez, a blues mindig ott van, de ezt nem mondanám időgépnek. A mi zenénk is blues, csak keményebb. 

Tavaly jelent meg a bemutatkozó EP-tek, Never Gonna Fall in Line címmel. Milyen a fogadtatása?

Arián: Jó.

Szandra: Hangos.

Arián: Élik az emberek, szerencsére. Megmozdulnak rá, mindig. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, és minket is meglep, mekkora az érdeklődés. A legutolsó bulinkon, ami egy vidéki motoros fesztivál volt, de mivel nagyon utolsó pillanatban szervezték, nem volt se facebook event, se flyer semmi, az emberek nem tudták, kik fognak játszani. Felmentünk a színpadra, letoltuk a bulit akkora viharban, hogy közben egy fát kicsavart a szél, aztán le se akartak engedni a színpadról minket. Imádták. 

Még a karantén előtt rögzítettetek egy háromrészes élő sessiont a Pinewoodban. Terveztek-e a közeljövőben külső helyszínes, esetleg sztoris klipet?

Arián: Igen, tervezünk videókat. Ez volt az egyik oka, hogy lementünk erre a motoros fesztiválra, ott felvettünk egy csomó feel food anyagot, amiből vagy egy doksit vagy egy klipet szeretnénk csinálni. A Pinewood live-os videóként debütált Daily Potion-höz szeretnénk egy komolyabb, sztoris klipet, amihez a lányok összeraktak egy elég vad koncepciót, de ez legyen meglepetés. 

Az új dalotok, a Never Ending Blues pár napja debütált. Miről szól, hogyan mutatnátok be?

Szandra: Arról, hogy mennyire szabadok és őrültek vagyunk, és kellenek az életünkbe azok a törések, fejsérülések, húrpattanások, elhajlások, hogy azokká válhassunk, akik vagyunk és örökké éljünk, mert itt a blues és örök az is. 


Dolgoztok-e már új anyagon, és ha igen, mit lehet erről tudni?

Szandra: Most van finish-ben a második kislemez anyaga, amiről a Daily Potion és a Never Ending Blues a live session-ben hallható volt már. Van már mellé két másik, és még egy-két dalt lehet, összerakunk, van hozzá anyag. Ősszel fogjuk felvenni és novemberben fogjuk kihozni. 

Ádám: Sok más dolgunk nem nagyon volt most így, hogy nem voltak bulik, úgyhogy volt, van időnk ezen dolgozni bőven.

Mennyire húzta keresztül a számításaitokat a koronavírus? Ez nem csak egy régóta létező, de egy induló zenekarnak is hatalmas érvágás lehet…

Szandra: No komment…

Arián: Nekünk is keresztülhúzta az összes tavaszi tervet, de legalább maradt időnk az alkotásra, meg kaptunk lehetőséget azért játszani, az A38-on volt egy karanténkoncertünk.  Sok zenekarnak még ennyi lehetősége sem volt, úgyhogy szerencsések vagyunk.

Mikor láthatunk titeket legközelebb színpadon?

Arián: Úgy volt, hogy július végén Szerbiában játszunk egy erdei kis stoner fesztiválon a varázshegyen, de sajnos az összes fesztivált offolták ott, úgyhogy reméljünk, nálunk megmaradnak, a következő bulink ugyanis a Fekete Zaj nyitónapján lesz. Pesten először szeptember 19-én játszunk majd az Instantban a Trillion előtt, de bekerültünk a Fülesbagoly debreceni döntőjébe is, az szeptember 9-én lesz a Víztoronyban.  

Fotók: Zsiga Pál