Az esélytelenek agresszivitásával! – Az ellenzék önkormányzati választási háborúja csak most kezdődik

Látszólag csak Budapesten nyitotta újra az ellenzék önkormányzati „előháborúját” az EP-választásnak az MSZP, a Jobbik és az LMP szempontjából tragikus végeredménye. Valójában azonban mindenütt. Hiszen minden, valóban kicsit is komolyan vehető polgármester-jelöltnek elemi érdeke, hogy úgy kerüljön közös jelöltként forgalomba a neve – és persze a lehető leghamarabb -, hogy a pártok még a képviselői helyeken nem vesztek össze. De össze fognak.

Naponta jelentenek be mindenfelé az országban közös ellenzéki polgármester-jelölteket. Általában úgy, hogy a többi, szintén még csak önjelölt aspiránsok nem is hallottak a másik önjelölt mögötti tárgyalásokról és megegyezésről. Az ellenzék budapesti politikusai nem igazán vannak tisztában azzal, hogy hányan akarnak polgármesterek és képviselők lenni egy tízezres városban vagy egy olyan megyeszékhelyen, ahol a Fidesz „csak” negyvenöt százalékot bír összekaparni. A vidéki ellenzéki politikusok pedig azonnal „budapestivé” válnak, amint megcsapja őket az országos politikai karrier szele, és csak „ugródeszkának” szánják az önkormányzati szerepvállalásukat. Elrugaszkodni azonban mindenki a másik szavazóbázisáról és támogatóiról szeretne. Biztosan vannak helyek, ahol a fideszes önkormányzati vezetők nem muzsikáltak túl jól, de például csak öt olyan megyei jogú város van a huszonháromból, ahol a Fidesz 45 százalék alatt szerepelt, viszont hét olyan, ahol 50 százalék felett. A Fidesz láthatólag felszállóágban van éppen, mert például a megyei jogú városok mindegyikében javított a listás eredményén átlagosan 4-5 százalékkal tavalyhoz képest.

Az mindenképpen elmondható, hogy pont annyira életbiztosítás közös ellenzéki polgármester- vagy képviselőjelöltnek lenni, mint 2018-ban legesélyesebb ellenzéki jelöltként nekivágni az országgyűlési választásnak. Ugyanis a helyi erőviszonyok miatt az országos arányokon alapuló megegyezgetés a képviselői helyekben, a beágyazott pártok számára hátrányos, és különösen azon beágyazott emberek számára az, akik sokszor gondolják azt, hogy párttámogatás nélkül is meg tudnák nyerni a kerületüket. A nagy és eddig is felettébb sikeres ellenzéki összefogásnak minden más jelöltet pacifikálnia kellene. Az egy dolog, hogy az LMP, a Jobbik, az MSZP, és sok helyen a Momentum és a DK sem rendelkezik annyi káderrel, hogy egyedül elinduljon, de annál többel bizonyosan, amennyi hely jutna nekik az országos arányok alapján. Nem is beszélve arról az iszapbirkózás és a szerencsejáték keverékeként létező választási matekról, hogy ki hol indulhat el a győzelem reményével.

És akkor még nem is beszéltünk a hódmezővásárhelyi fenomén pártjáról, amely nem létezik ugyan, de muszáj jelölteket produkálni legalább, hogy elnökének miniszterelnöki ambíciói életben maradjanak. Jellemző persze, hogy a nagy összefogás első és egyetlen sikeres példányából senki sem kér, annyira jól sikerült.

Budapesten sem az LMP, sem az MSZP, sem a Jobbik nem teheti meg, hogy (polgármester-)jelölt nélkül marad, mert akkor beismeri, hogy megszűnt. Igazából nem is beismeri, hanem bejelenti.

Valószínűleg két ellenzéki főpolgármesteri casting lesz: Karigerit lenyomja Kálmán Olga, és mindketten lenyomják a momentumos nyikhajt. A Momentum néhány polgármesteri hely reményében összeáll majd a DK-val, mert ők még nem ismerik Klárit és Ferit.

Az MSZP pedig megpróbálja megszerezni az LMP és a Jobbik támogatását Karácsonynak. Habár az MSZP jelenlegi állapotát elnézve lehet, hogy testületileg belépnek tagozatnak a DK-ba, és Karigeri a Párbeszéd éléről próbálja meg rávenni az LMP-t és a Jobbikot, hogy őt támogassa. Puzsért pedig bármikor lehet újra támogatni, ha valaki végképp kifogyott a jelöltekből.

A várakozások viszont hatalmasak. Ezek tényleg azt hiszik, hogy ebből a hármasból valamelyik főpolgármester lesz. Arról nem is beszélve, hogy a kerületekben is csak egymással beszélték meg, hogy más nem indul, úgyhogy sok érdekes jelöltről fognak még értesülni a következő hetekben.

A két fő céljuk kizárja egymást: nem lehet egyszerre kiszorítani mindenhonnan, minden „összefogásból” az LMP-Jobbik-MSZP hármast, vagy azok bármelyikét, és egyúttal mindenhol elérni, hogy egyikük se induljon el a választásokon. Már akkor is háború lesz, ha túl sok helyen hagyják ki őket az összefogásból – bármelyiket is. Ha nem veszik be őket, illetve túl keveset ajánlanak nekik, akkor egyszerűen semmi érdekük abban, hogy más pártok sikerét előmozdítsák. Gyurcsányék maguk mögött akarnak összefogást és a szavazók összefogására gyúrnak, nem a pártok, illetve a pártelitek összefogására. A DK vidéken is létezik – legalábbis a nagyvárosokban -, és van ajánlata az MSZP-s hálózatnak is. A gyurcsányi vagyon miatt a DK sokkal kevésbé függ a párt vidéki sikerességétől, mint az MSZP vagy a többi kis párt, amelyek egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy eltűnjenek a nagyobb városokból. A DK-nak nem érdeke – sem Pesten, sem vidéken -, hogy a kis pártok túléljék az önkormányzati választást.

A választók új helyzetet teremtettek, a Jobbiknak és az LMP-nek új vezetése is lesz; olyan élet-halál harc veszi kezdetét, amilyet még nem látott a politizáló magyar közvélemény. Ez a három párt még három évig a parlamentben lesz: ez annyi pénz és befolyás, hogy lesz rájuk jelentkező. Talán ezek az új vezetések megértik, hogy a DK-val tárgyalni, boltolni teljesen felesleges, igazából az öngyilkossággal egyenértékű.

Senkinek sem érdeke az összefogás igazából. Csak a választóknak nem merik megmondani ezt. 2022-ben egy csomó lerombolt önkormányzat nem a legjobb ajánlólevél, hiszen azt mindenki tudja – az összefogást szorgalmazók jelentős része is -, hogy ezek a pártsalátából álló álkoalíciók nem működőképesek.

Fotó: MTI/EPA/AAP/Dave Hunt