Még hallani egy-egy kínlódó nyögést, ami rögtön elvész a tömeg egyre hangosabb morajában. Még látni lehet néhány kétségbeesett próbálkozást, de a koronavírus-járvány erős hullámai végleg elmossák a politikai együttműködés szószólóit. Az Európai Egyesült Államok kontúrja szép lassan beleolvad a történelem sűrű ködébe. Szemünk láttára, a válság nyomása miatt eltűnik egy túl komolyan vett vízió; a szocializmus múlt századi utópiája után a föderális Európa történelmi kísérlete is kudarcot vall. Marad Európa, maradnak a nemzetállamok, marad a gazdasági közösség, a néha civakodó, de alapvetően békés népek közti együttműködés; de a közös politika fantazmagóriája, az Európai Egyesült Államok csupán érzéki csalódássá válik. Véget ér egy vízió, amely még születése előtt elhalálozott.
A koronavírus-járvány soha nem látott válság elé állította az Európai Uniót. Az elmúlt ezer évben számtalan katasztrófával néztek szembe a „korona népei”, a nemzeti közösségek, majd a nemzetállamok, mindenfajta és -féle „uralom”, de a XX. század kitermelte integrációnak, az elmúlt évtizedekben egyre mélyebb együttműködési formának, az Európai Uniónak ilyen egészségügyi, gazdasági, illetve társadalmi krízissel még soha nem kellett megküzdenie. Míg a „föderális” intézmények, az uniós politikát generáló szervezetek megbénultak, csődöt mondtak hatékonyságukban, addig a szuverén döntéseket világra hozó nemzetállamok sokkal eredményesebben, a közösségek számára jóval üdvösebb módon tették a dolgukat. Ha valamit megtanultunk a járvány során az integrációról, akkor az az, hogy míg az unió közös politikája csak káprázat volt, az Európai Egyesült Államok álma pusztán illúziónak bizonyult, addig a „Nemzetállamok Európája”, az együttműködő szuverén országok autonóm cselekvése a lehető legjobb válasz lett arra a kérdésre, hogy „hogyan tovább”.
Európai Egyesült Államok kontra Nemzetek Európája
Az európai integrációs folyamatokat kezdetétől végigkísérte egy társadalomfilozófiai vita, amelynek komoly gyakorlati következményei voltak és vannak ma is. A szellemi háború a „még több közös politika”, a nemzetállamok kiiktatása, az Európai Egyesült Államok megvalósítása, illetve az országok szuverenitásának megerősítése, a „csupán” gazdasági együttműködésen alapuló „Nemzetek Európájának” eszmeisége között lobbant újra és újra fel. (Utóbbi gondolat első jelentős megfogalmazója Charles de Gaulle volt, de az alapító atyák sem gondolkodtak föderális Európában.) A két egymásnak feszülő politikai csoport már a járvány előtt külön utakon járva ugyan, de közös álláspontra került abban a kérdésben, hogy a ma létező intézményrendszert és működési mechanizmust meg kell reformálni. A pandémia azonban felerősítette ezt az igényt, hisz kiderült az, hogy az Európai Unió mai formája nem alkalmas egy mély egészségügyi, gazdasági és társadalmi válság kezelésére.
A legutóbbi uniós parlamenti választások során előtérbe kerültek a megújulás igényének hangjai – nyilván azért is, mert az állampolgárok, látva a túlbonyolított és átláthatatlanul bürokratikus rendszert, elvárták ezt. Az egyik politikai „felekezet” a „még több unióban” vélelmezte a megoldást, a másik pedig a szuverén nemzetállamok gazdasági (kevésbé politikai) együttműködésében. Az előbbit – az ismert politikusok közül – leginkább Angela Merkel és Emmanuel Macron, az utóbbit a lengyel Kaczyński, az olasz Salvini és a kontinensen egyre ismertebbé váló Orbán Viktor jelenítette meg.
Látni kell azonban azt is, hogy az új politikai törésvonal felülírta a régi bal-jobboldali lövészárkokat. Nem véletlen tehát az sem – ebből megérthető –, hogy miért is került egyre nagyobb politikai támadás alá Magyarország és Lengyelország. Az egyik fontos, ugyanakkor kevésbé kibeszélt oka volt ez annak a fura, ugyanakkor ízléstelen jelenségnek, hogy Orbán, Kaczyński vagy Salvini nemtelen és hazug támadások kereszttüzébe került. (Persze a bevándorlásra adott válaszok közti áthidalhatatlan különbségek már régóta feszítették a politikai közösségek gyolcsát.)
A kérdés tehát a szükséges reformokról az lett, hogy az Európai Egyesült Államok, avagy a Nemzetek Európája legyen a közös jövőnk.
A vita Magyarországon
Az Európai Egyesült Államok egy olyan elképzelt szoros politikai együttműködés eszméje, amelyben a nemzetállamok politikai státusza tovább gyengülne a föderáció (vagy konföderáció) megvalósulása mellett. Mondhatni, hogy a globalizmus-lokalizmus „leglátványosabb” vitájának kiteljesedése, amelyet Magyarországon leginkább a Demokratikus Koalíció és Momentum képvisel, de az MSZP is inkább hajlik ebbe az irányba, ahogy a Jobbik is szép lassan áthangolta magát – elárulva egykori szavazóit, az uniós zászló égetésétől eljutott a „bérunió” tervezetéhez. Az LMP inkább áll a nemzetek szuverén együttműködése mellé („gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”), míg a Fidesz és a KDNP egyértelműen a Nemzetek Európáját támogatja.
A járvány tanulsága
Az elmúlt negyedév azt bizonyította, hogy az unió intézményei képtelenek voltak kezelni a mély válságot. A Bizottság több mint egy hónapig bagatellizálta a problémát. Az unió egészségügyi biztosa, Sztella Kiriákidész még márciusban is arról beszélt, hogy nincs valós veszélye, hogy a járvány tömegesen elterjed majd a kontinensen. Majd – mindezek miatt – Ursula von der Leyen április közepén bocsánatot kért Olaszországtól azért, mert nem segítették időben és hatékonyan az uniós intézmények a katasztrofális helyzetbe kerülő országot. Ezután a Bizottság igyekezett a már rendelkezésre álló pénzeket átcsoportosítani a védekezésre és a leendő gazdasági problémák megoldására, de ezek elégtelen lehetőségeket kínáltak csupán. Mértékük, mint csepp a tengerben; értelmük csupán látszattevékenység.
Az Európai Parlament „erőfeszítése” kimerült abban, hogy megerősítette a nevetségesen kicsiny mértékű uniós pénzek átcsoportosítását, míg különböző határozatokat fogadott el a védekezés fontosságáról – az ezekről szóló dokumentumok csupán az uniós könyvtárak polcait töltik meg felesleges, a jövőben senki által nem olvasott irományokkal. Az uniós parlament (és leginkább egyes bizottságai) egyre inkább a sóhivatalok képét mutatta, hisz miközben a járvány pusztított a kontinensen, újra elővették a jogállamiság sajátos, szubjektív (politikailag nem semleges) fogalmát és újabb támadásokat indítottak a globalizmussal szembehelyezkedő tagállamok kormányai ellen. Már-már nevetséges momentum volt, amikor – a járvány kellős közepén – az unió parlamentjének egyes bizottságaiban ismét határozatban támadták Lengyelországot és Magyarországot azért, mert a bevándorlási kvótákat nem tartották be, vagy a melegjogokat (!) nem kellő mértékben támogatják…
A járvány legnagyobb tanulsága ezidáig az, hogy a nemzetállamok tudták csak érdemben kezelni a válságot, voltak képesek hatékony cselekvésre – sokszor visszavéve szuverenitásukat a „közös politikától”. Az Európai Unió egyes intézményei egy inkompetens, nevetségesen lassan reagáló, szörnyen bonyolult gépezet képét mutatták; a Bizottság pedig egy olyan bürokratikus útvesztővé zsugorodott, amelyben elveszik minden értelem. Az állampolgárok elidegenedése az uniós mechanizmustól tovább mélyült, a jövőbeni politikai integráció eszménye pedig csődöt mondott. Ezen megfontolások alapján kell majd – ha a járvány elvonul – újragondolni az együttműködés formáját, az Európai Unió reformját.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
Vezető kép: MTI
csakafidesz
2020-05-08 at 13:43
Semeddig. Itt is megszavazták azt a hülye Karácsony Gergelyt aki azt se tudja, hol a Nemzeti Múzeum.
Salamander
2020-05-10 at 11:25
Megszavazták a teljesen hülyegyereket karácsony gergőt FŐPOLGÁRMESTERNEK!
Hát igen: nem a hulladékkezelő vállalat egyik szakszervezeti képviselőjének, hanem főpolgármesternek.
Ez siralmas, de egyben komoly intő jel abban a kérdésben, hogy egyetlen másodpercre sem lankadhatunk – különben a járvány utáni átszerveződés súlyosan a kárunkra fog megtörténni.
Egyértelmű a nemzetállamokat felszámolni akarók stratégiája: “azért vagyunk ügyetlenek/töketlenek, mert kevés az a felhatalmazási kör, amelyet Európa népei átadtak, hogy érdemben intézkedni tudjunk”.
Magyarul: ha nem figyelünk, a pandémia végül elhozza az Európai Egyesült Államokat.
Emlékeztetnék, hogy az Európai határvédelem bénázása is végül a Európai központi igazgatás (a Frontex) lassú előretörését jelentette.
Ismétlem: a libsi európai és amerikai módszer kiismerhető. A lerombolt, kisemmizett és eladósított Európa népei sírva kérik majd, hogy hadd álljanak össze Egyesült Államokká.
Az hogy ez ellen fel lehessen lépni 1. a soros terveket meg kell semmisíteni 2. legalább két nagyobb EU tagállamot (pl. Németország, Olaszország vagy Franciaország) a V4-ek mellé meg kell nyerni. Akkor esélyük sem lesz Európa ellen.
Sajnos most az a helyzet, hogy a jelenlegi 28 tagállamból (brexittel az UK kiesik) szinte minden jelentős állam az ő irányításuk alatt van:
Németország, a Benelux államok, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Svédország, Dánia és persze a hátunkban a hülye Románia.
A V4-ek viszont már megkerülhetetlen számukra így minden kétesélyes is lehet.
Tudományos libsizmus
2020-05-08 at 13:41
Hivatkozunk folyton “a nagy öregekre”, akik nem ezt akarták. De pontosan ezt akarták. Mindössze úgy voltak vele, hogy lassan kell megfőzni a békát a fazékban.
Gáspár Anette
2020-05-10 at 20:24
TELITALÁLAT!
libatolvaj
2020-05-08 at 13:12
Dobreva úgy gondolkodik, hogy minek bíbelődni országonként holmi szabad parlamenti választásokkal, nem kellenek ide többé nemzeti kormányok sem, Brüsszel meg majd jól kinevezi őt, vagy valami magafajtát helytartónak. Ez a nagy tervük demokratáéknak.
harcolj a szultán ellen!
2020-05-08 at 10:04
Nagyon örülnék, ha szétesne az Unió politikai, bírósági része és egy egyszerű, nem túl szoros gazdasági együttműködés maradna a helyébe. A baj csak annyi, hogy az EU globalista/birodalmi vezetői nem fogják csak úgy feladni ezt az egészet.
A Szovjetunió felbomlása után azonnal létrehozta Nyugat-Európa az új Szovjetuniót Európai Unió néven, mi pedig asszisztáltunk ehhez legalább 20 éven keresztül. Ki tudja, lehet, hogy az Európai Unió szétesése után létrehoznak majd egy új Európai Uniót, ahol a birodalmiak tanulva az előző bukásból, még inkább elrejtik a valódi szándékot. Kisbetűk, zárójelek, csillagok, gazdasági zsarolás és kész az új rendszer.
Az is nagyon fájdalmas, hogy Magyarországon (és Lengyelországban is) EGY kormányon, egy politikai párton múlik az egész. Jó lenne, ha a magyar (és lengyel) pártok azon versenyeznének, hogy melyik enged át kevesebb hatalmat Brüsszelnek, de sajnos ez nem így van. Milyen jó lenne, ha az ellenzékünk is felébredne és rájönne, hogy “kevesebb Európával” is lehetne kampányolni, politikát csinálni, kormányozni és nem a Fideszen múlna az egész. Minél több lábon állna a birodalom-ellenességünk, annál biztosabb lenne az ország jövője.
csakafidesz
2020-05-08 at 13:12
A mai ellenzékünknek nem felébredni kell, hanem örök álomra hajtani a fejét.
csakafidesz
2020-05-10 at 14:41
Az egész EU-nak szét kell esni!
vasas
2020-05-08 at 09:06
Az Európai Egyesült Államok, a liberális eszme lázálma!
Nonvideor
2020-05-08 at 09:03
Peter Jankovics!
Hitler és Mussolini ebben találkozott= Európai Egyesült Államok.
A kretén Habsburg Ottó is ezen dolgozott a Páneurópai Unió élén. Ideját bihóckodni a vén gazember.
Nonvideor
2020-05-08 at 08:52
“Véget ér egy vízió, amely még születése előtt elhalálozott.”
Soros és a háttérhatalom, melynek előretolt ágense, nem így gondolja.
Benyelte a képviselők jó részét, működik az invázió, el akarja a tagállamok feje felett adósítani az EU-t, míg a világ s hét nap.
Áldjuk a jó Istent, hogy eddig nem valósult meg az EU-hadsereg, mert azt is azok vezetnék, akik ezt az összefércelt kócerájt, ami már régen nem gazdasági közösség, nem unió, hanem egy hibrid diktatúra.
ViAM
2020-05-08 at 08:19
Európa büszke nemzeteit nem lehet egybeolvasztani. Gazdasági, kulturális együttműködés továbbra is lehetséges, de más semmi. Miután a “menekültek” beilleszkedése is sikertelen volt, sőt évezredes kultúrákat döngöltek a földbe, a kosz, mocsok, betegségek jellemzőek rájuk, vissza kell állítani a régi, bevált megszokott rendet. Európában európaiak éljenek, a többiek pedig saját földrészeiken boldoguljanak.
csakafidesz
2020-05-08 at 13:10
Üvöltő sakálkórust kaptam anno amikor leírtam néhány éve, hogy Európa a fehér ember hazája, Afrika a feketéké, Ázsia a sárgáké. Végre kezdik felfogni, hogy ez olyan alapigazság, mint az, hogy a fű zöld és az ég kék.
ViAM
2020-05-08 at 15:11
Az. Alapigazság. Senkivel semmi bajom – messziről.
csakafidesz
2020-05-08 at 08:13
Miért legyünk E.E.Á. polgárok, mikor van saját ezeréves államunk, amit még Szent István királyunk hozott létre.
Aki az E.E.Á. híve, nos az nem magyar. Mi köze van például egy bolgárnak Szent Istvánhoz?
Nonvideor
2020-05-08 at 09:05
Ez az Apró Maki bolgárnak is hitvány.
Zelinka Tamás
2020-05-08 at 08:10
Semmi nem akadályozza a mainál szorosabb kétoldalú nemzetállami kapcsolatok kiépítését.
Girolamo
2020-05-08 at 09:47
Ezt az egyet akadályozza minden.A nemzetek,legalább annyira a megmenekülésüket látták az Eu-ban,mint mi.A kassza kulcsa a “piramis” rejtett kamráiban van rejtve.Az ötletadó nyerítve röhögne,ha nem ő lenne a legkeményebb résztvevője minden játéknak.Akik a piramist építették,csak most döbbentek rá,hogy a mű nem istent szolgálja,hanem az ördögöt.Már megint.A mi erőnkből építettük,és csak az övé.Megfoghatatlan,láthatatlan,utonérhetetlen.Ès minden forrás nála.
A fáraó/Trump/is félve megy a tárgyalásra.Az európai nemzetek kufárjaitól, csak mellette vagyunk védve.
Kérdés,ha meg lesz szorítva,és tőle ajándékként minket kérnek,mi lesz?
A valódi gazdival sakkozunk,nem ideiglenes résztvevőkkhel.
Jó,hogy tettethetjük a hülyét,de ellenünk háborús uszítás van éppen.
Ha engednénk,mindjárt béke lenne,meg a pusztulásunk azonnal.
A legnagyobbak szája széle is remeg.a nagy porhintés csak ezt álcázza.
Nincs ember Európában,aki tudja,mi lesz a következő húzásuk.
Girolamo
2020-05-08 at 07:56
Láthattuk,hogyan fogadja az Únió vezetése,Sorost.
A gazdi által ránkszabadított intézőt fogadtuk?
Az igazi EU-kormányzót?
Az elmúlt években,egy feszített tempót diktáltak volna liberálisék.Az eltervezett programtól eltérni,az EU-vezetés saját szakállára,nem mert.Mi az,amit nem kötnek az orrunkra?A belépésünkkor elképzelt ideáink már ködbe vésznek.
Balliberális oldalon,visszataszító összetartást tapasztalhattunk meg.
Olyan helyi kezdeményezèseket,melyek mögött előbbiek állnak,nem szabad komolyan venni.
Átmentés,mint mindíg.Minden szavuk hazugság,ezekkel csak tönkre lehet menni.
Szolgalelkű,nemzetidegen vezetőkkel,a regionalizmus csak időhúzás.
Ugyanaz a nóta.Csak arra szolgál,hogy a nekik nem tetsző központi irányítást gyengíteni tudják.
Nem mintha a központi irányítás az álmaink netovábbja lenne.
Árulók akkor sem kellenek,húzzanak a gazdihoz!
Nonvideor
2020-05-08 at 07:29
Belgisztán, Sverigisztán, Frankisztán, Espagnisztán, stb. milyen “nemzetállamok?
A hülye, sovén románok sem fogják fel, hogy ha meg akarnak maradni, a magyarokra kellene támaszkodniuk, mert már az országuk kifosztva, és nyílsebesen fognak együtt zuhanni és megsemmisülni a franciákkal.
Nonvideor
2020-05-08 at 07:23
Az önknént egyesült halva született.
Viszont alattomosan “kígyózva” átvették a hatalmat. Megnyirbálták a szuverenitásunkat. Mi az, hogy nem kölcsönös gazdasági ügyekben, az azokra vonatkozó jogi ügyekben van jogosítványa az EU bíróságnak, hanem gyakorlatilag felülírja az Alkotmányunkat, a Ptk-t, Btk-t, és a honi joggyakorlók látványosan az EU lerakataként rombolják a közbizalmat?!
ViAM
2020-05-08 at 08:06
Ez az igazság!
khm
2020-05-08 at 07:00
Újra tárgyalni a csatlakozási szerződéseket?
És mégis kivel,kikkel? Van egyáltalán közvetlenül választott vezetője az úniónak?
Kár benne maradni ebben a katyvaszban.