Balog Zoltán a palástot sosem vette le, a közéletben is Krisztus ügyét igyekezett szolgálni. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának korábbi vezetőjét novemberben választották püspökké, és január végén lép hivatalba. Balog Zoltánnal beszélgettünk.
Nehéz éven vagyunk túl, ön hogyan élte meg ezt lelkipásztorként?
A hívő emberek, ha értik a hit lényegét, közösségben élnek. A magányos protestáns értelmiségi, aki talán úgy gondolja, hogy lélekben és igazságban egyedül is tud ő hinni, most megtapasztalta, hogy milyen nagy szüksége van a másikra. Azok tudják igazán a hitüket megtartani és megújítani, akik ebben számítanak egymásra. A mi kis egyházi közösségünkben nagyon lelkesítően hatott rám, hogy jóval több figyelemmel fordultunk egymáshoz a járványos időszakban, mint az úgynevezett normális időkben. Törődhettünk idős testvéreinkkel és a hitmélyítő kurzusunkon, bibliaórákon is mindig szinte mindenki jelen volt online, mert éhesebbek voltunk a lelki táplálékra. Született is egy könyv azokból az üzenetekből, beszélgetésekből, melyeket tavasszal egymással folytattunk. „Nem csak kenyérrel…” – ezt a címet adtam neki, mert az Isten üzenete éppen olyan létszükséglet, mint a materiális ennivaló. A második hullámban kissé ott volt a megfáradás, de a karácsony ismét elhozta a hiányt, s ez azért tud jó lenni, mert felhívja a figyelmünket a lényegre, amit mindenfajta sokszor pótcselekvéssel egyébként eltakarunk.
Megjelent a betlehemi csillag. Mit gondol, ennek van valamiféle üzenete?
Egy hívő csillagász mondta el egy beszélgetésben, hogy a mai asztronómiai ismeretünk sokszorosa a kétszáz évvel ezelőttinek, miközben a csillagos égboltot az emberek ma már alig ismerik. Mintha elvesztette volna az érdekességét, és eltakarja a fényszennyezésünk is. Korábban az emberek jobban figyelték az eget, onnét várták az üzenetet, mára meg elfelejtettünk felfelé tekinteni. A betlehemi csillag mának szóló üzenete, hogy amikor előre nem vezet út – például az utcára, a barátokhoz, rokonokhoz, a szomszéd országba, vagy az egzotikus nyaraló helyszínekre –, akkor álljunk meg, álljunk le, figyeljünk felfelé és utána befelé. Mit üzen a menny és föld Ura, s mi van bennünk, hogyan szól nekünk személyesen a karácsony lényegi üzenete?
A magyar kormányt elképesztő támadás érte az utóbbi időszakban. Önnek mi a véleménye erről?
Imádságban kísérem, s abban bízom, hogy a harcot kívül és belül átjárja az a szellemi, lelki megújulás, amelyre elengedhetetlenül szükségünk van, nemcsak Európában, hanem Magyarországon is. Amikor bátran kiállunk olyan dolgok mellett, amiket mi a teremtés rendjének tekintünk, például hogy az apa férfi, az anya pedig nő, akkor ennek a kiállásnak a hitelessége azon is múlik, hogy mi magunk milyen anyák, apák, emberek vagyunk. A keresztény élet egyik alapszabálya, hogy az igazság, amit képviselünk, csak szeretetben tud erős és meggyőző lenni. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ez képviselet. Valaki ránk bízta, s neki el kell tudnunk számolni. Óvnék a képmutatástól, és arra bátorítok mindenkit, hogy vigyázzon a hitelességére a saját életében, itthon, Magyarországon is, és így képviseljük ezt Európában, mert az életnek ezek a terei összetartoznak.
És az egyház?
Amikor a világban ez a szellemi-lelki harc folyik, akkor az egyházi közösségben nekünk is tudnunk kell, hogy mi a dolgunk. Világossá, egyértelművé kell tenni a választást a jó és a rossz között, s hirdetni, élni kell azt az erőt, mely bennünket képessé tesz a jó melletti döntésre. Hitem szerint az a tisztújítás, ami hat év elteltével most lezajlik a magyar református egyházban, éppen erre egy újabb lehetőség. Elismerve az előttünk járók munkáját, szolgálatát, hitét, meg kell erősödnünk a küldetésünkben, és együtt a többi keresztény közösséggel kell fellépnünk olyan erővel és hitelesen az egész Kárpát-medencében, hogy az valóságos segítség legyen azok számára, akiket Isten ránk bízott. Én magam megtiszteltetésnek tartom, hogy ebben püspökként részt vehetek. Meggyőződésem, hogy a keresztény összefogásra régen volt akkora szükség, mint most.
Közeleg a karácsony. Most, 2020-ban vajon mi az, ami üzenet lehet számunkra ebben az időszakban? Szeretet? Béke? Öröm?
Gondolkozzunk el azon, vajon mi is a lényeg. Megvan-e az életünkben? A lényeget, az életünk igazi közepét, vagy éppen annak hiányát éppen karácsonykor igyekszünk elfedni fényfüzérekkel, nagy vendégségekkel, ajándékokkal, jövés-menéssel. Most, amikor ezekből hiány lesz, akkor keressük a lényeget! Mi a templomban advent negyedik vasárnapján a gyerekekkel berendeztük a betlehemest. Egy zsákból húztuk ki a figurákat, elsőnek Máriát, Józsefet, bárányokat, pásztorokat, napkeleti bölcseket, három királyokat, és a gyerekek szépen berendezték a barlangistálló előtti teret. Én eldugtam valahová a jászolt és a kis Jézust, majd megkérdeztem tőlük, hogy megvan-e minden? Erre egy hétéves kisfiú felkiáltott: Nem, még hiányzik az Isten! Nem azt mondta, hogy a kis Jézus, Jézuska… hanem „hiányzik az Isten…” Ez a felkiáltás teszi az embert alkalmassá a karácsonyi üzenet befogadására. Ha beengedjük Istent, aki egy védtelen gyermek testében érkezik hozzánk, akkor megvan minden még úgy is, ha esetleg idén szürkébb a karácsony.
Balog Zoltán 1958-ban született Ózdon. A Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett 1976-ban. Hazai és külföldi teológiai tanulmányok után, 1983-ban Maglódon és szórványgyülekezeteiben kezdte a lelkészi szolgálatot. 1987-től ösztöndíjas volt Németországban. 1989 őszén tábori lelkészként az NDK-s menekültek között szolgált. 1989-től a budapesti Németajkú Egyházközség beosztott lelkésze, 1996-tól megválasztott lelkésze. Tanított óraadóként a budapesti teológián, vallástanárként a Baár–Madas Református Gimnáziumban. A Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetében három évig volt tudományos munkatárs. Egyházpolitikai tanácsadóként, majd miniszterelnöki főtanácsadóként is dolgozott. 2006-tól lelkészi jellege megőrzése mellett tizenkét évig szüneteltette lelkészi szolgálatát, mert országgyűlési képviselővé választották. 2010-től a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, 2012–2018 között az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, 2003-tól a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója, majd a kuratórium elnöke. Az ő javaslatára is döntött a kormány a vidéki lelkipásztorok jövedelem-kiegészítéséről, kezdeményezésére lett újra bűnbánati ünnep a nagypéntek. Harmincegy évvel ezelőtt elvált, második feleségével harminc éve élnek együtt, öt gyermeket neveltek fel, nyolc unokájuk van.
Vezető kép: MTI/ Kovács Attila
K
2020-12-25 at 13:59
Maximálisan egyetértek a fenti írással és a hozzászólókkal.
Támogatni és segíteni kell keresztények és a keresztyének összefogását hogy a Kis Jézus által hozott szeretet mindenkihez eljusson.
Boldog áldott karácsonyt kívánok mindenkinek.
mainap
2020-12-24 at 16:17
Balog írásának címe egy elkoptatott közhely.
Welszibard
2020-12-24 at 14:40
Az ateista rögtön gyűlölködni szokott, és álkeresztényekről fröcsög.
Önmagát persze tökéletesnek tartja.
Itt van egy szokatlan és kemény karácsonyi vers
Nagy Gáspártól, aki a halála előtt írta a 90-es években, a Horn kormány győzelmekor.
Nem Balog püspök gáncsolta el a keresztet vivő Jézust 50 éven át.
Uraim,
most már emelt fővel
szégyenkezhetnek!
És vihetik a koszorút,
gyújthatják
vagy fújhatják a gyertyát:
várhatják karácsonyt,
[hisz megnyerték
ezt a háborút]
Most már dicsérhetik is
az ÁCSOT,
aki nem barkácsolt,
de ácsolt,
és vitte súlyos keresztjét.
Uraim,
önök megtettek mindent,
– bedobtak ezeregy gáncsot, –
hogy siettessék elestét!
* * *
Itt egy kicsi ország
most megnagyult Családja,
mégis csonkán, riadtan várja
a legszentebb Estét.
Joris
2020-12-24 at 01:53
“A harc nem a teológia szintjén folyik, hanem az erő szintjén. Nem teológiai kijelentésekkel fogjuk megnyerni a csatát. Be kell mutatnunk egy erőt, mely nagyobb az ellenség erejénél.”
“A gonosz emberek pedig és az ámítók (igézők) nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.”
Joris
2020-12-24 at 00:58
“…ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik.
Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában’
Tisztelt Balog Úr, Krisztus Urunk előre megmondta e démoni kor eljövetelét, s kötve hiszem, hogy azt várja el tőlünk, hogy tétlenül nézzük az evangélium halálos ellenségeinek térfoglalását.
Nem gondolnám, hogy Pál és a Szentlélek arra gondolt volna, hogy a püspökök, esperesek, gyülekezeti előljárók az Ige kardját, mely a mi támadó fegyverünk lennének, szalonnázó bicskának használják lelki hízlaldáikban. Holott nekik vezénylő parancsnokoknak kellene lenniök e végső harcban. Bizony, a magaslatokat, melyet Sátán eddig akadálytalanul emelt az emberek elméjében, le kell rombolnunk. Nemde a szeretet és békesség Igéi sohasem adhatnak egérutat a bálványoknak, anarchista istentagadásnak?! Pl. Homoszexualitás, genderizmus, LMBTQ, perverzió, abortusz, BLM, okkultizmus, pedofília, a család lerombolása, stb.
“Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”
“Az izgága Jézusok
Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég
S azóta is hiába várjuk
Rívó anyától s jámbor csemetétől
Hozsánnás idők teljesültét.
Soha bizony nem nőtt ily nagyra
S ilyen gyötrőn feszültre várás:
Mintha virradni utálna az égbolt
S mintha mindig csupán virradna.
Néha ébreszt víg hajnal-ének
S rá nyögve sóhajt vajudó vágy,
Megvadulnak a nászbeli, bús párok,
Mintha Krisztust teremtenének.
S az idők mégis állnak, várnak
Régi Krisztus kis bűvkörében,
Síró anyáktól vidám megváltója
Sohse fog jönni a világnak.
Sok-sok Krisztust, de mosolyogva
Küldjetek el, friss anyák, hozzánk,
Pálmák napján nem csöndes szamárhát kell,
De tűzszekér égig robogva.
Sok-sok harcos s diadal-ének,
Sok vakmerőség, vér, tűz és hit,
Ezt hozzátok, elkrisztusodott, bús,
Keresztfás, szikkadt anyaméhek.
…
Mert a világ megszenvedett, megérett
S jussára méltó: a világra.
Kik immár nemcsak harcot hoznak,
De a harcot végigharcolják,
Tapsolj, Élet, kikkel régen tartoztál,
Millió, jövő Jézusodnak.”
“Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?”
benzoli
2020-12-23 at 23:43
A 21-ik szazad Elso Keresztes hadjarata a Korona, a Migransok, a Belso Arulok ellen. … Ez talan segitene megallitani a pusztulast. A legnagyobb szukseg a Hit. Hogy jogunkban all megallitani a Gonoszt.
Végső Anna
2020-12-23 at 20:21
Kik ellen kellene összefogniuk a keresztényeknek? Lenne kik ellen! Elsősorban Budapesten láthattunk démonizált tömegeket, akiket a gyűlölet, az agresszív hajlam, a gátlástalanság, vagy a szellemi agymosottság állapota tart össze.A keresztények ezeket látva inkább rémülten visszahúzódnak (mert nekik nem sajátjuk ez a fajta attitűd, és inkább csak szekunder szégyenérzetet vált ki belőlük), és kétségbe esetten kérdezik már évek ( vagy inkább évtizedek) óta, hogy van-e még ennél “lejjebb”.És újra meg újra meg kell állapítanunk, hogy a Teremtő Isten nélküli életben a sötétség feneketlen.
hivő
2020-12-23 at 18:17
Áldott és Békés
karácsonyt kivánok
mindenkinek~
SpaceBug
2020-12-23 at 18:01
Zé úr nagyon hisz valami másban mint mi…DD
PestiSrácok
2020-12-23 at 17:28
Zé úr, a floodolást és offolást legyen szíves befejezni. Ha már egyszer leírta, amit akart, ne másolja be minden cikk alá ugyanazt. Elmondhatja, amit szeretne, de ne viselkedjen trollként. Köszönjük.