Három, sikerrel megvívott selejtező után a belga Standard Liege már nagy falat volt a Mol Fehérvár FC-nek a labdarúgó Európa Ligában. Ezzel a magyar csapat nem jutott be az EL csoportkörébe, és véget ért számára az idei nemzetközi kupamenetelés.
Kovács Attila
Három-négy héttel ezelőtt nem sok pénzzel fogadhattunk volna arra, hogy az Európa Liga utolsó selejtezőkörében még érdekelt lesz a Mol Fehérvár FC, mert a piros-kékek erőteljesen idényeleji formát mutattak az első kupafordulókban. Azonban a múlt héten az eddigi legerősebb ellenfél, a francia bajnokságban 6. helyen végzett Reims ellen már jól teljesítettek fehérváriak, így bizakodva várhattuk a belga Standard Liege elleni párharcot. Még akkor is így volt ez, ha tudtuk: a Standard magasabban jegyzett csapat, és hazai pályán – a közönség hiánya ellenére is – egyértelmű esélyese a mérkőzésnek.
Márton Gábor egy helyen változtatott a Reims elleni kezdőcsapaton: a franciák ellen halovány teljesítmény nyújtó Zivzivadze helyett Nikolics Nemanja jutott szóhoz. Ez a húzás több, mint nyerőnek bizonyult, a mérkőzés 10. percében ugyanis megszerezte a vezetést a Fehérvár. Houri kiváló indításával Nikolics lépett ki, és a gólerős csatár nem is hibázott: remekül helyezett a bal alsó sarokba.
Innentől egy új meccs kezdődött abból a szempontból, hogy a Standardnak támadnia kellett, kezdeményeznie, miközben a fehérváriak biztos védekezésre rendezkedhettek be, amelyből Petrjak és Nego gyorsaságára, valamint Nikolics gólérzékenységére építve kontratámadásokat indíthattak. Mindez nagyjából le is fedte az első játékrész hátralévő 35 percét. Öröm volt látni, hogy bár akadt néhány lehetőség a hazaiak előtt, a Mol Fehérvár védelme szilárdan állt a lábán és Kovácsik is magabiztos volt. Egy-két fehérvári megugrás pedig rendre veszélyeket hordozott magában, kár, hogy Petrjak több kecsegtető helyzetben is rossz megoldást választott.
Miután a félidőre vendégvezetéssel vonultak pihenőre a csapatok, várható volt, hogy fergeteges belga rohamokkal indul majd a második 45 perc. Így is lett, a hazaiak rohamozni kezdtek és sajnos hamar sikerült is egyenlíteniük. Gavory, a Standard francia középpályása mintegy 23 méterről szánta el magát lövésre, és a jól eltalált labda a kissé meglepett Kovácsik mellett a bal sarokba vágódott. Ismét egyenlő lett az állás, kezdődhetett tehát minden elölről.
A belgák nem adták fel a rohamozást, továbbra is ott tudták tartani a labdát a mieink kapuja előtt, ami folyamatos gólveszélyt jelentett. A mérkőzés ezen szakaszában a Standard jelentős fölényben játszott. Az 57. percben egy szöglet utáni ajtó-ablak helyzetet hagytak ki a belgák. A 61. percben a Fehérvár edzője, Márton Gábor kapott sárga lapot, miután túl hevesen reklamált egy szabálytalanság után.
Nem sokkal ezután Márton Gábor két perc alatt két cserére is elszánta magát. A 63. percben Bamgboye-t küldte be Petrjak helyett, a 65. percben pedig meglepetésre a gólszerző Nikolicsot hozta le, akinek helyén Zivzivadze folytatta. Ezzel a Fehérvár hadrendje nem változott, a szakvezető pedig talán abban bízott, hogy a támadósorban eszközölt frissítéssel többet mutat majd csapata a belga kapu előtt. Erre szükség is lett volna, mert sajnos állandósult a belga fölény, a játék továbbra is döntően a Fehérvár térfelén zajlott és olykor veszélyes lövések, beadások is jelezték: a Standard már a rendes játékidőben döntésre kívánja vinni a dolgokat.
A 76. percben a csereként beállt Dussenne esett egy nagyot Musliu szorításában a magyar 16-oson belül, a játékvezető habozás nélkül a 11-es pontra mutatott. A büntetőből Amallah elemi erővel lőtt a hálóba, így alig fertályórája maradt a Fehérvárnak, hogy egyenlítsen és legalább hosszabbításra mentse a mérkőzést.
Sajnos azonban a mérkőzés összképe a belgák vezető gólja után sem változott. A Standard ezután sem hagyta kibontakozni a mieinket, viszont újabb és újabb helyzetekkel igyekezett tovább növelni előnyét. Ez a 85. percben sikerült is, amikor ismét 11-est harcoltak ki a belgák. Amallah másodszor sem hibázott, amellyel végleg eldőlt a mérkőzés és ezzel a továbbjutás kérdése. Az eredmény a hátralévő percekben már nem változott, így a Standard Liege 3-1-re legyőzte a Mol Fehérvár FC-t. A vereség mellett az is fájhat, hogy az utolsó percekre a mieink néhány játékosa kissé elveszítette a fejét.
A mérkőzés összképét tekintve el kell ismerni, hogy a nagyobb játékerőt képviselő Standard Liege megérdemelten győzte le a Fehérvárt, amely ezúttal sajnos nem tudta megismételni a múlt heti játékát. Szégyenkezésre ennek ellenére sincs oka a piros-kékeknek, hiszen eljutottak egészen az Európa Liga csoportkörének küszöbéig. Fájó, hogy az utolsó lépcsőfokot már nem sikerült megtenni.
A magyar futball azonban így sem marad ki a nemzetközi kupaősz küzdelmeiből, hiszen a Ferencvárosnak szurkolhatunk majd a legrangosabb kupasorozat, a Bajnokok Ligája csoportkörében.
moliere
2020-10-03 at 16:27
Nem kell itt idényt áldozni! Amikor Orbán Viktor úgy döntött (hiába fáj, ő döntött így), hogy a saját haveri körének a falvaival kell feltölteni a bajnokságot, egy perc alatt kivégezte Győrt, Kecskemétet, Pécset. Volt egy rakás kieső. A másodosztályban el kell dönteni, hogy kit akarsz feljuttatni, más nem kap TAO-t, és úgysem tud erősíteni. Persze ha sok a pénz, attól még lehetnek hülyék az egészhez, lásd Vasas. De a Vasast még fel fogják juttatni, ha az edzők, menedzserek tiszta hülyék, a focisták buták és botlábúak, attól még ott vannak a bírók.
moliere
2020-10-03 at 16:24
A 18 csapatos NB I a magyar bukott edzőgarnitúra és a pénzmosó futballgengszterek álma.
moliere
2020-10-03 at 16:23
István Kopasz!
Látom, hogy jót akar, de a magasabb létszám lanyhulást hozna, továbbá a középmezőny elkezdené eladni a meccseket azoknak, akiknek jobban kell. Az alacsonyabb fizetés együtt járna a saját maguk ellen fogadás újraindulásával (közismert gúnyos nevén a tipszmikszüléssel). A külföldiek limitálása megvolt, eredmény: a piac túlárazta a fiatal magyarokat, alig van bevethető, aki a színvonalat is tartaná, úgyhogy megindult értük a küzdelem, elszálltak a béreik (tkp. még mindig érezhető ez), és olyan személyiségtorzulásokat eredményezett, hogy a 19 éves taknyos “majd meglátja, válogathat az ajánlatok között”, közben meg meg sem izzad. Az MLSZ magyarkvótája sokat ártott a fiataloknak. Ha jól menedzselik a bajnokságot, 12 csapat keméyn versenyt jelent (feltéve, ha a kiesés igen komoly érvágás lenne – nem az. És a külföldiek nem probléma, csak legyenek jók, és tapasztaltak, hajtsanak, és a közéjük beékelődő 3-4 fiatal magyar tehetség nem taknyolódhat, hanem megtanul harcolni, focizni, férfivá válni.
István Kopasz
2020-10-03 at 16:15
Azt még kifelejtettem, hogy a kiesés-feljutás kérdésében bevezetném az oda-vissza alapon az osztályzót, s a játékosok fizetését maximalizálnám. Más lenne a fizetési maximum a különböző osztályokban, ami jobban igazodna a társadalmi elfogadottsághoz!
István Kopasz
2020-10-03 at 15:43
moliere!
Mindennel egyetértek amit leírt, de én a 12 csapatos bajnokságot másként látom! Túl nagy a rizikó, nem mer senki – edző, játékos – kockáztatni, mert könnyen kerülnek a csapatok szorult helyzetbe. Ezért hanyagolják a fiatal játékosok beépítését az NBI-ben, inkább helyettük kifutott külföldi majdnem kiöregedett sportolókban bíznak. Az eredmény meg az ami…! Szerintem az egészséges fejlődést jobban segítené, ha az NBI és az NBII 16 illetve 18 csapatos lenne! Továbbá meg lenne határozva az NBI-ben, hogy a pályán egyidőben maximum négy külföldi játékos lehet! Így könnyebben tudnának a fiatal magyar játékosok is érvényesülni, fejlődni! A szúrkolók meg jobban magukénak éreznék a csapatot, ami a nézőszámot illeti nagyon fontos volna!
Megfontolandó lenne, hogy az MLSZ egy idényt “feláldozna” annak érdekében, hogy az arra érdemes irányítottan megerősített nagyvárosok csapataival töltse fel az NBI-et 16 csapatra! Az új stadionok már megvannak hozzá!
moliere
2020-10-03 at 00:34
István Kopasz!
Köszi szépen!
moliere
2020-10-03 at 00:34
Az is jó modell lenne, ha sikerülne elérni a pénz nélküli alsóbb osztályokkal, hogy az NB I-ben felsűrűsödjenek a jó magyar focisták pár év alatt, és aztán akkor már lehet a másodosztályt profivá tenni. De mondjuk úgy, hogy a csapatok több, mint fele nem fiatal, jól fizetett magyar, hanem 30 feletti levezető magyar, és hasonló korú argentin, uruguayi, portugál, spanyol veterán, akik közé bedobsz 3-4 magyar fiatal tehetséget, hogy szépen felneveljék az öregek. Ez egy spanyol modell, nagyon jó eredményeket hoz. Aztán jöhetne belőle a tehetséges, fizikális, minden téren terhelhető nemzetközi szintű 20 éves magyar belső védősor is. Akár a válogatottba is. És ha hibázik egy nagyot 20 évesen, évi egy kertesház árát megkeresve, akkor sem lennék olyan mérges, mint ugyanennyiért nézni a Blazsicsot fél órán át amatőrködni sorsdöntő meccsen. De most csak ez van.
moliere
2020-10-03 at 00:25
Magyar vagyok!
Nos Sousa csapata nem sok köszönő viszonyban volt a magyar focival, mert azon kívül, hogy az NBI-be nevezték, és néha ki-ki meccseket tudott játszani az akkori erősebb magyar csapatokkal (ETO, DVSC, Fradi), nem ritkán magyar játékos nélkül álltak ki. Sándor volt sokszor az egyetlen magyar, de látványosan ki is lógott a spanyolok, portugálok közül. Ma már jobban lehet magyarokkal is focit csinálni, de még van mit fejlődni. Az élcsapatokba már befér 3-4 magyar, és ami tetszik, ma láttam az MTK-Budafok meccset, na az a jövő (ha nem állnak le a fejlődéssel). Elsősorban a Budafokra gondolok (lehet röhögni 🙂 )
Lehet növelni a magasságot, csak drága. Messi?
😀
Persze hogy meg lehet tanulni gyakorlás útján! Lásd pl. a focin kívüli világban a zeneművészeket, cirkuszi akrobatákat, bűvészeket, minden a gyakorláson múlik.
Edzőként csak akkor működik a szigor, ha mindenhol az a sztenderd. Máskülönben jön az edzőbuktatás, az eligazolás, és ellehetetlenülsz.
A munkakultúra meghonosítása a magyar fociba elengedhetetlen. Ezt önmagában a struktúra is tudja hozni. Látható például, hogy az NBI-ben a 12 csapatos rendszer jobb. Ha nem a dobogóért küzdesz, máris a kiesés ellen küzdesz. A pénz nagy, mindenki igyekszik bennmaradni. Szerintem a bundázás kiveszett.
A gond egyrészt az értelmetlen és tömegbázis nélküli kisvárosi, falusi csapatok jelenléte a százezres városok helyett. Amikor gyakorlatilag úgyis egy asztaltársaság (vagy éppenséggel egyetlen ember) dönti el, hogy hol legyen foci, hiszen eldöntik, hogy hol legyen rá pénz, akkor okosabb lenne Kisvárda helyett Nyíregyházára koncentrálni, Szegeden, Pécsen, Győrben, Kecskeméten teremteni lehetőséget, Paks, Mezőkövesd, Felc.sút, Kisvárda, vagy akár az MTK, Budafok, Kispest helyett, mert így bonyolultabb az utánpótlás (nem helyben laknak a fiatal játékosok), és ne is álmodjanak nézőszámról.
A másik gond a nagyobb! Az NBII létszáma és főleg a pénz, amiből gazdálkodnak. De a pénz még az NBIII-ban is gond, és itt nem a pénzhiányra gondolok. A fizetés kiöli az ambíciót a magyar fiatalokból, a másod, harmadosztály is elég, sőt a másodosztályban komoly egzisztenciát lehet teremteni öt-hat év alatt. Lakás, kocsi, család, némi tartalék (ha valaki nem hülye). Oda is 12 csapat kéne, csak azzal a különbséggel, hogy néhány profi mellett félprofi, sőt az alján amatőr ingázó csapatok kellenének. Ahol a fiatalok azért törnék össze kezüket-lábukat, hogy profi szerződést kapjanak. Na, akkor lenne verseny, minőség, lendület, eredmény. Ezt csinálja a két sikeres utánpótlással rendelkező szomszédunk, Szlovákia és főleg Horvátország. És klasszisokat nevelnek, fele ennyi emberből.
István Kopasz
2020-10-02 at 18:59
Magyar vagyok! és moliere!
Elolvastam a dolgozatukat és sok mindent jól látnak! Nem tudom, hogy az érintettek – a játékosok az edzők – olvassák-e? Sokat meríthetnének belőle!
Ahhoz, hogy nyomásgyakorlás legyen az ellenfélre – ezt jól látják – technika, benne labdakezelés, ésszel játszás és fizikum kell! Sajnos a két magyar élcsapat játékosai ezzel kevésbé rendelkeznek!
Királytigris
2020-10-02 at 10:56
Cél előtt elbukott?!?!
Csak nem a döntőt játszotta, és ott maradt alul, és így második lett?
Ja, hogy nem is ez volt a cél?!?! Tehát nem akarnak bajnokok lenni…
NA EZ AZ ALAPVETŐ BAJ!!!
Magyar vagyok
2020-10-02 at 03:08
Egy dolog még eszembe jutott közben. A foci nem olyan, mint a testmagasság. Azt ugyanis nem tudjuk növelni, ha megállt a fejlődés. A focit viszont igen. Azt meg lehet tanulni, és szinte határtalan a tárháza annak, hogy milyen trükköket lehet elsajátítani. A gyorsaságot is lehet javítani, a labdakezelést, a lábfej technikát, hogy a labdát hogyan vegyem le, hogyan rúgjam úgy, hogy pontosan oda menjen, ahová szeretném. Azt is meg lehet tanulni, hogy ki hol van a pályán adott szituációban. Hol lesz üres ember, ha megcsináltam egy cselt, stb… Elég megnézni a “nagy” klubokat. Lehet tőlük tanulni. Nem elérhetetlen, csak nincs önbizalom. Pedig nem olyan nagy ördöngösség. A helyezkedés már az edzőnek is feladata lenne, meg a segítőinek. Kidolgozni egy olyan taktikát, ahol begyakoroltatják a játékosokkal, hogy mikor hol lesz társa. Ha még nincs ott, akkor majd odaér, és tisztán tudja a labdát átvenni. Egyszerűen szemmel látható a különbség, ha magyar és német bajnokikat nézek. Technika, labdakezelés, ésszel játszás. Persze, lehet azt mondani, hogy túl sokat várok, de ezek mind csupán akarat, felfogás kérdései. Ha edző lennék, akkor bizony, nagyon szigorú lennék. A másik, ami nagyon bosszantó, idehaza szintén minden csapatra igaz, hogy feleslegesen szabálytalankodnak. Rengetegszer. Nem tudja az ellenfél tizenhatosánál lekezelni a labdát, ezért inkább megráncigálja az ellenfelét, és csodálkozik, hogy lefújják. Mezőnyben inkább messziről odacsúszik, minthogy megpróbálna úgy helyezkedni, hogy akadályozni tudja a passzot, saját tizenhatosán belül sunyin odanyúl, odarúg, leránt, és csodálkozik, ha befújják tizenegyesnek, még akkor is, ha a labda a közelben nincs, vagy nem is lenne. Szóval lényegében fejben van baj leginkább, meg akaratban, kitartásban, játékfelfogásban. Amíg nem tudják elképzelni, hogy hol lesz a csapattárs a passz előtt (még ha fel sem néz), addig hiába várunk el komolyabb eredményeket. Pedig lehetne.
Egyébként, ha kicsit jobban készült volna a Vidi, akkor megverhette volna ezt a Liege-t. Nem láttam semmi extrát tőlük. Nekem úgy tűnt, hogy ez a belga csapat nem akkora ellenfél. Összeomlottunk, és elkezdtek a játékosok kapkodni. Feleslegesen ugrottak fel, amikor nem kellett volna, rosszul helyezkedtek, megzavarodtak. De lehet, hogy mindent rosszul láttam, és nem értek hozzá, és igazából az volt a szerencse, hogy eddig eljutottak, közben nem érdemelték volna meg… Fene tudja.
Magyar vagyok
2020-10-02 at 02:46
Nézd, tulajdonképpen egyetértek veled. De az egész ott volt elrontva, hogy idehaza a játékosok – abból, amit látok tőlük – nem veszik olyan komolyan a focit, amennyire kellene. Ha valami nem megy, azt nem csak edzésen lehet gyakorolni. Ha valakinek a kitartással van baja, azt is lehet fejleszteni. Egyéni edzésekkel, a csapatedzésen felül. Régen fociztam, igaz, csak hobbi szinten. De amikor gólt akartam rúgni, akkor mindig azt figyeltem, gyakoroltam, hogyan tudom úgy kapura rúgni, hogy a kapus biztos ne érhesse el. Amikor kapuban álltam, akkor meg minden figyelmem azon volt, hogy ne tudják elvinni mellettem, vagy berúgni a kapumba a labdát. Ha a védők nem álltak be a lövésbe, akkor elküldtem őket oda, ahová szokás. Azt hiszem, hogy fejben vannak itt bajok. Ha valaki tényleg akar, akkor nem hiszem el, hogy ne tudna egy német 1. osztály középmezőny szintre eljutni önerőből. Annyira népszerű mindenféle szabadidős sport, futás, úszás, testépítés, stb. A focisták egy része szerintem erre már nem figyel. Sajnos.
Amit Zivzivadzéról írtam, az egyértelmű. Hiba volt megvenni. Amit eddig láttam belőle, az elszomorító. Az meg, hogy mindig Nikonak “kell” a csapatot megmenteni, az nem jó. Válogatottban, kupában, bajnokin, el-ben rúgta a gólokat, de egyedül kevés. Azok a csapattársak, akik korábban megbízhatóak voltak, most nem hozzák a szintet. Ott van Nego, aki két éve olyan teljesítményre volt képes, hogy örültem, ha pályán volt. Petrjak is, Kovács is tudott hozni egy megbízható játékot. Futács tavaly nagyon hasznos volt.
Az a VIDI, amelyik 2012-ben csoportkörös volt, az meg nem volt ilyen gyenge. Nem sokon múlott a továbbjutásuk sem. Nem mondanám, hogy eleve a magyar focival van a baj, hanem valamiért jönnek ilyen időszakok, amikor “szarnak kell lenni”. Mint a válogatott. Volt, hogy a görögökkel olyat meccseltek, hogy vereség ellenére azt mondtam, ez igen. 4-3. De végre focit láttam kilencven percig, nem azt, hogy passzolgatnak, meg hátra adják az ellenfél tizenhatosától lövés helyett. Aztán megint az unalmas, tilitolis bisz…-bas….om foci jött.
Arra is emlékszem, amikor a Debrecen még tavasszal az UEFA kupában játékban volt. Talán a Porto verte el őket(?), nem emlékszem pontosan. De az nagyon szép volt.
Visszatérve a tegnapi meccsre. Sz.r a keret. Nem minden poszton, de a támadósor egy-két embert leszámítva nem oda való. Ez a csapat sokkal többre volt hivatott, amíg el nem zavarták Souza-t. Akkoriban magasan kiemelkedett a magyar mezőnyből. Az, hogy van egy Niko, meg időnként esetleg egy Futács, ha az edző beteszi, meg a Géresi, az nem elég. Kellett támadó, de Zivzivadzéval mellényúltak. Nem kereste a labdát, lassú volt, lomha. Egy olyan csapat, ahol a Sporting Kansas gólkirálya, a lengyel bajnokság, a horvát bajnokság, a magyar bajnokság gólkirálya játszik, annak igen is teljesítenie kellene.
Az erőnlétről, amit írtam, azt már valahol kifejtettem egyszer, nem emlékszem, hol és mikor. De a lényeg, hogy amíg a játékosok nem tartják magukat karban, nem edzenek rendesen, addig nem lesz előrelépés. De amíg az edző nem a megfelelő embert cseréli le/be, addig ugyanúgy igaz, hogy hiába próbálkoznak.
moliere
2020-10-02 at 00:51
Magyar vagyok!
Nem jól látod! Illetve kicsi az esélye, hogy pont Te látod jól, szerintem. Az egész probléma abból adódik, hogy a Videoton, amint látod az első félidőben, a magyar mezőnyből egy, vagy két csapattal együtt kiemelkedik, mert képes nagyon kombinatív játékra. Mondhatnám, hogy magyarosra, de itt ma már összemosódnak ezek a nemzeti jellegek. Annyiban magyaros a játékuk a többi magyar csapattal, hogy a kombinatív és technikás játék túl van dimenzionálva a fizikális, pszichés (pl. tartós magas szintű figyelem) ill. taktikai képzés (meccselés, együttműködés a csapatrészek között) rovására.
A magyar mezőnyben ez dobogót ér, és nem kell hozzá több. A belga mezőnyben egyrészt teljesen más a képzés és a külföldiek kiválasztása, másra kell alkalmasnak lenniük. Például arra, amit láttál a második félidőben. Hogy egy ügyes, de gyengébb csapat ellen felemelve a fordulatszámot, ugyanazt a monoton és fizikális nyomást gyakorolva rájuk egyre erősebben, hibára kényszerítsék a “kicsiket”, és ennyi. Ha valaki figyelt, ugyanezt látta a Molde esetében is. És abból már le lehet szűrni, hogy melyik módszerrel lehet előrébb jutni a fociban: a “magyar” módszerrel, vagy a nemzetközileg úgymond gyakoribb, általános modern módszerrel (hogy így nevezzem). Ez válasz lehet arra is, hogy miért nem kelnek el a focistáink sorozatban. Persze, elad a Fradi jó áron játékosokat, de zömmel nem itt nevelkedtek (tehát kiegyensúlyozottabb a képzettségük, naná, lehet, hogy azért is vette őket az FTC…), de ez a válasz arra is, hogy nem megyünk klubszinten sokra, csak a pénz további pumpálása révén (neveléssel nem). Nem pusztán egy klub egyéni döntése az, hogy ezt az utat (is) járja, mivel a Standard Liege szerintem részben attól ennyivel erősebb, hogy ha dobogós akar lenni, akkor olyan alsóházi csapatokat kell oda-vissza vernie, akik mind így játszanak, ilyen képzettségű játékosok alkotják őket (fizikálisak, relatíve erősek pszichésen, taktikai értelemben érettek – akár tizenévesen is!, és állják (jobban, mint a Videoton, de jobban, mint a Fradi is!) a folyamatos nyomást. Szóval nem adják magukat ilyen könnyen, meg kell dolgozni ellenük keményen. Ez jött ki ma. A Standardnak kell ENNYIT játszania a Cercle, vagy Kortrijk, vagy akármelyik kiscsapat ellen is, különben nincs pont. A Videoton meg ha előhúzza fél órára azt a játékát, amit láttunk az első fél órában, akkor ölébe is hullott a bajnokság. És nálunk már az is óriási teljesítmény, ha ezt egy csapat meg tudja csinálni meccsről meccsre.
Az én kedvencem az ETO. Bajnokok voltunk 13-ban. DE MÁR AKKOR is megmondtam, hogy ugyan simán vertük a mezőnyt, sok ponttal elmentünk, de nem volt egyetlen meccsünk sem, ahol végig jól tudtunk (vagy akár kellett volna) játszani. A legtöbb meccset 15-20 perc szokatlanul jó játékkal eldöntöttük. Ebben nyilván van némi javulás, de a magyar élcsapatokat a kisebbek nem késztetik ilyen szintű nyomásgyakorlásra, mert a védelmeik nem állnak meg a hungarian tikitaka előtt sem. Ha majd a Budafok vagy a Kisvárda, Diósgyőr, Paks rutinból megoldja, hogy nem kap hármat (egyet sem…) egy Vidi/Fradi határozottan technikás és némileg gyorsabb fineszes játékperceiből, és ha nem tud nyomást gyakorolni és azt fokozni akár egy órán át (ahogy ma láttuk a Standardtól), akkor a magyar élfutballnak is lépnie kell, hogy egyáltalán elérje a minimális céljait. Még azt is érdemes lenne kipróbálni Magyarországon, hogy ilyen (előre mondom, megbélyegzett) antifutballal akár bajnokságot is lehetne nyerni, egy-két kontracsatárral. Vagy csak akár a pontrúgások extrém szintű gyakorlásával. Mindenki utálná, de sokat tenne a magyar fociért, aki megtenné.
.
Nem ekézném ezért Márton Gábort, mert egyrészt egy elég általános problémán szívtak, ami rendszer szintű, másrészt a Zivzivadze és (szerintem nagyon gyenge) Petrjak azért vannak a Vidinél, mert ők NEM a 25 milliós keret szint, hanem a 17 milliós, és ez PONT EZ a különbség. Továbbá lehet, hogy nem is olyan jól menedzselik a keretet, mint a Fradi. Harmadrészt tudja ő, hogy mit nem tudnak a játékosai.
A Fradit hogy miért vettem egy kalap alá a nyomásgyakorlás kibírása tekintetében? Hát mert gyakorlatilag a Fradit elsősorban külső körülmények segítették hozzá a csoportkörhöz, már ami az utolsó fordulót illeti (de lehet, hogy a többinél is). A 3:3-as meccs vagy bírói tévedés, vagy részrehajlás, de mindenképpen ajándék volt, még akkor is, ha a bíró történetesen védhetően döntött mindig, mert ilyen nagy szerencséje nem nagyon szokott lenni (magyar) csapatnak. Főleg idegenben… A korábbi győzelmei esetében számottevő előny az egyfordulós lebonyolítás, a nézők nélküli Parkhead, és az a számomra nehezen érthető körülmény, hogy egy Dinamo és egy Celtic nem tudott annyi nyomást sem gyakorolni a Fradi védelmére akár negyed órán át sem, mint amekkorát a Molde az első meccsen és a másodikon is legalább fél órán át rátett. A Fradi védelmét azért dicsérném, és az edzőt is, mert végül jól mérték fel, hogy a Molde összességében – ezt ugyan tudja, de – nem magas szintű játékot mutat be, kivédekezhető, ha felkészülnek belőle. Mégis azt mondom, hogy – figyelembe véve a bírói ítéleteket – a Fradi is külső körülményeknek köszönheti elsősorban a sikerét. És még mindig ott tartunk, hogy egy tartós nyomásgyakorlásra képes csapat össze fogja zúzni a BL-ben. Konkrétan hat alkalommal. De legalább nem az van már, ami még csak nem is az ilyen felkészületlenségünk miatt van, ami tíz évvel ezelőtt volt még (pl. DVSC): ötödik percben pontrúgásból gól, negyvenedik percben fülön át történő levegővétel, lefújás isteni ajándék…, 60. percben másodlagos összeomlás, fülön át SEM jövő levegővel, és percenként ziccerek, szinte biztosan egy-két újabb bekapott gól már a 70. perc előtt. Akkor még csak nyomást sem kellett ránk gyakorolni, elég volt csak simán edzőmeccs szinten futni és pontosabban passzolni, kapura rúgni. Ma legalább már megdolgoztatjuk a nagyobbakat…
Ami ennél még idegesítőbb, hogy ez a ficifoci, ami egy félórára még meg is tudja lepni a Standard Liege szintet, mennyire nem elég semmire egy ír vagy máltai csapat ellen. Ott kezdődik az, hogy nincs gyakorlata a komoly nyomásgyakorlásnak, hogy emelni kéne a fordulatszámot, de ezt a Paks ellen nem lehet megtanulni… És ez az igazán szánalmas. Mert nyomásgyakorlás nélküli meddő mezőnyfölényt ezek is le tudnak védekezni. A hobbifocisták is megtanulják, mert utálnak 9 gólokat kapni. Pláne nem topcsapattól.
Bocs a terjedelemért.
Magyar vagyok
2020-10-01 at 22:36
Őszinte leszek, és nem azt mondogatom, hogy szép volt. Mert majdnem mondhatnám, ha nem kellett volna még 45 percig bírni. De második el meccs, amin nagyon felhúztam magam idén. Márton Gábor valamit nem jól lát, valahol nem érzékeli jól, melyik játékosa mire jó, mennyire képes. 3 és fél meccsen át a Fehérvár nagyon stabilan működött hátul, igaz, a támadásban eddig is volt sok probléma. De, ami a második félidőben történt, arra nincs mentség, és nem találok rá megfelelő kifejezést, amivel leírhatnám, mit is gondolok igazán. Ami viszont feltűnő, hogy Budu Zivzivadze nem felsőkategóriás támadó, legalább is a Fehérvárnál nem. Már az előző meccs közben majdnem agyf…t kaptam, hogy miért hagyta fent, amikor az egész 90 perc alatt volt 2, azaz KETTŐ értelmes labdaérintése, amiből az egyik egy hátrapassz volt. Most meg, amikor gólt kellene rúgni, akkor lehozza Nikolicsot, és beteszi a helyére ezt a lassú, labdától elfelé mozgó, körülményes embert. Nem az a szint, ezt gondolom. Petjrak mostanában valamiért nem elég ügyes, ennek utána kellene menni, mert a csapat kárára lesz, ha így marad. Nego szintén. Funso is elszürkült. Valami nincs rendben a csapatnál, mert ennyi tehetséges egyidőben nem magától válik ilyen alulmotiválttá és pontatlanná.
Futács Márkóról nem tudok, talán sérült? Nem olvastam semmit vele kapcsolatban, pedig előző szezonban egész jól szórta a gólokat. Géresi is felépült, és igazán játszhatott volna Budu helyett, ha már neki a múltkor sem ment. Egy szó mint száz, szerintem eltaktikázta, rossz cserékkel megölte a támadó játékot Márton Gábor. Mérges vagyok. Meg lehetett volna. Nem fogok könyörületből örülni, hogy ez is szép eredmény, mert az első félidőben sokkal agresszívabb játék ment, jobb eredmény is születhetett volna. És mérges vagyok az ostoba, felesleges szabálytalanságokért is. Ezt még mindig képtelen vagyok megérteni. Ha tudom, hogy azért majd a bíró fújni fog, akkor mi a f…sznak csinálom? Elsza..ák. Nincs jobb kifejezés. Bénák voltak, az edző meg szarul taktikázott, és szar embereket vett a csapat egy-egy posztra. Sajnálom, hogy nem jött össze, és nem, nem vagyok elégedett, hogy eddig eljutottak, mert lehetett volna simán ebből egy belga zakó is, ha odafigyelnek… Ennyi kritikát talán elbír az a csapat, akinek szurkolok, és akik a városomat képviselték az Európa Ligában. Ettől még nem utálom őket, de a sosem elégedett, telhetetlen szurkoló, aki végtelen nagyon ki van éhezve a sikerre, most megint csalódott. És már unom, hogy évek óta ez megy, és mindig magyarázkodás lesz a végén. Egyszer volt itt egy nagyon ütős csapat, de azt is szét kellett b.szni….