A hazánkban ismert Hatoslottó játékot először alkalmi, egyszeri játékként, csupán egy sorsolásra tervezték, amelyet 1988. október 29-én tartottak meg. Ám végül a játék olyan sikeres lett, hogy a Hatoslottó kihúzását 1993. november 6-tól heti rendszerességgel rendezik meg; előtte évekig kéthetente, korábban havonta sorsolták. A Hatoslottó karakterét tizenegy éven keresztül vidéki sorsolási ceremóniája határozta meg. A sorsolásokat néha a televízió közvetítette a szórakoztató műsorral együtt, de a rádió volt az állandó partner, ahol élőben követhették a játékosok.
A számhúzó műsort a legendás Bay Éva vezette húsz évig, helyét pedig nem más vette át, mint fia, Marczali László. Lacitól, vagy ahogy kollégái hívják, “Luigi”-tól nem állt messze a feladat, hiszen 15 éves kora óta kísérgeti édesanyját a sorsolások helyszínére, így szinte észrevétlenül szeretett bele a televíziózásba. A Hatoslottó kerek születésnapján a két műsorvezető együtt mesélt a PestiSrácok.hu-nak a játék legemlékezetesebb pillanatairól.
A videó és a cikk a Szerencsejáték Zrt. támogatásával készült.
Készítette: Szabó Fruzsina Anna és Tihanyi Rita
Facebook hozzászólás
Pandora
2018-11-21 at 20:08
Mi a fészkes fenétől lenne,lett volna, legendás ez az asszony ? Ott virított a képernyőn,nulla szellemi teljesítménnyel,aztán annyi. Rettenetesen beleszerettek az újdonászok ebbe a “legendás” szóba,valószínűleg nem ismerve valódi jelentését,tökéletesen elcsépelik és ezáltal elveszti eredeti értelmét.
Csámpás Marcsa
2018-11-12 at 20:52
Persze, ha a Szerencsejáték Rt. jobboldali orgánumot is támogat. Teszem azt…
Akkor… naaa, jó… 😀
Netta
2018-11-12 at 20:48
Fontos ez?!
Galamb
2018-11-17 at 14:03
Valakinek biztos…
Alma a fájától
2018-11-12 at 16:45
…talán azért lehet ez így, mert a mostani válogatókat az akkori válogatók válogatták ki, válogatóknak???
Lásd még a Hunyadi filmről szóló cikket.
Benedek Károly
2018-11-15 at 10:56
A Hunyadi filmmel kapcsolatban a kormánylapokban nagy a csönd.
Pedig ezt nem fogják sokan annyiban hagyni.
Várjuk egy hiteles közéleti szereplő által indított petíció meghirdetését,
és nagyon sokan fogunk csatlakozni.
A “kibeszélés”, “kibeszéltetés” nem elég.
Megvallom, nagyon nem tetszett, amikor Stefka István Úr leállította Döbrentei Kornélt azzal, hogy “más is szeretne beszélni”, pedig, gondolom, nem Ő jelentkezett, hanem felkérték. Egy ilyen kimagasló szellem, mint
Döbrentei nem érdemli meg ezt a bánásmódot. Ez már másodszor fordul elő vele. Először a Polbeatben, most ismét. Nem tudom, hogy ez koncepció, vagy egyszerű figyelmetlenség-e. Az utána várakozó, szegény, ostoba nő előbb összevissza beszélt, majd hosszan felolvasta az előre megírt tirádáit.
Ha az a terv, hogy jól kibeszéltetik a szavazókat, a Kormány szimpatizánsait, és ezzel lezárva, letudva a téma, akkor nagyon tévednek.
L. Simonék is folyamatosan próbálkoznak az elkenéssel.
A cikkek is csak a felszínt kapirgálják, de nem érintik, hogy GYÖKERES VÁLTOZÁSOKRA VAN SZÜKSÉG, KÜLÖNBEN A KORMÁNY, ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖK ÚR SZAVAI HITELTELENNÉ VÁLNAK.
ITT A HATÁR!
MEGÉRI A KOCKÁZATOT?!