Hetek óta gyalázták Ceaușescu román kommunista diktátor vádjaival a magyarsága miatt elüldözött és halálra ítélt Wass Albertet a csepeli Demokratikus Koalíció, valamint az MSZP képviselői – írja a Csepel.info. A gyűlölet magjai gyökeret ereszthettek egynémely őrjöngő, tanulatlan DK-szimpatizáns szívében, mivel szerdán maró anyaggal és valamilyen ürülékkel vagy hányadékkal önthették le a szobrot.
Az eset kapcsán Borbély Lénárd polgármester Facebook-bejegyzésében előrebocsátotta: a csepeli DK többnapos helyszíni rendezvénye nyomában maradt a szégyenletes produktum. A polgármester hozzátette: természetesen helyreállítják a szobrot és feljelentést is tesznek az ügyben.
Ismert: Wass Albertet koncepciós perben ítélték halálra Romániában, később pedig Nicolae Ceaușescu román diktátor tiltotta be műveit. A diktátor többször is megpróbálta kiadatni Wass Albertet az Egyesült Államokkal, legalább kétszer pedig merényletet is megpróbáltak elkövetni ellene. Az Egyesült Államok a világháborús bűnösökkel szemben keményen fellépett, a Wass Albertet ért vádakat azonban többszöri vizsgálat után is valótlannak, hazugságnak találta. Wass Albertet antiszemitizmussal is megvádolták, amit az író-költő tagadott.
A magyarsága miatt üldözött és halálra ítélt író-költő szobrát a zsidó származása miatt üldözött és meggyilkolt Radnóti Miklós szobra mellett állították fel azzal a szándékkal, hogy ketten együtt üzenjenek a gyűlölet ellen. Kovács Dávid Attila, a csepeli összefogás jobbikos képviselője ezt írta:
szerintem egyébként a Demokratikus Koalíciónak például azért kellene tüntetnie, mert Wass Albert életéről és életművéről még ma sem áll rendelkezésünkre elfogulatlan, igényes és alapos kutatásokon alapuló összefoglaló, ami végre helyére illeszthetné az ő alakját is nemzetünk emlékezetében. (…) Meggyőződésem, hogy akkor teremthetünk végre egy büszke, élhető és fejlődő Magyarországot, ha magunk mögött tudjuk hagyni a 20. század összes gyűlölségét és hazugságát!
Forrás/fotó: Csepel.info
Karácsony..sk
2020-01-30 at 22:22
Csak nem azért, mert magukra ismertek a mesében?
WASS ALBERT
PATKÁNYOK HONFOGLALÁSA
Tanulságos mese fiatal magyaroknak
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember.
Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.
A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.
Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jól laktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.
Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk – gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.
És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta:
– Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott baltájával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.
– Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. – Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. – És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.
Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötőzte, s a rudat a dróttal felakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok kőzött. – Szemtelenség, gyalázat! – kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. – Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! – És fellázadtak. – Mienk a ház – hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!
S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra mar megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.
Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.
Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körút a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.
Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.
Ti is gondolkodjatok, s asszerint cselekedjetek!
(Oszd meg másokkal is!)
Szlovákiából…
khm
2020-01-30 at 17:36
Tudomásom szerint egy patkány becenevűről,meg metró megállót,valamint teret neveztek el. Butapesten.
A Halál
2020-01-30 at 01:34
Remélem minden pszichopata dékás kínok között fog megdögleni.
Ámen!
sziglavid
2020-01-30 at 00:06
Ez várhat volt,sajnos.
Én 32éve itt élek,jérok-kelek köztük,hallom őket az utcán,a piacon,a hév.-en.Bár Csepel régóta nem vörös,de rózsaszinű.A legnagyobb csodánknak tarthatjuk,hogy ebben a közegben,immáron a harmadik ciklusban mi vagyunk!
Higgyék el,ez itt a világ csodája,nem tudom,meddig fog ez tartani?
Logikus
2020-01-29 at 22:32
el kéne törni a kezét azoknak, akik ebben benne voltak.
Rakovszky István
2020-01-30 at 12:41
A DK pártirodája elé egy kocsi trágyát kéne szállítani‼
Bajusz
2020-01-29 at 22:00
térfigyelő kamerát a szoborhoz!
bl
2020-01-29 at 22:00
Keresik az identitásukat a balliberálisok. Megtalálták a mocskolódásban?
TS
2020-01-29 at 21:05
Írja már meg valaki, hogy tulajdonképpen miért lett háborús bűnös Wass Albert Romániában azon kívül, hogy magyar és főnemes.
Esvány
2020-01-29 at 21:30
Mert magyar volt és főnemes és mert Ceauseszku úgy találta. A Wikipédiában elolvashatod élettörténetét.
Esvány
2020-01-29 at 21:32
Még annyit, hogy valamilyen gyilkosságot akartak rá fogni, -és az alapján ítélték halálra- amit az ámerikaiak ki is vizsgáltak és nem találták hitelesnek, emiatt nem is adták ki Romániának.
Poppy
2020-01-29 at 21:56
A DáKó pártot és szavazóit a gyűlölet tartja össze, ez élteti őket. Műveletlenek!
Rakovszky István
2020-01-30 at 12:40
DK = DEMAGÓG KALANDOROK, akik mindenhol, ahol erre lehetőséget gondolnak gyűlöletet akarnak fakasztani‼
csakafidesz
2020-01-29 at 22:16
A birtokait akarták a háború után elkobozni.
Bakk Dávid László Zoltán
2020-01-30 at 16:38
Pontosan! Később megírom részletesebben.
Hans Landa
2020-01-30 at 00:30
TS:A háborús bűnösség kérdése igen kényes téma manapság(USA drónháborúja).A nürnbergi per előtt nem igen létezett a fogalom.Népirtások sajnos mindig is voltak,vannak,és úgy néz ki lesznek is.
Egy biztos háborús GYŐZTESEK sosem háborús BŰNÖSÖK!
Gróf cegei Wass Albert két vaskereszt kitüntetést kapott a II.VH ban a németektől.
Apapirra Sokatír
2020-01-30 at 01:17
…és? Ez neked miért fáj?
Mica Cica
2020-01-30 at 05:27
Mert a viz halad,a kő marad!
A kő marad!
Wass Albert vers
Giorgio Magyaroni
2020-01-31 at 19:39
Ez a román gyalázat is a TRIANONI KOLONIALIZMUS következménye. Az oláhok azért gyaláztak és gyalázzák a kiváló magyarság egyéniségeket és általában a magyarságot mert rossz lelkiismeretük van. Hozzá fér még, hogy fess magyar katona tiszt volt magyar hazája védelmében. Ne felejtsük el még a román huncutságot sem: ugy teszik, mint ha ők még “áldozatok” lennének, holott ők és a Szlovákok az elsők voltak, akik megtámadtak a Szóvjetuniót. Ha a magyarnak csak egy kis több eszük lett volna és nem támadják meg UTÁNA úgyszintén azt a Szóvjetuniót amely egyedül ELÍTÉLTE a TRIANONI KOLONIALIZMUS’t mint megerőszakolást, akkor a történelmi magyar Erdély stb. és a Felvidék ma már régen visszakerült volna oda, ahová tartozik, az ép történelmi Magyarországhoz.
Ez az összes, miért is gyalázzák a nagy magyar írót elköltőt Wass Albert et.