Kezdjük a jó hírrel: Szabó István ma, február huszonhatodikán bejelentette, hogy nem veszi át este a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját. Vehetjük ezt kisebb sikernek a posztkommunizmus, az elkenés, a történelemhamisítás elleni harcban. Cikkünkben összefoglaljuk, hogy miért is méltatlan Szabó István az életműdíjra. „Képesi” fedőnéven sokakról jelentett ügynökként, volt, akit négyéves szilenciummal sújtottak később, mást letartóztattak, és végül az öngyilkosságba menekült. Szabó először hősies lépésként állította be ügynökösködését, később – pár éve, amikor portálunkon a cikkek megjelentek – már nem nagyon mondott semmit. Bocsánatot nem kért, a film eszközeit sem használta fel a szembenézésre. Erre neves pályatársa sem volt hajlandó: Jancsó Miklós, amikor arról kérdezték, miért is küldött már befutott rendezőként tortát a hatvanéves Aczél Györgynek, teljesen szétkente a választ. Szerinte csak egy gesztus volt. Sok-sok ilyen gesztustól működött olyan remekül a diktatúra.
„Tisztelt Kádár elvtárs!
Külföldről hazaérkezve most kaptam meg a születésnapi fogadására szóló meghívót. A meghívást utólag is köszönöm, sajnálom, hogy személyesen nem lehettem ott.
Engedje meg, hogy a májusi [?] számomra nagyon emlékezetes beszélgetésre is visszagondolva – születésnapja alkalmából jó egészséget, sok boldogságot kívánjak Önnek! Tisztelettel: Szabó István filmrendező
Budapest, 1982. június [?] 18.”
A hónap nehezen olvasható, de erősen vélelmezhetjük, hogy júniusról volt szó. Az iratot „VI. 23”-as dátummal láttamozták, Kádár János május 26-án született, és hivatalosan nagyjából egy hónappal azelőtt (még áprilisban) látta vendégül Szabó Istvánt, aki friss Oscar-díjasként az „átalakuló” Magyar Népköztársaság egyik dísze volt.
Vagy inkább „kádárista virág a gomblyukon”
– utóbbi nem az én leleményem, hanem Szabó pályatársáé, a visszaemlékezők szerint sztálinistaként indult Jancsó Miklósé, aki szintén a diktatúra éke volt. A fenti dokumentum eredetije a Magyar Országos Levéltárban található, Bálint László, a kémelhárítóból lett kutató talált rá a kutatásai során, és küldte el nekem pár hete, amikor kipattant az egész életmű-díjas ügy.
Mephisto, itt is, ott is kedvenc film
Szabó István 1982-ben kapta meg az Oscar-díjat a Mephistoért, amelyért a Nyugat és Kelet egyformán lelkesedett. Lehetett: remek, örök érvényű film.
Az is tény, hogy itthon, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban is antifasiszta alkotásként ünnepelték, ráadásul a Kádár-rezsim – és persze Aczél György – is üzent ezzel: ez tényleg a legvidámabb barakk, itt már a diktatúrák és a művészet viszonyáról is lehet beszélni. Már akinek. S már ahogyan.
Simó Sándor így emlékezett erre a 168 órának már a rendszerváltás után: „A művészek akkoriban fontosak voltak.
Ha kerestem Aczélt, másnap visszahívott. Érthető: mi külföldre jártunk, munkáink határozták meg az országimázst. Lehet ezért szemrehányást is tenni, de a közönség valójában azért nézte filmjeinket, hogy felfedezze azt a kis pimaszságot, amit – kijátszva a cenzúrát – beépítettünk.
Amikor például Szabó István filmjében azt kérdi a csaj a templomban: >Te kommunista vagy?< Mire a pasas: >Nem, én mérnök vagyok<, felhördült a zsöllye”.
Jókora ferdítés ez is: a közönség nagy része nem emiatt nézte ezeket a filmeket, hanem azért, mert ezeket lehetett nézni. Ezeket vetítették a mozikban. [Ahogyan a kereskedelmi tévét sem az elhülyülés vágya miatt nézik, hanem mert olyan egyszerű bámulni.]
Aczél György a maga módján tökéletesen összerakott, szinte mindenkit bekebelező, a lázadókat kiradírozó vagy megnevelő rendszerében minden részlet ki volt találva. Nem véletlen, hogy a Jancsóhoz hasonlóan szélsőbaloldaliként induló Bacsó Péter rendezhette meg A tanút, amely viccet csinált a Rákosi-diktatúrából. És egyben elválasztotta attól a Kádár, Aczél-korszakot. Mindenkinek megvolt a saját szerepe.
Jancsó Miklós és az ő ártatlan, Aczélnak küldött tortája
Szabó István külön levelet írt Kádárnak – rendezőként ekkor már az ország egyik legismertebb emberének számított külföldön, – hogy szabadkozzon, de Jancsó talán még rajta is túltett. Utóbbi külön tortát küldött Aczélnak, a kommunista Goebbelsnek (két zseniális, gátlástalan manipulátorról beszélünk) hatvanadik születésnapjára.
Jancsót 1990-ben kérdezték erről, ez volt az utolsó év, az utolsó pillanat, amikor ezért még magyarázkodni kellett. De sajátos rendszerváltoztatásunk miatt ezeket az interjúkat olyan újságírók készíthették, akiknek ugyanúgy meg volt a maguk erjedt, savanykás tortája.
„Nem tartasz attól, hogy bárki legyen is ő, azt válaszolja majd, hogy Jancsó Miklós leszerepelt. Nem ad neked pénzt. Nem is érdemled meg, hiszen a legenda szerint Aczél Györgynek születésnapi tortát küldtél. Ergo, a régi rendszer híve vagy. Nem forgathatsz többet” – így az újságíró, mire Jancsó: „Igen. Most akkor beszéljek a tortáról?”. Riporter: „Mit mondjak, érdekes lenne.” Jancsó:
„Igen, igen. Amikor Aczél György hatvan éves volt, valóban küldtünk neki egy tortát. […] Szerintem az lehetett akkor egy gesztus – anélkül, hogy megalkudtunk volna. Erre más bizonyítékom nincs, mint a filmjeim.”
Riporter: „Semmi nem volt írva a tortára?” „Azt hiszem, csak az, hogy hatvan év. Hatvan gyertya volt rajta. De ez nem volt politikai állásfoglalás”.
Szomorú ez a ferdítési kényszer. Az öreg Jancsó nem csak ismert rendező, de hatalmas tekintély. Hatalmi tényező. Megengedhette volna magának, hogy azt mondja: gyengék voltunk. Viccnek szántuk. Nem vagyunk büszkék rá. De nem nyílt meg. Nem poénkodott, gúnyolodott önmagán, ahogyan annyi más, másoknak szent témával, intézménnyel tette a filmjeiben.
Szabó esetében az ügynököt, nem a célpontokat sajnálták
Szabó István állítólag nem tortázott, neki sokkal súlyosabb, nyomasztóbb bűne volt. Ami nem is csak a sajátja volt, még inkább a rendszeré. Az Oscar-díjas rendező ügynökmúltja jóval a rendszerváltás után derült ki, és a baloldali ÉS-ben hozták nyilvánosságra [ebből is látszik, hogy néha homokszem kerül a gépezetbe, esetleg előfordulnak különjátszmák]. A Szabót “lebuktató”, amúgy a filmes szakmához tartozó kutató példátlan támadást kapott, korábbi cikkemben idéztem azt a Havas Henrik kirohanást, amellyel megtámadta. Vagy azt, hogy a napkeltés Orosz József hogyan esett neki. Persze jól tudjuk Havasról és Orosz Józsefről, hogy kicsodák, nem kellenek hozzá papírok.
Az igazán szomorú történet ezután történt: Szabó a lebukása után nem kért bocsánatot, a rendszerváltás futtatott riporterénél, Friderikusz Sándornál magyarázkodott, aki természetesen megértő volt.
Aztán a rendező még ezen is túlment, és kitalált egy egészen különös dolgot, hogy az ügynökösködést csak a barátai érdekében vállalta. Így akarta menteni őket. Ez a teljesen hihetetlen, billegő történet sem vette el a kedvét sokaknak. [Hányan és hányan írtak és írnak magukban vagy a nyilvánosságnak szánva önigazoló legendákat?]
Szabó mellett végül számtalan ismert értelmiségi, végül boldog-boldogtalan kiállt, megannyi gályatartóhal, akik a hatalmas cápák testére cuppanva maguk is kértek az egységből. Mert az volt. Együtt a vélt ellenség ellen. És senki sem beszélt azokról, akiket a jelentései miatt meghurcoltak.
Öngyilkosság és szilencium a jelentések után
Amikor elkezdtem kutatni a Hamvas Intézetnek, az egyik első dolgom az volt, hogy kikérjem „Képesi” dossziéit. Meg akartam tudni, miket, kikről jelentett. Kétrészes cikkemben igyekeztem megmutatni, hogy nem voltak azok olyan ártatlan jelentések, amelyeknek lefestették. Hogy sokkal bonyolultabb volt, mint ahogyan azt a korábbi kutatás ábrázolta. Az első és a második írás is kisebb vihart kavart, még Szabó István is megszólalt, majd megkaptam a magamét az ÉS-ben és a Népszabadságban [Hol máshol? Így vált teljessé a kör].
És továbbra sem beszélt senki azokról, akiket meghurcoltak. A börtönbe zárt tehetségről, aki végül öngyilkos lett. Vagy arról a Kóti Árpádról, aki a Nemzet Színésze lett a halála előtt, de akit ötvenhat után részben Szabó segítségével megfigyeltek, majd négy év (!) szilenciumra büntettek. Hogy miért? Mert amikor őt és három társát bevitték a rendőrségre, egyedül ő nem kért bocsánatot.
„Tudom, hogy Szabó István írta rólam ezeket a jelentéseket – mondta Kóti Árpád egy korábbi interjúban. – Kádárról és a talpnyalóiról olyat mondtam, hogy négy év szilenciumot kaptam. Ez 1958-ban történt. A szilencium azt jelentette, hogy a színházon kívül semmit sem vállalhattam, s kéthetente jelentkeznem kellett a rendőrségen.”
Ő végül Debrecenben lelt menedékre. Nem hallottam Kóti Árpád filmes életműdíjáról. Persze hogyan is lehetne? A rendszerváltás előtt elvileg két filmben (!) kapott szerepet…
„Walter”, avagy a Mephisto forgatókönyvírója
Mefisztó története úgy válik kerekké, ha elárulom, hogy nemcsak Szabó István, de a Mephisto forgatókönyvírója is az állambiztonsághoz köthető. Dobai Pétert a 6-os kartonja szerint „Walter” fedőnéven beszervezték, bár ő tagadta az együttműködést.
Ha így nézzük: két teljesen megbízható ember állt a Kádár-korszak legszebb, antifasiszta virága mögött.
Szerencsés Dániel Márton barátom éppen a PS-en jelentette meg azt a publicisztikáját, amelyben tűpontosan és világosan összefoglalta, szerinte miért is visszás Szabó filmes életműve a mi szempontunkból. Nem a rendezői teljesítményével van bajunk, hiszen Szabónak jó filmjei vannak. Nekem leginkább azzal van problémám, amit elhallgat, amit nem mond el, ami felett átsiklik.
Legyünk optimisták: valamit talán a főhős is megérezhetett most. Az utolsó pillanatban, most, huszonhatodikán Szabó István bejelentette, hogy nem veszi át az életműdíjat. Ha nem mártírként akar tetszelegni, hanem komoly, morális döntés áll mögötte, akkor üdvözölhetjük. Ha csupán maníros gesztus, az sem vesz el semmit a győzelemből. Mert ez az. Nem kell mindent elfogadnunk, hogy mindent lenyomjanak a torkunkon.
Poroszlai Róbert
2020-02-28 at 18:17
a vörös polip jelölte…
Gyuri
2020-02-27 at 13:52
Hál Istennek , hogy a kommunista besugó pofáján van annyi bör , hogy nem veszi át az életműdíjat. Szabó elvtárs kaphatna kádártól stb. külömböző besugó díjakat majd a másvilágon.
Uncle Ment
2020-02-27 at 10:47
A főpolgármestertől átvenne bármilyen díjat.
Na de ezektől?
Királytigris
2020-02-27 at 10:19
A spiclinek azért láthatóan több esze van mint a Magyar Filmakadémia Egyesületnek…
Egyébként az Oscar-t hozó Mephisto című filmben ha kicseréljük a szereplők nácik neveit a hazai kommunisták neveire, az uralkodó párt NSDAP nevét MDP-re, vagy MSZMP-re, és behelyettesítjük a törtető, minden áron karrierre törő pedálgép színész szerepébe a hazai rákosista, kádárista színészeket, és főleg a rendező spicli személyét, a történet ugyanúgy megáll!
Királytigris
2020-02-27 at 10:25
A diktatúrák ugyanazok, csak más a cégtábla van kirakva.
Tulajdonképpen a spicli saját történetét is megjelenítheti a Mephisto-ban, ügyesen náci környezetbe ágyazva.
Etel
2020-02-27 at 09:41
Amikor a művészek nagy része nyomorog és el van felejtve köszönhetően a Major, Gobbi, és most már megtudtuk, Szabó feleknek is, akkor különös kegyetlenség és a megfontolás teljes hiánya szükséges egy ilyen díj megalapitasahoz.
ViAM
2020-02-27 at 08:04
Nagyon meglepődtem, amikor Eperjes Károly nevét olvastam a javaslattevők között…
Szabó István gesztusa pedig a “ti semmit nem jelentetek nekem” kategóriába tartozik.
Benedek Károly
2020-02-27 at 08:50
Eperjes egy egzaltált hülye a maga tehetségével együtt.
varga eszter
2020-02-27 at 14:24
örülne Ön, ha olyan egzaltált lehetne mint Eperjes. De bizonyára Ön is szegregált, ezért a maga fajtájára még neheztelni sem lehet.
ViAM
2020-02-27 at 11:52
ELNÉZÉST!!! Alaposan elnéztem. Nem javaslattevő Eperjes, hanem szintén kitüntetett.
Benedek Károly
2020-02-27 at 07:48
“az ügynökösködést csak a barátai érdekében vállalta. ”
Azokért, akiket feljelentett? Akik soha többet nem kaptak lehetőséget? Akiket letartóztattak? Aki végül öngyilkos lett?
Vagy fentieket dobta fel a barátai érdekében? Kik voltak ezek a mások élete árán megmentett barátok?!
Önként jelentkezett? Szimplán felmérték, hogy gerinctelen, lárva, aki lehetőségekért cserébe vállalja?
Bezsarolták?
Ha igen, mivel zsarolták? Volt valamiféle akkor elítélt, tiltott szférája az életének, amivel zsarolhatták?
Tragédia ez, amit tetézett, hogy a besúgottak egyemberként, nagy nyilvánosság előtt tüntetve álltak ki mellette.
S itt jön képbe a Gothar/Máthé/SZFE contra Eszenyi és azok a színésznők, akiket rá lehetett venni, hogy Selmeczi zeneszerző iparos csasztuskáját felénekeljék, köztük Nagy-Kálózy Eszterrel. Utóbbi nagy csalódás, kap egy fénytörést is, hogy a férje, Rudolf Péter indul a Vígszínházért. És ebben nem az a fénytörés, hogy a férje Iszonyú Enikő ellenében indul, hanem az, hogy a kolléganőit megalázó, a sorból kilógókat megfélemlíteni akaró (lásd E.E. elleni performansz a Víg bemutatóján), megintők nyomása elől nem tért ki.
Régóta tudom, hogy csak a játékot, a művet érdemes figyelni, jobb lenne, ha mást nem tudna róluk az ember. Mikor is volt utoljára, amikor csak a tehetség számított?…..
Minden mindennel összefügg, hiszen 1945-től, hogy Major kinevezte magát a Nemzeti igazgatójává, s teljhatalmú ura lett a magyar színjátszásnak, hogy a Színház-és Filmművészeti Főiskolát egy kriptosztálinista rib.anciális elvtársnő igazgatta, s egy Bacsó volt a segítője, hogy Jancsóék és társaik eluralták a filmművészetet, egyetlen hatalmas ívben
fogja át a mai napig a liberálkommunista maffia az egész művészéletet.
Úgy látszik, marad a “megszoksz, vagy megszöksz, mert eltaposunk”.
Szabónak sikerült ezt is a maga gerinctelen módjàn kezelnie. Ha maradt volna benne minimális tartás, már akkor leállította volna, amikor hírét vette.
Ha nem tör ki az elemi felháborodás, ha nem lép fel Schmidt, Fritz, minden skrupulus nélkül átveszi az életműdíjat, mely kitntetéssel megkapta volna a rehabilitálást, bocsánatkérés helyett az ismételt megdicsőülést.
Amúgy semmi erkölcsi ok nem vezérelte azokat, akik az akta nyilvánosságra hozásával lelökték a trónról.
Az övéi tették. Ők így szokták. Nem irányváltás szándékával a magyar magasművészet felé.
Frászt. Egyszerű generációváltás volt.
Hogy kik léptek a helyükbe… nos, az egy már többször is érintett, Szakács Árpád által is kielemzett téma…
Nonvideor
2020-02-27 at 07:10
“A tanút, amely viccet csinált a Rákosi-diktatúrából. És egyben elválasztotta attól a Kádár, Aczél-korszakot. Mindenkinek megvolt a saját szerepe.”
Meg.
Csakhogy betiltották, jó ideig “fiókban” várt a sorára.
Aztán meg Csurka fogalmazta meg (est is), hogy “megtagadták elődeiket, hogy ugyanazt folytathassák, csak másképpen”.
(Lám, az antikommunista, ultraliberális Schmidt Mariska az ő fiacskájával…)
Hajni
2020-02-27 at 06:08
Köszönet a cikkért!
kotász doktor
2020-02-27 at 00:56
Van Isten!
Egy besúgóval szemben-a besúgást nem vállalókra való tekintettel lévés miatt-niksz pardon!
Ez az utóbbiak melletti ERKÖLCSI kállás minimuma!
Gáspár Anette
2020-02-26 at 23:10
https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002/faludy00174/faludy00174.html?fbclid=IwAR3Nyi9eYxuyEkQP2ithYxThHA2GJddMlXX1kSXhM3vZt7KuVSoTfnWMlqA&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202002
Tetűk ezek mind.
Faludy is tudta.
Benedek Károly
2020-02-27 at 08:45
Vannak “egyverses költők” is. Olvasd el a magyar nyelvről írt költeményét.
Gáspár Anette
2020-02-27 at 10:22
Olvasd el, seggfej!
Hogy lehet valaki ilyen korlátolt hülye?
Élő igazság
2020-02-26 at 22:40
Már nincs más lassan, aki ajánljon, csak Szabó István félék körei.
Gondoskodtak a szelekcióról. 90-ben nem erre vártunk.
balog tibor
2020-02-26 at 21:40
Ez az eletmudij honnan bukkant elo? ki adja? ki szervezi? ki ajanlja fel?
…nem ertem, nem ertem, nem ertem…
Garullus
2020-02-26 at 21:08
Engedtessék meg, hogy mint néző ne osszam azt, hogy Képesinek legalább jó filmjei lettek volna. Megítélésem szerint közhelyesek, kisstílűek a munkái. Hasonló hiányérzete van az embernek megtekintésük után, mint a Sorstalanság elolvasását követően. Ezért díjat adni? Ettől hasra esni? Nem állítom, hogy rosszak, de a maguk műfajában tucatnyian alkottak akkoriban jobbakat, igényesebbeket, művészibbet.
A Mephisto élvezetét például erősen rontja a főszereplő jól látható tehetségtelensége, ripacskodása (nem a karakteré, hanem a színész K.M.B.-é) ráadásul az unalomig ismételt diktatúra klisé is sokat ront rajta, semmi eredetiség. Mindezt még negatív irányba is képes volt megfejelni Képesi a Redl ezredesben, amely a hagyománytisztelet, a kötelességtudat, a katonai erények, bemocskolásáról szól. Gyakorlatilag bolsevikék mai harcának, a nemzetállamok lebontási kísérletének, egy korai szárnypróbálgatása. Mindezeken túllépve, nálam a pohár a Napfény ízével telt be. Az hagyján, hogy a Zwack-család és az Unicum történetét plagizálja, még a fáradtságot sem véve, hogy önálló sztorit találjon ki, de ez is annyira 1 bites, közhelyes módon lett elmesélve. A biztit ezzel akkor csapta ki nálam, amikor a film egyik, a Don-kanyarban játszódó jelenetében a “bunkó” magyar tiszt vízzel locsoltatja a főszereplőt büntetésből a nagy hidegben. Ez az a tipikus hazátlan, bolsevik tempó, ahogyan szerintük be kell mutatni az elállatiasodott, fasiszta, érzéketlen magyar embereket. Nos, ha addig elhittem volna, hogy Képesi nagy művész, akkor ettől a ponttól kezdve már nem csak a filmjeit, de őt magát sem bírom látni. Szóval sem a személye, SEM a filmjei messze nem teszik méltóvá bármilyen életműdíjra. Más kérdés, hogy elvbarátaitól már azért rendesen begyűjtött jó pár elismerést anno. Elégedjen meg azokkal!
Konzulens
2020-02-27 at 16:26
Szabo “Kepesi” Istvan elt, utana 30 evig haldoklott (sajna nem elegge) most hagyjuk csendben meghalni. Tanuljunk a komcsiktol, mit csinaltak a konzervativ nemzeti müveszekkel – agyonhallgattak öket. Emellett objektiv kritikaval szet kell szedni szabo filmjeit. A napfeny izenek egyetlen pozitivuma, hogy realisan megmutatta az emberek különbözö viszonyat a rendszerhez. Egyebkent szocreal klichek gyüjtemenye a la 50-es evek.
Lárifári
2020-02-26 at 20:24
Az volt a legnagyobb marha, aki egyáltalán jelölésre javasolta, hiszen ország-világ tudja, hogy mit művelt és hogyan vélekedik mai napig a komcsi rendszerről ez az ember… ??
Élő igazság
2020-02-26 at 20:22
Szellemi nagyjaink sorban hagynak itt bennünket, a természet nagy úr. Írók, költők, tudósok, soroljam? Túlélték a háborút, a deklasszálódást, a büntetéseket, az ellehetetlenítést, stb. és alkottak. Simonyi Károly. Fekete István. Soroljam? Kik tették velük ami tettek? Mi lesz így a következő nemzedékekkel? Szellemi árvaság? Erkölcsi árvaság?
A fiatalok között 60 év alatt nincs tudomásom itthoni szellemi óriásokról. Bár lennék téjékozatlan vagy tévednék.
Mensáros László: “A proli” országa leszünk?
Élő igazság
2020-02-26 at 20:11
1.Megfigyelési iratokat nem adják ki, az elhúnyt családtagjaimét sem.
2.Megfigyelők, nem az állambiztonságot védők re gondolok, hanem a spiclikre, a karrieristákra, szerény képességű törtetőkre, tunyákra. A mai napig tobzódnak a jólétben ivadékaikkal több generációra, együtt és ellehetetlenítenek bennünket, ha módjukban áll, ivadékaik huszonévesekkel is találkoztam, tettek tönkre. Gyilkolásznak, pszichikai, idegi kikészítésünkre, egzisztenciális ellehetetlenítésünkre törekednek, ha tehetik. Megszokták, és nagy az összetartás közöttük. Úszószövetség például, egy-két feltáró riport volt, de egy misét megérne önmagában. Amúgy dokumentumokkal, levelekkel szolgálhatok akár a közelmúltból is. Mivel becsületben életem életem, telefonhívásaikat nem rögzítem, fenyegetések … Külföldön is utolértek, EU rendszerében, csak ők …
Benedek Károly
2020-02-26 at 23:46
Ezt őrzik a Terror Házában.
Bayer Zsolt írta meg a blogjában, hogy a mai napig virtigli ávósok vizsgálják,
hogy megkaphatod-e, vagy mit kaphatsz meg az anyagodból.
Benedek Károly
2020-02-27 at 08:43
Elképesztő, hogy olvasol és nem tudsz értelmezni!
Megáll az ember esze!
Nem azt írta, hogy nem kérheted ki, hanem azt, hogy akik az anyagodat vizsgàlják, meghúzzák, lefestik a neveket, azok ugyanazok, akik a kommunista érában is kezelték.
csakafidesz
2020-02-26 at 18:54
Nézzük a dolgot. Valakit megkörnyékeznek és jelent. Nos akkor egyre inkább befonják, és ez olyan, mint a hínár. Többé nem tud szabadulni, mindig jelenteni kell neki, mindig újra meg újra meghívják, felkérik és kérnek egy kis szívességet is ráadáskép..
Ami pedig azt illeti, nos a rendszerváltás után találkoztam az egyikkel aki jelentett rólam. Nagyon zavart volt, igyekezett észrevétlenül továbbosonni.
Nem irigylem ezeket az embereket, mert önmaguknak sem tudnak elszámolni.
Namond
2020-02-26 at 17:18
Ez helyes, de azért a padozat leszakadhatna azok alatt akik javasolták és kiválasztották.
Hamis az az érv, hogy az “életmű” művészi értéke elfedi annak alkotója személyisége aljasságát.
Mi is vezet az “életműhöz”, mi is az “életmű”?
Nem azaz életmód, ahogy életútját, élete célja felé járja valaki?
Ha valaki megrendezi, bevilágítja, koreografálja és megörökíti gyilkosságait, áldozatait az gyilkos vagy a módszertől művész?
Milyen művész a kedves mainstream liberálisok szerint, mészáros, boncmester vagy bőrdíszműves, ha meg is eszi őket szakács?
Benedek Károly
2020-02-26 at 23:38
Légy nyugodt, hogy “kormánypárti” kinevezettek is vannak a jelölők között.
Mint ahogy Fekete György MMA-jának az irodalmi tagozata azért tagadta meg a
ma élő egyik legnagyobb drámaírónk, KOCSIS ISTVÁN felvételét, mert már “túl sok” az erdélyi származású a tagozaton.
A másik gazember meg azért torpedózta meg a Kocsis István Kossuth-díját, mert szerinte “magyarkodik”.
ÉS 2020 MÁRCIUS 15-ÉN, VAJON MEGKAPJA-E KOCSIS ISTVÁN A KOSSUTH-DÍJAT????
Netta
2020-02-27 at 08:38
Nem érdem! Hátrány!
Akik döntöttek, a származást vizsgálták, nem az életművet.
apamaci
2020-02-27 at 05:59
Sajnos a kommunista hálózat tovább él a mindennapjainkban és ez a tömeggyilkos eszme ma erős támogatást kap nyugatról!
A képviselői beépültek a kultúra, igazságszolgáltatás, oktatás, államigazgatás vezetésébe is. Az erős nyugati támogatás miatt nehéz ezeket kidobni onnan!
Jusson eszünkbe mit művelnek Lengyeloszággal csak azért, mert néhány kommunista bírót nyugdíjazni akartak!!