A dunai hajóbalesetnek még egy áldozatát nem találták meg, a családtagok elkeseredetten várják a fejleményeket. Több, mint másfél hónapja süllyedt el a Hableány a Dunában, és egy holttest azóta sem került elő a folyóból. Az utolsó áldozat rokonai Budapesten várják, ha azonosítaniuk kell a szerettüket – írta a Blikk a dél-koreai sajtóra hivatkozva.
A tragédia óta Budapesten van az utolsó áldozat családja, képtelenek megnyugodni. Minden egyes alkalommal, amikor meghallják, hogy egy eltűnt ember nyomára bukkantak, azért imádkoznak, hogy értesítsék őket a rendőrök. Reménykednek és egyszerre kétségbe is vannak esve
– mondta egy Budapesten tartózkodó dél-koreai fogorvos, aki szoros kapcsolatban van a Hableány áldozatok családjaival. A lap úgy tudja: nemrégiben ismét koreai szakemberek érkeztek Magyarországra, hogy segítsék a magyar hatóságok munkáját. A Budapesti Rendőr-főkapitányság korábbi közleménye szerint a koreai társszervekkel közösen továbbra is folytatják a keresést a Duna 215 kilométeres szakaszán.
A Hableány sétahajó május 29-én süllyedt el Budapesten, a Margit híd közelében, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval. A Hableányon 35-en utaztak, 33 dél-koreai turista és a kéttagú magyar személyzet. A balesetet követően hét koreait sikerült kimenteni, illetve hét holttestet találtak meg. Azóta újabb 20 holttest került elő, egy koreai utast azonban még keresnek a hatóságok.
Forrás: Blikk; Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Facebook hozzászólás
Lajos
2019-07-19 at 17:48
Ezt a holttestet valószínűleg inkább a gemenci v. másik ártérben az erdőben kellene keresni. Az árvíz visszahúzódott és akár kitehette valahol. Nem búvároknak hanem vadászkutyáknak. Úgy több az esély talán. Ha meg a vízben akadt meg valami vízalatti tereptárgyban akkor már nincs esély m ennyi idő után a test már lent is marad. A halak megeszik a csontok meg nem jönnek fel. És bárhol lehet. Sajna.
Fehér Anna
2019-07-18 at 10:48
El sem tudom képzelni azt a szörnyű és fájdalmas szituációt, hogy az én apukám, anyukám, gyermekem, testvérem, szerelmem fekszik egy távoli, idegen országban egy folyó hullámsírjában iszap és szemét között foszladozva. Én ott lennék a közelben egészen addig, ameddig csak tudnék. Nem hiszem, hogy ettől bárki el tudna tántorítani.
Sajnos, valóban ma már van a mi kultúránkban egyfajta megkeményedése a szívnek és léleknek a halottainkkal kapcsolatban is.
Többek között ez is oka lehet annak, hogy annyi szétesett, torz, lelki beteg van köztünk.
Ma már szinte megszólják azt aki pl.úgy is gyászolni merészeli a halottait, hogy feketébe öltözik, mert ezt természetesnek és szükségesnek érzi. Rögtön megjelennek azok, akik ezt képmutatásnak és megjátszásnak minősítik, tovább súlyosbítva a gyászoló gyötrelmeit. A gyász nem trendi. A fájdalmad a magánügyed. Ne rontsd a hangulatot a gyászoddal, senki sem kíváncsi rá. Tessék szépen tovább lépni!
Azok a rituálék amik sok száz, vagy akár ezer éveken át alakultak ki, segítettek a gyász feldolgozásában és a halál elfogadásában. A “temetés” az egyik legfontosabb stáció, szerintem is nélkülözhetetlen állomása annak, hogy az ember attól kezdve már a szeretett személy nélkül élje tovább az életét.
Remélem, hogy a koreai gyászolók minél előbb megtalálják szerettüket!
Őszinte részvéttel gondolok rájuk.
Manteufel
2019-07-18 at 09:53
Keressék az ártéri susnyásokban is. Lehet fennakadt egy bokorban.
Andromeda
2019-07-18 at 09:23
Köszönöm a tudósítást. Sajnálom a családot, de a magyar hatósági dolgozókat is, mert rossz dolog, hogy nincs lezárva ez az ügy emiatt. Valószínűleg nincs már Magyarországon a holttest.
gyozo2018
2019-07-18 at 08:53
Lehet, hogy már nincs Magyarországon.