Kanyó András és Bochkor Jenő a hetvenes és nyolcvanas években is az NDK-ban és az NSZK-ban dolgozott. Bonnban és Berlinben. Mindketten a hírszerzés emberei voltak, Kanyó András ÁVH-s tisztből lett hírszerző, majd lebukása után a sajtó területére tolták. Bochkor Jenő a katonai szolgálatnak, az MNVK-2.-nek, és a KGB alá tartozó Nemzetközi Újságíró Szervezetnek dolgozott. Bochkor Jenő felesége külkeres volt, gyermekük, Bochkor Gábor már fiatalon megkóstolta az elit életét, a Gellért-hegyi külkeres óvodába járt, majd Németországban élt, ahol megszerette a nyugati csillogást. Később ő és Kanyó András fia is a berlini elit-egyetemre, a Humboldtra jártak, majd azt elvégezve – a Bochkornál jóval idősebb Kanyó László egy kitérő után – a frissen megalakult Danubius Rádióhoz kerültek. Cikkünk első részében bemutatjuk az öregek portréját, a második részből kiderül, hogy ki volt az a szintén hálózati ember, aki odavitte Bochkor Gábort a Danubiusba, valamint az is, hogyan akarták 2003-ban Kanyó Lászlót Berlinbe küldeni. Szintén tudósítónak. Mert a hálózat örök, és kitermeli a saját utánpótlását.
„A német információknak egyébként 1989-ben kivételes szerepük is volt: a Danubius rövid időre a Magyarországon át Nyugatra menekülő NDK-polgárok fő hírforrása lett. És nem csupán olyan praktikus ügyekben, mint a menedék- és étkeztetőhelyek elérhetősége, vagy hogy mi történik az Ausztria felé távozó keletnémetek Magyarországon hagyott Trabantjaival.
Kálmán Zsuzsa úgy idézi fel, hogy a nevezetes szeptember 10-ei határnyitás délutánján Horn Gyula külügyminiszter személyesen elsőként hozzájuk telefonált be az esemény hírével, így a német Danubius pár órával megelőzhette az esti magyar tévéhíradót. Horn ennyi idő távlatából már nem emlékszik a részletekre, de a HVG kérdésére valószínűnek tartotta, hogy így történt. Cáfolta viszont a Danubius-legendárium egy másik elemét: azt, hogy a rádió – magyar vagy német külügyi forrásokból – titkos értesüléseket is kiszivárogtathatott az NDK-menekültek ügyében Budapest és Bonn között zajló diplomáciai egyeztetésekről.”
Ha valaki elolvassa a fenti idézetet – egy régi HVG-cikkből – akkor könnyen kiegészítheti: már ebből is nyilvánvaló, hogy a kádári hírszerzésnek ott kellett lennie a Danubiusban. Ott is volt. Ez annak ellenére nyilvánvaló, hogy ezt kutatni természetesen nagyon nehéz, hiszen a rendszerváltás idején éppen az ilyen iratokat tüntették el, semmisítették meg leginkább a „Nagy darálás” során.
Ezért nem maradt szinte semmi, ami a nyolcvanas évek végét érintené.
Sorozatom előző részében megírtam annak a külkeresnek a portréját – Varga György –, aki a Danubiust elindította. A különleges helyzetben lévő rádiót természetesen csak a legmegbízhatóbb emberekkel töltötték fel, ennek megfelelően még a fiatalokat is kimazsolázták. Most két olyan fiatalembert mutatok be, akiket egy régi MTI-fotón fedeztem fel, amelyen egymás mellett ülnek a rádióban.
Egy fotó lett Proust süteménye
Van úgy, hogy egy fénykép elindít egy egész történetet, s akár Proust süteménye, visszarepít minket a múltba. Ilyen az is, amely a Danubius Rádió szerkesztőségében készült, és amely a fiatal Bochkor Gábort és munkatársát, Kanyó Lászlót ábrázolja. Egyikük ma is országosan ismert, a másik neve kevesebbeknek mond valamit. A felvétel 1987-ben készült, tehát egy évvel az indulás után.
Mutatjuk:
A két fiatal bemondó több mindenben hasonlított egymásra: kitűnően beszéltek németül, a berlini Humboldt Egyetemen végeztek, és gyerekkorukban több évet eltöltöttek az akkor még “kettészelt” Németországban. Ha minden igaz, ezen (NDK) és azon a felén (NSZK) is.
A két fiatelember pályafutásában volt még egy közös pont: mindkettejük apja a hírszerzésnek dolgozott. Kanyó András ÁVH-s tiszt, majd a BM hírszerzője volt, lebukása után a sajtóhoz irányították, Bochkor Jenő pedig a katonai felderítésnek, az MNVK-2.-nek dolgozott, amit leegyszerűsítve katonai hírszerzésnek nevezünk. Kezdjük az ismertebb családdal.
Bochkor Jenőt az MNVK-2. vezére küldte Bonnba
Bochkor Jenő a hetvenes években bonni, utána berlini tudósítóként dolgozott az MTI-nek. Így rendszerszerű, hogy a szolgálatok is foglalkoztatták. Nála ez bizonyítható is. [De említhetjük Hajdú Jánost, az ismert tévés szintén bonni tudósító volt, és szintén az MNVK-2.-nek dolgozott.]
Bochkor Bonnban a BM hírszerzésének titkos munkatársát, Polgár Dénest váltotta. Borvendég Zsuzsanna történész korábbi tanulmányában megírta, hogy ez a csere Sárközi Sándor vezérőrnagy, az MNVK-2. vezetőjének ötlete volt.
Ő kérte meg a főkáder Barcs Sándort, hogy hívassák haza Polgárt, és a helyére Bochkort, a „katonai felderítés operatív kapcsolatát” küldjék ki.
„Sárközi azt tervezte, hogy Bochkor három hónapig Polgár Dénes mellett fog dolgozni, >hogy a fontosabb kapcsolatait Polgártól átvegye<, ez alatt az idő alatt a fizetését az MNVK-2. biztosítja majd.”
Tény, hogy a váltás megtörtént, így nincs okunk kételkedni a javaslat „realizálásában” [hogy az állambiztonság szavajárásával éljek.]
Bochkor Jenő a KGB szervezetének tanára volt
Bochkor Jenő nem átlagos hálózati kapcsolat volt, azok közé a különösen megbízható elvtársak közé tartozott, akik – közvetve – a szovjet KGB-nek is bedolgoztak. Ilyen rettegett alak volt a Lapkiadó Vállalat vezére, Siklósi Norbert is, aki még saját kollégáit is megfenyegette a szovjet kapcsolataival. [Cikkem itt.]
Bochkor – a Hírügynökségi újságírás című akkori alapmű szerzője – a KGB alá tartozó Nemzetközi Újságíró Szervezet tanára volt (a NÚSZ történetét szintén Borvendég Zsuzsanna kutatta ki először).
Ennél is érdekesebb, hogy két évvel bonni kiküldetése előtt, 1970-ben a hírszerzés Press rezidentúrája őt és Kalmár Györgyöt [ő a BM titkos munkatársaként azonosítható] akarta Afrikába küldeni, hogy ott elindítsanak egy újságíró-tanfolyamot, majd segítsenek az arra jelentkező helyi fiatalok megkörnyékezésében. [Ahogyan ezt korábbi cikkemben megírtam.]
„Annak érdekében, hogy a szemináriumot kihasználjuk operativ céljaink érdekében, javaslom, hogy Kalmár György, Bochkor Jenő a két magyar előadó legyen, akik a budapesti iskolán rendszeresen előadnak […]
mindketten régi operativ kapcsolatok, akik alkalmasak arra, hogy operativ feladataikat is sikeresen hajtsák végre”
– írták az állambiztonsági javaslatban. Bochkort végül nem küldték ki, Kalmár viszont Afrikába indult.
Afrika helyett Bonnba küldték
Ahogy említettem, Bochkor Jenő az afrikai kaland helyett Bonnba került, a Magyarország 1972-ben mutatta be őt az olvasónak a többi hálózati tudósítóval együtt. „E héttől kezdődően olvasóink négy új névvel találkozhatnak a Magyarország külföldi tudósítóinak listáján. A Magyar Távirati Iroda ugyanis a szokásos >rotáció< keretében négy európai fővárosban, Belgrádban, Bonnban, Londonban és Moszkvában hajtott végre őrségváltást a tudósítói poszton. […]
Fontos nyugat-európai tudósítói posztot tölt be néhány napja a 39 éves Bochkor Jenő is – Bonnban. Ezúttal első ízben működik állandó tudósítóként, de az elmúlt években számos fontos nemzetközi eseményről számolt be az MTI különtudósítójaként. Állandó beosztásában turnusvezetőként dolgozott, s emellett látott el egy felelősségteljes feladatot: az MTI fiatal külpolitikai újságíró-gyakornokainak tanítómestere is volt.”
A másik három tudósító Patak Károly, Nyárádi Róbert és Bokor Pál volt. Szinte biztosan mind hálózati emberek [elég megnézni a Moszkvában továbbképzett Bokor karrierjét], ahogyan a következők is: „Hazatérő kollégáinknak, Hável Józsefnek, Kocsis Tamásnak, Sugár Andrásnak és Polgár Dénesnek megköszönjük több éven át végzett tudósítói tevékenységüket” – hálálkodott nekik a Magyarország.
Berlinben dolgozott akkor is, amikor fia a Humboldtra került
Bochkor hírszerzési munkájáról nem sokat tudunk, ugyanis a katonai iratok továbbra is nagyon nehezen kutathatóak, amiket ismerünk azok a részletek, amelyek a BM állambiztonsági dossziéiba kerültek.
Történetünk szempontjából fontosabb, hogy Bochkor a nyolcvanas években már Berlinben dolgozott akkor, amikor fia, Bochkor Gábor felvételt nyert a Humboldt Egyetemre. Bochkor 1983-ban kezdte el tanulmányait, 1988-ban végzett, éppen abban az évben, amikor apja – fájdalmasan fiatalon – meghalt.
Bochkort, amúgy Berlinben egy bizonyos Pach Ferenc követte, aki történetünk szereplőihez hasonlóan szintén Bonnból és Berlinből tudósított.
Bár a neve számomra teljesen ismeretlen, még 2011-ben is az MTI „hírigazgatója”, „hírfőszerkesztője” volt, végül 2013-ban „váltották le”.
„A hírügynökségi munkatársak egy részében megdöbbenést keltett, hogy Gazsó L. Ferenc >félretette< az MTI hírigazgatóját, az új struktúrában hírfőszerkesztőjét, Pach Ferencet, akit a társadalmi és nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetőnek nevezett ki”.
A Népszabadság cikke azon méltatlankodott, hogy félretették, de látjuk, hová sikerült: pontosan a nemzetközi kapcsolatok területére… Tavaly még biztosan a helyén volt, ez pedig egy 2014-es kép (reméljük, legalább egy látszat-átvilágításon átesett):
Kanyó: ÁVH, hírszerzés, Népszabadság
Most nézzük a másik hírszerzőt.
A nyolcvanas években Bochkor Jenő mellett Kanyó András is német területen dolgozott. Ő akkor éppen a Népszabadság bonni tudósítója volt. Az ő pályafutását példaként kellene tanítani.
Kanyó 1932-ben született Szamosújlakon, és az ÁVH-ban építette fel karrierjét. Előéletéről nem sokat tudni – gondoljuk, hogy éppen az ő anyagát nem tüntették el? –, de az tény, hogy 1956-ban Moszkvába küldték továbbképzésre, majd 1957-ben Angliába postázták, ahol diplomáciai fedésben bomlasztotta az ottani magyar emigrációt.
Ekkor már kitűnően beszélhetett angolul, hiszen ő is elvégezte az Idegen Nyelvű Főiskolát, ahol – mások mellett – Vitray Tamás is tanult. [Cikkem a magyar sportújságírás matuzsálemének titkos életéről itt, ebben a cikkben pedig legendagyárnak megfelelő könyvéről írtam.]
Kanyó nyilván jól érezte magát Angliában, de 1966-ban haza kellett hívni, mert egykori kollégája átállt az angolokhoz, és leleplezte az egész hírszerző kompániát.
[Ugyanez történt a nyolcvanas években Aczél Endrével is, aki az MNVK-2.-nek (is) dolgozott kint, egészen addig, amíg Belovai István leleplezte őt is. Haragudott is rá élete végéig, ahogyan Kanyó is a saját „árulójára”, hiszen a londoni élet pályafutásuk addigi csúcsát jelentette.]
Tévé, Hírlap, Népszabadság, Bonn, Moszkva
Kanyót ezután Randé Jenő, a Külügyminisztérium Sajtófőosztályának vezetője emelte fel. Ez volt az a szerv, amely a BM hírszerzéséhez tartozó Press-rezidentúrával karöltve eldöntötte, melyik országba, milyen beszervezett újságírót küldhetnek. Kanyó előbb a Magyar Televízió és Rádió külpolitikai osztályára került alosztályvezetőnek, majd a Magyar Hírlaphoz, végül a Népszabadsághoz ejtőernyőzték.
[Korábbi cikkemben idéztem egy egykori kollégát, hát nagyon nem lelkesedhettek a kivételezett helyzetben lévő, egykori ÁVH-s tisztért.]
A Népszabadságnál amúgy különösen szerették a volt ÁVH-s „újságírókat”: Kanyó sok-sok évig együtt dolgozott Vajda Péterrel, a társadalmi kapcsolat Paul Lendvai „nemezisével”. [A zöld ávós Lendvai állambiztonsági kalandjairól itt írtam.] Vajda a nyolcvanas években éppen washingtoni tudósító volt, majd a rendszerváltás után is a pártlap fontos embere maradt, hogy Gyurcsány Ferenc alatt a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője legyen. Erre mondják, hogy viccnek durva lenne, valóságként viszont gyomorforgató.
A kis Kanyó Berlinben tanult, a papát Moszkvába küldték
Kanyó András a hetvenes években a Népszabadság berlini tudósítója volt, majd áthelyezték Moszkvába, ahonnan 1976-ban adta le első cikkét. Fia, Kanyó László a vélhetően saját maga által összeállított életrajz szerint 1977-ben végzett a Humboldt Egyetemen, amelyet így 1972-ben kezdhetett el – ÁVH-s apja berlini munkájának idején. „Pályafutását újságíróként kezdte a Lapkiadó Vállalat kiadásában megjelentetett Neue Zeitung című lapnál, ahol 1984-ig dolgozott. A MÚOSZ Újságíró Iskolán 1980-ban diplomázott. 1984-től a Magyar Rádió hírszerkesztőjeként dolgozott, majd műsorvezető lett a Danubius Rádióban” – írták róla.
„Laci csak kereste a helyét. Kapcsolatai elsorvadtak”
Bár soha, semmilyen cikkben nem említették, hogy a kis Kanyó a hírhedt Kanyó András fia – nem véletlenül –, ez az egykori ÁVH-s amúgy velejéig hazug önéletrajzából kiderül. „Nehéz idők következtek – írta erről. –
A Berlinből hazatérő Laci egyelőre csak kereste a helyét a számára már szinte idegen környezetben. Hét évet töltött az NDK-ban, diplomát szerzett a Humboldt Egyetemen. […] Gondot jelentett az is, hogy a Humboldt Egyetem diplomájával rendelkező fiatal házasok [Kanyó László elvett egy német hölgyet – MG] nehezen találtak munkát. Az NDK-ban eltöltött hét év után Laci szinte légüres térbe került. Kapcsolatai elsorvadtak […] Végül azért mindketten megtalálták a helyüket.”
Többet ezzel nem foglalkozott Kanyó András, nem büszkélkedett el fia újságírói pályafutásával, sem azzal, hogy a Danubiushoz került. Értjük, hogy miért. Képzett hírszerzőként és propagandistaként pontosan tudta, mit, hogyan írhat le.
Tény, hogy Kanyó László először annál a Neue Zeitungnál dolgozott, amelynek több munkatársa később a Danubiushoz ment, és ami helyzeténél fogva biztosan a hírszerzés szoros felügyelete alá tartozott. [Analógiaként nézhetjük a szintén német nyelvű Budapester Rundschau-t, amelyről ebben a cikkben írtam, és ahol szinte mindenki bizonyíthatóan az állambiztonsághoz tartozott. Ungvári Tamás például felajánlotta a szolgálatait, ha attasé vagy tudósító lehet.]
Kanyó László terrorizmusról, a CIA-ról, diáklázadásról írt
Kanyó László a nyolcvanas években már a Rádiónál volt, és több cikket írt a Képes 7-nek és a KISZ-es Magyar Ifjúságnak is. Amikor keresgéltem, leginkább olyan írásokat találtam tőle, amelyek kifejezetten a hírszerzési területeket érintettek. Így írt RAF-ról, a CIA-ról („Gyilkosok feketeklubja?”), a csempészetről, az NSZK-s diáklázongásról és diáklázadásokról, valamint a terrorizmusról.
Ezzel persze nem állíthatom, hogy a hírszerzésnek vagy a katonai szolgálatnak dolgozott, de azért a gyanúnk elég erős lehet.
MagyarIfjusag_1980-2-1542843668__pages27-27
De, ki vitte Bochkor Gábort a Danubiusba? Egy másik berlini tudósító, aki apjához hasonlóan szintén a kommunista állambiztonság embere volt. És milyen ismert cégeknek dolgozhatott a “PR-szakértővé” lett Kanyó László, aki sikeres közös reklámcéget alapított ÁVH-s apjával a rendszerváltás után?
Ezzel folytatom.
Addig is: releváns információikat, történeteiket továbbra is várjuk a [email protected] címre!
Fotók: MTI
Nonvideor
2020-05-17 at 21:15
” Tény, hogy a külkeresek, impexesek szívesen építettek maguknak saját óvodát.”
Ez természetes. Egy alomba tartoztak a szülők.
Az óvoda igazgató, az óvónők is megbízható káderek lehettek.
Mindegyik minisztériumnak megvolt az óvodája, de iskolájuk is volt, sőt
a saját kórházuk: Korvin Ottó Kórház a belügyé, a Kútvölgyi a pártapparátusé.
Az Andrássy út környékén volt a belügyesek alsó tagozatos iskolája is.
Kollégák és gyerekeik találkoztak ott. Meg a szülői értekezleten.
Bennfentesek.
Mint ahogy megvoltak a kultúrközpontjaik is.
A belügynek a Zrínyi utcai palota. A honvédségnek a Tisztiház a Váci utcában és a Zichy utcában a régi, a Stefánia út felől meg az új épület.
A Pénzügyőröké a Pasaréti klub volt.
Mindenütt bőséges és választékos étlap, a kinti árnak a feléért.
Külön tagsági belépővel.
Ugyanúgy megvoltak a nyaralóik, Aliga I. , Aliga II.
Post scriptum: miért nem lehet a folytatáshoz hozzászólni? Véletlen,
vagy szándékos.
Épp Borost említettem volna. Polbeat-tel lett ismert, a Halló, fiúk! Halló, lányok! c. ifjúsági propaganda műsorban is sokszor szerepelt. Np, meg a VIT-en.
Ócska, primitív, három akkordos “előadó” volt. A KISZ szervezte ki
a klf. műsorokba, a KISZ-es építőtáborokba. Nem csak őt, Dinnyés Lajos “daltulajdonos”, két akkordos, kappanfejhangon óbégató polbeaténekest, a kommunista költők kedvenc zenebohócát is. Én így emlékezem rájuk, mert utáltam őket, mint a száraz, nyögvenyelős kukoricagölödint.
Gáspár Anette
2020-05-17 at 21:19
“” Tény, hogy a külkeresek, impexesek szívesen építettek maguknak saját óvodát.”
Amúgy minden vállalatnak, nagyobb gyárnak volt bölcsődéje, óvodája.
Meg kell ismerni a rendszert. Sőt, mivel kb. 8 hetes koráig maradhatott otthon az anya a gyerekével, a gyárban a kismamák szoptatási időt kaptak.
Mentek szépen sorban a gyári bölcsibe, megszoptatták a gyermeküket, lefejték a tejüket, és mentek vissza a géphez esztergálni, vagy a futószalaghoz.
Hogy ez mit jelentett a csecsemő fejlődésében, s a kőkemény fizikai munka
a szoptatós édesanyák egészségét tekintve, azt tessék megkérdezni egy orvostól.
Gáspár Anette
2020-05-17 at 21:20
A Honvéd Kórház meg az Alkotás útról nyíló utcában volt.
Nonvideor
2020-05-17 at 21:22
Ja!
És a DTEI-nek is külön óvodája volt. Ez a diplomata ellátó volt.
Vagyis ők mentek a külképviseletekre pl. karbantartani, szerelni, festeni-mázolni és egyebek.
apro_marosan_petergabor
2020-04-30 at 12:38
Ez bizony így van. szépen levezethető az esetk többségében a “szépemlékű” Tanács”köztársaságtól” napjainkig a származási és kapcsolati illetve érdek lánc.
Kún Béla_Szamuely_Böhm_Lukács-Rákosi_Gerő_Rajk_Marosán-Kádár_Aczél_Biszku_Apro-Horn_Pető_Bauer-Medgyessy-Gyurcsány_Apro_Bauer tengelyen szépen ott vannak mind a politikusok, a szürkeeminenciások, agazdasági potentátok s a sajtó-médiumok jeles képviselői. Minden szinten, még Bochkor szintjén is, nem kivételek a szadesz utódpártok sem, a Momentum, LMP, DK!, párbeszéd és az MSZP sem.
Kutyából nem lesz szalonna, de a kölykéből is ritkán.
Sojal
2020-04-29 at 07:31
Így már teljesen érthető, hogy szegény Lovas Pista miért kritizálta állandóan az MTI-t.
Galamb
2020-04-27 at 15:31
Gondolom, amikor az öreg Bochkor áttelepült Bonnból Berlinbe, a keletnémet elvtársak is hosszasan elbeszélgettek vele. Esetleg még alá is írattak vele egy egyirányú információcseréről szóló megállapodást.
Hans Landa
2020-04-27 at 10:04
proxy123456:Az szdsz nem múlt ki csak átalakult.
genya
2020-04-26 at 23:44
És a legszomorúbb az,hogy a rajongóit-ha egyáltalán eljut mindez hozzájuk-ez egyáltalán nem érdekli,az ő megvetésüknek nem lesz tárgya a bocsi….
genya
2020-04-26 at 23:31
Az,hogy ez a bocsigyerek egyáltalán ilyen produktummal hogy tud megélni,
hááát,kis ordzág vagyunk,csak egy csőcselékünk van,akikhez szólhat…..
genya
2020-04-26 at 23:27
az LRI-től 30 évi ottlét után nemrég kirúgott hardy mihály et-volt moszkvai tudósító-ahogy az lenni szokott!-puhára esett,mert ők ugye,senkit sem hagynak az út szélén!-már a klub rádió főszerk.helyettese lehetett,majd tegnap este az
atv.-s,fialabohóc vezette civil a pályában az övéi közt mond-
hatta az okosságait!
Kando Karoly
2020-04-26 at 16:17
Hmmm.. Ha összehasonlitjuk Gesztivel sok a közös külkeres mama, radiozas stb. Az apak meg hirtelen haltak(talan túl sokat tudtak..???) Igaz csak 2 ember, de ha egy 3ik hasonlo lenne az mar gyanus lenne..
Galamb
2020-04-27 at 15:38
A külkeres szülő teljesen általános a köreikben. ’56 után Kádár odatette parkolópályára a keményvonalas “tudjukkiket”, akik az ávós keménymag közvetlen hátországát biztosították.
Nádházi László
2020-05-06 at 21:09
Te bohóc…hahahahaha a cikk értelmes,de te olyan agy,mint a lágerőrök..senii,hatalommal,csak te a szó hatalmaval élsz,pedig tom és jerryn felnevelkedett ostoba proli söpredék vagy…
Tudományos libsizmus
2020-04-26 at 15:22
Ez a Bochkor az egész magyar média egyik legvisszataszítóbb prolija.
Károly
2020-04-26 at 14:01
A 1990-es években a Danobius a rendőri forgalmazásokba is belehallgatott?!
Vagyunk páran, akik megtapasztaltuk.
Győző2022
2020-04-26 at 18:41
Volt, amikor, ha beállítottad a régi rádiódat rövidhullámra, akkor bejöttek klf szolgálatoknak, igaz, erőst zavart minőségű adásai is.
ViAM
2020-04-26 at 13:16
Mező Gábornak még majdani nyugdíjas éveiben is lesz bőven írnivalója ezekről az időkből.
Nahát
2020-04-26 at 12:42
Most már értem, hogy ez a műveletlen, nagypofájú, arrogáns Bochkor Gábor hogyan tud magas színvonalon megélni abból, hogy közönséges, nívótlan rádióműsorokban röhögcsél.
Királytigris
2020-04-27 at 11:42
Nem tud értéket közvetíteni, mert értékek és magyarságtudat nélkül nőt fel.
Dumál, dumál a semmiről, és közben nyerítve heherészik.
Színvonala a béke feneke alatti.
Gáspár Anette
2020-04-26 at 12:06
“hiszen a rendszerváltás idején éppen az ilyen iratokat tüntették el”
Ha jól emlékszem, a múltkori, vagy az előtti cikkben szerepelt a neve.
Az megvan, hogy:
https://kiskegyed.blikk.hu/sztarvilag/vitray-tamas-karanten/kx3tjef
:DDD
Gáspár Anette
2020-04-26 at 12:07
“A több mázsányi iratot elolvasás után a szemétbe dobja. Úgy gondolja ugyanis, hogy ezek a levelek, feljegyzések már senkit sem érdekelnek.”
Üzenet: legyetek nyugodtak, tegyétek ti is ezt.
Rátkai László
2020-04-27 at 10:03
Abban a “szeméthalomban” azt hiszem csuda dolgokat találhatnánk……
gyozo2018
2020-04-26 at 12:04
“a Danubius rövid időre a Magyarországon át Nyugatra menekülő NDK-polgárok fő hírforrása lett.”
legalább valami pozitívum.
Tuti
2020-04-26 at 11:57
AAAAAA, lehull a lepel!!!!
J.G.
2020-05-17 at 19:00
ITT EKÉZITEK ŐKET,
ehhez képest pedig Q. jól érzik magukat a többi kommunista ivadékkal együtt a TV2 -n
Jó gázsi, “jó társaság”, egy kis ingyen reklám, mi kell még nekik?
“KÖSZI”, HOGY EZT KELL NÉZNI A JOBBOLDALI SZAVAZÓKNAK ÉS MÉG FIZETHETÜNK IS ÉRTE!