A bolsevikok már 1944-ben hozzáláttak ahhoz, hogy átvegyék Magyarország külkereskedelmének az irányítását. A hálózatot szovjet mintára, a Vörös Hadsereg védelmében építették fel, olyan kevéssé ismert kulcsszereplőkkel, mint a moszkovita Vas Zoltán, vagy a teljesen elfelejtett Háy László. „Háy önmagában kevés lett volna, ezért azonnal megkezdte a hálózatépítést. De a frissen toborzott garnitúra mellett – akikből később a külkereskedelmi lobbi keménymagja lett – más meghatározó moszkoviták is szerepet vállaltak az árucsereforgalom bolsevizálásában. A gazdaság legfőbb urának számító Vas Zoltán természetesen megkerülhetetlen szereplő ebből a szempontból is, de Gerő Ernő, az NKVD tisztje is egyengette pártvonalon ezen pénzügyi pókháló alig észrevehető szövedékének létrejöttét.” Ez lett az a külkeres hálózat, amely a rendszerváltás előtt és után is kifosztotta Magyarországot. Tények, elhallgatott összefüggések és egy tökéletesen felépített hálózat.
1944 őszén a Vörös Hadsereg védelmében egy „elitalakulat” érkezett Magyarországra.
Feladatuk különleges és kiemelten fontos volt: biztosítaniuk kellett, hogy a kommunista párt megszerezze a külkereskedelem feletti ellenőrzést már az államosítások megvalósítása előtt, és ezzel párhuzamosan hozzájáruljanak a párt pénzügyi hátterének megszilárdításához is.
Korábban már olvashattak arról, hogy Lenin az 1917-es puccsot követően rohamgyorsasággal hajtotta végre az államosításokat, majd koncessziók formájában nagytőkéseknek adta bérbe a különböző vállalatokat, így szerezve tőkét az új birodalom felépítéséhez, a gazdaság különböző ágazatainak modernizálásához. De volt egy terület, amelyet kizárólagos felügyelete alatt tartott mindvégig, amelybe nem engedte be a külföldi nagytőkét: ez volt a külkereskedelem.
A bolsevik párt számára létfontosságú volt az árucsere lebonyolítására kiépült kapcsolatrendszer teljes ellenőrzése, részben a hálózat nyújtotta titkosszolgálati lehetőségek, részben a pénzmozgások feletti rendelkezés biztosítása miatt.
A szovjet minta megvalósítása az újonnan meghódított területeken is kötelező volt, de kényszerűségből hozzá kellett igazítani mindezt a helyi sajátosságokhoz és a világpolitikai realitásokhoz. Tudjuk, hogy Sztálin megpróbálkozott a térség szovjetizálásának „demokratikus” útjával – ha van egyáltalán bármi értelme ennek a szókapcsolatnak –, vagyis időt akart hagyni arra, hátha választások útján is hatalomba tudják segíteni saját komisszárjaikat.
Az átmeneti időszak politikai játszmái mögött rögvest megkezdődött a hatalomátvétel előkészítése, és ez nem kerülte el a nyitott szemmel járó kortársak figyelmét sem. Kommunista irányítás alá vonták a Belügyminisztériumot, amely elsősorban nem is a közigazgatás bekebelezése miatt volt érdekes, hanem a párt magánhadserege, a politikai rendőrség felállításához nyújtott hivatalos keretet. Politikai alapon szelektálták ki az igazságszolgáltatásban dolgozókat, népbíróságokat állítottak fel, kiszélesítették az internálás intézményét, megalkották a „hóhértörvényt”, vagyis megteremtették az ellenfelekkel való leszámolásához szükséges jogi feltételrendszert.
Minderről sokat tudunk már, de az eddig elkerülte a figyelmünket, hogy milyen módszereket találtak ki arra, hogy hűen másolhassák a lenini utat a külkereskedelemben is, lehetőleg még a demokratikusra tervezett átmeneti időszak alatt, vagyis az államosítások befejezése előtt.
Háy László és a vörös külkereskedők
Háy László – aki Varga Jenőtől, a Komintern pénzügyi központjának létrehozójától és a málenkij robot kitalálójától tanulta a „mesterséget” – hozta magával a know-how-t.
Nekrológjában így emlékezett rá az egyik pályatársa: „először az újonnan létesített Magyar–Szovjet Külforgalmi Rt. élére állították, majd a Magyar Nemzeti Bankhoz került, ahol csakhamar a bank osztályigazgatója lett. Ez az osztály Háy László irányításával már az államosítások előtt megvalósította a külkereskedelem állami ellenőrzését.” Az állami alatt természetesen kommunistát kell érteni.
Árulkodó sorok, bár nem vitás, hogy ehhez a manőverhez Háy önmagában kevés lett volna, ezért azonnal megkezdte a hálózatépítést. De a frissen toborzott garnitúra mellett – akikből később a külkereskedelmi lobbi keménymagja lett – más meghatározó moszkoviták is szerepet vállaltak az árucsereforgalom bolsevizálásában. A gazdaság legfőbb urának számító Vas Zoltán természetesen megkerülhetetlen szereplő ebből a szempontból is, de Gerő Ernő, az NKVD tisztje is egyengette pártvonalon ezen pénzügyi pókháló alig észrevehető szövedékének létrejöttét.
Schöpflin Gyula: harácsoltak és csempésztek
Az elsődleges módszerük a pártközeli cégek alapítása volt, amelyben nem akadt versenytársra a magát antikapitalistának valló pártnak. Schöpflin Gyula így írt erről az időszakról: „1945–1948 között a moszkovita vezetők célja kettős volt: a politikai ellenfelek fokozatos felszámolása és a gazdasági egyeduralom megszerzése.
Ez utóbbi cél érdekében minden aggály nélkül felhasználták üzletemberek, volt bürokraták és gazdasági szakértők szolgálatait is, noha közöttük nem egy nyilas múlttal rendelkezett. Vas Zoltán az infláció idején a West-Orient vállalatban, majd a Gazdasági Főtanácsban két kézzel ölelte magához e szakembereket és segítségükkel a legszélsőségesebb harácsoló profit-kapitalizmust gyakorolta, a nagyarányú, államilag támogatott csempészettől sem riadva vissza.
Első fecske: a Szikra
1944-től, a front előrenyomulásával párhuzamosan a már szovjetek által megszállt területeken a kommunista párt helyi szervezetei sorra hozták létre saját cégeiket, amelyek elsősorban a kritikus élelmiszer- és áruhiány megoldására – pontosabban annak kihasználására – alapított kereskedő vállalkozások voltak.
Az első cégüket 1944. november 7-én Szegeden hívták életre, ez volt a későbbi hírhedt Szikra Kiadó, amely ekkor még elsősorban csempészésre és más illegális gazdasági ügyletekre szakosodott. A cég gazdasági- és pénzügyeinek irányításával Vas Zoltánt és a szintén moszkovita későbbi miniszterelnököt, Nagy Imrét bízták meg, a pénztárosi funkciót ideiglenesen Háy László látta el.
1944. december végén, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásakor a Magyar Kommunista Párton belül már működött a Gazdasági Osztály (GO), a párt pénzügyi központja, amelynek koordinálása alá helyezték az 1944 őszétől gründolt vállalatok irányítását. 1945. január 10-én a párt Központi Vezetősége úgy döntött, hogy a pártgazdaság és a pártpénzügyek irányításával, vagyis a GO vezetésével Vas Zoltánt bízzák meg. 1945 végétől a GO tevékenysége fölött a pártvezetés egyik kíméletlen hóhéra, Farkas Mihály gyakorolt felügyeletet, Vas Zoltán pedig az újonnan felállított Gazdasági Főtanács élére került.
Átláthatatlan és koordinálhatatlan céghálózat jött létre 1945 végére, amely elsősorban csempészárukat értékesített a feketepiacon, így teremtette elő a párt számára az illegális bevételeket. A cégeket legtöbbször nem a semmiből hozták létre, hanem az „elhagyott” javakat elzabrálva hívták életre azokat:
Hasonlóan alakult a helyzet a pártvállalatok létesítésével. Valamennyi párt alakított ilyeneket. […] Mozikat, nyomdákat, tulajdonosaiktól elhagyott üzemeket kaptak tőlem tulajdonba. A közmondás is azt tartja: minden szentnek maga felé hajlik a keze. Kommunista kormánybiztosként igazán bőkezű lehettem, pártunk kapta a legtöbbet
– mesélte önéletrajzában büszkén és blaszfémiába hajlón Vas Zoltán.
És megalakult a Mercur Rt.
Gondolom, nem okoz nagy meglepetést az olvasó számára, hogy a kusza céghálózat rengeteg visszaélésre is alkalmat adott.
Sok, hirtelen kommunistává vált haszonleső saját zsebre csempészett, ezért 1945 végére úgy döntöttek, létre kell hozniuk egy nagy holdingot, amely alá beszervezik a szétszórt kis cégeket, kiküszöbölve, hogy megkurtítsák a párt bevételeit. Ez lett a Budapest V. kerületében székhelyet találó Mercur Kereskedelmi és Ipari Rt., amelynek az volt az egyik feladata, hogy a politikailag kifogásolható üzleteket és az ebből keletkező támadási felületet minimalizálja, vagy még inkább: elrejtse a nemkívánatos tekintetek elől.
A vállalatok pénzügyeinek intézésére új bankot alapítottak: a Dunavölgyi Bank Kereskedelmi Rt. finanszírozta a kommunisták cégeinek működését, és ide folyt be a nyereség is. Szerepe ebben a korai időszakban igencsak meghatározó lehetett, hiszen egyes adatok szerint a párt bevételeinek közel háromnegyede innen származott.
A holding vezetésével Sebes Sándort bízták meg, a Galilei Körből induló régi mozgalmárt, aki a két világháború között a szovjet titkosszolgálatok nyugati hálózatának egyik kulcsfigurája volt, részt vett a spanyol polgárháborúban, később csatlakozott a francia partizánokhoz. A nemzetközi munkásmozgalom pénzügyeinek egyik irányítója volt, svájci bankokon keresztül transzferáltak piszkos pénzeket, majd a háború végeztével őt is visszairányították szülőföldjére, hogy a megszerzett tapasztalatait itthon kamatoztassa.
Sebes az államosítások után is gyakran megfordult Svájcban, a CIA a magyar pénzügyi- és bankműveletek irányítójaként tartotta számon, aki valutabeszerzéseket végzett, és konspiratív úton szállította az illegális támogatásokat a nyugati testvérpártoknak.
1945 tavaszán megkezdődött a külkereskedelem adminisztratív szerveinek a felállítása is. Megszüntették az előző korszakból örökölt Külkereskedelmi Hivatalt és helyette létrehozták a Külkereskedelmi Igazgatóságot (KKI), valamint átszervezték a miniszteriális szervet, amelynek eredményeképpen őszre megszületett a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium.
A kommunisták részéről az volt a cél, hogy biztosítsák a párt primátusát ezeknél az intézményeknél, azonban a kivitelezés nem volt akadálytalan. Míg a Külkereskedelmi Igazgatóságon az MKP teljes befolyást szerzett, a minisztériumban nem volt ennyire zökkenőmentes a „hatalomátvétel”. Bár a minisztérium a Szociáldemokrata Párt kommunistabarát bal szárnyának vezetése alatt állt, ez kevés volt a teljes megbízhatósághoz, ezért fogalmazott úgy Molnár Albert, a KKI alelnöke, hogy „a külkereskedelem egy helyről történő irányítása soha nem volt olyan fontos még ebben az országban, mint most”.
A külkereskedelem irányításának központosítása hivatalosan csak 1948/49-re valósult meg, de a kommunisták – saját bevallásuk szerint – már 1946 közepére a teljes forgalom felett képesek voltak ellenőrzést gyakorolni.
Mindezt főleg vállalataikon keresztül érték el, amelyeket sikeresen kapcsoltak be a különböző üzletkötésekbe, de a Gazdasági Főtanács a KKI-n belül felállított egy tárcaközi hatos bizottságot is, amelynek kizárólagos jogköre volt mindenfajta import engedélyezése. A bizottság hetente egyszer-kétszer ülésezett, a behozatali kérelmek elbírálása rendkívül hosszadalmas és nehézkes volt, viszont a Vas Zoltán vezette intézmény részletes információkkal rendelkezett arról, hogy melyik cég mekkora értékben mit szállít be az országba, és azt is tudta, kik a partnereik, valamit az üzletek lebonyolításához szükséges hitelkérelmeket is ők engedélyezhették, vagyis a pénzműveletekre is ráláttak.
Ebben az időszakban azért volt különös jelentősége a külföldről beérkező szállítmányok alapos ismeretének, mert a párt bevételeinek jelentős része még mindig csempészésből származott, vagyis a konkurenciát igyekeztek manipulálni, korlátozni.
1946 végére már csak kommunista pártvállalat kapott importengedélyt annak ellenére, hogy a magánszférát még nem számolták fel és számos külföldi tulajdonban álló cég működött az országban. A pártvállalatok formációiról és a leghírhedtebb cég tevékenységéről, amelyik még az új fizetőeszköz, a forint azonnali elinflálásával is megpróbálkozott, jövő héten olvashatnak.
A sorozat korábbi részei:
A felforgatók arcképcsarnoka – Az elfelejtett Parvus, avagy útmutató a bolsevizmushoz
Henry Ford és a többi nagytőkés – Lenin és a totális állam felépítésének elhallgatott támogatói
Hammer, aki mintha Soros mestere lett volna – Egy gátlástalan filantróp véres felemelkedése
A kaloda változatlan, de a bolsevik vallás ma szabadelvűnek, liberálisnak nevezi saját magát
Varga Jenő kommunista közgazdász, aki kitalálta a málenkij robotot és annak „gazdasági hasznát”
Vezető kép: Fortepan
csakafidesz
2021-11-05 at 11:09
Páska Csaba 2021-11-01 at 07:38
A máshonnan finanszírozott import eleve demoralizál. Ha egy cég ajándékba kapja a külföldi gépeket, anyagot, stb. mert önmaga nem képes, különféle előírások miatt eleve nem is teheti, hogy a saját gazdálkodásából fedezze a kiadásait akkor van baj. A szocialista ipar ilyen. A vállalatigazgató (hat elemivel) bejelenti, hogy “pártunk gondoskodása jóvoltából cégünk új … berendezéshez jutott” akkor az egész rendszer hibás. Márpedig így ment. Nos az aránytalan külkereskedelem egy része arra ment, hogy áron jóval felüli alapanyagból minőség alatti terméket csináltak hanyag melósok. Ebbe rokkant igazán bele a szocializmus.
Anno egy ruhagyárról szereztem információkat. Rohantak a raktárakba eltüntetni azokat a ruhákat amelyek import szövetből készültek, mert jöttek az oroszok vásárolni. Ha ők veszik meg nevetséges áron az angol szövet kabátot akkor vastagon ráfizetnek. Sajnos folyamatosan ez ment és minden Ikarus busszal exportáltunk egy csomó nyugati -dollárért behozott- alkatrészt gyenge rubelért amit utána itthon eladhatatlan árukban láttunk viszont.
Páska Csaba
2021-11-01 at 07:38
TÖRTÉNELMI LÁTLELET
—
kifosztásunk 1.
—
mint látjuk, a rákosi-rezsim kezdettől fogva nemcsak a belügyi gépezetet kaparintotta meg,
de a külkereskedelmet is, hogy szovjet mintára finanszírozni tudja terrorszervezetét
1946-ban már külön céget alapítottak cigaretta és luxuscikkek csempészetére
összefonódott a hatalom, a titkosszolgálatok és afeketegazdaság ténykedése
—
a pártállami korrupció intézményesült, hogy nagy pályát fusson be az 1990-es fordulatig
a politikai bezárkózás (vasfüggöny) közepette titkos gazdasági kapcsolatok kiépítése,
a kereskedelem keretei közé bújtatott ipari és katonai kémkedés,
tiltólistás termékek és licencek beszerzése, főleg a szovjetunió részére
a szovjet egyidejű célja volt még a fellazítás, ideológiai diverzió, terroristák segítése
és a nyugati tesvérpártok támogatása
—
a valutakitermelés jellemzői: illegális kereskedelem illegális pénzmozgással,
‘alkotmányos költségek’nek elnevezett kenőpénzek, titkos számlák nyitása,
postaláda cégek, fiktív kereskedelem – valódi offshore cégek,
magánszámlákon mesés magánvagyonok keletkezése mindkét oldalon
a központilag szervezett korrupció, főleg 1972 után átcsúszott magánkorrupcióba
=
a külker hiány és vele az államadósság elképesztő növekedése megrendítette az országot
(nem a lakosság nyújtózkodott a takarón túl, mint hirdették)
a belügyi szervek kezdettől fogva jelentettek a kiterjedt korrupcióról a felső vezetésnek,
de leállítása nyilván veszélyeztette volna a vázolt szovjet érdekeket,
és gyaníthatóan a szovjet szultánátus pasáinak a baksisát
(sajátos titkosszolgálati akció volt a megtaláló meggyilkolása és
a Seuso kincs kicsempészése)
—
soktízezer milliárd forintos kirablásunk számszerűsíthető lesz
—
Páska Csaba okl. építészmérnök
Rézmüves Gusztáv
2021-10-30 at 16:47
Hát kérem.
Abban nagyon igaza van e cikk írójának ………..
A szovjet hadsereg árnyékában.
Biztosítaniuk kellett, hogy a kommunista párt megszerezze a külkereskedelem feletti ellenőrzést már az államosítások megvalósítása előtt, és ezzel párhuzamosan hozzájáruljanak a párt pénzügyi hátterének megszilárdításához is.
Hiszen a háborút követően egy gazdálkodásnak likvid tartalékok létére van szüksége .
Tartalékra melyet azonnal veszteség nélkül lehet felhasználni.
A háborút követő években ezt csak az arany tudta betölteni
Később pedig ezt az aranyat intervenciós feladattal ( mindenki által konvertibilis valutaként elfogadott pénznemre kellet átváltani. mint az angol font..)
Sebes az államosítások után is gyakran megfordult Svájcban, a CIA a magyar pénzügyi- és bankműveletek irányítójaként tartotta számon, aki valutabeszerzéseket végzett
Azt is érdekes még megemlíteni, ha egy állam valutája a kívánatosnak tartott árszínvonal alá esik.
Az állam kénytelen a saját valutáját felvásárolni, hogy annak árszintje emelkedhessen.
Ehhez pedig konvertibilis valutában kel rendelkeznie bevetendő tartalékokkal.
Vagy említsük meg azt a helyzetet is, amikor a vásárlók kereslete nem elégithető ki hiszen nem álrendelkezésre megfelelő nagyságú termék mennyiség ez klasszikusan az infláció.
De ha egy ország vásárol árumennyiséget egy másik államtól ez is inflációt okoz begyürüző inflációt.
Nos, ilyenkor, ha a vásárló országból tul sok pénz áramlik, az eladó országba a jegybank a beáramlott pénzmennyiséget azért vásárolja meg a hazai pénzével.
Mert így a valutát tartalékállományba vonhatja a vételére forditott hazai pénz pedig erősíti a belső fogyasztás vásárló erejét.
Páska Csaba
2021-10-30 at 03:55
TÖRTÉNELMI LÁTLELET
——–
bevezető
——–
korunk történelmi hőse Borvendég Zsuzsanna
a szovjet vazallus kádár-rezsimet Ő dönti meg – a gyökeréig ásva
zsarnokság betegítette nemzetünk kigyógyulásához Ő nyújtja a gyógyszert
ha mindnyájunkhoz eljut, érvényét veszíti a költő végzetes igazsága,
akkor is, ha az egész globál világra továbbra is igaz marad :
———
‘ahol zsarnokság van … ott áll eleve sírodnál,
ő mondja meg ki voltál, a porod is neki szolgál’
———-
Páska Csaba okl. építészmérnök
Etel
2021-10-29 at 10:32
Az “elitalakulatok” fizették is a védelmi pénzt, miközben, hogy
nekik is megérje, lett veszteséges a külkereskedelem.
Most is szeretnének fizetni az új védelmi cégnek, ugyanazok, ugyanazert, hogy nekik újra megérje, de ehhez le kell számolni a saját lábon álló kormány gazdasági miniszterével.
Taurus
2021-10-28 at 15:22
Tökéletes példa erre a Taurus, mint a Párt kirakatgyára. A gyár vezetésének java (élén Tatai Ilonával és Jegelliowichnéval, a későbbi Altus pénzügyi vezetőjével-az ő kiválasztottjuk Gyurcsányi) a mostani, nyugati partnereiknek szarér-hugyér játszották kezére a céget. Több ezer munkást az utcára téve. A teljes Külkereskedelmi Igazgatóság a kezükben volt, a párthoz hű Penziás Tibor, segédje Gögei(!) Zoltán, Gesztiné, az ÁVH-s Nótás család, a hollandbaràt Héthelyi et. irányítása alatt.
A “spontán” privatizáció során lenyúltak mindent, ami nem volt odaheggesztve!
????????
csakafidesz
2021-10-28 at 13:30
khm 2021-10-28 at 10:42
Ne önmagában nézd a kérdést, itt 1946-ban vagyunk. Anno a megmaradt picike közvagyon is jórészt az oroszok által lefoglalt javakat jelentette. Szóval akkor minden egyes épen maradt ház, gép, gyártósor megmentése a “jóvátétel” címén nyakló nélküli lefoglalástól már-már hősi tett volt. Az embereket is “lefoglalták” és 700.000 embert el is vittek rabszolgának, akárcsak az ókori Róma egy-egy nyertes háború után. (Amúgy a sztálini szocializmus és a rabszolgatartó társadalom között nem sok különbség volt.)
A zsidóság a túlélés miatt mindig szervilisnek mutatkozott. Egy ilyen világégés után különösen. Itt a házunkban élt egy bácsi aki megjárta a Gulagot, sok tárgyi emlékkel, ócska papíron ceruzával készült rajzokkal, saját faragású dolgokkal. Gyakran beszélgettem vele, sokmindent megtudtam tőle. Azt is tudtam, hogy zsidó volt és vele odakint még rosszabbul bántak, mert az oroszok is antiszemiták voltak. Ilyen helyzetben amikor az egyik zsidógyűlölőt a másik veri ki az országból nem csoda, hogy nagyon simulékonynak kellett lenni, és ha vinni akarták a magyar vagyont keletre akkor tapsolni kellett hozzá, valamint a saját zsebórájukat elrejteni egy biztos helyre..
khm
2021-10-28 at 10:42
CsakaFidesz
Miért van az,hogy a kereskedelemben részt vevő zsidók a KÖZ tulajdonával csapnivalóan,míg a maguk tulajdonával kimagaslóan tudnak bánni?
(Pedig a ruszkik,még a vöröshadseregükkel támogatták is benne.)
Hans Landa
2021-10-28 at 10:19
A Merkur végezte egészen 90″-ig a gépjármű forgalmazást országosan…
csakafidesz
2021-10-27 at 19:32
Witness of History 2021-10-27 at 17:01
Amúgy értem mire gondolsz, mert a gazdasági tanácsba persze, hogy a zsidó kereskedőket vették be, pl. maga Rákosi is kereskedelmi főiskolát végzett.
csakafidesz
2021-10-27 at 19:27
Witness of History 2021-10-27 at 17:01
“Válaszott”?? Most itt gúnyolódsz, akkor idézőjelben kellene tenni, vagy komolyan gondolod, hogy pl. Vas Zoltánt bárhol, bármikor valamire megválasztották? Gazdasági téren pedig teljesen a markában tartotta a dolgokat, ő uralt mindent. Mivel kiesett Rákosi kegyeiből 1953-ban és Nagy Imréhez csatlakozott, Snagovba is követte. Szerencsére nem találtak rajta fogást, nem ítélték el.
csakafidesz
2021-10-27 at 19:06
Szobek Andráshoz volt szerencsém, megittam vele egy kávét a pasaréti villájában. Akkoriban készítette az önéletrajzát, ami a halála után jelent meg. (Egy munkásélet emlékei. Budapest, 1986.) Szóval megmutatta az egyes részeket és felolvasott belőle. Azt tanácsoltam neki, hogy inkább ne írja meg..
Szidta Vas Zoltánt, mint a bokrot. Udvariasan mondtam neki, hogy Vas Zoltán börtönnaplói és egyéb önéletírásai ellenére neki nem feltétlenül kell ezt a könyvet megírnia. (Kerültem a témát, hogy milyen gyenge fércműnek tartom..) Azt tanácsoltam neki, hogy másvalakivel fésültesse át a szöveget, ami alatt olvashatóvá tételt és a nyilvánvaló hibák (alany/állítmány) javítását kell érteni.
túródóra
2021-10-27 at 18:46
Az a csoda ,hogy ennyi büdös komonista féreg után ,van egy Orbán Viktor ,aki szembe tud szállni velük mai napig. Ezeknek a leszármazottai ,elftársai most is itt lihegnek ,lógó nyelvvel ,EP segítséggel a magyar nép kirablásáért. Budapest lakossága tele van ezekkel a parazita népségekkel.
khm
2021-10-27 at 18:41
Sebes Sándor apja neve Sebes(Spät)Bernát.anyja neve Diamant Berta…. és 1999-ig 96 éves koráig “boldogította” az országot.
Orientál
2021-10-27 at 18:05
Itt is azokról van szó akik nem vettek részt a melós termelő munkában mert csak a pofájukat járatták és az idegen megbízóik érdekeik szerint politizáltak ezeket személyesítik ma meg Gyurcsányék , Márki-Zayék , Karácsonyék.
Witness of History
2021-10-27 at 17:01
És hát ezek az elvtársak kivétel nélkül a “választott nép” tagjai voltak – kár, hogy ez nincs megemlítve. Mert ez is az igazsághoz tartoz/ik/na.