Nem is kellett befolyásolni a sajtót és a közhangulatot a rendszerváltás idejében, mert szinte mindenki Nagy Imréék csendes újratemetését akarta. Ezzel a történelem-hamisító állítással jelentkezett Rainer M. János, az SZDSZ alapítótagja és egyik vezető történésze. A valóságban a teljes magyar média a Párt és az állambiztonság kezében volt, és minden erejükkel a békés átmenet, a megbocsátás szükségességét hirdették. Nem véletlenül: így mentették át magukat. A radikális rendszerváltás elmaradt, a Hálózat emberei megszerezték a fontos pozíciók nagy részét, 1994-ben Horn Gyuláék összefogtak az SZDSZ-szel, lenyúlták és eladták, amit lehetett,. Hosszú évekig ez a társaság határozta meg a rendszerváltás, ’56 és a kommunista diktatúra kizárólagos narratíváját, jelentős részben az SZDSZ brancs kétségtelen szellemi tőkéjére alapozva. Most már nem, és ez nagyon fáj nekik. Minél több részletet látunk, annál világosabb, hogy cinkosai, vagy inkább partnerei lettek a Hálózatnak. Persze ha az eredettörténetet nézzük, mindig is oda tartoztak. Publicisztika.
„Rainer M. szerint a sajtót és a közhangulatot amúgy sem kellett nagyon befolyásolni, az ügynöki aknamunka nélkül is a kegyeleti jelleg dominált, agresszív, szélsőséges hangok nemigen jelentek meg az újratemetést megelőző hetekben”
– a hvg.hu cikke szerint ezt találta mondani Magyarország és az ellenzék egyik legismertebb történésze Nagy Imréék újratemetéséről. Akkora csúsztatás ez, amit egy politikustól vagy egy laikustól még el lehetne fogadni, de nem attól az embertől, aki az 56-os intézetet vezeti. Vagyis, ha igaz, amit nyilatkozott (leteszi a lantot), mostantól már nem.
Rainer M. János elvileg a rendszerváltás egyik szakértője, a régi SZDSZ-es vonal egyik megkopott, de kétségtelenül a hitelesebbek közé tartozó csillaga, a sztálinista uszítóból lett “demokrata” Vásárhelyi Miklós keménykezű lányának, a valamikor méltán rettegett Vásárhelyi Máriának régi harcostársa.
Ők azok, akik régen, még 2010 előtt bárkit kicsináltak, aki más narratívával próbált előállni. Mostani elkeseredettségük abból fakad, hogy azt hitték, hogy 1956 és a rendszerváltás értelmezése mindig az övék lesz, csak az övék, ezért szaladgálnak az elmúlt években dühödt hörcsögökként az egyre szűkülő kalickában. Bár legyenek inkább lemmingek ebben a hasonlatban – hiszen régen mindent felzabáltak, bedaráltak, ami az útjukba került.
Ma már nem tényezők. Fájdalmas lehet, de ez van, egész életükben kőkeményen politizáltak, és most meglepődtek, hogy a politika a fejükre csap. Pedig ez egy ilyen játszma – és éppen ilyenek a rossz vesztesek. Mint azok az évekig, évtizedekig a Fidesz mellett álló újságírók, akik néhány éve, Simicska Lajos ondó-állagú dobbantása idején hirtelen megvilágosodtak, és azóta a legszélsőségesebb köpködést, árulást végzik, a lehető legszánalmasabban törleszkedve a „másik” társasághoz, akik boldogan felhasználják őket. Abból élnek, hogy kiteregetik azokat a “titkokat”, amikhez belsősként jutottak hozzá.
Mint az a bájgúnár, akit azóta minden egyes ellenzéki értelmiségi légyottra meghívnak – nemzeti színű tolldísznek. Elmondja, elsírja, amit kell, aztán megy haza.
Lenyúlták a múltkutatást is
De most vissza a Vásárhelyi-brancshoz. Kevesen tudják, hogy mennyire nehéz volt kutatni az állambiztonsági múlt után a kilencvenes években. Fiatal vagyok, én is csak hallomásból tudom. Sokan meséltek arról, hogy mennyire lassan vagy egyáltalán nem kaptak meg dossziékat, ha nem állt mögöttük ez az SZDSZ-es társaság, ha félhettek attól, hogy esetleg másról is írna, mint ami nekik megfelel. Elég megnézni azt az általános gyávaságot, kenegetést, amivel ezeket a témákat (rendszerváltás, kommunista diktatúra) kezelték.
A radikális antikommunizmusnak, a nemzetben való gondolkodásnak akkoriban nem volt helye. Még véletlenül sem írhatta meg senki, hogy sztálinistából nem lesz szalonna, mert, aki a hazáját egyszer már elárulta, az később is megteszi ugyanezt. De hát hogyan is engedték volna Vásárhelyiék ezt leírni? Mikor lassan kiderül, hogy tényleg szinte mindenki mögött ott állt egy (vagy rögtön kettő) ÁVH-s, egy kádári propagandista, egy impexes vagy egy pénzügyminiszteri osztályvezető. Ez a gondosan kiválasztott, jellemzően budapesti társaság volt kijelölve arra, hogy átvegye a hatalmat. Az MDF közbeszólt, vesztére.
Aki ezt akkoriban megfogalmazta, rögtön náci lett, még akkor is, ha olyan távol áll tőle az antiszemitizmus vagy bármilyen sovinizmus, rasszizmus, mint mondjuk tőlem. Ha bárki a kilencvenes években írta volna meg a Hálózat rovatban megjelent cikkeket, egyrészt nem jelentek volna meg (melyik lap hozta volna le?), másrészt pillanatok alatt végeztek volna az illetővel. Persze csak képletesen – mehetett volna takarítani. Vagy inni, ha nem bírja, tűri a kiszorítást.
És természetesen nem is lehetett volna utánajárni így ezeknek a témáknak, nagyon kevés információ, irat jutott el azokhoz, akit veszélyesnek tartottak (lefordítva: nem volt velük), nem beszélve az internetről.
A Hálózat emberei a levéltárakban
A rendszerváltás után a levéltárban is számos egykori hálózati ember dolgozott, ők tologatták, kezelték a dossziékat, képzeljük el ezt a lehetetlen helyzetet.
„Gézám, valaki a te anyagodat kéri” – és röhögnek. Ha valakit meg akartak támadni, le akartak járatni, gyorsan előkerült a dossziéja vagy a hatos kartonja. De a szélesebb értelemben vett táboruk média-tábornokairól – Gyárfás Tamás, Havas Henrik, Aczél Endre –, a valóban veszélyes elvtársokról még véletlenül sem került elő soha semmi, és ha előkerült – mint Aczélról – még véletlenül sem írtak.
Bár Aczél katonai szolgálati múltja Belovai István átállása miatt már régen kiderült, ezt is nekünk kellett részletesen publikálunk. Más nem akarta. Ha Pokorni Zoltánt kellett lejáratni, akkor viszont rögtön előkapták az apja dossziéját (állítólag nem is a levéltárból) – holott ő egy bezsarolt ügynök volt, nem ÁVH-s tiszt. Rainer M.-ék – ahogyan mások is – akkoriban éltek és visszaéltek a szabad pálya lehetőségével, máig ez a vonal határozza meg legerősebben a történész-szakmát, ha megnézzük a kiadványokat és a vezető szerzőket, látjuk, hogy még mindig az ő narratívájuk uralkodik.
A könyvkiadásról most ne is beszéljünk – ott még mindig azok határoznak meg mindent, akik a rendszerváltás során (Janikovszky János például ÁVH-s, bennfentes hátterével) – megkaparintották a kiadókat.
Ha valaki mégis mást akar írni, akkor jön egy öreg bolsevik (mint mondjuk a mára már teljesen megzavarodott TGM) vagy valaki más, és egy publicisztikában vagy interjúban azonnal lefasisztázza. [Persze akadnak, akik valóban annak tűnnek.] Ma már a régi, jól bevált antiszemita-kártyát sokkal nehezebb közröhej nélkül elővenni, így ezzel már ritkán élnek. Nem minden fegyver bevethető örökké.
Csak a kapcsolataik maradtak és Ájrópa
Ez a társaság most úgy fest, mint a hangyaboly, amelyről leemeltük a rönköt. Mára jórészt kiszorult a hatalomból, csak a hálózatuk, a jó kapcsolataik maradtak meg, minden egyes sirámukból, szánalmas akciójukból azonnal cikkek születnek, a baráti sajtó készséggel megírja, még diktatúrázni is lehet, tiszta haszon.
A nyugati bekötés is megvan még, a művelt Ájrópa, amely kimaradt a kommunista elnyomásból, viszont megvannak a régi-új társutasaik, Ájrópa, ahol Konrád György, Heller Ágnes vagy az ex-ÁVH-s társadalmi kapcsolat, Paul Lendvai még „hiteles ember” lehet. Ott sem teszi fel senki azt a kérdést, hogy hogyan is utazhattak ilyen szabadon mindenfelé ezek az üldözöttek? És miért mindenki balos, liberális közülük? Milyen rettenetes kínokat kellett átélnie a gyűlölködő Vajda Mihálynak, amíg megajándékozták az amerikai ösztöndíjjal? Mit kellett tennie Lendvai elvtársnak, hogy éppen ő beszélgethessen Kádár Jánossal?
Nem baj (de az), vége van. Öt perc hírnév, némi fáradt diktatúrázás, Orbán-Kádár-Horthy-Dzsingisz Kán-hasonlatok – ennyi maradt, nem sokkal több.
Nehéz lehet megemészteniük, de az SZDSZ-re a magyar történelem talán legszánalmasabb pártjaként fogunk emlékezni, hiába paktáltak le a posztkommunistákkal, hiába volt a kezükben a sajtó, hiába irányították a kultúrát és a történelemoktatást, hiába volt az övék Budapest, mérhetetlen gőgjük, hatalomvágyuk és sérthetetlenségük mítosza tönkretette őket. Ez intő jel ma is.
Vélt “emberfelettiségükbe” buktak bele
Elhitték, hogy mindent megtehetnek és sebezhetetlenek, és úgy süllyedtek el a mocsárba, hogy azt tanítani lehetne. Mint a többiek. A szociáldemokratákat legalább háromszor felfalták a komcsik (1919 környékén, 1945 után és a rendszerváltás idejében), a kisgazdákat csak kétszer, de 1989-re az MDF-t és az SZDSZ-t is behálózták, és végül mind a négy párt eltűnt, elpárolgott mára.
Itt a békés átmenet jutalma: a szégyenteljes privatizáció, az elmaradt felelősségre-vonás, a történelmi pártok eltűnése, az ország kirablása, a magyar társadalom végzetes két táborra szakadása, a „merjünk kicsik lenni”, „nekünk semmi sem sikerülhet” általános gondolata.
Vegyünk mély levegőt: még mindig élünk. Ahogyan Hamvas Béla a raktárban, úgy mi is túléltük ezt az időszakot. És akkor nézzünk be újra a felemelt rönk alá: itt van nekünk ez az elárvult társaság, akiknek ötven-hatvanévesen kellett otthagyni az anyai (állami) emlőt. Kicsit későn kell felnőniük, és most megöregedve játsszák a csecsemőt.
Itt vannak és ágálnak, Nagy Imrét féltik és a demokráciát, miután a kilencvenes évek közepén éppen utóbbit árulták el. És még mindig a fülünkbe akarják ordítani, hogy hogyan is történt pontosan, és egészen pontosan, és kizárólagosan pontosan ötvenhat és a rendszerváltás.
Nem nagyon kellett befolyásolni – sunyi történelem-hamisítás
„Rainer M. szerint a sajtót és a közhangulatot amúgy sem kellett nagyon befolyásolni, az ügynöki aknamunka nélkül is a kegyeleti jelleg dominált, agresszív, szélsőséges hangok nemigen jelentek meg az újratemetést megelőző hetekben” – olvasgatom újra ezt a mondatot, és továbbra sem hiszek a szememnek. Szombaton írtam meg azt a cikket, amelyben szerintem elég részletesen kifejtettem, hogyan terjesztette a propaganda a „békés átmenet” gondolatát.
„Amúgy sem kellett nagyon befolyásolni”
– mondja Rainer M. János, és nem tudom értelmezni.
A nyolcvanas évek végén még a teljes magyar sajtó a Párt és az állambiztonság irányítása alatt állt, szigorúan titkos tisztek, ügynökök, titkos munkatársak és hivatalos kapcsolatok serege dolgozott a médiában, jellemzően a legfontosabb pozíciókban.
Mivel az ebben az időben készült titkos iratok többségét eltüntették – és ezt Rainer M. is pontosan tudja –, nagyon kevés példát látunk arra, hogyan személy szerint hogyan irányította az állambiztonság a vezető újságírókat és újságokat, de az újratemetéssel kapcsolatos dokumentumokból is nyilvánvaló, hogy éppen az történt, amit akartak.
Létrejött a “semmiből” egy rakás új médium: Reform, Nap-tv, Világ, Unió, stb. – és mindet oda tudom kötni a Hálózathoz. Nem igen tudnának mondani olyan fontos szerkesztőséget, amelyet nem a Párthoz hűséges, a titoktartásban érdekelt elvtárs irányított.
Kádári propaganda: egy szinte tökéletesen működő rendszer
Számtalan cikket írtam arról, hogyan működött a kádári propaganda az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, hogy minden egyes külpolitikai tudósító, MTI-munkatárs személye pontosan meg volt határozva, hogy hogyan üzemelt a hírszerzés Press-rezidentúrája.
Azt is pontosan tudjuk, hogyan lettek kiszorítva a radikálisabb, valódi rendszerváltásban gondolkodó újságírók, akik nem főszerkesztők vagy főmunkatársak, legfeljebb alkalmazottak voltak, és véletlenül sem jelentethettek meg cikkeket erről a témáról (sem). Ugyanígy lettek kiválogatva és elhallgattatva a történészek, ugyanígy lettek kimazsolázva, odaejtőernyőztetve a megfelelő politikusok, és kiemelve a radikális személyek.
Ugyan már, még a fotósok (nincs ebben semmi lenézés, csak a közvélemény hajlamos alulértékelni a fotók erejét, a fényképészek befolyását) is a hálózat emberei voltak, magamban jókat röhögök, amikor az Index Urbán Tamás csodálatos, unikális fényképeit ünnepli, aki a galerikről, a börtönökről, a punkokról és gyakorlatilag az összes tiltott, izgalmas témáról riportokat készített, és egyszer sem teszik fel a kérdést: vajon hogyan tehette meg? Tényleg el kell hinnem, hogy magának fotózta le az összes galeri-tagot, rendszerellenes zenészt, és a fényképekből nem jutott esetleg a BM-nek is?
Nyilván egészen véletlenül került a rendszerváltás után éppen a Zsaru magazinhoz, ahol megtalálta, és archiválni kezdte a rendőrség fotó-archívumát. „Mázlim volt” – mondta munkásságáról a Magyar Narancsnak. Hát igen. Ahogyan mondjuk Friedmann Endrének, hogy éppen ő fotózhatott Vietnámban, meg a szigorúan titkos szovjet űrbázison. Amikor meg nem, akkor Kubában segített az állambiztonságnak.
Antall hogyan ejtőernyőzött az MDF élére?
Ebben a diktatúrában minden pontosan ki volt találva, igen, Pozsgay Imre vagy Antall József szerepe is, aki az erős kezdés után kevéssé erősen folytatta. Valahogy mindig azok az emberek kerültek a kulcspozíciókba, amely pontosan megfelelt a magát átmentő hatalomnak. Talán szerencséjük volt mindvégig?
Miért nem beszélünk arról, hogy hogyan került a semmiből, sokak értetlenségére Antall az MDF élére, és miért ő lett a miniszterelnök mondjuk Csengey Dénes helyett? Hogy aztán odamondja a képünkbe azt a cinikus mondatát („tetszettek volna forradalmat csinálni”), amit azóta sem tudunk megemészteni.
Hogy nem volt e furcsa, hogy saját egykori tanítványát és rokonát, Jeszenszky Gézát tette meg külügyminiszternek? Vagy, hogy egykori hálózati embereket, ismert komcsikat küldtek diplomatának nyugatra és keletre? Nem egyet, hanem tömegével. Például a főkommunista titkos munkatársat, Várkonyi „Técsy” Tibort.
Hogy semmiféle rendes átvilágítás nem történt? Hogy egyetlen főkádert sem zártak börtönbe, de még kísérlet sem történt az egészre? Hogy szépen, nyugodtan, elegánsan végignézték, ahogyan a lábuk alól kilopják a szőnyeget is? Tényleg ennyire tehetetlenek és naívak voltak?
A Békés átmenet papírforma győzelme
Mindez a békés átmenet következménye.
Mindez a Csengey Dénes, Krassó György és a hozzájuk hasonló valódi rendszerváltók eltüntetésének, majd korai halálának a következménye.
„A hazai sajtó inspirációnkra, de tőlünk függetlenül is a konfrontáció elkerülésére, a gyász, a kegyelet megadására szólít fel.” – írták elégedetten egy 1989-es III/III-as iratban. Mivel tudjuk, hogy a sajtó állambiztonsági szempontból talán a legfertőzöttebb terület volt, ebben a kijelentésben nincs semmi meglepő. Papírforma-győzelem volt. Mind ebben voltak érdekeltek.
Az igazán gusztustalan, hogy harminc évvel később Rainer M. János úgy mondta vissza ezt a szöveget, mintha a csendes újratemetés és a békés átmenet lett volna az egyetlen járható út, és ebben semmilyen komoly szerepe nem volt a Pártnak és az állambiztonságnak. Pontosan ismeri az iratokat, pontosan ismeri a Hálózat erejét – így lesz ez a mondat színtiszta történelem-hamisítás, és az állambiztonsági játszma méltó lezárása.
Kádár Jánosék előbb elárulták, majd zsebre vágták és megtévesztették a magyar népet.
A forradalmárokat kivégezték és börtönbe dugták, őket és követőiket később megfigyelték, lejáratták, izolálták, őrültnek bélyegezték, alkoholizmusba vagy némaságra kényszerítették és a térkép szélére üldözték. Maradtak a kiegyezők, a megegyezők, egy kevés bátor, tenni akaró ember és manipulált, zavargásokkal, állítólagos visszarendeződéssel megfélemlített magyar társadalom, amely szabadságot akart, és azt minden áron.
A magyar nép, amelyet a kommunizmus alatt elnyomtak, bedaráltak és megfőztek, akkor (1989) már és akkor még mit sem sejtett saját erejéről.
Arról, hogy a Párt és a Hálózat valójában fél, hogy 1989-ben még semmi sem dőlt el. Nem sejtettük, hogy talán ebben az irtózatos ellenszélben is esélyünk lett volna egy valódi győzelemre. Egy radikális rendszerváltásra – halottak, de posztkommunisták, reformkommunisták és kommunisták nélkül.
Nem a békés átmenet volt az egyedüli út, hiába szajkózzák ma is ezt a hazugságot.
Eljött az ideje annak, hogy ünnepeljük, de annak is, hogy megírjuk, valójában mi történhetett. Hogy még egyszer ne fordulhasson elő.
Fotó: MTI
Sándor
2019-07-09 at 17:32
https://twitter.com/HU_Varga_Sandor/status/1148614131471343617/photo/1
Gijutsushi
2019-07-01 at 00:29
A fényképen egy kupac gerinctelen, kártékony Sz@r. Okádnom kell, ha rájuk nézek.
Janos Szabo
2019-06-24 at 18:19
Helyes !
Benedek Károly
2019-06-23 at 20:30
A képen a három patkány. Ők valóban azok.
Hunn
2019-06-20 at 23:01
Felhívnám a tisztelt szerző figyelmét arra, hogy Az SZDSZ eredetileg Szabad Kezdeményezések Hálózata néven indult. Így az a kijelentés, hogy az SZDSZ partere vagy cinkosa lett a “Hálózatnak”, emiatt picit félreérthető.
balbako
2019-06-20 at 18:17
Az SZDSZ megkaparintotta a teljes besúgói iratanyagot és azon nyomban ki is herélték. Eltűnt a Patkány fedőnevű börtönvamzer iratanyaga és “véletlenül” egyetlen SZDSZ-es besúgónak sem maradt nyoma. Ennek ellenére lebukott Demszky és még több másik is.
A Csöves
2019-06-20 at 17:12
Gyerekek, könyörgöm akasszuk fel öket !!!!!
Hesslerezredes
2019-06-20 at 12:38
1900-as évek eleje, Lőwy Árpád (alias: Dr. Réthy László): “Meg vagyunk már mi ba…va mindörökre!” 100 év múlva is igaz, méghozzá hatványozottan. Én nem látok kiutat, illetve egyet igen: a normális magyaroknak össze kéne jönniük Ópusztaszeren, vérszerződést kötni és megegyezni, hogy minden korrupció és simónia-gyanús esetet egy számonkérő nagytanács bírál el, aki röngtönítélő bíróságként működik és csak kétféle döntése lehet: felmentés vagy halál, tökmindegy kiről kell dönteni. A k…a i..ten ba….a meg ezt a sok rohadt korrupt szarjancsit akármelyik oldalhoz is tartozzék!!!! elég volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
anonymus
2019-06-20 at 08:00
Szadeszes történész? Akkor sem tudna igazat mondani, ha az élete múlna rajta. Csacsenol és hazudozik, mint a fajtája szokott.
Benedek Károly
2019-06-20 at 06:08
“Vagy, hogy egykori hálózati embereket, ismert komcsikat küldtek diplomatának nyugatra és keletre?”
A Heti Hetes oszlopos tagja, Csiszár Jenő ma rendkívüli és meghatalmazott nagykövet.
Miről tetszenek beszélni?!
Benedek Károly
2019-06-20 at 05:33
“csak a hálózatuk, a jó kapcsolataik maradtak meg, ”
Kőkemény aczélból, minden szinten, horizontálisan és vertikálisan.
Schmidt Máriasem szakadt el tőlük. A harsogva antikommunista nem= nemzeti konzervatí és/vagy keresztény.
Ezt 2018-ban, Tusványoson markánsan kinyilvánította kulturkampf témában. Ugyanazt művelik, mint a szadesz és a hálózat: kisajátítanak területeket, témákat, s mást nem engednek közelférkőzni.
Körvonalazódnak a repedések, hogy milyen erők is állnak itten össze.
Egy biztos: a kultúrát teljes egészében behálózza és irányítja ez a cionista réteg, és nem engedi ki a markából. (Pröhle, L.Simon, Fekete György stb, stb külön fejezetei a témának). Amúgy hová is lett Szakács Árpád???
Hallott, olvasott róla, tőle valaki?
A jobboldali syjtó ír a súlyos visszásságokról, kiszorításról?
Na, ugye? Nem, hogy szakadna, egyre erősebb a hálózat.
Namond
2019-06-19 at 21:14
Remélem Rainer NEM MTA támogatással készítette munkáját.
gyozo2018
2019-06-20 at 06:14
Én arra is kíváncsi lennék, hogy a Pride-ot mennyivel támogatja a kormány, a főváros a rendőri biztosításon kívül.
Namond
2019-06-20 at 23:11
Tévedek, ha azt hiszem, hogy a közterület-foglalásért, használatért, rendőri biztosításért, egészségügyi készenlétért, rendezvény utáni takarításért a rendező fizet, illetve felel?
biztos ?
2019-06-19 at 20:08
Az szdsz szerepét folytatni kellene…mondjuk az olajhamisításban …sokaknak sáros a keze, de elsikkadt a dolog. Az a halasztott vámfizetés, jól jött, pontosabban az olajszőkítőkre lett megírva…ez történelem, persze hagyjuk. De ne, inkább.
Szőke ciklon
2019-06-19 at 18:57
Reménytelen küzdelem ez, a nyugati liberálisok támogatását élvező komcsi-zsidó hálózat ellen. Ők az igazi nyertesei a rendszerváltásnak! Nem véletlen, hogy miközben arról siránkoznak, hogy itt milyen rossz, egyikük sem akar elmenni, eszük ágában sincs itt hagyni az összelopott vagyonokat, jogokat! A konzervatív kormánynak köszönhetően mára egyre jobban élő polgárságnak túl sok veszíteni valója lenne, ha támogatná kormányt egy valódi rendszerváltásban, a közélet megtisztításában a hatalmukat átmentő kommunistáktól és hatalom érdekében melléjük csatlakozó liberálisoktól. Mindaddig, amig ők uralják a médiát és a jogszolgáltatást, felesleges minden erőlködés. Nincs értelem ezeknek az apró lépegetéseknek, amiből a felét visszavonatják, amibe az ország érdekében bele kell törődni. Egyet kell lépni előre, de egy nagyot!
Benedek Károly
2019-06-20 at 06:16
“Mindaddig, amig ők uralják a médiát és a jogszolgáltatást, felesleges minden erőlködés.”
Oktatást és a kultúrát.
Sörös Teofil
2019-06-19 at 16:34
A “bájgúnár”, akit körbehordoznak a fos ellenzéki médiumokban, a Stumpf nevű, ugye?
Benedek Károly
2019-06-19 at 18:11
Stumpf Schmidt Mária kebelbéli barátja.
Mint a Gerő András is.
Volt idő, amikor Schmidt Orbán Viktor sürgős távozását követelte
a politikai életből.
Zsé
2019-06-19 at 21:27
A bájgúnár Stumpf András, nem Stumpf István.
Benedek Károly
2019-06-20 at 06:22
Tudom én. Meg azt is, hogy Gerő András a másik kebelbélije Mariskának.
Vajda MIklós
2019-06-19 at 14:29
Magyarországnak akkoriban nem volt olyan vezetője, mint Vlagyimir Putyin, aki – pisztolyt tartott az oligarchák halántékához, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Aztán azzal vádolták, hogy ez nem demokratikus módszer.
Jacques de Larosiere, aki korábban a nemzetközi valutaalap elnöke volt, a ’90-es évek közepén elmondta, hogy itt járt Magyarországon, tárgyalt Kádárral, és megkérdezte tőle, hogy tudja-e, hogy amit eddig Moszkvában döntöttek el, azt ez után Brüsszelben fogják eldönteni?
Kádár azt felelte, hogy ezzel tisztában van, a magyaroknak ebben már gyakorlatuk van, nyugodjon meg, végre fogjuk hajtani.
A cikk kitűnő, gratulálok a szerzőnek és javaslom, hogy írjon történelemkönyvet, amit úgysem fognak kiadni, mert az oktatás nem magyar kézben van, de egyszer kihúzzák az íróasztalfiókot is.
Benedek Károly
2019-06-19 at 18:13
Hodorovszkijt meg beutalta Szibériába gatyát varrni.
Na, és, ha nem demokratikus? Akik a hazát veszélyeztetik,
azokkal úgy kell bánni, mint Putyin bánt velük.
Palvata
2019-06-19 at 13:24
Rainer M “hozzáállására” jó példa; 3/3-asokról szóló könyve tele tárgyi tévedésekkel, csúsztatásokkal. A könyve megjelenése után megkerestem -különösen az Antal Józsefre “állított”, gyermekkori barát, Kis György kapcsán- azzal a naiv szándékkal, h személyes információimmal segítsek kiigazítani tévedéseit. KGy 1968 májusi öngyilkossági kísérletét ui én fedeztem fel, s közreműködtem sikeres megmentésében, s 61-től végigkísértem megzsarolt ügynöki életpályáját, melynek hamis interpretálása igazán jellemző a “holdudvarra” melynek Rainer illusztris főszereplője.
tomi
2019-06-19 at 13:21
Rajner M. volt az, aki a másik bolsevista történésszel, Ormos Máriával közösen részt vettek a Gyurcsány által létrehozott bizottságban, amely bizottság feladata az volt, hogy a 2006-os rendőrterrort tisztára mossa.
Benedek Károly
2019-06-19 at 18:07
És a Gerő András? Talán Schmidt Mária többet tud róla.
Janos Szabo
2019-06-19 at 13:03
SOK MÉG ITT A PATKÁNY ! KI IS MONDTA !?
Narancs
2019-06-19 at 12:50
Mező Úr!
Mint mindig, most is kalapot le Ön előtt. Köszönjük munkáját!
Galamb
2019-06-19 at 12:19
„tetszettek volna forradalmat csinálni” – Sajnos egy idő után azt is ők (’19-es,spanyol veterán, ÁVH-s, reform komcsi, szdsz-es, DK-Momentumos generációk) vezették volna (félre). Fekély ez a társaság a nemzet testén.
Benedek Károly
2019-06-19 at 18:05
Vérlázítóan pofátlan kijelentése volt Antallnak.
Utána aláírta Felvidék és Kárpátalja elrablásának szentesítését.
Namond
2019-06-19 at 21:13
Közel 30 éves meggyőződésem, hogy Antal volt, Mohács óta a magyarság legnagyobb kártevője.
Benedek Károly
2019-06-20 at 07:13
Voltak még páran. Mindenesetre még Rákosi és Kádár sem merészkedett el odáig, hogy aláírásával szentesítse Trianont Felvidéken és Kárpátalján.
Ők megelégedtek azzal, hogy tilos volt róluk beszélni.
Jeszenszky és Antall történelmi bűnt követtek el.
Persze a Jeszenszky-klán is a porondon. Liberális fiacskája bohóckodik a porondon. Egyre szánalmasabbak ezek a performanszok is.
Benedek Károly
2019-06-19 at 12:16
“Az SZDSZ történésze letagadja a Hálózat szerepét a békés átmenetben”
Magukat antikommunistának valló történészek is hallgatnak.
Kíváncsi lennék Schmistd Mária elemzésére hálózat ügyben, különös tekintettel
az Ungár családra.
Varga Zoltan
2019-06-19 at 12:19
én is, de arra várni kellene, nagyon hosszú ideig!
Blase
2019-06-19 at 14:12
Mindig meg fog tortenni. Ujra es ujra. Ezert jelennek meg ezek a fergeik is ujra meg ujra. Mert tudjak, hogy soha sincs rendes elszamoltatas. Csak ok szamoltatjak el az ellenfeleiket minden hatalomatveteluk utan.
– a bolsevikok leszamoltak a minden ellenfelukkel (meg a sajatjukkal is, ha nem lepett egyszerre)
– a nacik kis hijan sterilizaltak a kornyezetuket
– a modern bolsevikok, a kommunistak secc oerc alatt leszamoltak a polgari oldallal.
– es most itt vannak a libsik. Ne legyen ketsegunk, ujranyitnak Recsket (es az meg csak egy tranzit tabor lenne a sokkal hatasosabb ratyi atnevelotaborok elott)
Mindig ugyanaz a lemez, mi pedig humanusan jarunk el. Nem, nem…ez nem humanussag, ez toketlenseg…pont ezert batorodnak fel ujra.
Es nem kell fogadkozni, hogy legkozelebb resen leszunk! Nem!
Most kell elszamoltatni!
Netta
2019-06-20 at 07:00
“Mert tudjak, hogy soha sincs rendes elszamoltatas. ”
Mert mindenütt ők vannak.
Azért eszembe jutott, hogy anno, a Hír TV-ben, amikor végre megalakult,
kik szerepeltek rendszeresen, akik közül már többen a háttérbe is vonultak.
Azok a személyiségek egy-egy rétegnek üzentek, hogy tudják a dolgukat, most jobbra kell szavazniuk.
Pl. a jezsuita atya (ugye, tudjuk, hogy a jezsuiták a szabadkőművesekkel milyen szoros kapcsolatban állnak?), aztán a “Lukács-óvodából” Kis János exe, Hegedüs Zsuzsa, aki mint “szegényeket, elesetteket pátyolgató nemzet asszonya” létesített egy fedőalapítványt, amivel az országot járta. Miből is, mi lehetett a valós céljuk, hogy az általuk a honlapjukon közölt térképen is a dél-nyugati határunk közelében fordultak meg legtöbbször csirkét-malacot ajándékozni? Csak hát, ahol nemigen volt mit ennie a leendő gazdának, ott a jószágnak sem jutott. Álságos akciósorozat volt. Olvastam akkor akkoriban a honlapjukon a hozzászólásokat, kérelmeket, de még csak nem is válaszoltak nekik, vagy lepattintották, megalázták őket. Ordított az ügyből, hogy valójában nem ők a fontosak.
Aztán hirtelen “nemzeti” lett a “HitGyüli” is, persze szőrmentén, de az üzenet kiment. Zsidó véleményvezérek jelentek meg és üzentek, mint pl. Köves Slomó és mások is.
Sorolhatnánk, de mindegyik lobbi cserébe átláthatóan pozíciókat kapott és szeletet a tortából.
A kultúra, oktatás, joggyakorlat, tudomány mint stratégiai ágazatok a markukban. Szinte biztos, hogy a hálózat ott van a minisztériumokban is, hiszen soha nem voltak hajlandóak a portásig lecserélni a személyi állományt. Nem egy volt minisztériumi beosztott mesélte, hogy a hálózat emberei hogyan szorítják ki a valóban nemzeti-konzervatívokat, egyes helyeken vannak még, akik a nem politikai státuszokban már negyven éve ott dolgoznak. Tudják azok a módját, hogy intrikával, sugalmazással hogyan kell kipenderíteni azokat, akik nem velükbeliek. A 70-es évekből ismerem én a csíziót, hogyan működik ez. Arra is kíváncsi lennék, hogy az In-Kal most milyen néven fut.
A gazdaság szereplőivel az egyezséget meg kellett kötni, mert szó szerint a csőd, összeomlás előtt voltunk egy lépéssel. Úgy soha nem működik az ország, ha világnézeti szempontból mozgatja meg a kormány a legnagyobb szereplőket. A gazdaságnak működnie kell, az adóknak be kell folyniuk, a befektetőkre szükség van. Szerintem ezért is ment Kóka Kínába a kormánydelegációval.
De nagy ára volt ennek.
Hogy a nemzeti/keresztény retorikát tekintve kik azok, akik őszintén, hittel vallják, amit vallanak, nagy kérdés. Az is fontos szempont, hogy nem biztos, hogy nemzeti-konzervatív az, aki antikommunista. (Lásd, Schmidt Mária, aki kőkemény liberális, az Ungár-klán tagja).
A médiamunkások között is vannak profik, akik bármikor, bármilyen témában képesek az egyik nyelvükkel nemzeti, a másikkal ultraliberális
szónoklatot rittyenteni.
Bennem kétséget támasztanak az olyan médiamunkások, akik melldöngető nemzeti elhivatottnak adják elő magukat, ugyanakkor kitartóan, makacsul a legalpáribb, belpesti újprolik stílusában rombolják a nyelvünket. Ez nagyobb bűn, mintha megvallott liberálisként tennék ugyanezt. A budavári pertársaságtól meg “fennforgást” érez az ember a gyomrában…