Magyarország még mindig víznagyhatalom, de a ’60-as évek óta, a vezetékes ivóvíz bevezetésével, a csatornázás egyidejű, hosszú elhanyagolásával gyakorlatilag az összes felszíni és felszín alatti vizünket elszennyeztük. Ezek addig jelentős részben ihatóak voltak, mára viszont szerencsére látszik a tisztulási folyamat, noha az még jó darabig el fog tartani, mire esetleg újra ihatóvá válnak. És ez csak a kezdeti információ volt a Szalma Elemér hidrobotanikus és Kulcsár László jószágozó gazdálkodó részvételével zajlott Polbeatben. A fő téma természetesen az országot sújtó aszály volt, de ennél jóval tágabb vizes összefüggésekig is eljutottunk.
A használt vizünkkel kapcsolatban sok kihasználatlan lehetőséget vázolt Szalma Elemér, aki elmagyarázta, hogy a már a vezetékrendszerünkbe került vizet jóval gazdaságosabban is használhatnánk, mint ahogy most tesszük. Ez persze központi beruházásokat, sőt lakóházankénti alakításokat és vezetéktelepítéseket igényelne, ami sok fejfájással járna, csak hát a jövőbeli életminőségünk a tét.
„Ahogy a művelt francia mondja, c’est la guerre (ilyen a háború – a szerk.)” – tette hozzá Szalma.
A jelenleg tomboló aszály sokakat aggaszt, a gazdákat a megélhetésük, a civileket pedig a tájért való aggódás, továbbá a leendő élelmiszerárak miatt. Sokszor elhangzik a sivatagosodás kifejezés is, ám Szalma határozottan kijelentette, hogy elsivatagosodni nem fogunk a felszín alatti talajmozgásokból következő vízáramlások miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs tennivalónk – derült ki.
A lehetőségekhez mérten újra kellene teremteni az ártereinket, mocsarainkat, lápjainkat. A lakóövezettel beépített árterek esetében valószínűleg sokkal olcsóbb lenne az ott lakóknak a közelben másik házat építeni, mint kerülgetni őket a vízzel az újraélesztett ártérben.
A közönség intenzív érdeklődése miatt rendkívüli hosszúságúra nyúlt Polbeat-epizód tanulsága, hogy a vízügyi mérnökök, vízszolgáltató közművek, mezőgazdászok, vízzel foglalkozó tudósok, geográfusok, geológusok, erdészek, vadászok és persze a politika meg a nyilvánosság együttműködésére van szükség, hogy meghatározzuk a lehetőségeinket és elképzeléseinket a jövőbeli magyar tájról. Ennek folytatása, hogy a Kárpát-medence nemcsak gazdasági és kulturális egység, hanem ökológiai egység is, ezért a felvirágoztatása is csak úgy lehetséges, ha a teljes Kárpát-medencét hozzuk újra jó állapotba.
Számos tudományos összefüggésért és más érdekes részletekért nézze meg a teljes adást, érdemes!
szögedi
2022-08-07 at 00:23
Minden idők egyik legjobb Polbeatje!
Mondjuk ki: a Kárpát-medence olyan szárazföld, ami tenger… csak legyen, aki megműveli.
Okos kommentelők, nézzétek végig, az is kiderül belőle, hogy az ártéri gazdálkodásban NINCS pangó víz.
(Külön köszönet Kulcsár úrnak a ‘déli szóért’. Mintha nagyszüleimet hallottam volna beszélni. Csodálatos.)
triacus
2022-08-06 at 20:46
@Gullwing: Ha meg nem teszel semmit, akkor sivatag lesz az országból, nyáron megfősz a saját levedben és nem lesz élelmiszer.
A lápok, mocsarak , árterek újra létrehozásával egyetemben gondolni kell a szúnyogot fogyasztó szervezetekre (például békák), illetve a szúnyoggyérítésre (aminek van organikus módja is).
Gullwing
2022-08-06 at 17:38
Csak szólok, ha a mocsarat, lápot újra létrehozod MINDENT felzabál szúnyog vidéken…
Persze ez a belpesti faszt nem igazán izgatja.
Füge
2022-08-06 at 14:51
Kimaradt: a témát kimondottan mezőgazdasági megközelítésből kommentáltam, a többi, biológia, halgazdálkodás stb megközelítés figyelmen kívül hagyásával, bár szerintem ezzel sok minden pozitív irányba mozdulna el…
Füge
2022-08-06 at 14:46
Nos, igen…. téma a víz. Azt mondja meg akkor valami okos vízügyes szakember, hogy pl. mi értelme van annak, hogy a még meglévő vizes csatornákat, a duzzasztott folyóvizeinket stb miért engedik ebben az aszályos években un. “téli vízszintre”, vagy pl. az Alföldön lévő a mezőgazdasági területeken a “kádár rendszerben” létrehozott un. meliorációs árkok mint talajvíz elvezető és feltöltő rendszerek miért nem üzemelnek, ami persze ebben az aszályos időszakban amennyiben vízzel tele szinte ellátnák a mezőgazdaságot locsolóvízzel… no igen, a természetes gravitációval “kezelendő” rendszerek “beüzemeléséért” is kemény pénzeket kérnének a vízgazdálkodó szervek. De akkor, hogy is van ez? Futtassuk le sarkosan: vannak természetes vizek amik az utóbbi időben néha áradnak – van honnan “vételezni” vizet ennek költsége a zsilipek megnyitása a még meglévő zsilipkamrákban (hangsúlyozom gravitációs vízvételről van szó, nem szivattyúzásról!), továbbá “kurbli” megtekerése a csatornáknál jelenleg NEM karbantartott zsilipek megnyitása – következmény: van víz a mezőgazdaságnak… ez sokba kerül. Újra hangsúlyozom, nem szivattyú működésről van szó… de egy kérdés ehhez, mi kerül ebben sokba??? A gátőrnek a munkabére? Ami persze ha ezt nem kell elvégezni akkor is kifizetésre kerül. Azt látom ebben, hogy “ingyen pénzeket” akarnak a vízgazdálkodási szerveink beszedni a gazdáktól.. de kérdezem? Azért a vízért ami a folyóinkon érkezik, majd a csatornákon a maradék vissza is folyik a TERMÉSZETES folyókba? A locsolás költsége a gazdáé, a haszon egy része pedig áru, termény formájában mindenkié lehet…
Sajna a mai vízgazdálkodás ahogy a cikk elején a dátum is jelzi még a 60-as évek ben jár. Talán ideje lenne a vízgazdálkodókat felébreszteni. Eddig nagyon jól el voltak jó kis állami fizetésért, alig várták, hogy legyen egy kis “árvíz”, hogy még többet keressenek.
Ébresztő…bár már rég kellett volna!!!
T.D.
2022-08-06 at 14:07
Nagyon köszönjük ezt a kiváló beszélgetést! Sürgető kérdéseket és nagyon is megfontolandó javaslatokat hallhattunk. Színvonalas volt!
Orientál
2022-08-06 at 13:25
Mindent bele a feladat sikeres elvégzéséért!
Hajrá
2022-08-06 at 13:11
Igazán érdekes cikk. Kár hogy az átlagember túl hülye hozzá.