Csurka Istvánt egyrészt sikeres drámaíróként ismerhettük, másrészt a rendszerváltást követően a magyar politikai élet egyik fontos szereplője volt. Sokan szélsőségesnek nevezték, mások szerint elkötelezett nemzeti érzelmű politikus volt. Részt vett az MDF alapításában, melyben 1988-tól elnökségi tag, majd 1991-92 között a párt alelnöke volt. Az MDF-ből 1993-ban zárták ki, megalapította a MIÉP-et, melynek haláláig elnöke volt. 2012. február 4-én halt meg, azonban halálát követően több, mint hat évig zajló persorozat következett, melyben Csurka István három gyermeke állt harcban a politikus élettársával, Papolczy Gizellával, valamint az ő kezében lévő Művelt Tájékozott Emberért Alapítvánnyal, mely Csurka István szellemi és anyagi örökségét is magáénak vallotta. A persorozat fontos állomásához érkezett, hiszen szeptember 28-án a politikus három gyermeke közleményt adott ki, melyben kijelentették, hogy az örökösödési harc egy fontos szakasza véget ért, az író darabjait újra lehet játszani a színházakban, valamint a korábban népszerű Magyar Fórum jogai fölött sem Csurka István élettársa rendelkezik immár. A történet szövevényes és még nem zárult le teljesen. Az eseményekről beszélgettünk Csurka Endrével, Csurka István fiával, aki elmesélte a hat és fél éves időszak nehézségeit, sikereit. Beszélt édesapjával való viszonyáról, szó volt hamis végrendeletről, okirathamisításról, édesapja szellemi örökségének szándékos elhallgattatásáról, jogi útvesztőkről és végül a mostani sikerről, mely még nem jelenti az út végét.
Hogyan indult ez az egész hercehurca a jogok és az örökség körül?
2012. február 3-án este ott álltunk a húgaimmal apám halálos ágyánál, a betegszobában persze Papolczy Gizella is bent volt, egy percre sem hagyott vele magunkra. Édesapánk nem csinált végrendeletet, nem gondolta, hogy meghal. De ott volt az élettársa, aki ekkor színre lépett. Amikor 2012. február 4-én meghalt, Papolczy Gizella áprilisban benyújtott egy végrendeletet a közjegyzői, hagyatéki eljárásban. Ez azért érdekes, mert amikor ezt a végrendeletet megláttuk, a húgom – aki egyébként képzőművész – egyből azt mondta, hogy ez olcsó fénymásolat, hamisítvány. Ezt első ránézésre észre lehetett venni. Kértük a közjegyzőt, hogy rendeljen ki okmányszakértőt, aki egy hónapon belül megállapította, hogy ez úgy, ahogy van: hamis. Fél évvel később Papolczyék beadtak egy második végrendeletet, majdnem ugyanezzel a szöveggel, szinte betűről betűre, de ezen már egy eredeti aláírás van, ám ez is nyilvánvalón hamisítvány. De kérdem én, hogyan lehetett ezt megtenni egy tisztességes közjegyzői eljárásban? Nyilvánvalón hamisítvány volt ez is. Logikai alapon nem lehet más, hiszen ha beadták az eredetit és az hamisítvány, majd fél évvel később beadnak ugyanazzal a szöveggel egy másikat, akkor az is csak hamis lehet. Az ügyészség azóta is nyomoz ebben az ügyben, most Csehországban van egy írásszakértő intézetnél.
Ezen a másodikon eredeti az aláírás?
Valószínűleg megvolt az aláírás és fölé írták a szöveget. Tehát mindkét végrendelet hamis. Rájöttek, hogy mindez kevés lesz, ezért készítettek egy jogátruházási szerződést, melyben a Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány kap meg minden jogot (Papolczyék alapítványa – SzG). Még 2012-ben feljelentettük őket a rendőrségen, tudták, hogy elindult egy rendőrségi eljárás. A rendőrség kiment a közjegyzőhöz, ahol lefoglaltak minden beadott iratot. Mindezek ellenére a Papolczy Gizelláék kezében lévő Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány javára ítélt a közjegyző, azonban a Fővárosi Törvényszék másodfokon a javunkra (Csurka testvérek) hozott döntést. Ennek az lett a következménye, hogy 2016-ig elhúzódó per indult a felek között, mert megfellebbezték ezt. 2016-ban a Kúria végül kimondta, hogy nekünk van igazunk. Ezt követően egy új közjegyzői eljárás indult meg, így sikerült 2017-ben megkapnunk az örökség első részét, de csak az első részét.
Miért csinál valaki ilyet, ha tudja, hogy nincs igaza?
Mert el akarja venni azt, ami nem az övé – apám hagyatékát, a pénzt -, és időt akar nyerni. Meg akarta tartani a Magyar Fórumot, és meglovagolva a közérdeklődést, pénzt és adományt gyűjtött az alapítványának.
Akkor viszont nem készültek fel eléggé?
Felkészültek, csak nem jól. Az egész történetnek az a célja, hogy apám munkásságát idézőjelbe tegyék, ne jelenjen meg semmi, hallgattassák el. Mi, a család még gyászoltunk, amikor 2012. március 15-én a Magyar Fórumban lehoztak egy közleményt, melyben kijelentették, hogy megalakult a Csurka István Emlékbizottság. Vajon mit szólna bárki is, ha ez történne és neki, az örököseinek nem szólnának?
Létrehozták az Emlékbizottságot és Önöknek nem is szóltak?
Nem szóltak sem nekem, sem a húgaimnak, senkinek. Nem is hívtak meg. Nem is hívtak meg sem az Emlékbizottságba, sem egyetlen gyűlésre, rendezvényre sem. Az ügyeket a Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány intézte.
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány Papolczy Gizella kezében van?
Az ő kezében volt, van és lesz is, ugyanis ez a férjének az alapítványa. 1993-ban alapította Papolczy László.
Életszerű ez?
Hát ez az. Ha van egy élettársam, akkor nagyvonalúan annak a férjére hagyom a jogaimat? Ép ésszel hihető, hogy csinált volna ilyet Csurka István? Vagy egyáltalán bárki? Itt kapcsolódnak össze a szálak. Apám 2011 végén már elég beteg volt, de nem tudtuk, hogy mennyire. 2011-ben átíratták a Magyar Fórum kiadói jogait a Művelt Tájékozott Emberért Alapítványra. Az indok, hogy az alapítvány jól kezeli Csurka István szerzői jogait. Az igazság, hogy soha egyetlen percig sem kezelt semmit sem az alapítvány.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH) 2013-ban kértük, hogy a Magyar Fórum kiadói jogait jegyezzék át a nevünkre és kapjuk meg ezt a jogos örökségünket, hiszen ez nekünk jár, jogerős ítélet bizonyítja. 2013-ban a médiahatóság azt mondta, hogy nem tudják átadni, amíg nem lesz meg a végleges hagyatéki átadás. Meglett. 2016-ban ismét kértük, hogy végre adják át a kiadói jogokat, majd az Alapítvány megfellebbezte ezt a döntést.
2018. szeptember 17-ig tartott ez az eljárás, amikor nagy nehezen átírták a nevünkre. Ez a siker annak is volt köszönhető, hogy a közigazgatási eljárás során az Ügyészséghez fordultam, akik megvizsgálták az ügyet és egyértelműen kimondták, hogy nincs itt mit pereskedni, tiszta az ügy, nekünk jár ez az örökség. A Magyar Fórum weboldalát megnézve most azt láthatjuk, hogy Papolczyék épp az Ügyészséget szidják, hogy hogyan mert az beleavatkozni az eljárásba. Az Ügyészség nem mondott mást, mint hogy a közokiratban benne van, hogy Csurka István az alapító.
Mindenki tudja, hogy ő, Csurka István alapította. Ezek szerint azt akarja mondani Papolczy Gizella, hogy nincs bizonyíték arra, ami köztudomású, hogy Csurka István az alapítója a Magyar Fórumnak?
Igen, ezt állítja, de téved, és ezt közokiratok bizonyítják. Apánk alapította a Magyar Fórumot.
Ez akkor időhúzás a részükről?
Igen, hogy ne kapjuk meg az örökségünket, ne mi használjuk a Magyar Fórumot, ne mi adjuk ki, hanem a Papolczy-klán.
A Magyar Fórummal kapcsolatban akkor most mi a helyzet? Kinél vannak a jogok, ki jelentetheti meg?
Nálunk vannak a jogok, mi, a törvényes örökösök jelentethetjük meg, mi rendelkezünk felette.
Bő hat évről van szó tehát. Itt vannak ezek az iratok, melyeket elhozott és elvileg bizonyítják a csalást. Akkor mi tartott hat évig ezen a történeten?
Az ügyészég az okirathamisítást és hamis tanúskodást addig nem akarta vizsgálni, amíg a közjegyző nem döntött jogerősen. A közjegyző jogerős döntése 2016 végén született meg. Addig állt az ügy, a feljelentés pedig még 2012-ben történt. A valódi nyomozás 2017. februárban indult el, amikor a közjegyző átadta a rendőrségen a teljes iratot. Közben beadtunk egyéb iratokat is, mert nem csupán ezek történtek. Sok egyéb dolog történt még apám életében is. Papolczyék minden ingó- és ingatlanvagyonából ki akarták forgatni apámat. Ott volt a Damjanich utcai lakás, és a solymári ingatlan. Mindkettőből, mint élettárs, apámnak is részesednie kellett volna, de nem így lett. Még hagyatéki leltárt sem tudtunk felvetetni, Papolczy Gizella még ezt is megakadályozta. Volt egy másik ingatlan is, amelyet – nem tudom máshogy mondani – elloptak apámtól. Az történt, hogy a balatonedericsi házát, melyet nagyon szeretett és a magáénak tekintett, 2000-ben állítólag eladta fillérekért Papolczy egyik gyerekének.
Tudni kell, hogy apám előző házassága 1999-ben ért véget, megegyeztek, hogy apám kapja az edericsi házat. Megszerezte, és egy évvel később eladta volna? Ő akkor még parlamenti képviselő volt, a 2002-es parlamenti vagyonbevallásában még benne van a balatonedericsi ház, mint tulajdon. Apám azt hitte élete végéig, hogy a ház az övé. Érdekes, hogy miután meghalt, kapott a közművektől felszólítást, hogy nem fizette be a villanyt, a gázt. Az tehát nem volt átírva, végig fizette. Fizetek én valami után, ami nincs a nevemen? Ezeket az iratokat a közjegyzőtől megkaptam és az ügyészségnek átadtam. Tehát a közművek haláláig az ő nevén voltak, végig fizette. 2013-ban kikértük a ház iratait a földhivataltól, a húgommal mentem, megnéztük az aláírást, egyből hamisnak tűnt. Megtettük a megfelelő intézkedést, tart a nyomozás. Minden így tűnt el.
Ön szerint ezek előre eltervezett dolgok voltak?
Mindent előre elterveztek – mint látható – évekkel a halála előtt, még életében. Papolczy Gizella élettársként, vagyonközösségben élt apámmal (közben férjétől nem vált el), azonban benyújtott a közjegyzői eljárásban egy iratot, miszerint közte és apám között vagyonközösség nem állt fenn. Ez azért fontos, mert így mindenre azt mondhatta, amit meg akart tartani, hogy azt ő hozta a kapcsolatba, apámmal pedig nem élt vagyonközösségben, így mi, Csurka István gyerekei nem öröklünk semmit. Apámnak óriási könyvtára volt, Papolczy azonban a közjegyzőnek elküldött egy iratot az ingóságokkal kapcsolatban. Ez egy közokirat volt, melyben az élettárs részletezte, hogy ő bizony nem tud semmilyen könyvtárról, pedig apámnak több ezer kötetes könyvtára volt. Az iratból az derül ki, hogy apám szinte nincstelen volt. Egy senki, akit Papolczy megtűrt a házában. Még nagyapám írógépét sem tudtuk elhozni. Megjegyzem, közösen – amiről tudunk – két ingatlant is vettek a budapesti Damjanich utcában és Solymáron; ma mindkettő a Papolczy-klán tulajdona.
Mióta élt együtt az édesapjával Papolczy Gizella?
1990-91-től.
Okozott ez a kapcsolat törést az Ön és édesapja kapcsolatában?
Igen, okozott. Nekem is, illetve apám két lányával, Eszterrel és Dórával nagyon komoly, állandó konfliktusok voltak. Azt lehet mondani, hogy Papolczy kiutálta őket, így hosszú évekig nem is nagyon találkozhattak, beszélhettek egymással. Amikor Solymáron laktak, akkor apám már nem volt jó állapotban. Minden kedden délután meglátogattam, akkor volt a lapzárta a Fórumnál. Akkor tudtunk beszélgetni egy picit.
Az édesapja megbízott Papolczyban?
Hogyne, nagyon is, minden anyagi ügyét ő intézte apámnak. Az utolsó fillérig minden pénzügyet ő intézett.
Az nem volt probléma, hogy a gyerekei viszont rossz viszonyban vannak az édesapja élettársával?
Ez olyan dolog, hogy apánk művészember, aki eléggé magának való volt. Nem nagyon beszélgettünk ilyesmiről, felnőtt emberek vagyunk, mindenki élte az életét.
Az édesapja érzékelte ezt a rossz viszonyt?
Igen, de nem nagyon foglalkozott vele, nem az a típus volt. Viszont a bűnügyi rész mellett van itt egy nagyon fontos szál. Ennek az egésznek az volt a célja, hogy apámat elhallgattassák. Az volt a szándék, hogy ne történjen semmi érdemleges. Ne menjenek a darabjai a színházakban.
Nagyon furcsa volt ez az egész. Halála után hihetetlen tempóban megpróbáltak mindenből pénzt csinálni Papolczyék. Aztán a hallgatás volt a taktika. Miután apám meghalt, még 2012-ben ment a vita, hogy a Hatodik koporsót játsszák, vagy ne játsszák. Ezzel a purparléval életben lehetett tartani az igényt, hogy menjenek elvben a darabok… Hamis szerződésekkel, az örökösök kijátszásával… Tőlünk, az örökösöktől senki sem kért engedélyt. Megjegyzem, hogy még a közjegyzői eljárás sem indult meg – papírok bizonyítják, hogy az első tárgyalás időpontja 2012. szeptember 24, mielőtt egy héttel furcsa dolog történik. Eddig az időpontig nem született kihirdetett végrendelet, hiába hamisítvány, még azt sem hirdették ki, ergo nem lehetett szerződéseket kötni. 2012. szeptember 17-én azonban Medveczky Attila (az Alapítvány kuratóriumi elnöke) köt egy szerződést. Az idő vasfoga című darabra az Ivancsics-féle társulattal szerződik…
Hogy tehette ezt meg?
Nem tudom, ez szerintem az okirathamisítás remekbe szabott példája.
Miért volt cél édesapja elhallgattatása a halála után?
Erről sok információm van, de nem szeretnék róla beszélni. A Magyar Fórum viszont az utóbbi időben úgy nézett ki, hogy apám képét tették ki, és egy-egy régi írását közölték, a szerzői jogok értelmében teljesen jogellenesen, hiszen mi ehhez, mint örökösök nem járultunk hozzá. Az egész lap a Papolczy-klán napi megélhetését szolgálta. Hogyan jutott ez a korábban véleményformáló, komoly lap idáig? Vajon miért züllesztették le?
Mégis, mi volt a fő motiváció? A pénz? Vagy Csurka István szellemi örökségének birtoklása, és elhallgatása?
Szerintem mindkettő. Apám elhallgattatása a halála után ugyanolyan fontos volt, mint a rendszerváltást megelőzően. 2012 után úgy teltek el az évek, hogy ismét nem játszhatták darabjait – nem a mi hibánkból -, és lezüllesztették a Magyar Fórumot. De a pénz is nagyon fontos volt ennek az érdekszövetségnek. Papolczyék létrehoztak egy Csurka István Emlékbizottságot, melyről már beszéltem, és amelyet végül be sem jegyeztek hivatalosan.
A Csurka István Emlékbizottságot csak pénz- és adománygyűjtésére használták?
Úgy tettek, mintha komoly célokat tűznének ki: szobrot, síremléket akartak állítani apámnak, emlékkönyvet adtak ki, rengeteg terv volt, legalábbis a nyilvánosságnak meghirdetve. Neves, köztiszteletben álló embereket, mint Boros Imre közgazdászt vagy Szakály Sándor történészt, és még számos sok jó magyart megvezettek, akik lehet, hogy nem is tudták, mihez adják nevüket. Az biztos, hogy a Csurka István Emlékbizottságot hirdették hónapokon keresztül a Fórum hasábjain. És több millió forintot szedett össze ezekre a meg nem valósított célokra a Papolczy család az alapítványon keresztül.
2012. február 18-án eltemetik Csurka Istvánt az ’56-osok emlékhelyén, a Fiumei úti sírkertben. Miért itt?
Mi Farkasréten temettük volna el őt, a régi sírhelyre, édesanyja és édesapja mellé. Meg sem tudtuk rendesen gyászolni. Apám temetéséről nem szólt nekünk senki. Mindent Papolczy Gizella intézett, gyorsan, cinikusan. Pedig úgy gondolom, hogy a mi dolgunk lett volna a temetés. Ezt is elvették tőlünk.
Mi a helyzet a végrendeletekkel? Hamisak voltak, ezt mi támasztotta alá?
Ott van az ügyészségen, eddig az ügyészség csak okmányszakértőkkel dolgozott, ez ugyanis a legobjektívebb vizsgálat, most éppen Prágában van az anyag szakértőnél. Az ügyészség nem küldött ki írásszakértőt? Nem, ők nem, de ettől még ez egyértelmű. Pedig ez perdöntő lenne… Egyelőre azt vizsgálja az ügyészség, hogy a végrendelet és a jogátruházási szerződés hogyan, mikor, milyen körülmények között keletkezett. Én azt állítom, hogy mindkettőnél az aláírás fölé írták a szöveget. Valahol volt egy aláírt papír. Sokszor csinálta apám, hogy aláírt papírokat, Gizi pedig vitte és intézkedett.
Ehhez komoly bizalom kellett.
A bizalom megvolt kettejük között, az ember az élettársa iránt miért ne lenne bizalommal. Apám nem tudhatta, hogy ennek az lesz a vége, hogy Papolczy Gizella mindenéből kiforgatja és halála után a gyerekei ellen fordul. Mint említettem, Gizi intézte az ügyeket, apám már az utolsó éveiben nem is hagyta el egyedül a solymári házat. Nyilvánvalóan tudom, hogy apám halála előtt az utolsó hetekben alig tudta már megfogni a tollat, egyre nehezebben tudott aláírni, a végén már szinte egyáltalán nem. A kórházban sok papírt kellett aláírnia, folyamatosan romlott az aláírása 2011 októberétől, ez dokumentálható. Megvizsgáltattam egy íráskronológiai szakértővel az aláírását, mely a 2012. január 14-ei végrendeleten van, és az írásszakértő szerint ezt abban az állapotban nem írhatta így alá, sokkal korábbi aláírást használtak fel.
És ez bizonyítható? Felhasználható?
Ott van az ügyészségen, természetesen beadtam. Nem tudott már így aláírni. Ez magánszakértő, nem ügyészségi szakértő, de mégis igazságügyi szakértői vélemény.
Önök sem gondolták, hogy baj lehet?
Sok mindenre gondoltam, de erre nem. Amikor az első közjegyzői eljárás alatt megláttuk az iratot, akkor mondta a húgom, hogy hamis, és szépen lassan összeállt, hogy ez egy tudatosan felépített terv. Ha megállapította a szakértő, hogy hamis a végrendelet, akkor Papolczyék hogyan mehettek tovább ezzel az egésszel? Minden pénzt ki akartak szedni az ügyből és tönkretenni apám emlékét, munkásságát. Azt sem értem, hogy az NMHH miért védte évekig Papolczy Gizellát? Ha nem megyek az ügyészségre, még mindig nem jutottunk volna előrébb.
Az ügy azonban még nem zárult le; folytatódnak tovább a perek?
Méltatlan, ami apám emlékével történt. Valami úton-módon meg szeretném szerezni a könyvtárát, a kéziratait, de nem sok esély van rá. De még az utolsó laptopja sincs meg, pedig ezen sok fontos kézirata volt. Gizi állította, hogy az az övé, bizonyítsam be az ellenkezőjét. Harcolok még ezekben az ügyekben, és ami még fontos nekem, a balatonedericsi ház, amiről már beszéltem. A ’70-es évek vége felé nagy siker volt a Házmestersirató, legalább háromszázszor ment a Vígszínházban, annak a jogdíjaiból vette 1981-ben. Világéletében úgy tekintette, hogy az övé. Készült is vele ott egy szép dokumentumfilm, Puszt Tibortól az Elillanó évek.
A két húgomnak pedig azért van hozzá komoly érzelmi kötődése, mert ott nőttek fel, minden nyarukat ott töltötték. Ezt a házat valahogyan mégis átjátszották Papolczy Gizella fiának. Nem a pénzbeli értéke fontos nekem, hanem az, hogy apám mennyire kötődött hozzá, örömmel ment le oda mindig, ott tudott írni, alkotni. A feljelentést megtettem, ezért még mindig harcolnék. A történetnek nincs még vége, amíg mindenről nincs jogerős ítélet, hogy hamisítvány, addig Papolczyék védekezni fognak, mi pedig pereskedni. Nekem nem a pénz a fontos, hanem apám szellemi öröksége. Húgaimmal azt szeretnénk, ha újra játszanának Csurka-darabokat a színházak – teltházzal -, szeretnénk, ha mennének a rádiójátékok, a filmek, ha a szellemi hagyatékát méltóképpen kezelhetnénk… Ezért harcoltam végig ezt a hat és fél évet.
Vezető kép: MTI
Barkuti Jenő
2022-05-27 at 17:04
Nem is tudom. Csurka István jó ismerős, mondhatni barát volt.Dolgoztam lapjában a M. Fórumban. Akad tőle levél aláírásával. Néha csak egy mondatos üzenetet küldött. Ilyen levelek alapján nem gond ma már egy hamisítás… A kérdéses levelet nézve. Ránézésből úgy látszik, hogy azt az ő elektromos írógépén írták… Erről talán ennyit.
Kinek állt érdekében a MIÉP szétszedése? Kettőt szabad találni.Azoknak akik az MDF- et, a Kisgazdákat is tönkretették… Egykoron a ” rendszerváltó pártok” egy része, spontán, tiszta , őszinte szándékkal jött létre. Néhányan még emlékszünk a Jurta színházi estékre…Lakitelekre. Ötvenhatos szövetségek alakulására.Ahová aztán beépültek a téglák. Így a MIÉP- ben is volt tégla. Az egész Papolci megjelenés már kérdőjeleket vet föl. Tudni érdemes Csurka író volt és nem politikus! Papolci felbukkanása után szépen átvette a ” gondolat menetet
” Szőcs Zoltán( Havi Magyar Fórum ) jól látta ezt. Ezért is szakadt meg vele a kapcsolat. A magyar jobboldali zsurnalisztika egyik– ha nem az egyetlen– igaz jobb oldali egyénisége volt Szőcs. Papolci szép lassan elhelyezte a szálkákat…Nem véletlenül került ő Csurka István ” közelébe ” Ily módon a magyar pártpolitika, immáron az új hatalom játékszere.Menyi ebben a külföldi befolyás és mennyi az egyéni ” ambíció “sokára fog kiderülni…
Nagy Zoltán
2020-10-25 at 23:41
A kérdést magát nem értem. Kiket nem akart “a Fidesz intendánsként bevonni egy színház igazgatásába”? Csurka Istvánt? Csurka gyermekeit? Papolczy Gizellát? Természetesen egyikőjüket sem akarta, az utóbbiakat illetően talán még azt is mondanám: teljes joggal. Csurka Istvánt viszont a Fidesz egészen egyszerűen becsapta a saját színház, utóbb az intendatúra ígérgetésével. Tette ezt azért, hogy Csurka István vonuljon vissza, azzal a csalfa reménységgel, hogy végre már csak a színműveinek élhet, és így el lehessen hitetni a MIÉP megmaradt szavazómaradékaival, hogy immár a nemzeti radikalizmust is kizárólag a Fidesz képviseli hitelesen hazánkban. Aztán azt is megéltük, hogy az ex-SZDSZ-es Tarlós várnagy még Dörnernek is megküldte a selyemzsinórt: ha Csurka István halála után be meri mutatni a teljesen szcenírozott és betanított “Hatodik koporsó”-t: nem biztos, hogy sokáig marad színiigazgató. Amúgy 1993 óta vagyok MIÉP tag, konok csurkista, és utálom mind a bal- mind a jobbliberális csürhét. Szerencsére megengedhetem ezt magamnak, mert egyik idiótától sem függök, nem függtem 2010. előtt sem és nem függök 2010. után sem. Tudom, nem jó pedigré ez a Pesti Srácok hozzászólóinak sorában, de az adataim valósak, a véleményem mellett megkínozva is kitartok, úgyhogy szeretettel várom Pintér-Gergényi-Polt pribékjeit a feljelentések után. Egyébként az így kategorikusan nem mondható ki, hogy “a MIÉP ügyeit is Papolczy intézte”. Látszik, hogy a hozzászólónak sok köze nincs és nem is volt a párthoz. Se nem jobb, se nem bal: keresztény és magyar. CSAK A MIÉP! Nem Jobbik, nem Mi Hazánk, nem Fidesz!
Juhász Margit
2020-08-27 at 17:03
Az még nem jutott eszedbe: (fentiekből kiderül, hogy a MIÉP ügyeit is Papolczy intézte), hogy a Fidesz nem akarta őket intendánsként bevonni egy színház igazgatásába? A darabjait játszották és továbbra is játszhatták volna.
Nagy Zoltán
2020-06-11 at 06:06
Az egész történetben az a mélységesen elszomorító, ha nem is Csurka István írta a végrendeletet, hogy az – legalább részben – a halálos ágyán elhangzott szándékait tükrözi, végakaratának lényege, miközben életművének gondozása végül gazdátlan maradt. A magyarforum.hu honlapot megnyitva (valaki itt kérdezte, hol lehet megtudni a közjegyző nevét, nos ezen a honlapon, nem mintha lenne bármi jelentősége) az egykori hetilap megszokott tartalma helyett kizárólag a hagyatéki jogvita örökösi bemutatását láthatjuk, nyíltan deklarálva: „Nem célom egy újabb hírportál létrehozatala, erre sem időm, sem anyagi erőforrásom nincs.” (Csak egy költői kérdés: a jogdíjak nem biztosítanának „anyagi erőforrást”?) Bár a cikkből úgy tűnik, végül a törvényes örökösök, Csurka István gyermekei rendelkeznek Csurka István szellemi hagyatékával, az Újszínházban – éppen az örökösödési, tulajdonképpen a jogdíjvita miatt – 2012 óta Csurka művet nem mutatnak be, Csurka István regényei, publicisztikái nem kerülnek újra kiadásra. Attól függetlenül, hogy kit tartunk „jónak” és „rossznak” ebben az élet írta színdarabban (ami inkább teológiai kérdés), ez a harc – eredményéből is láthatóan – nem Csurka István életművének megőrzéséről, életben tartásáról, hanem kizárólag a PÉNZRŐL szólt, mint minden hagyatéki vita, kísérjék bár azt fennkölt szólamok bármelyik fél részéről.
A történet annyira nem bonyolult, Csurka István az 1990-es évek elejétől párkapcsolatban élt Papolczy Gizellával és ez a kapcsolat haláláig fennmaradt, nyilvánvalóan nem úgy, hogy az önálló akarattal nem rendelkező Csurka Istvánt ármánnyal vagy bájitallal kényszerítették ennek fenntartására. Az is tény, hogy Csurka István mind saját szerzői, mind pedig a MIÉP működésének pénzügyeit több mint 20 éven át Papolczy Gizellára bízta, nem akart ezzel foglalkozni, nem is értett ehhez. Nehezen hihető tehát, hogy nem bízott benne, de az is „meseszerű”, hogy a „körmönfont némber” a szerelemtől ittas Csurka István eszét véve őt behálózta és kifosztotta. Csurka István művész és politikus volt. Nem is akármilyen, hanem egyike a legnagyobbaknak. Az ideáinak (és tegyük hozzá: a hóbortjainak is) élt, nem Papolczy Gizellának és nem a gyermekeinek. Apai kötelességeit úgy gondolom, teljesítette, útba indította mind a négy gyermekét, legalábbis a kilencvenes évek végéig még maga Csurka Endre is részesült a MIÉP aktivitásának gazdasági gyümölcseiből. Azt nem tartom valószínűnek, hogy kitagadta volna gyermekeit a hagyatékából, viszont valószínűnek tartom, hogy Papolczy Gizelláról is gondoskodni akart volna a halála után. Csak ő – mint mindenki más az ő helyzetében – még élni szeretett volna és – mint sokan mások is – nem végrendeletekkel, hanem saját irodalmi és politikai művével akart inkább foglalkozni. Azt, hogy Papolczy Gizella és a gyermekek vitájában valójában mindkét oldal a „mindent vagy semmit”-re játszott, tökéletesen bizonyítja, hogy még csak fel sem vetődött – mondjuk osztályos egyezségi ajánlatként – a gyermekeknek az ún. kötelesrész kiadása, nyilván mert Papolczy Gizella ezt sem akarta nekik adni és nyilván mert a gyermekek sem érték volna be csak ennyivel. A hagyatéki vita voltaképpen a szerzői jogairól szólt, hiszen regisztrált ingatlanvagyon már nem volt a „nevén”. A „többezer kötetes könyvtár” jelentene még ingó vagyont, bár alig hiszem, hogy a gyermekeket ez érdekelte volna igazán. Nekem is van hagyatékból „többezer kötetes könyvtáram”, ha valaki – pusztán helyhiányból – próbált manapság ilyesmit értékesíteni (a mai magyar kultúra nagyobb dicsőségére): tisztában van azzal, hogy még pár százezer forintért sem fognak ezért sorba állni a vevők. Ármányt a pesti, solymári és balatonedericsi ingatlanok más tulajdonában állása mögött sem feltétlenül kell képzelegni. Az nem kérdés, hogy ezeket az ingatlanokat párkapcsolatuk fennállása során együtt szerezték, sőt én még azt is készséggel elfogadom, hogy ezen ingatlanok pénzügyi alapjainak megteremtését alapvetően Csurka István tevékenysége biztosította. Viszont lehet annak egy sokkal prózaibb oka, hogy maga Csurka István sem akarta a saját nevén regisztrálva látni ezeket az ingatlanokat. Csurka Istvánt ugyanis ellenségei lépten-nyomon feljelentették és beperelték. Némelyik perlekedő (a magyar bíróságok nagyobb dicsőségére) még pert is nyert vele szemben. Azt Csurka István nyilván nem akarta, hogy ezek az ellenségei hordják szét az ingatlanvagyonát is. Így tudatos, szabad akaratából fakadó döntésének is felfogható, hogy azokat Papolczy Gizellának (esetleg ezek családtagjainak) adta tulajdonba, ne lehessen ezeket elárvereztetni ellenségeinek, pernyertességük esetén.
Quid est veritas? Aligha fogjuk földi létünk során ezt már megtudni, talán egy jobb világban majd találkozhatunk Csurka Istvánnal és megkérdezhetjük tőle. De egyvalamit már evilági létünkben sem téveszthetünk szem elől. Csurka István minden vagyona saját erőfeszítéseinek eredménye. Ne vitassuk már el tőle, hogy úgy rendelkezzen ezzel, ahogy akart. Talán végrendeletet azért nem kívánt tenni, mert tudta, amije van, azt úgyis gyermekei örökölik majd meg törvényes örökösként. Vagy talán azért akart végrendeletet tenni, legalábbis szerzői jogai vonatkozásában, és ezeket rátestálni az Alapítványra, mert nem akarta, hogy ezeket gyermekei gyakorolják. Ha akarta volna ugyanis, rájuk is ruházhatta volna még életében a felhasználási jogokat, de az is tény, hogy ezt nem tette meg.
Tegyünk ehhez hozzá még valamit. A második végrendelet formai és tartalmi értelemben is érvényesnek tűnik. Ezen ugyanis szerepel a saját kezű aláírása. Ha ehhez képest a három végrendeleti tanú (elég lett volna kettő is) egybehangzóan azt állítja, hogy a nyomtatott szöveget előttük írta alá Csurka István, vagy aláírását előttük magáénak ismerte el, aligha van olyan bíróság ma Magyarországon, amelyik hitelt adna egy olyan törvényes örökösi kifogásnak ezzel szemben, hogy a tanúk egybehangzóan hazudnak, mert Papolczy Gizellának számos üres papirosa lehetett a birtokában Csurka Istvántól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem történhetett így és nem hazudhatnak egybehangzóan a tanúk. Csak ezt bizonyítani nemigen lehet.
Ami az élettársi kapcsolatot illeti, Papolczy Gizella természetese utóbb azért állította ennek hiányát, hogy a gazdasági életközösséget ne ismerje el, ez ugyanis osztatlan közös vagyont eredményezett volna neki Csurka Istvánnal, ennek pedig legalább a felére a gyermekek hagyatéki igényt támaszthattak volna. Azt azért tegyük hozzá, hogy az élettársi kapcsolat fennállását, ha azt a pár egybehangzóan állítja, különösebben bizonyítani kell, viszont azt (ellen)bizonyítani, hogy ténylegesen fennáll, miközben a párkapcsolat egyik tagja azt állítja, hogy nem: kemény dió (a szomszéd nyilatkozata nem biztos, hogy elég lesz hozzá). Az a felvetés, hogy „ha Papolczynak van férje, akkor nem lehet Csurka István élettársa” egyfelől volens nolens Papolczy Gizellát igazolná, nem pedig a gyermekeit védené, csakhogy ez nem így van. Az új Polgári Törvénykönyv rendelkezik úgy, hogy az élettársak egyikének sem állhat fenn mással házassági életközössége, ezt a megszorítást viszont a korábbi Polgári Törvénykönyv nem tartalmazta (megjegyzem: helyesen, attól mert „papíron” még nem váltam el a házastársamtól, ténylegesen miért ne élhetnék érzelmi és gazdasági közösségben, közös háztartásban már valaki mással?), Csurka István pedig az új Ptk. hatálybalépése előtt halálozott el.
Félre ne értsen senki, nem védem Papolczy Gizellát. De Csurka István gyermekeit sem. Azt a felvetést, hogy Papolczy zsidó, nem tartom valószínűnek. Tökéletesen ismerem Csurka István nézeteit erről a kérdésről, pár napig sem tűrte volna meg maga mellett, ha így lett volna. Márpedig Csurka Istvánnak volt szeme, füle és orra ehhez. Hasonló a gondom a „rászabadított szolgálati ember” felvetéssel. Ennek egy még elvarázsoltabb konteós változatát sikerült már néhai Rozgonyi Ernőnek is előadnia, miután átdelirálta magát a MIÉP-ből a Jobbikba. Szerinte maga Csurka István is „fogott ember” volt, a szolgálatok feszültségeresztő szerepként kreálták meg a személyiségét, hogy létrehozhassa a MIÉP-et, mint időnként felvonuló-tüntetgető álpártot. Az ötlet pszichiátriai kezelésért kiált. Ami Papolczy ügynök voltát illeti, ha az lett volna: miért nem hallgattatta már el Csurka Istvánt korábban? Több mint 20 éve volt erre. Amúgy ezzel a logikával akár Csurka István gyermekei is lehetnek ugye hálózati fedett ügynökök elhallgattatására, mert – mint szomorúan tapasztaljuk – ők sem sietnek Csurka István műveit újra kiadatni, vagy színdarabjai bemutatására ösztönözni. Ehhez kapcsolódik a „lehet hogy megmérgezték” konteó is. Akkor már célszerűbb lett volna 1998-ban, amikor újra bekerült képviselőként a Parlamentbe, nemde? Egyébként sajnos tudjuk, miért halt meg szegény Csurka István, benne van az interneten publikált Papolczy által rendőrségnek tett tanúvallomásában, ilyen tényről nyilván nem hazudott volna, egy telefonnal egyeztetheti a nyomozó), cukorbetegsége mellett metasztatikus tumorban szenvedett (tehát rákos volt, végstádiumban).
Medveczky Ádám és fia természetesen soha nem csatlakoztak volna semmilyen maffiához, erkölcsileg feddhetetlen emberek, Ádám kiváló karmester és Attila kifejezetten „jótollú” publicista. Nem tettek ők semmi mást, mint próbálták megőrizni Csurka István szellemi hagyatékát, ezért szerződtek a darabjai bemutatására. Akik most ezt nem teszik, azok Csurka István gyermekei. Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy Csurka István utolsó drámájának bemutatását és főintendánsi kinevezését nem a szociálliberális ellenzék, vagy a Jobbik (akkor még különálló pártként) akadályozta meg, hanem a Fidesz maga. Ezért hasonló konteónak tartom, hogy Csurka István 2010-től azért vonult vissza, mert a Fideszben és vezetőiben meglelte korábban hiába keresett utódját. Halálos betegen tartott utolsó beszédjében (ezen a napon született állítólag végrendelete is) sem a Fideszt vagy Orbán Viktort védte, hanem a magyar szavazók többsége által megválasztott magyar Kormányt.
Arról most inkább nem írnék részletesen, hogy „lefelé” megyünk vagy „felfelé”. Sajnos lefelé, az egész országban. A MIÉP romokban hever, egymásra acsarkodó, egymást perelgető, feljelentgető (mint Csurka örökösei), egymásra uszuló frakciócskák fájdalomgócaira szakadt. Cui bono? Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez csak egy gyucsányista-jobbikista kártevő „had” rombolása. Ez történik a MIÉP megalapítása óta. A Fidesz aktív közreműködésével.
Köver Gábor
2019-05-23 at 16:28
Endre, hajrá, SOHA ne add föl! Drukkolok neked / nektek, az igazság győzni fog. Üdv, Köpci
Benedek Károly
2019-01-31 at 12:21
Nem ő az egyetlen, akire rászabadíthattak bizonyos szolgálatok egy vérbő nőstényt, aki leválasztja a legközelebbi barátait, szellemi társait, és orránál fogva vezeti, manipulálja. A házasságon belül legtöbbször a gazdasági ügyeket, háztartást, egyéb adminisztrációt a nők intézik. Az alkotó férfinak erre nincs affinitása, ideje sem. Művész embert, szellemi embert könnyű behálózni az érzékein keresztül, s főleg, ha van egy biztos háttér. Közhely, hogy minden sikeres férfi mögött legalább egy erős nő áll.
Van, akiről közszájon jár, hogy anno még a secu állította rá a maga emberét, és sikeresen le is faragta körüle azokat, akik erősítették.
Ha megvizsgálod, szinte az összes rendszerváltó karizmatikus személyiséget megpróbálták, vagy sikeresen be is hálózták. Még Antallról is az a hír járta, hogy mielőtt miniszterelnök lett, már válságban volt a házassága egy nő miatt.
ikabika
2019-07-09 at 13:19
Hát, az azért amiatt is van, mert a pozícióval, sikerrel, hírnévvel megjelennek a nők, a nőknek ez az afrodiziákum, ha rádállítanak valakit, ha nem, erre ezerrel buknak a nők, nem egy, hanem kismillió, válogathatsz ilyenkor a nők között bőséggel. És ugye, ha valaki nem egy erkölcsi-morális kőszikla, ha valaki nem egy igazi, komoly hívő keresztény, akkor a csábítás az szó szerint baszott nagy.
Netta
2019-01-31 at 12:13
Medveczky Attila Medveczky Ádám fia?!
Szegény M. Ádámot is megvezették volna? Ő Csurkával ápolt mély barátságot és nem ezzel a női szörnyeteggel, aki vénségére is rövid szoknyát és copfot viselt. M. Ádám fia meg beállt ezek közé a maffiózók közé? Döbbenet.
Winke Henriette
2018-10-07 at 13:39
Végre, hogy Zsanett feltette ezt a kérdést ! Csurka Endre nyilatkozatát végigolvasva végig ez az kérdés mocorgott bennem, de eszembe sem jutott, hogy hozzászólást írjak. Hogyan lehet élettársi viszonyban bárki bárkivel, ha egyik fél, vagy minkét fél nem vált el? Ez nem merült fel senkiben sem? A közjegyzőben, és egyik hivatalosnál sem ? Csurka Endre sem említi ezt !
Sanyi bácsi
2018-10-04 at 21:11
“Még csak a közjegyző nevét kellene nyilvánosságra hozni, lássuk ki is ő.”
Ezt soha sem fogod megtudni!
Gáspár Anett
2019-01-31 at 12:14
Pedig sima ügy. Közinformáció. A bírók neve is, akkor a közjegyzőé is.
saghy rozalia
2018-10-04 at 11:40
Még csak a közjegyző nevét kellene nyilvánosságra hozni, lássuk ki is ő.
gyozo2018
2018-10-04 at 11:23
A férjétől átköltözött Csurkához. Attól kezdve életközösségben éltek.
gyozo2018
2018-10-04 at 10:45
Aki a szüleinek a hagyatékáért küzd, az nem pénzéhez.
Az örökösöknek az örökség JÁR!
Akkor is járna egy része, az úgynevezett “köteles rész”, ha a szülő kizárná őket az örökségből.
Ez a csúf bőszemély, aki vénségére is copfba fonta a sárgára festett bozontját, egy körmönfont alak. Ez járta már a 90-es években is róla, hogy ráakaszkodott Csurkára és bontja le a pártot.
Netta
2018-10-04 at 11:22
Csurka nem a csajozással volt elfoglalva, hanem a haza, a nemzet ügyével, tetőtől-talpig. Aki kéznél van, “adja magát” a “közös ügyhöz”, ráadásul jó nő, jóval fiatalabb, általában nyert ügye van.
Nem ő az egyetlen a magyar írók-költők között…
Benedek Károly
2018-10-04 at 11:25
Van, aki hatalmas horizontokat belát, de nem látja meg maga előtt a szakadékot…
Ez volt Csurka és Gizike kapcsolatának a lényege…
ikabika
2019-07-09 at 12:35
Igen, én is erre gondoltam, hogy zsák a foltját találja, madarat tolláról, embert élettársáról. Miért kellett lecserélnie az öregecskedő feleségét? Jó, tudom, bohém művészember, meg minden, de mindenesetre az élete nem volt egy konzervatív minta, az biztos 🙂
Benedek Károly
2018-10-04 at 10:41
Lám, hogy meg tudták vezetni Csurka István híveit. Engem is.
Azt hittem, hogy a gyerekek akarják végképpen elhallgattatni
Csurka István életművét.
Még a Magyar Időkben is megjelent egy nyilatkozat Papolczi
és Medveczky Ádám aláírásával.
Csurkának személyes jó barátja volt Medveczky Ádám.
Olyan művészember, aki nem a hétköznapi életben “él”,
könnyű megvezetni.
Nyilván megtámadva érezte magát, amikor számon kérték, perelték.
Pedig nem a Csurka-gyerekek, hanem Papolczi az, akinek
van bocsánatot kérni valója.
Ezek szerint sem Dörnert támadták, hanem a jogtalanul aláírt szerződést,
ami, ugye nem ugyanaz.
Már a 90-es évek második felében az járta,
hogy Győri (vajon tudja valaki,
hogy mi lett vele, hova tűnt?) és Papolczi “küldött emberek”,
fokozatosan lebontják a MIÉP-et. A tagok
és szimpatizánsok nem értették
a politikai húzásaikat, a 4. kerületi MSZP-vel kötött választási
szövetségtől kezdve sok mindent.
Elkezdett a párt erodálódni, nagyon
sokan kiléptek.
Aztán megszületett a Jobbik…
S a MIÉP-ből átlépett pl. a volt alelnök,
Balczó is, aki jellemében odáig fajult, hogy az EP-ben nem volt hajlandó
nemmel szavazni a Magyarországot gyarmatként kezelő, hazug jelentésre.
Török Judit
2018-10-04 at 10:29
“Csurka a XX.század nagy magyar drámaírója”
És Kocsis István!
Nem a 20. század, hanem a 20-21. századé.
Vízöntő
2018-10-04 at 10:17
“Papolczy Gizella áprilisban benyújtott egy végrendeletet a közjegyzői, hagyatéki eljárásban. Ez azért érdekes, mert amikor ezt a végrendeletet megláttuk, a húgom – aki egyébként képzőművész – egyből azt mondta, hogy ez olcsó fénymásolat, hamisítvány. Ezt első ránézésre észre lehetett venni. Kértük a közjegyzőt, hogy rendeljen ki okmányszakértőt, aki egy hónapon belül megállapította, hogy ez úgy, ahogy van: hamis. Fél évvel később Papolczyék beadtak egy második végrendeletet, majdnem ugyanezzel a szöveggel, szinte betűről betűre, de ezen már egy eredeti aláírás van, ám ez is nyilvánvalón hamisítvány.”
Nem semmi! Ha az első fénymásolat volt, akkor a másodiknak (amit eredetinek mondtak) teljes egyezést kellett volna mutatnia az elsőnek beadott fénymásolattal.
Miért tököltek ezen 6 és fél évig? A csalóknak és az “eszközt” gyártó hamisítóknak régen börtönben kellene ülniük!
A Papolczy-klánt, az Emlékbizottságot, az Alapítványt számoltassák már el a teljes vagyonnal, meg a sajátjukkal is, de ne húzzák tovább évekig!
Tetszik vagy sem Csurka István gyerekeit akarták megfosztani a törvényes örökségüktől, magyarán loptak.
Több ezer kötetes könyvtárra azt mondani hogy nem volt? Tessék már felállni magyar író és politikus társadalom és az egykori valódi barátok, akik bejáratosak voltak Csurka Istvánhoz, és nyilatkozzanak, az Írónak nem volt könyvtára, nem láttak nála könyveket?
Benedek Károly
2018-10-04 at 10:55
Fényképek kell, hogy bizonyítsák a könyvtár létét.
brumi
2018-10-04 at 09:42
Miért ne lehetne?
László Ferenc
2018-10-04 at 09:13
Remélhetően az ügyészségi vizsgálat eredményre vezet és a bűnös megkapja a büntetését.
Véleményem szerint – meg ismerve mind két oldal véleményét – én a családtagok (gyermekek) helyében exumálást kérnék – és toxikológiai ellenőrzést kérnék a hatóségoktól!!! (kinek az érdeke fűződhetett ahhoz, hogy CSI. már ne legyen köztünk és a vagyona egy kétes hírű személyt (személyeket?) gyarapítson!?
Pandora
2018-10-04 at 08:37
Jó kérdés !
Bakonyi Gyuláné
2018-10-04 at 07:44
Tisztelt Szerkesztőség!
Elképedve olvastam a történetet. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy csak lelkiismeretes, becsületes embereket lehet kifosztani, tönkretenni, átverni. Ha olyan kiváló, nagyon okos, megbecsült,tisztességes embereket, mint : Boros Imre, Szakály Sándor, be lehetett csapni, akkor ezek után a névtelen, kisebb gazembereken már nem csodálkozom. A rendszer, a kommunista, neoliberális rendszer tette ilyenné őket, feltételezem. Ahogyan Örkény írta a Tóthékban: az emberség utolsó morzsáját is kiirtották. ( Nem pontos idézet). A cél politikai, a módszer : erkölcsi tönkretétel. Köszönöm a cikket!
Benedek Károly
2018-10-04 at 10:53
Tedd hozzá Medveczky Ádámot is! Tegnap is átverte, mert szegény a nevét adta a nyílt levélhez.
Károly
2018-10-04 at 07:36
Vajon milyen céllal és kik küldték az “élettársat” Csurka szellemiségének és lelkének elpuszttítására??????????????????????
Itt az ideje, tisztavizet a pohárba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ideje a tetesek névsorát nyilvánosan közölni.
(pl. halálának körülményei. stb. stb)
Benedek Károly
2018-10-04 at 10:52
Azok, akik a Jobbikot kitalálták és megtalálták a zsákhoz a foltját: Vonát és proli társait.
Netta
2018-10-04 at 10:58
Nem ő az egyetlen nagy író-költő, akinek “Ádámként” kiutaltak egy bögyös “Júliát”, aki aztán különféle női praktikákkal átvette fölötte az irányítást, és módszeresen leépítette a baráti körét, a szellemi társait.
fogadosne
2020-01-18 at 20:51
Beszterczei Mártát kellene megkérdezni, akit szintén elüldözött ez a nőszemély Csurka mellől, pedig igazi “harcosársak” voltak mindaddig, amíg Papolczy hazugságokkal ki nem túrta a pártból!
Rohoska István
2018-10-04 at 07:09
“örömmel ment le oda mindig” Meddig kell még nekünk, vidéken élőknek elviselni, hogy Budapestről hozzánk méltóztatnak lejönni? Megpróbálhatnának végre eljönni.
Nilton Santos 4307
2018-10-04 at 09:08
Te okos tojás nem ez a lényeg, nem veszed észre ? Ki törődik a te hülye , óber mondvacsinált bajoddal, a valósághoz nem tudsz mit hozzáfűzni, mert sötét vagy hozzá ??!!
Rohoska István
2018-10-04 at 10:53
Kedves Nilton Santos 4307 Hölgy vagy Úr. Remélem megengedi, hogy ne tegezzem vissza. Elképzelhető, hogy tudom mi a valóság, de nem óhajtottam hozzászólni, különösen nem az Ön stílusában. Ugyanakkor a mondvacsinált bajomra erősítést kaptam. Tegnap délután a Bartók rádió műsorvezetője Kovács Sándor úr volt. Egy alkalommal ő is azt mondta, hogy lemegy vidékre. Megnevezte a települést. Ezt követően egy Budapesten született, de 60 éve Debrecenben élő ember az enyémhez hasonló szöveget írt a rádiónak. Nos, Kovács úr a tőle megszokott módon, kultúráltan szólt hozzá. Lényegében elnézést kért ezért a vidékieket lenéző beszédmód miatt.
Török Judit
2018-10-04 at 11:08
Tisztelt Rohoska István!
Mindig földrajzi és “közigazgatási” viszonyítást jelölt a “fel”.
Ezt a népdalaink is bizonyítják:
,ha fölmegyek Kolozsvárra
egyenest a fellegvárra
ott látok sok urat ülni
akik el fognak ítélni”
Vagy a műköltészetünk is. Pl Arany János tollából:
“Felmegyek Budára bajnok katonának,
Mutatok valamit ottan a királynak”
Más:
” Hát én felmegyek Bécsbe, uram. Majd én leszek a császárnak oly konziliárussa, hogy megforgatom egész Európát.” (Móricz Zs.)
Ne tessék érzékenykedni, mert nincs rá ok.
Ne a belpesti újprolik emberalatti megnyilvánulásaival kösse össze.
Ugyanis ez a forma így helyes, sok-sok évszázada létezik a magyar nyelvi (!!!) gondolkodásban. Az említett Kovács Sándornak sem kellett volna bocsánatot kérnie, helyette meg kellett volna magyaráznia.
Ne essünk túlzásokba, ne hagyjuk a magyar nyelvet megerőszakolni és más értelmet társítani a szavainkhoz, mint amit jelentenek.
Netta
2018-10-04 at 10:50
Mert a magyar nyelvben ez így alakult ki. A fővárosban volt mindig a központ, a király, a királyi Vár stb. Nem a vidéken élő ember lenézését, hanem a földrajzi és közigazgatási viszonyt fejezi ki. Ha ránézel a térképre, láthatod, hogy
tulajdonképpen a fővároshoz képest, bármerre is indulsz, majdnem minden “lefele” van. Annak előtte pedig Pozsonyhoz képest még inkább lefele. 🙂
A belpesti proli nézi csak le a vidéki embereket, de hát őket nem a műveltségük, az intelligenciájuk határozza meg, mert az nincs nekik.
Rohoska István
2018-10-04 at 11:00
Itt az ideje, hogy átalakuljon.
Török Judit
2018-10-04 at 11:16
Ez oktalan konokság. Álérzékenység.
Vannak, akik a köcsög szavunkhoz is gusztustalan jelentéseket társítanak, és mégsem fogjuk kiirtani a nyelvünkből ezt a szót, mivel minden értelmes, intelligens, józan gondolkodású, természetes eszű ember csak és csak is az agyagból készült, égetett mázas edényre gondol.
Azért, mert a prolik más jelentést tulajdonítanak, nem fogjuk kiherélni a magyar gondolkodásmódot, a magyar nyelvet.
Rohoska István
2018-10-04 at 11:24
Tisztelt Török Judit Asszony. Sajnálom, hogy nem érti meg a problémát.
ikabika
2019-07-09 at 12:37
hát, szerintem ez a lejövés azért van, mert Bp. északon van, és így Magyarország nagyrészéhez “lemész”