Két nap csönd: Mindenszentek és Halottak napja. Két olyan nap, amely – úgy tűnik – egyre visszavonhatatlanabbul egészül ki a harmadikkal, Halloweennel. Akárhogy is tiltakozott ellene a nemzeti érzés, akárhány mémet is tett ki a Facebookra a felháborodott emberek tömege, a csontvázas-kifestett jelmezbál ellepte már a pesti utcákat is, gyermekeink pedig örömmel vesznek részt ebben a mókában, hisz lehet ijesztgetni, maskarázni.
DOBÓ ISTVÁN PÉTER – PestiSrácok.hu
A szülők berzenkednek: „Magyarország ellenáll, itt nincs Halloween, itt halottak napja van!” – mondják dühödten sokan, ezzel szemben – úgy tűnik – a Halloween már átlépte a szellemi határokat, és elfoglalta a maga helyét egy következő, most még „lemaifiatalozott” generáció életében. Elindult immár a befogadás: a düh egyre kisebb, az ellenkezés egyre gyengébb, és végül rájövünk, hogy ez a maskarádé egyáltalán nem is akkora baj, hogy beköszöntött hazánkba, hisz ha nem lenne minden ősszel ez a kis cirkusz, észre se vennénk a lényeget: az utána következő szent ünnepeket.
A tulajdonképpen nem ma kezdődött, és ma egyre többet emlegetett „kultúrharc” egyik kiváló példáját láthatjuk ugyanis a fenti kis történetben. Hisz végeredményben kaptunk egy ünnepet azáltal, hogy meg kellett védenünk. Emlékezhetünk: Mindenszentek és Halottak napja csupán 2000 óta ünnep hazánkban, előtte majd’ 50 éven át ez az ünnep nem az „átmaszkírozott”, „átformált” ünnepek, hanem a végleg eltörölt, hétköznappá tett emléknapok közé tartozott.
Halottak napja nem létezett. Mindenszentek meg aztán pláne nem. Persze a Vasfüggöny túloldalán, ha úgy tetszik, szerencsésebbek voltak, és igaz, valóban amerikai hatásra, de végül is kialakult ez a Halloween, ami nyilván ebben az esetben is pont olyan kommersz és felületes, mint az amerikaiak karácsonya, amivel szemben a kultúrharcos hagyományvédők pont olyan hevülettel tiltakoznak.
Pár hónap múlva nem attól lesz hangos az internet, hogy mennyire visszataszító, hogy Krisztus születését ellepik a száncsengős, télapós, cukros-nyalókás-koboldos giccsek? Hogy „nem szól másról, mint a zabálásról”, hogy kiüresedett maskarádévá silányult egy szent ünnep? Valószínűleg ezt borítékolhatjuk. Azonban az, hogy most ezt megtehetjük, paradox módon pont annak köszönhető, hogy a kommersz Halloween visszaadott nekünk egy ünnepet az évben. Lássuk tehát a permanens kultúrharc pozitív oldalát is, és ne rögtön a tagadás, hanem inkább a józan gondolkodás legyen a válasz.
Miről szól azonban valójában Mindenszentek és Halottak Napja? Mit kezdhetünk ezekkel a rég elfeledett és háttérbe szorult ünnepeinkkel, ha már oly nagy hevülettel odatettük a maskarás-csokigyűjtögetős bulival szembe, megfeszítve önérzetünket? Mert igazából különösebb néphagyomány, ismertebb szokás nálunk e napokhoz nem kötődik. Talán csak a mécsesektől világos temető látványa éghetett szívünkbe, azt azonban „tipikusan magyar” szokásnak nehéz lenne tekinteni.
Az egyik lehetőség az, hogy igazából ezek az ünnepek általában őszi forradalmunk, forradalmaink emléknapjai körül vannak. A halottak napi híreket a Tisza István-megemlékezés, 1956 mártírjainak emlékezete is átlengi, hisz alig pár nap választja el egymástól ezeket az eseményeket. A magyar népnek valami különös vonzalma van az őszhöz tehát, ahol Halottak napja egyszerre fejez ki gyászt és bizakodást. Őseinkre, hőseinkre emlékezünk, halottainkra, a gyászra, visszahozhatatlan veszteségeinkre.
A Tisza Istvánnal megölt Monarchia ugyanúgy nem jött soha vissza többé, ahogy a 301-es parcellában sem lehetett mécseseket gyújtani az ismeretlen hősöknek majd’ 30 éven át. Vajon eszünkbe jutna-e az, hogy soha nincs végső győzelem? Vajon emlékeznénk-e arra, hogy a harcok veszteségekkel, áldozatokkal is járnak? Vajon tudatosítanánk azt, hogy az a kultúra, amit most minden erőnkkel védelmezünk, igazából pont úgy egy hasonló folyamat részeként jött létre, és folyamatosan alakul, formálódik?
Őseink és hőseink sírján nyugszik, ez nyújtja neki a szilárd alapot. És bizony, nem sok idő múlva mi is ott fogunk nyugodni, és most lehordott, maskarákba bugyolált és önfeledten cukorkát majszoló gyerekeink lehet, pont azért fogják tudni, hogy másnap ki kell menni sírunkhoz és tenni rá egy virágot, mert visszakapták a gaz nyugattól ezt a borongós őszi három napot.
Kiemelt kép: Horváth Péter Gyula/PS
mérleg
2018-11-03 at 18:51
Nem kellenek, sem a csontvázak, sem a giccsszivek, a műlove Valentinozás.
Sajnos bent vannak már nálunk is, de ki lehet kerülni. Én nem teszek ki faragott tököt gyertyával az ablakba, így hozzánk nem csengetnek be csokit kunyerálni a gyerekcsapatok.
A 4éves unokámmal viszont együtt kötöttünk kis csokrokat,gyújtottunk mécseseket és anekdotáztunk az ük és a dédikéiről a temetőben sétálva.Ő biztos, hogy nem fogjamajd Hallowinre cserélni a Mindenszenteket, Halottak napját.Csak rajtunk, szülőkön, nagyszülőkön múlik.
Garullus
2018-11-03 at 18:30
” Mert igazából különösebb néphagyomány, ismertebb szokás nálunk e napokhoz nem kötődik. Talán csak a mécsesektől világos temető látványa éghetett szívünkbe, azt azonban „tipikusan magyar” szokásnak nehéz lenne tekinteni.” – így a szerző. Azon lehet vitatkozni, hogy milyen hagyomány a mindenszentek és a halottak napja. “Néphagyomány”, vagyis a közösség belső szokásrendjében szervesen rögzült rítus vagy kívülről, más kulturális közegből átvett szokásforma, vagyis (nem részletezve, egyszerűen csak) hagyomány. Esetünkben ez teljesen mindegy, szerintem a szerző sem ezt kívánta kiemelni, bár itt alighanem egy az emberiséggel egyidős, a saját halottait tisztelő, az ő földi létük utáni sorsukról elmélkedő megnyilvánulás kultusszá emelkedéséről van szó, amely a keresztény tanítással újabb, átfogóbb, örökérvényűbb és rendszerezettebb formát és tartalmat kapott.
Szóval, Kedves Szerkesztők, ismertebb szokás nálunk ezekhez a napokhoz tényleg nem kötődik legalább 1000 éve, ugye? Nem mentek templomba az őseink, nem imádkoztak halottaik lelki üdvéért – hiszen a halottak saját lelkükért már nem tudnak imádkozni, csak az élők, de ők ezt sem tudták -, nem mentek ki a temetőbe, nem gyújtottak mécsest, nem költötték el étküket otthon egy-egy égő gyertya mellett, pont úgy, mint a halotti tornál szokás stb. Sőt, több mint 1000 évvel ezelőtt élt őseink sem tisztelték meg halottaikat az év egy bizonyos napján. Pedig ez az egyike az ember legelemibb késztetéseinek. Éhesek vagyunk, szomjasak vagyunk, házasságot kötünk, utódokat hozunk világra, tiszteljük a halottainkat. Nem a hatodik , diplomád tesz intelligens emberré, hanem ezek. Márpedig őseink így éltek, büszkék vagyunk rájuk, és mi is így akarunk élni!
Kedves Olvasótársaim! Nem mellesleg, nincs név szerinti szerző megadva a cikkhez. Vezércikkről van szó tehát, ami még szomorúbb, mint gondolnánk, hiszen egy magát hangsúlyosan nemzeti-keresztény-konzervatív besorolásúnak tételező hírportálról van (volt?) szó eddig.
Nagyon örülök, hogy ilyen hozzászólások voltak előttem, úgy látszik, vannak még éber, tiszta szívű magyar emberek nem is kevesen.
khm
2018-11-03 at 13:11
S látám,hogy sokak szerint nincs közünk a haluvénhőz.
Igazuk lehetne,ha az óvodában nem a tökhülyelámpások kifaragásával szórakoztatnák-nék az utódainkat.
Ott kell elkezdeni a “másság” elfogadását is,ha már OTTHON, a CSALÁDNAK NINCS IDEJE helyrerakni a csemete agyát. S szándékosan mondok csemetét,hiszen a kis fát igenis irányítani KELL a szép,esetleg teherbíró növekedésért. (az elültetett kis fát is MUSZÁJ megmetszeni,s locsolni is,hogy olyan legyen,amilyent gondoltunk)
Ne várjunk ezzel az óvodára. Sőt!!!
Dragon
2018-11-03 at 08:56
Mi vidéki bunkók meg pont leszarjuk a halloweent is meg a bugyuta valentin napot is mert mind kettő csak egy gyenge üzleti próbálkozás. Az igazi ünnepeknek van tartalma ezeknek pedig nincs. A cikk írója a drága idejét másra is fordíthatta volna mert ez egy hosszú cirkalmas szófosásra sikerült.
Matagi
2018-11-03 at 08:39
A Halloween egy tökről szól, a Valentin nap kettőtökről (kettő tökről).
idirablo
2018-11-03 at 08:33
Halloween egy elfajzott betlehemezés. Vagy fordítva: az egyház népszokásból csnált vallásit, ahogy szokta.
khm
2018-11-03 at 13:14
Ez így konkrét marhaság.
Csámpás Marcsa
2018-11-03 at 08:10
Cikkíró logikája szerint fogadjuk be a muszlimokat, s akkor majd többen ébrednek rá keresztény hitükre?!
Ez a ” helló, Bécs” kizárólag a keresztény hagyományt támadó biznisz.
Jut eszembe róla a nőnap, amit a legtöbb nő utált, mert a munkahelyi nőnapozás általában a férfiak öröme volt, ürúgy az ivásra, csajozásra. Afféle “csapatépítő” pogácsa-virsli-sörborpálinka kultusz.
Netta
2018-11-03 at 07:45
Nyakatekert logika: fogadjuk el az amtikultúrát, a gondolkodásunktól, a magyartól idegen ócska, pénzlehúzó, biznisz kultúrát, mert az ellenpólusa a szeretteinkre, hőseinkre való meghitt, megőrző emlékezésnek.
A halál kultusz és a halottainkra emlékezés kultúrája
nem azonos.
A mai 30 éveseket az oroszt váltó, kötelező angol nyelv oktatás melléktermékeként nevelték rá erre a primitív biznisz őrületre.
Létezik alakoskodó népszokás a Kárpát-medencei népek kultúrájában is, de az életigenlő, felemelő, mint a betlehemezés és pl. a tavaszköszöntő, télűző busójárás, a húsvéti locsolkodás.
apamaci
2018-11-03 at 05:56
Valahol a körúton belül komoly probléma lehet az a “hallovín”!
Magam részéről csk a hasonló cikkekben találkoztam ilyesmivel!!
Ettől természetesen helyesnek tartom az ünnepeink eredetének megyarázatát!
Én
2018-11-02 at 21:49
Ez egy igen felszínes, gyenge cikk. A halloweennek semmi köze a mi ünnepünkhöz, a szeretteinkre ill. mindenszentekre történő emlékezéshez. A gyermekeink pedig azért mennek ki a temetőbe, mert látták, hogy szeretettel és tisztelettel bántunk a nagyszüleikkel, dédszüleikkel és ugyanígy, méltósággal emlékezünk rájuk haláluk után. Nem azért fog kimenni és ne is csak azért menjen ki majd a temetőbe, mert a maskarázós halloween giccsparti eszébe juttatja előző hétvégén, hogy ja megyünk majd ‘temetőzni’ is…
A karácsony sem a ‘szeretet ünnepe’ vagy ‘fenyőünnep’ plazmatévével…, de ez már tényleg magas a cikkírónak.
gyurmi
2018-11-02 at 23:03
Teljesen egyetértek Énnel.
Persze lehet, hogy a cikk írója túl fiatal még ahhoz, hogy megértse: nem kell egy idióta, konzumer marhaság ahhoz, hogy kellő érzékenysèggel forduljunk felmenőink, eltávozott szeretteink emlékéhez.
” Ma halottak napja van! Nem a csüggedés merev fájdalmával, de a kegyelet meghatottságával lépünk a hantokhoz, s egy könnyet ejtünk….rájuk koszorú gyanánt….Ez a könny,amely beszivárog a rögökön át, az életre hívó emberi akarat igazi csöppje….súgja a halottaknak valamennyiünk hívó üzenetét.”
/ Mikszáth Kálmán/
Netta
2018-11-03 at 08:02
A fiatalság nem mentség és nem magyarázat.
Amúgy sajnos általános érvényű a tájékozatlanság, a műveltségbeli hiányosság.
A halottak napi temetőjárás szokása otthonról, belső indíttatásból kell jöjjön.
Természetesen, mint minden nemes szokásunkra, erre is ráépült az üzlet. A virágárusok, a giccsméseket, művirágokat gyártók és azzal kereskedők.
Szeretteinkre nem csak ezen a napon emlékezünk, de a tél beállta előtt rendbe tesszük a sírjukat, a márványt, faragott követ, vázát letakarjuk, a sírt fenyőágakkal fedjük. Koszorút helyezünk el, mécsest gyújtunk. Ez a gondoskodás is a gyászmunka része, az emlékezés megbékélés azzal a tudattal, hogy mi is elmegyünk egyszer.
A halloween pogány bulikultusz.
Macera
2018-11-03 at 08:19
Nekünk nincs közünk a Halloweenhez. Se pogányok se kelták nem vagyunk. És se a halàlkultusz, se a vudu, se a zombik, se a gyerekhorror nem tartozik a magyar (és közép- és kelet-európai) kultúrákhoz es hagyomànyokhoz. Gusztustalan amerika-majmolás, akárcsak a Valentin izé. És nem lenne jó, ha a Karácsony fenyőünnepé, a Húsvét nyusziünneppé, a Mikulás télapóvá alakítása után a Mindenszenteket és Halottak napját is egy giccsparadés kereskedelmi és vendéglátóipari “ünneppé” züllesztenék.
Pandora
2018-11-03 at 08:38
Jómagam is ezt a véleményt vallom és nagyon károsnak tartom,hogy már kis falumban is követelik a szülők,hogy a gyerekeknek legyen alkalmuk így hülyéskedni.Az amerikai konzum “kultúra” tönkre teszi ünnepeink méltóságát és kiüresíti a tartalmukat,ha hagyjuk !Legalább a családon belül és a barátaink között küzdhetünk ezek ellen.
Oriza Triznyák
2018-11-03 at 08:31
E mögött egy idegen kultúra elüzletiesedett világa áll. Dumálhat a szerző amit akar, nem kérek belőle. Ezek után se fogok elhunyt szeretteim sírjánál mulatozni és puknikezni! Kár erőlködni.