Rendszerváltásunk és a mai idők sajátosságát is mutatja, hogy nem mi pereljük be a magukat átmentő hálózati embereket, hanem ők minket. Éppen így történt ez 2020-ban, amikor így sodorta össze az élet a PS főmunkatársát és Czeglédy Csabát. Utóbbi képviselte a tavaly elhunyt Fodros Istvánt, akit a nyolcvanas években ismert meg az ország – főleg botrányos ügyeiről. Fodros úr zokon vette, hogy a hálózat tagjának neveztük a cikkünkben. De ezen végül nem kellett változtatnunk – kisebb győzelemmel ért fel, hogy végül visszaléptek és csak egy közleményt kellett elhelyeznünk az írásban. Igen, mert a hálózat embereivel és magával a hálózattal szemben ez is egy kisebb siker. Akkor is, ha keserédes. Publicisztika.
Tavaly ismertem meg Czeglédy Csabát személyesen. Természetesen a bíróságon. Merthogy a néhai Fodros István beperelte a PS-t a cikkemért. Már a Markó utcai bejutásom is szürreális volt. Az alulinformált őrök elküldtek, merthogy itt ilyen ügy nincs, menjek a másik bejárathoz. Aztán megláttam magát Fodrost. Pont olyan kalapban, amilyen nekem is van. Akkor csak jó helyre jöttem. Megyek utána. Hatósági igazolványa van vagy BM-es, mit tudom én, felmutatja, ismerik, simán bemegy, engem kérdezgetnek.
Bent az ügyvédünk vár, meg Czeglédy, meg persze Fodros. Czeglédy emberi, mellém lép és kedélyeskedik: nagy tisztelőm, olvassa a sorozatomat. „Igen, gondolom, nagyítóval” – vigyorgok rá gúnyosan [ugye, hogy mit perelhetnek be esetleg],
„Nem, nem” – ellenkezik, „nagyon érdekel a rendszerváltás, meg a nyolcvanas évek”. „Gondolom”, gondolom, „hiszen nekik dolgozol. Azoknak, akikről írok.” [Lehet, hogy nem ezt gondoltam, de olyan film noir-os utólag így látni.]
Bemennek nélkülem a kicsi terembe. Várok, kicsit izgulok, hálózati embernek, sőt, hálózati személynek neveztem, amikor – azt hiszem, új információkkal – megírtam elképesztően sötét életrajzát. Ez volt a tét, hogy bizonyítani tudjam, mire alapoztam.
A többi, amin rugózott – hogy őt nem elküldték az Autoimpextől, hanem betegállományba ment, vagy hogy „csak” felvették a szovjet iskolába, végül nem fejezte be –, tipikus szőrszálhasogatás. A lényeg, hogy behívtak engem is, és a bírónőnek elmondtam, mit mire alapoztam. Vegyük csak a kezdeti részt:
„Fodros 1970 és 1974 között a kommunista Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) protokollfőnökeként »kezdte« [a DIVSZ a KGB egyik fedőszervezete volt], majd 1980-ig a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalánál dolgozott. Ezt követően négy évig Moszkvában, a szocialista országok alkotta Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) sajtóosztályán volt, onnan ejtőernyőzött a Magyar Média igazgatói székébe – megfelelő ember a megfelelő helyre. Közben Moszkvában elvégezte a diplomáciai akadémiát.”
Ezután jött a Magyar Média, a hírhedt szépségkirálynő-választás, a visszaélések, a fenyegetések és Molnár Csilla halála, majd az Autoimpex, ott újabb botrányok, ezután onnan is elküldték [pardon, betegszabadságra ment], ezután még megpróbálta magának megszerezni Füst Milán értékes lakását [újabb botrány], majd pletykalapokat indított (Pszt!), amellyel kivette a részét a médiaháborúból. [Ők nevezték Jeszenszky Gézát kettős ügynöknek minden bizonyíték nélkül. Amiért a külügyminiszter persze be is perelte őket. De erről majd máskor.]
Majd diplomata lett – bár ugye saját állítása szerint nem végezte el a moszkvai akadémiát –, egy a különböző afrikai országokba delegált kamu-nagykövetek közül, és közben – és ez az igazi szégyen – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.
Ebből lett a balhé [tudtam meg később, de reméltem is], ezt is írtam a címbe, mert azért az én gyomrom sem bír megemészteni mindent, hogy a Fodrost – akiről mindenki tudta belül, hogy kicsoda, ugyanis „csak” Gazsó L. Ferenc és szegény Zelei Miklós két remek könyvet írtak a nyolcvanas évek végén a mocskos ügyeiről, nem beszélve a rengeteg cikkről – egyszerűen odatették docensnek. Nyilván a haverok, a BM, talán a hálózat, teljesen mindegy.
Én meg 2020-ban ott álltam a bíróságon, hogy bebizonyítsam az igazat. Nem az igazamat, hanem az igazat. Ott ült ez az apró, de fantasztikus kapcsolatokkal bíró öregember, nagyon is barátságosan, és ha rá és magamra néztem volna kívülről, fentről vagy a bírónő szemével, azt kérdeztem volna: hát miért nem hagyja békén a bácsit ez a propagandista?
De én pontosan tudtam, hogy egyrészt nem vagyok propagandista, másrészt, aki ott üldögél, az egy nagyon-nagyon veszélyes ember, de valahogy meg kellett magyaráznom, hogy a pályafutását ismerve miért is írtam róla, hogy hálózati személy. Merthogy ezt írtam. Nem hálózati embert, amit mindig szoktam, hanem hálózati személyt. Szóval elkövettem egy hibát.
De sikerült. Nyugodt voltam és higgadt, mintha megszállt volna valami (vagy valaki), néztem, ahogyan elfogynak az érveik és jó érzés volt. Igaz, korábban számtalan cikkbe, de a könyvembe is beleírtam (Fodros abban is szerepel), hogy a hálózati embereket nem a beszervezett személyekre értem. Hogyan is érteném? Itt nemcsak a beszervezett emberekről van szó. Hanem azokról is, akik bizalmi munkákban dolgoztak, a nómenklatúra tagjai voltak vagy azokhoz közel álló emberek – szóval olyanok, mint Fodros.
„Az, hogy Fodros úr KGB-s volt-e, senki sem tudja bizonyítani, esetleg ő vagy a moszkvai levéltár, de én ilyet nem is állítottam” – valahogy így mondtam, és közben figyeltem Fodros István arcát. Semmilyen érzelem nem volt rajta. Sem gúny, sem felháborodás.
A lényeg, hogy addig beszéltem, amíg a végén már Czeglédynek sem jutott szó. Ott ült és hallgatott. Szerintem szokatlan érzés lehetett neki. Fodros közben zavartan nézegette az előtte lévő papírjait, majd átadta a bírónőnek a munkakönyvét, amit az ügyvédünk elkért. Kiderült, hogy több szovjet kitüntetést megkapott és az is – amit addig senki sem tudott –, hogy munkásőr is volt.
Akkor láttam meg a bíró arcán a változást. Valahogy mintha megértette volna, miről van szó. Mozdulataival azt érzékeltette, hogy most ő mit tegyen?
Kimentem. Fodros annyit kért, hogy jelenjen meg a cikk elején az ő közleménye, miszerint ő átment az átvilágításon, stb. Senki sem állította, hogy nem ment át. Pontosan ismerem az átvilágítások rendszerét. Simán átment rajta még Hahn Péter titkos munkatárs is, mert hivatalosan nem a III/III.-nak dolgozott, bár nekik is besegített Moszkvában… Fodrosról gondoltam, hogy átmegy, mert ha esetleg bárkinek is dolgozott volna, arról úgysem maradt volna nyom az állambiztonsági levéltárban. Legalábbis nem a magyarban.
Beleírtuk. Megkönnyebbültem.
Aztán ősszel elvesztettük Zelei Miklóst, akivel Fodrosról is sokat beszélgettem és aki rengeteget harcolt a Fodroshoz hasonló alakok ellen. Olyan történeteket mesélt róla, amiket én már nem írhattam le, de ő első kézből tudta. Lehet, hogy egyszer majd megírom.
Decemberben meg írt az ügyvédünk, hogy Fodros is meghalt. Semmit sem éreztem. Bent a bíróságon rendes volt, tegezett, majd azt mondta a végén – szürreális –, hogy „ha kell valami, hívjam csak fel”. Szóval, ha kérdésem van.
Gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt az egészet, de úgy döntöttem, meg kell írnom. Tartozom ennyivel az igazságnak. És nem árt kiegyenlíteni a mérleget: Fodrost az összes létező portál docensként, diplomataként búcsúztatta. Pedig nem az volt, hanem egy, a hatalmával a rendszerváltozás előtt és után is visszaélő hálózati ember. Legyen neki könnyű a föld.
Péter Eötvös
2022-01-26 at 17:03
Kedves Gábor, sajnos mást nem tehetek, mint csak Neked szorítani!
Péter
Öreg Rája
2022-01-09 at 09:41
Mi a különbség ember és ember között?
Például 56 után a komcsik emberek ezreit hurcolták meg nyílvánosan és tették őket földönfutóvá. (biszku, apró, stb.) Tehették, mert az általuk ‘hajlított’ jogrendszer ezt lazán megengedte, a haladó jogállamok pedig csendben tűrték.
A bedőlt kádár rendszer után a konzervatív jobboldal csak kaffog, mint a fogatlan oroszlán, és próbál törvényes úton igazságot szerezni a jogos sérelmei miatt. Teszi ezt a haladó világ jogrendszere és keretei alapján. Nehéz dolguk van, mivel a tiszta lelkiismeretük megőrzése érdekében az elvtársak a kádár rendszer beomlásakor szakmányban zúzták le az őket terhelő adatokat…
Ja, kérem. Tetszettek volna forradalmat csinálni!
Zita
2022-01-08 at 16:16
Kedves Gábor, kérem írja meg a Zelei Milkóstól kapott információkat is. Köszönöm.
Ember a talpán
2022-01-07 at 17:50
Ismerősöm egy szimplább történetet mesélt Czeglédiről. Szintén a Markó utcában történt, de ott akkor Czeglédit perelték. Polgári per volt. Az ismerősöm tárgyalása Czeglédi tárgyalása előtt volt és kifelé jövet találkoztak. Ismerősöm eléggé szabad szájú és így Czeglédi által is jól hallhatóan annyit mondott, hogy “hű de büdös van!”. Czeglédi felkapta a kijelentésre a fejét, de mivel nem nézett rá senki azt is hihette, hogy nem neki szólt…illetve nem tudom mit hitt, de a “nép egyszerű gyermeke” egy pici elégtételt vett. (Persze sovány elégtétel, tudom.)
Zoltaiguszti
2022-01-07 at 17:29
Sokszor elméláztam mire jutunk ezekkel a cikkekel információkkal?
Itt van Fodros, mire bíróság elé kerül két évre rá meghal. Már előtte se igazán számít az a háló ami az övé volt már oda. Utódok viszik a bótot’.
Ugyenez Biszkuval anno.Él , éldegél, megkaparják gyorsan meghal. Ítélet előtt.
Aztán rájöttem: van egy nagy tanulság ezekből a cikkekből.
AZ HOGY A TÖRTÉENELEM ALAPVETŐEN ARRÓL SZÓL HOGY KÉPES VAGY RÁ VAGY NEM VAGY KÉPES RÁ?
Tudni, kevés, képes vagy rá vagy se? Ez a lényeg.
Mi 1990 ben nem voltunk képesek. A cikkek is ezt bizonyítják. A puszta létük is, hiszen ha képesek vagyunk akkor ezek ma ugyanúgy állnak mint 45-ös háborús bűnösök perrel ítélettel 90 után egyből. De nem. Ez van helyette. Az akkor is tudom ki vagy, járték.
Tehát nem elég tudni, képessé kell válni rá. Különben megint így járunk.
Gottwald Zsolt
2022-01-07 at 17:22
Nagyon jo cikk!
Sajnos elképesztö, hogy egy ilyen alak, mint ez a czeglédy egyàltalàn szabadon mozoghat! Söt még mint ügyvéd (!) dolgozhat! Banànköztàrsasàg!
De Pont az ilyen cikkekböl làthato a legjobban, milyen irgalmatlan hatalmuk van, hiszen senki sem mer hozzàjuk nyulni, és elképesztö magabiztossàggal, söt szinte lealàzo modon beszèlnek az emberrel!
És ezzel ök pontosan tisztàban vannak!
És mutatjàk meddig lehet elmenni!
Ugyhogy azért vigyàzzon tisztelt Mezö Gàbor ur!
Ezek soha nem packàztak!
egresi istván jános ernő
2022-01-07 at 15:55
Több Mező Gábor kellene!
Narancs
2022-01-07 at 15:23
Gábor,
jól tette, hogy megírta. Remekül, teszem hozzá.
Köszönet érte.
Angie
2022-01-07 at 13:09
Az ilyen és ehhez hasonló emberek nem szeretik, ha szembe megy velük a múlt…
Ők inkább a felállított álomképben szeretnek tetszelegni, aminek vajmi kevés köze van a valósághoz, de legalább lehet vele vakítani a “parasztot”.
khm
2022-01-07 at 13:07
Vajon mennyi fodros lehet még? Beleértve az iratokba belesápadó bírókat is.
Lassan kihalnak az őskövületek,de egyrészt vannak már újak,másrészt mindig lesz aki elárulja Magyarországot!
Andromeda
2022-01-07 at 12:59
Nagyon jó cikk. Gratulálok! Nagyon fontos Mező Gábor tevékenysége, hiszen a sok horrorkoalíció szavazó még mindig azzal jön, hogy a Zorbán nem hozza nyilvánosságra a Zügynöklistákat. Meg kellene magyarázni minden embernek Magyarországon, és kötelező tananyag nak kellene lennie, hogy különbség van a professzionális hálózati ember között, a többé-kevésbé önkéntesen beszervezett ügynök, a kényszerrel beszervezett ügynök, és az aláírásra kényszerített, de soha nem jelentett emberek között.