A karantén hatásaira reflektál Zságer Balázs, a pszichedelikus hangzással operáló Žagar frontemberének legújabb projektje. Írhatnánk, hogy dalban mondja el a körülöttünk lévő világ aktuális történéseit, de ez így nem teljesen igaz, ugyanis legújabb kollaborációjában női partnere van, Katona Kati vizuális művész (VJ) személyében, aki fénnyel, mozgó képekkel festi le a hallottakat. A Ludwig Múzeumnak készített A Mass Syndrome című exkluzív live performance a tervezett Múzeumok Éjszakája program online, virtuális változata, a látogatók előtt még zárt, üres kiállítótérben készült. Az atmoszférikus, hipnotikus zene mesterien keveredik a természetbeli formák, mintázatok és az ezekben fellelhető algoritmusok, struktúrák által inspirált videóval. A 061.hu a látványos performansz kapcsán kereste meg a művészeket azért, hogy meséljenek a közös projektről.
MIKLÓS KATA – 061.hu
Hogyan találkoztatok?
Balázs: Ha jól emlékszem egy fesztiválon találkoztunk először, ahol Kati vetítet,t én meg mint fellépő érkeztem. Épp nem utazott velünk VJ és gondoltam beszélek pár szót a helyi VJ-vel, hogy kb. milyen dolgokat képzelek az aktuális szetthez.
Kati: Aznap több előadó szettjét VJ-ztem végig, de Balázséké nagyon megfogott, teljesen átszellemülve tudtam dolgozni a zenéjükre. Reménykedtem benne, hogy lesz még folytatás, nagyon jó élmény volt hogy úgy éreztem, szinte instant valamiféle összhangot tudtam létrehozni a hang és a látvány között.
Kinek az ötlete volt a közös munka?
Balázs: Eleinte VJ-zni hívtam Katit a koncertjeinkre, aztán partikra is, ahol felléptem. Emellett mindig is érdekeltek a zene vizuális asszociációi. Az utóbbi időben egyre inkább érett bennem a gondolat, hogy összehozzak egy audiovizuális előadást, amely kellően képlékeny, de mégis vannak jól körülhatárolható stílusjegyei. Kati munkái pont ilyenek, a képalkotása érzékeny a zene minden rezdülésére és olyan kompozíciókban gondolkodik, amelyek művészileg szinte túlmutatnak a vizuális elképzeléseimen.
A körülöttünk levő világ aktuális történéseire reflektál a közös projektetek, de mi inspirált titeket? Mi ihlette a közös munkát? Mi a koncepciója és az üzenete?
Balázs: A Mass Syndrome c. előadás a kiragadott pillanat alternatív visszatükrözése, egyfajta válaszkeresés a világ mostani problémáira. A zene és a mozgókép segítségével szerettük volna szembeállítani egymással a digitális, virtuális világot, a valódi emberi érzelmekkel, egyfajta hidat emelve közéjük. A múló pillanat hangulatát szerettük volna megragadni, amely oly törékennyé vált az utóbbi időben.
Kati: A karantén alatt azt hiszem mindketten kicsit befelé fordultunk, és kreatív dolgokba temetkeztünk. Ennek az időszaknak is a lenyomata a mostani előadás. Már a járvány előtt is sokat kísérleteztem a különböző organikus formavilágokkal és algoritmusokkal, mindig nagy hatással voltak rám a biomorf struktúrák. Azt hiszem, a karantén alatt csak fokozódott az igényem arra, hogy ezeket a természetből eredő inspirációkat valamiféleképp feldolgozzam, leképezzem.
Hogyan hatott rátok a koronavírus-járvány? Hozott e változást az életetekbe és ha igen, akkor maradandóan vagy átmenetileg?
Balázs: Nagyon sokat nem változott az életem, szabadúszóként eddig is sokat voltam otthon vagy a stúdiómban. Nekem tetszett, hogy kissé lelassult minden. Jó volt kimaradni a mindennapi e-mailezésből, szervezési feladatokból, sokkal többet tudtam zenét hallgatni, inspirálódni. A karantén idején tudtam dolgozni a mostani live-acten is, ehhez kifejezetten jól jött egy kis elszigetelődés.
Kati: Igazából én is egészen jól éltem meg a karantén időszakot. Kicsit olyan érzés volt, mintha megállt volna az idő, megszűnt a rohanás egyszer csak, és teljes fókuszáltsággal tudtam dolgozni új ötleteken.
Mit gondoltok, hogyan alakul az idei és a következő év a pandémia tükrében?
Balázs: Én úgy érzem, hogy egy Huxley-féle ‘Szép új világ’ és a Black Mirror sorozat közti szituáció kellős közepébe csöppentünk. Egy komoly változás megy végbe most az egész világgazdasági berendezkedésben; már rég egy újfajta technokrácia van készülőben, ehhez a világ vezető döntéshozóinak jól jött ez a pandémia. Másrészről talán nagyobb teret nyer végre egy spirituálisabb világnézet, talán jobban odafigyelnek egymásra az emberek, talán közelebb kerülnek a természethez, ahonnét már jó ideje elszakadtak.
Kati: Abban reménykedem, hogy ez a pandémia még inkább felnyitja az emberiség szemét, hogy valamit nagyon nem jól csináltunk mindeddig, és ha ez ilyen irányba halad tovább, az semmi jóhoz nem vezet.
Milyen együtt dolgozni? Az első pillanattól kezdve „működött a kémia” közöttetek?
Balázs: Azt hiszem azért is jött létre ilyen gyorsan ez a projekt, mert hasonlóak az asszociációink a zene és a kép tekintetében. Úgy érzem mindkettőnket inspirál a másik munkája és ez csak jó dolgokhoz vezethet.
Hogyan zajlik a közös munka?
Balázs: Az első fázisban vázlatokat küldözgetünk egymásnak, ezután összeülünk a stúdióban, és összerakjuk, hogy körülbelül dramaturgiailag hogyan következzenek egymás után a részek. Nálunk a zenei és a vizuális folyamatok is az előadás során, élőben születnek meg, ez azért izgalmas, mert így minden fellépés egyszeri és megismételhetetlen. Ami a zenét illeti, egyre több analóg és moduláris szintetizátort használunk, amelyek bizonyos paraméterei, bizonyos változásokat generálnak a vizuálban. A vizuális elemek, formák is egy generatív programozás eredményeként születnek meg.
Lesz e folytatása a kollaborációtoknak? Hol lehet veletek a továbbiakban találkozni?
Balázs: Abszolút, még ebben az évben is várható egy-két fesztivál fellépés, itthon a Kolorádó és az Everness Fesztiválon találkozhat velünk élőben a közönség. Emellett meghívást kaptunk a római Live Cinema audiovizuális fesztiválra, az ősz folyamán fellépünk még Berlinben és Stuttgartban. Az év végén pedig ha a pandémia is úgy engedi az ElektrART fesztiválra utazunk, Spanyolországba.
Kati, mikortól tudtad, hogy a vizuális művész lesz belőle?
Már viszonylag korán, nagyjából 14 éves korom környékén kezdett megfogalmazódni bennem, hogy a vizuális művészetek irányába szeretnék elindulni. Középiskolai tanulmányaim alatt megismerkedtem számos hagyományos képzőművészeti technikával. Az itt elsajátított látásmód egyre inkább arra ösztönzött, hogy a digitális művészetek világába is belekóstoljak, így tanulmányaimat a Budapesti Metropolitan Egyetem média design szakán folytattam. Itt lehetőségem nyílt megismerni olyan technikákat, amelyek által szinte teljesen új dimenziók nyíltak előttem. Itt ismerkedtem meg az animáció készítéssel, a generatív képalkotással és a VJ-zéssel is, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel a zene mindig is hatalmas inspirációs forrás volt az életemben.
Milyen munkáid voltak eddig?
Az elmúlt években főként 3D animációs, mapping, és egyéb művészeti projektekben vettem részt. A Global Illumination és a Limelight csapatával több épület mapping projekten is dolgoztam, melyek a világ különböző pontjain megrendezett fényfesztiválokon voltak láthatóak, illetve több magyar és külföldi zenei eseményen és fesztiválon is (pl.: Ozora Fesztivál, Sziget Fesztivál, Balaton Sound stb.) felléptem a vizuális látványért felelős VJ-ként.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb, és melyik volt a legnagyobb kihívás számodra?
2018-ban és 2019-ben is helyet kaphatott munkánk a Zsolnay fényfesztiválon Pécsett, amelyet két alkotótárssal közösen, Koszti Zsuzsóval és Nagy Kálával hoztunk létre. 2018-ban a Barbakánt vetíthettük meg, 2019-ben pedig a Dzsámi és az Irgalmasok templomára készült munkánkat mutathattuk be, mely egy alternatív vizuális ökoszisztéma létrejöttét jelenítette meg, ennek morfolódását, fejlődését követhette figyelemmel a néző. Mivel nagyon foglalkoztatnak a természetben kialakuló mintázatok és formavilágok, kifejezetten izgalmas volt ezen dolgozni, nagyon közel áll hozzám ez a projekt.
Tulajdonképpen majdnem minden munka előtt azt szoktam érezni, hogy ez az eddigi legnagyobb kihívás amivel valaha szembesültem, egészen addig, míg el nem kezd kikristályosodni a megoldás. Nyilván van, hogy ez a folyamat gyorsabban, máskor lassabban történik meg, de úgy gondolom, minden projekt más-más módon tesz próbára, ezért a munka befejeztével inkább a kihívás által elsajátított tapasztalat az, ami maradandó, mintsem maga a kihívás érzete.
Milyen terveid vannak a jövőt illetően?
A tavalyi évben lehetőségem volt bemutatni első saját videó installációmat, ami hatalmas élmény volt és elindított egy folyamatot bennem. Mindig is érdekelt ez a műfaj, a jövőben mindenképp szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni ilyen jellegű saját projektek létrehozására.
Tavaly az új Zagar album megjelenése körül készült egy interjú veled a 061.hu-n. Ebben szó esett arról, hogy zeneileg eltávolodtál a populáris, mainstream világtól és hangzástól. Azonban a ludwigos LIVE szett – szerintem – még annál is pszichedelikusabb lett.
Igen a Woods, Spirits & Sorcery volt az első olyan megjelenés, amikor a közönség is tudomást szerzett erről az átalakulásról, de a popzenétől való eltávolodás nálam már sokkal korábbra vezethető vissza. A lényeg, hogy már csak olyan zenék izgatnak, amelyek a tudat mélyebb rétegeit érintik meg – jó ideje már csak ilyen zenéket hallgatok és próbálok csinálni.
Hogyan érzed, ez a hangzás stabilizálódik vagy mész tovább, amerre visz flow?
Azt hiszem, hogy a zenélés ez a fajta megközelítése nem hangzásfüggő, szóval minden olyan hangszerelési-, zeneszerzési metódus vagy eszköz – legyen az hangszer vagy effekt – azt a cél szolgálja, hogy minél mélyebbre repítsem a hallgatót.
Készülsz új albummal?
A karantén alatt jó pár vázlatot összehoztam, inkább atmoszferikus, ambient zenék születtek. Ha nem is album, de egy EP lehet, hogy megjelenik majd a közeljövőben.
Milyen behatások értek, amik azzá tettek, aki ma vagy? Szerintem, aki ilyen változáson megy keresztül zeneileg, az emberileg változik. Milyen a mai Zságer Balázs szemlélete, világnézete, mennyiben változott az értékrended?
Az ember folyamatosan változik, az viszont tudatos döntések sorozata, hogy milyen irányba történik ez a változás. Már jó ideje bennem is tudatosult ez, ami igazából sok kis apró dologban nyilvánul meg. Próbálok pozitív, számomra inspiráló környezetet és életmódot kialakítani magam körül. Rendszeresen sportolok, sokat járok a természetbe. Próbálok minél inkább az egyensúlyra törekedni, és elkerülni azt a redundáns információ áradatot, ami elvonja a figyelmem a számomra fontos dolgokról.
Van közös projekted Bernáthy Zsigával és Genser Andrással is. Ezekről mit lehet tudni?
Mindkét projekt főleg az élő fellépésekről szól, bár a Changing Grey már jó régóta nem állt színpadon. A Gensivel alkotott duó a szállós, cinematic zenékre alapul, Zsigával pedig inkább dub-, és acid-technosabb vonalat csináljuk. Mindkét projekt elég improvizatív, így rendszerint izgalmas dolgok szoktak létrejönni egy-egy fellépésen.
https://soundcloud.com/bernathy/brnthyzsgr-ambient-20-12-2019Van egy új projekted is, a Free Sequence, mesélnél erről?
A Free Sequence egy új elektronikus live act sorozat, melyben a spontaneitás és az improvizáció játssza a főszerepet. Az eseménysorozat célja, hogy összekapcsoljon különböző víziójú művészeket és a hangszereiket. Minden egyes eventen olyan alkotók kollaborálnak, akiket csak ritkán láthat, hallhat együtt a közönség. Időközben egy kis független kiadót is létrehoztam ezzel a névvel, amely hasonló filozófiára épül – hamarosan meg is jelenik az első Free Sequence kompiláció, amelyre számos hazai kísérletező kedvű producer készített egy-egy számot.
Hogy alakul az idei év? Mikor, és hol lesz fellépésed és melyik projekttel?
Nyár közepétől szerencsére szinte minden hétvégén lesz egy-egy fellépésem. Július 25-én a Totim Records-os Siblicity duóval merülünk alá a hipnotikus techno rétegeibe, augusztus 8-án pedig szólóban és Bernáthy Zsigával is fellépek egy különleges helyszínen, ahol Kati is vetít majd.
Címlapfotó: Horváth Péter Gyula