A karantén hatásaira reflektál Zságer Balázs, a pszichedelikus hangzással operáló Žagar frontemberének legújabb projektje. Írhatnánk, hogy dalban mondja el a körülöttünk lévő világ aktuális történéseit, de ez így nem teljesen igaz, ugyanis legújabb kollaborációjában női partnere van, Katona Kati vizuális művész (VJ) személyében, aki fénnyel, mozgó képekkel festi le a hallottakat. A Ludwig Múzeumnak készített A Mass Syndrome című exkluzív live performance a tervezett Múzeumok Éjszakája program online, virtuális változata, a látogatók előtt még zárt, üres kiállítótérben készült. Az atmoszférikus, hipnotikus zene mesterien keveredik a természetbeli formák, mintázatok és az ezekben fellelhető algoritmusok, struktúrák által inspirált videóval. A 061.hu a látványos performansz kapcsán kereste meg a művészeket azért, hogy meséljenek a közös projektről.

MIKLÓS KATA – 061.hu

Hogyan találkoztatok?

Balázs: Ha jól emlékszem egy fesztiválon találkoztunk először, ahol Kati vetítet,t én meg mint fellépő érkeztem. Épp nem utazott velünk VJ és gondoltam beszélek pár szót a helyi VJ-vel, hogy kb. milyen dolgokat képzelek az aktuális szetthez.

Kati: Aznap több előadó szettjét VJ-ztem végig, de Balázséké nagyon megfogott, teljesen átszellemülve tudtam dolgozni a zenéjükre. Reménykedtem benne, hogy lesz még folytatás, nagyon jó élmény volt hogy úgy éreztem, szinte instant valamiféle összhangot tudtam létrehozni a hang és a látvány között.

Kinek az ötlete volt a közös munka?

Balázs: Eleinte VJ-zni hívtam Katit a koncertjeinkre, aztán partikra is, ahol felléptem. Emellett mindig is érdekeltek a zene vizuális asszociációi. Az utóbbi időben egyre inkább érett bennem a gondolat, hogy összehozzak egy audiovizuális előadást, amely kellően képlékeny, de mégis vannak jól körülhatárolható stílusjegyei. Kati munkái pont ilyenek, a képalkotása érzékeny a zene minden rezdülésére és olyan kompozíciókban gondolkodik, amelyek művészileg szinte túlmutatnak a vizuális elképzeléseimen.

A körülöttünk levő világ aktuális történéseire reflektál a közös projektetek, de mi inspirált titeket? Mi ihlette a közös munkát? Mi a koncepciója és az üzenete?

Balázs: A Mass Syndrome c. előadás a kiragadott pillanat alternatív visszatükrözése, egyfajta válaszkeresés a világ mostani problémáira. A zene és a mozgókép segítségével szerettük volna szembeállítani egymással a digitális, virtuális világot, a valódi emberi érzelmekkel, egyfajta hidat emelve közéjük. A múló pillanat hangulatát szerettük volna megragadni, amely oly törékennyé vált az utóbbi időben.

Kati: A karantén alatt azt hiszem mindketten kicsit befelé fordultunk, és kreatív dolgokba temetkeztünk. Ennek az időszaknak is a lenyomata a mostani előadás. Már a járvány előtt is sokat kísérleteztem a különböző organikus formavilágokkal és algoritmusokkal, mindig nagy hatással voltak rám a biomorf struktúrák. Azt hiszem, a karantén alatt csak fokozódott az igényem arra, hogy ezeket a természetből eredő inspirációkat valamiféleképp feldolgozzam, leképezzem.

Hogyan hatott rátok a koronavírus-járvány? Hozott e változást az életetekbe és ha igen, akkor maradandóan vagy átmenetileg?

Balázs: Nagyon sokat nem változott az életem, szabadúszóként eddig is sokat voltam otthon vagy a stúdiómban. Nekem tetszett, hogy kissé lelassult minden. Jó volt kimaradni a mindennapi e-mailezésből, szervezési feladatokból, sokkal többet tudtam zenét hallgatni, inspirálódni. A karantén idején tudtam dolgozni a mostani live-acten is, ehhez kifejezetten jól jött egy kis elszigetelődés.

Kati: Igazából én is egészen jól éltem meg a karantén időszakot. Kicsit olyan érzés volt, mintha megállt volna az idő, megszűnt a rohanás egyszer csak, és teljes fókuszáltsággal tudtam dolgozni új ötleteken. 

Mit gondoltok, hogyan alakul az idei és a következő év a pandémia tükrében?

Balázs: Én úgy érzem, hogy egy Huxley-féle ‘Szép új világ’ és a Black Mirror sorozat közti szituáció kellős közepébe csöppentünk. Egy komoly változás megy végbe most az egész világgazdasági berendezkedésben; már rég egy újfajta technokrácia van készülőben, ehhez a világ vezető döntéshozóinak jól jött ez a pandémia. Másrészről talán nagyobb teret nyer végre egy spirituálisabb világnézet, talán jobban odafigyelnek egymásra az emberek, talán közelebb kerülnek a természethez, ahonnét már jó ideje elszakadtak.

Kati: Abban reménykedem, hogy ez a pandémia még inkább felnyitja az emberiség szemét, hogy valamit nagyon nem jól csináltunk mindeddig, és ha ez ilyen irányba halad tovább, az semmi jóhoz nem vezet. 

Fotó: Horváth Péter Gyula

Milyen együtt dolgozni? Az első pillanattól kezdve „működött a kémia” közöttetek?

Balázs: Azt hiszem azért is jött létre ilyen gyorsan ez a projekt, mert hasonlóak az  asszociációink a zene és a kép tekintetében. Úgy érzem mindkettőnket inspirál a másik munkája és ez csak jó dolgokhoz vezethet.

Hogyan zajlik a közös munka?

Balázs: Az első fázisban vázlatokat küldözgetünk egymásnak, ezután összeülünk a stúdióban, és összerakjuk, hogy körülbelül dramaturgiailag hogyan következzenek egymás után a részek. Nálunk a zenei és a vizuális folyamatok is az előadás során, élőben születnek meg, ez azért izgalmas, mert így minden fellépés egyszeri és megismételhetetlen. Ami a zenét illeti, egyre több analóg és moduláris szintetizátort használunk, amelyek bizonyos paraméterei, bizonyos változásokat generálnak a vizuálban. A vizuális elemek, formák is egy generatív programozás eredményeként születnek meg.

Lesz e folytatása a kollaborációtoknak? Hol lehet veletek a továbbiakban találkozni?

Balázs: Abszolút, még ebben az évben is várható egy-két fesztivál fellépés, itthon a Kolorádó és az Everness Fesztiválon találkozhat velünk élőben a közönség. Emellett meghívást kaptunk a római Live Cinema audiovizuális fesztiválra, az ősz folyamán fellépünk még Berlinben és Stuttgartban. Az év végén pedig ha a pandémia is úgy engedi az ElektrART fesztiválra utazunk, Spanyolországba.

Kati, mikortól tudtad, hogy a vizuális művész lesz belőle?

Már viszonylag korán, nagyjából 14 éves korom környékén kezdett megfogalmazódni bennem, hogy a vizuális művészetek irányába szeretnék elindulni. Középiskolai tanulmányaim alatt megismerkedtem számos hagyományos képzőművészeti technikával. Az itt elsajátított látásmód egyre inkább arra ösztönzött, hogy a digitális művészetek világába is belekóstoljak, így tanulmányaimat a Budapesti Metropolitan Egyetem média design szakán folytattam. Itt lehetőségem nyílt megismerni olyan technikákat, amelyek által szinte teljesen új dimenziók nyíltak előttem. Itt ismerkedtem meg az animáció készítéssel, a generatív képalkotással és a VJ-zéssel is, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel a zene mindig is hatalmas inspirációs forrás volt az életemben. 

Milyen munkáid voltak eddig?

Az elmúlt években főként 3D animációs, mapping, és egyéb művészeti  projektekben vettem részt. A Global Illumination és a Limelight csapatával több épület mapping projekten is dolgoztam, melyek a világ különböző pontjain megrendezett fényfesztiválokon voltak láthatóak, illetve több magyar és külföldi zenei eseményen és fesztiválon is (pl.: Ozora Fesztivál, Sziget Fesztivál, Balaton Sound stb.) felléptem a vizuális látványért felelős VJ-ként.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb, és melyik volt a legnagyobb kihívás számodra?

2018-ban és 2019-ben is helyet kaphatott munkánk a Zsolnay fényfesztiválon Pécsett, amelyet két alkotótárssal közösen, Koszti Zsuzsóval és Nagy Kálával hoztunk létre. 2018-ban a Barbakánt vetíthettük meg, 2019-ben pedig a Dzsámi és az Irgalmasok templomára készült munkánkat mutathattuk be, mely egy alternatív vizuális ökoszisztéma létrejöttét jelenítette meg, ennek morfolódását, fejlődését követhette figyelemmel a néző. Mivel nagyon foglalkoztatnak a természetben kialakuló mintázatok és formavilágok, kifejezetten izgalmas volt ezen dolgozni, nagyon közel áll hozzám ez a projekt. 

Tulajdonképpen majdnem minden munka előtt azt szoktam érezni, hogy ez az eddigi legnagyobb kihívás amivel valaha szembesültem, egészen addig, míg el nem kezd kikristályosodni a megoldás. Nyilván van, hogy ez a folyamat gyorsabban, máskor lassabban történik meg, de úgy gondolom, minden projekt más-más módon tesz próbára, ezért a munka befejeztével inkább a kihívás által elsajátított tapasztalat az, ami maradandó, mintsem maga a kihívás érzete.

Milyen terveid vannak a jövőt illetően?

A tavalyi évben lehetőségem volt bemutatni első saját videó installációmat, ami hatalmas élmény volt és elindított egy folyamatot bennem. Mindig is érdekelt ez a műfaj, a jövőben mindenképp szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni ilyen jellegű saját projektek létrehozására.

Tavaly az új Zagar album megjelenése körül készült egy interjú veled a 061.hu-n. Ebben szó esett arról, hogy zeneileg eltávolodtál a populáris, mainstream világtól és hangzástól. Azonban a ludwigos LIVE szett – szerintem – még annál is pszichedelikusabb lett.

Igen a Woods, Spirits & Sorcery volt az első olyan megjelenés, amikor a közönség is tudomást szerzett erről az átalakulásról, de a popzenétől való eltávolodás nálam már sokkal korábbra vezethető vissza. A lényeg, hogy már csak olyan zenék izgatnak, amelyek a tudat mélyebb rétegeit érintik meg – jó ideje már csak ilyen zenéket hallgatok és próbálok csinálni.

Hogyan érzed, ez a hangzás stabilizálódik vagy mész tovább, amerre visz flow?

Azt hiszem, hogy a zenélés ez a fajta megközelítése nem hangzásfüggő, szóval minden olyan hangszerelési-, zeneszerzési metódus vagy eszköz – legyen az  hangszer vagy effekt – azt a cél szolgálja, hogy minél mélyebbre repítsem a hallgatót.

Készülsz új albummal?

A karantén alatt jó pár vázlatot összehoztam, inkább atmoszferikus, ambient zenék születtek. Ha nem is album, de egy EP lehet, hogy megjelenik majd a közeljövőben.

Milyen behatások értek, amik azzá tettek, aki ma vagy? Szerintem, aki ilyen változáson megy keresztül zeneileg, az emberileg változik. Milyen a mai Zságer Balázs szemlélete, világnézete, mennyiben változott az értékrended?

Az ember folyamatosan változik, az viszont tudatos döntések sorozata, hogy milyen irányba történik ez a változás. Már jó ideje bennem is tudatosult ez, ami igazából sok kis apró dologban nyilvánul meg. Próbálok pozitív, számomra inspiráló környezetet és életmódot kialakítani magam körül. Rendszeresen sportolok, sokat járok a természetbe. Próbálok minél inkább az egyensúlyra törekedni, és elkerülni azt a redundáns információ áradatot, ami elvonja a figyelmem a számomra fontos dolgokról. 

Van közös projekted Bernáthy Zsigával és Genser Andrással is. Ezekről mit lehet tudni? 

Mindkét projekt főleg az élő fellépésekről szól, bár a Changing Grey már jó régóta nem állt színpadon. A Gensivel alkotott duó a szállós, cinematic zenékre alapul, Zsigával pedig inkább dub-, és acid-technosabb vonalat csináljuk. Mindkét projekt elég improvizatív, így rendszerint izgalmas dolgok szoktak létrejönni egy-egy fellépésen.

https://soundcloud.com/bernathy/brnthyzsgr-ambient-20-12-2019

Van egy új projekted is, a Free Sequence, mesélnél erről?

A Free Sequence egy új elektronikus live act sorozat,  melyben a spontaneitás és az improvizáció játssza a főszerepet. Az eseménysorozat célja, hogy összekapcsoljon különböző víziójú művészeket és a hangszereiket. Minden egyes eventen olyan alkotók kollaborálnak, akiket csak ritkán láthat, hallhat együtt a közönség. Időközben egy kis független kiadót is létrehoztam ezzel a névvel, amely hasonló filozófiára épül – hamarosan meg is jelenik az első Free Sequence kompiláció, amelyre számos hazai kísérletező kedvű producer készített egy-egy számot.

Hogy alakul az idei év? Mikor, és hol lesz fellépésed és melyik projekttel?

Nyár közepétől szerencsére szinte minden hétvégén lesz egy-egy fellépésem. Július 25-én a Totim Records-os Siblicity duóval merülünk alá a hipnotikus techno rétegeibe, augusztus 8-án pedig szólóban és Bernáthy Zsigával is fellépek egy különleges helyszínen, ahol Kati is vetít majd.

Címlapfotó: Horváth Péter Gyula