Unikális részleteket mondott el Szűrös Mátyás volt diplomata, ideiglenes köztársasági elnök és baloldali politikus a PestiSrácok.hu-nak a prágai tavasz fél évszázaddal ezelőtti eltiprásáról, Kádár János kettős játékáról és árulásáról, a nagyhatalmak gyomorforgató egyezkedéséről és a rendszerváltozás előzményeiről. Szűrös, aki 1968-ban fiatal diplomataként és titkárként jelen lehetett a varsói szerződés katonáinak bevonulását megelőző csúcstalálkozók helyszínén, így emlékezik vissza: Kádár János, az MSZMP főtitkára elment a végsőkig, az utolsó pillanatig győzködte a reformkommunista első titkárt, Alexander Dubčeket, de tudta, hogy vállalkozása nem veszélytelen. Kemény időszak volt ez: Biszku, Gáspár, meg a Komócsin rohangáltak Moszkvába, és feljelentették őt, miközben az amerikaiak is azt tanácsolták a szovjeteknek, hogy “minél gyorsabban rendezzék le” az egészet. Szűrös Mátyás akkor 35 éves diplomata volt, s nem érez felelősséget az emberarcú csehszlovák szocializmus kísérletének leverése miatt. Úgy érvel: nem volt döntő pozícióban. Mint Kádár János delegációjának titkára, arra volt lehetősége, hogy (a tárgyalások előtt és után) közvetlenül lássa és hallja Leonyid Brezsnyev szovjet főtitkár és a szocialista blokk vezetőinek egyre drámaibb egyezkedéseit Csehszlovákia sorsáról. Szűrös Mátyás 1989-ben ideiglenes államfőként kiáltotta ki a köztársaságot az Országház erkélyéről, ennek apropóján kérdésünkre kifejtette: nem az ellenzékiek és az állampárt alkuja siklatta ki a rendszerváltozást, az igenis bátor és modellértékű tett volt. “Az MDF-SZDSZ paktum és a Bokros-csomag tett tönkre mindent. A Bokros-csomag mögött már ott állt az SZDSZ is. Úgy tudom, én voltam az egyetlen a pártomon belül, aki nem szavazta meg, majd az MSZP-ből is kiléptem.”
STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu
Csehszlovákia 1968-as megszállása előtt Ön már külügyi referensként dolgozott, belülről látta a konfliktus kialakulását.
Igen, 1962-től a kelet-berlini nagykövetségen dolgoztam, majd 1965-ben hazahívtak az MSZMP külügyi osztályára. Hozzám tartozott az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Több tárgyalás helyszínén jelen voltam titkárként, vagy tolmácsként a magyar küldöttség mellett 1968-ban.
Kádár János sokáig a reformer Dubček mellett állt, aztán elárulta. Vajon megijedt a magyar pártfőtitkár?
Eleinte biztosan nem félt. Amikor februárban találkoztak [a csehszlovákiai Révkomáromban – a szerk.], akkor Kádár még a pozitív arcát mutatta. Mert az egyik arca ilyen volt. Sok mindent nem lehet megbocsátani neki, főleg emberileg nem: ahogyan a barátjával, Rajk Lászlóval viselkedett, Nagy Imréék kivégzését és az egész megtorlást sem. De a csehszlovák ügyben pozitív maradt, és ezzel végül egyedül maradt. Akkor, februárban még keresték a közös megoldást.
Ön már akkor részt vett a tárgyalásokon?
Nem. Az úgynevezett februári forradalom (1948) 2o. évfordulóján Prágában megtartott legfelső szintű találkozón nem vehettem részt, ott Kádár mellett Nyers Rezső és Erdélyi Károly volt jelen. A későbbi tárgyalásokról a jegyzeteket és a jelentést a küldöttség tagjai – Komócsin, Nyers, de főképpen Erdélyi Károly – készítették.
Miért változott meg később Kádár álláspontja?
Drezdában [1968. március 23.] Ulbricht [az NDK államtanácsának elnöke] és a lengyel Gomułka már ellenforradalomról beszélt. Kádár ekkor még kiállt a csehek akcióprogramja mellett, de ezzel, amint mondtam, egyedül maradt. Aztán Varsóban [júliusban] már őt is bírálták. Ulbricht azt mondta, hogy a következő gyenge láncszem Magyarország lesz. Kádár ekkor még kitartott, de tudta, hogy mi következik. Már Drezda után azt mondta előttünk: láttam, hogy a szovjetek már csizmában vannak. Állandóan magyarázta Dubčeknek, hogy vigyázzon, de a csehszlovákok azt mondták, meg tudják egyedül csinálni.
Kádár mindenről beszámolt Brezsnyevnek
Hogyan tudott Kádár Dubčekkel tárgyalni, ha minden lépésüket követték a szovjetek, a KGB?
Tudtak róla persze, de volt, hogy elvonultak kettesben, például vadászatra. Másrészt Kádár folyamatosan kapcsolatban volt Brezsnyevvel is, és mindig beszámolt a találkozókról.
Kettős játékot játszott?
Így is mondhatjuk, hogy kettős játékot űzött. Brezsnyev is többször felhívta, és biztatta, hogy találkozzon Dubčekkel, aki már a kezdetektől nagyon bízott Kádárban. A kistapolcsányi vadászaton [1968. január 20-21.] szinte istenítette Kádárt. Ott mindent személyesen megbeszéltek. Egyszerű kifejezéssel élve, Dubček kiöntötte a szívét. Kádár meghallgatta, de csak általánosságban reagált. Észrevette, hogy Dubček naiv ember. Ezek közül a szocialista diktátorok közül Kádár volt a legértelmesebb. Nem volt művelt ember, de jó érzéke volt a politikához. Nálunk ugye 1966-ban elkezdődött a reformfolyamat, és ezt féltette, látta, hogy Magyarországra még rosszabb idők jöhetnek, ő esetleg a következő célpont lehet a reformpolitika miatt.
Ön honnan értesült ezekről? Honnan tudta, Dubček mit mondott Kádárnak, és fordítva?
Abban az apparátusban dolgoztam, a küldöttség titkára voltam, tolmácsoltam is, így mi ezekről tudtunk. Kádár még a jaltai kétoldalú szovjet-magyar találkozón [Krím, augusztus 17.] is kiállt Dubček mellett, és bírálta a szovjeteket. Én azt gondolom, hogy ebben végig őszinte volt Kádár, de végül megtört.
Nagy Imre emlegetésével felbőszítették a magyar főtitkárt
Mikor tört meg Kádár, mikor határozhatta el, hogy kihátrál a csehszlovák vezető mögül?
Mondok egy példát. Amikor a csehszlovák küldöttség Dubček és Černík vezetésével Magyarországon volt, megjelent egy cikk a csehszlovák sajtóban. ’68-ról beszélünk, ekkor volt Nagy Imréék kivégzésének a 10. évfordulója. Ebben a cikkben keményen bírálták Kádárt és a megtorlást. Azt, hogy mennyire igazságtalan és kegyetlen dolog volt kivégezni Nagy Imrét.
Tudjuk, hogy Nagy Imre elárulása, ’56 és az egész megtorlás volt az a téma, amiről a diktátor egyáltalán nem akart hallani. Sok mindenről lehetett ekkor már írni, beszélni itthon, de erről nem. Hogyan fogadták ezt a cikket Kádárék?
Érzékenyen és keményen reagálták rá. A csehszlovákok bocsánatkérően próbálták kisebbíteni a hatását, hogy ez nem a hivatalos álláspont. De ennek az írásnak nagy visszhangja volt.
Hogyan, mikor született meg a végső döntés?
A fordulat Jaltán és a moszkvai találkozón következett be [augusztus 18.]. Akkor már Kádár is beleegyezett a bevonulásba, de még egyszer találkozni akart Dubčekkel, ami augusztus 17-én történt meg.
Utóbbi úgy érezte, hogy Kádár elárulta őt. Ebből mit éreztetett?
Dubček parlamenti elnökként már a rendszerváltás után idelátogatott Magyarországra, Szabad György hívta meg, és én, mint a parlament alelnöke részt vettem a beszélgetésen. Az érdekes, hogy ő nem tudhatta, ki vagyok, hiszen fiatal titkár voltam ’68-ban. Fogalma sem volt róla, hogy én ott voltam a februári találkozón és később is. A lényeg az, hogy Dubček világosan kimondta: ha Kádár kitartott volna az álláspontja mellett, ezzel megakadályozhatta volna a katonai beavatkozást. Ez persze érdekesen hangzott, de nincs benne semmi realitás.
Úgy gondolja?
Úgy. Ezt az oroszok akkor már régen eldöntötték. Le volt játszva. Kádár elment a végsőkig, de tudta, hogy esetleg őt is leválthatják. Kemény időszak volt ez, Biszku, Gáspár, meg a Komócsin [vonalas, sztálinista főkáderek] rohangáltak Moszkvába, hogy feljelentsék őt. Másrészt a csehszlovák helyzet Moszkva szempontjából tarthatatlan volt. A szovjetek látták, hogy a csehszlovák határ lényegében nyitott Nyugat-Németország felé. Csak ’68-ban több, mint háromszázezer német turista látogatott oda. Ezt is nagyon kifogásolták, azt mondták, hogy a szocialista világ érdeke a határ lezárása. Hiszen a nyugat fel akarja lazítani a keleti tábort. Közben a szovjetek konzultáltak az amerikaiakkal is. Az amerikaiak pedig azt mondták, hogy minél gyorsabban rendezzék le.
Jalta szellemében ’56-ot és ’68-at is elengedte az USA
Tehát úgy tudja, ebbe beleegyezett az Egyesült Államok?
Igen, „Jalta szellemében” akkor ez volt mindkét nagyhatalomnak az érdeke. Említettem, hogy a végső döntés a Szovjetunióban, a Krím-félszigeten, illetve Moszkvában született meg [augusztus 15-18.]. Jaltában már Kádár is beleegyezett a bevonulásba, és azt is eldöntötte, hogy részt veszünk a katonai megszállásban. Erre Brezsnyev meghatódott, és azt mondta: “János, amíg élek, ezt sohasem felejtem el”. Fennállt a veszélye ugyanis annak, hogy még foghíjasabb lesz a tábor a bevonulás alatt. Kádár még egyszer, augusztus tizenhetedikén, Révkomáromban megpróbálta meggyőzni Alexander Dubčeket, de már nem lehetett. Huszadikán megtörtént a bevonulás, a KGB letartóztatta őket, kivitték a csehszlovák vezetőket Moszkvába. Ekkor történt az a híres pisztolyjelenet: Svoboda [csehszlovák köztársasági elnök] azt mondta, engedjék őket szabadon, vagy használni fogja a pisztolyát. Ezen a moszkvai csúcstalálkozón is ott voltam periférikus szereplőként, ott voltak a szocialista országok vezetői, de a Brezsnyevék külön tárgyaltak Dubčekékkel, akiket végül szabadon engedtek. Nem ment könnyen, Brezsnyev közben kijött, hogy nem bír vele. Fock Jenő erre epésen azt mondta, ha nem bír vele, akkor talán mondjon le. Kádár ekkor azért rászólt, hogy “hallgass már, Jenő, itt tudnak magyarul!” Tényleg sokan tudtak a szovjetek emberei közül. Zsivkov [a bolgár diktátor] azt hajtogatta, hogy katonai diktatúrát kell bevezetni, Fock erre azt válaszolta: azt csak a csehek tudnak bevezetni, mi „csak” megszálljuk őket. Végül mindannyian elfogadták a zárónyilatkozatot, Dubčekék is aláírták.
Kádár körül sok pletyka, tudatosan terjesztett legenda volt. Az is ilyen volt, hogy árulása miatt fejbe akarta lőni magát.
Ez csak mese volt. Egyébként Czinege Lajos [honvédelmi miniszter] is ellenezte a bevonulást, azon az alapon, hogy erre nem voltunk felkészülve. Az orosz katonai vezetők ezért szívesebben tárgyaltak Csémi Károly vezérkari főnökkel. De a Politikai Bizottság többsége is ellenezte az egészet. Végül Kádár mondta ki a végső szót. „Elvtársak, nem lehet, itt vannak a szovjet csapatok, határosak vagyunk velük, nem tehetjük meg.” A románok megtehették, de hát ők mindig is a kiugrásaikról voltak ismertek. Erre mondták az oroszok, hogy a román az nem nemzet, hanem foglalkozás.
Itt nem voltak pesti srácok, a cseheknek nem próbálkoztak ellenállással
Visszatekintve az is érdekes, hogy Csehszlovákiában gyakorlatilag semmilyen ellenállás nem volt. Ezért is sántít, ha ötvenhathoz hasonlítják a világban.
A két nép, a két nemzet történelme teljesen különböző. Természetesen a csehekről beszélek, akik mindig a passzív rezisztenciát választottak. ’68-ban sem a nép kelt fel, ez egy teljesen belülről és felülről irányított folyamat volt, az értelmiség forszírozta a reformokat. A szovjetek tudták, hogy ebből nem lesz vérfürdő, úgy is készültek.
A felvidéki magyarság hogyan fogadta a megszálló magyarokat?
Ellentmondásosan, egy részük azt hitte, hogy felszabadítjuk őket. Más részük, akik beleélték magukat a demokratizálódásba, azok érthetően ellenezték, nehezteltek, főleg a magyar értelmiség.
Frissen besorozott kiskatonákat is küldtek. Olyanokat, akik gyerekként átélték ’56-ot és most egy reformfolyamatot kellett eltiporniuk. Sokuknak okozott nagyon nagy traumát ez a bevonulás. Nem éreztek lelkiismeret-furdalást?
Mi elleneztük a bevonulást, de semmit sem tudtunk tenni ellene. Ha magamra gondolok, akkor azt mondom: szakmai munkát végeztünk elsősorban. Nem voltunk döntő szerepben. Kádár pedig vonakodó szövetséges volt. Itthon is szervezkedtek az írók, leginkább Csoóri Sándorék. Juhász Ferenc Aczél Györgyöt kérdezte meg, Csoóriék pedig felkeresték az írószövetség elnökét, Veres Pétert. Utóbbi így reagált: „Mondjátok meg nekem, mikor álltak ki mellettünk, magyarok mellett a csehek a történelem folyamán?! No, csillapodjatok le!”
Hogy látja, minek köszönhető, hogy Csehszlovákiából hamar kivonultak a szovjet csapatok, innen meg nem?
Hát igen, messze nem ugyanaz volt a helyzet. Már 1969-ben elhagyták a szovjet csapatok Csehszlovákiát, nálunk meg… Úgy látszik, hogy Kádárék nem nagyon akarták a kivonulást Magyarországról. Féltek. Nekem Kun Miklós [történész, Kun Béla unokája, aki az orosz levéltárakba is bejáratos – a szerk.] beszélt arról, hogy Hruscsov állítólag megpendítette a kivonulást. Hogy meg lehetne azt csinálni, amit Ausztriában.
Nem történt meg. ’56 hatását jól ismerjük, de mi volt a ’68-as bevonulásé?
Világosan kiderült, hogy a Szovjetunió agresszív, elnyomó, birodalmi politikájának megfelelően kezelte a prágai tavaszt, és ugyanúgy véget vetett annak, ahogyan 1956-ban lecsaptak Magyarországra. Ekkoriban fogalmazódott meg a Brezsnyev-doktrína a korlátozott szuverenitásról. Ezután a kisebb országok – köztük mi –, és a vezetők saját hatalmukat is féltve többnyire kényszerhelyzetben voltunk. De volt egy pozitív hatása is: egyre többen jöttünk rá arra, hogy ez az úgynevezett létező szocializmus egyszerűen megreformálhatatlan, más utat kell választani.
Húsz év azért még kellett hozzá. Azt mondta, hogy ’68-ban szakmai munkát végzett. Így gondol vissza az egész Kádár-rendszerre?
Természetesen nem, de mi is, ahogyan magyarok milliói, élni és dolgozni akartunk. Honnan indult az egész? Jugoszláviában egyből a partizánok vették át a hatalmat, Dilas [Tito mellett a legismertebb akkori jugoszláv kommunista] Moszkvában még aggódott Magyarország sorsa miatt, hogy hová fog ez az egész demokrácia fejlődni? Sztálin erre azt mondta: nyugodjanak meg, én hazaküldöm a magyar zsidókat Rákosi vezetésével, azok majd rendet csinálnak Magyarországon. Aztán Sztálin halála és ’56 mindent megváltoztatott, de utána sem volt egyszerű. Mondok egy példát: már 1983-ban tartottam egy előadást az újságíróklubban, ami nem tetszett mindenkinek. Egy újságíró, a Népszabadság akkori főszerkesztő-helyettese azonnal átment a szovjet nagykövetségre, és lejelentette ezt. Csak később tudtam meg, hogy ő a KGB ügynöke volt. Másnap már Andropov asztalán volt a jelentés, harmadnap meg jött a levél Kádárhoz, hogy miféle titkára van a magyar Központi Bizottságnak. Ekkor már igencsak megérett a helyzet a rendszerváltozásra.
“A békés rendszerváltás sikeres volt és mi példát mutattunk”
Mit gondol, hogyan ment végbe? Modellváltás volt, rendszerváltás vagy rendszerváltoztatás?
Összességében azt gondolom, hogy sikeres volt. Felerősödtek az ellenzéki erők, nekünk pedig az volt az álláspontunk, hogy többpárti parlamenti rendszer, nemzeti szabadság kell, de békés úton, puskalövés nélkül. Hogy ez így végbement, az pozitívum. Tulajdonképpen példát mutattunk, a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainál jobbat el sem lehetett volna képzelni szerintem. Nem ment egyszerűen, Grósz még kivezényelte a rendőröket, fehérterrort emlegetett, de aztán belátta, hogy nincs értelme, nincs mit csinálni. A bajok utána kezdődtek. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugatiak az SZDSZ-t támogatták.
Aztán jött az SZDSZ-MDF-paktum…
Sokan gondolják úgy, hogy az a kiegyezés tett tönkre mindent, amit ők, az egykori ellenzékiek kötöttek az MSZP-vel. Egy barátunk úgy mesél a rendszerváltásról: egyetemistaként végigbulizta azokat az éveket és csak arra kapta fel a fejét, hogy egy szocialista politikus, azaz Ön kiáltja ki 1989-ben a köztársaságot…
Mondok erről valamit. Véleményem szerint nem a rendszerváltás módja, hanem, mint említettem, az MDF-SZDSZ paktum és a Bokros-csomag tett tönkre mindent. Ez utóbbi a maga nemében embertelen volt, több ember öngyilkos is lett miatta. Én voltam egyedül a pártomon belül, aki nem szavazta meg. Előtte beszélgettem Nyers Rezsővel, aki azt mondta, ő sem szavazza meg. „Nem lennék szociáldemokrata, ha megszavaznám” – mondta. Aztán mégis megszavazta. Hogyhogy? – kérdeztem tőle. „Szolidaritásból.” Kivel? „A kormánnyal való szolidaritásból.” Tehát Nyers Rezső harmadszor is elárulta a szociáldemokratákat. Először ’48-ban, aztán ’56-ban, amikor Kádár és Marosán mellé állt Kéthly Anna helyett, és végül a rendszerváltás idején. Azt gondolom, hogy a rendszerváltást ők siklatták ki.
Életrajz
Szűrös Mátyás 1933-ban született Püspökladányban. 1953-ban került Moszkvába, ahol a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult és 1959-ben végzett. 1959 és 1960 között a Külügyminisztérium előadója, majd 1962-ig főelőadója volt. 1962-ben a berlini nagykövetség harmadtitkárává nevezték ki, 1965-től pedig az MSZMP KB külügyi osztály politikai munkatársa volt. 1974-ben ennek helyettes vezetője lett. 1975-ben kinevezték kelet-berlini nagykövetté, 1978 és 1982 között moszkvai nagykövet volt, majd 1983-ig az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjeként dolgozott. 1951 és 1956 az MDP tagja volt, majd 1956-ban átiratkozott az MSZMP-be és 1989-ig annak tagja volt. 1978-ban mint moszkvai nagykövet bekerült az MSZMP Központi Bizottságába. 1983 és 1989 a KB titkára volt. A párt reformkommunista szárnyának egyik képviselője volt Pozsgay Imrével és Németh Miklóssal együtt. 1985-ben bekerült az Országgyűlésbe egyéni képviselőként (Püspökladány). 1985 és 1989 között a külügyi bizottság elnöke, 1988 és 1989 között pedig az MSZMP-csoport vezetője volt. 1989 márciusában az Országgyűlés elnökévé választották. 1989. október 23-án az Országgyűlés erkélyén kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, ezáltal Magyarország ideiglenes köztársasági elnöke lett 1989. október 23. és 1990. május 2. között. 1989-ben belépett az MSZMP utódpártjába, a Magyar Szocialista Pártba. Az 1990-es országgyűlési választáson Szűrös volt az MSZP egyetlen olyan képviselője, aki egyéni képviselőként jutott be az Országgyűlésbe. A négyéves ciklus alatt az Országgyűlés alelnökeként dolgozott. 1994-ben úgyszintén a püspökladányi választókerületből jutott be. Képviselői munkája során gyakran saját pártja álláspontja ellen szavazott. 2002-ben kilépett az MSZP-ből és az Új Baloldal színeiben volt országgyűlési képviselő-, illetve miniszterelnök-jelölt.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Bognár Béla
2018-10-22 at 16:02
Uraim, végre értelmes, a történelmet(ezredes Úr) ismerő emberek mondták el véleményüket,én csak annyit teszek hozzá, Amerika és a Nyugat m i n d i g elárultak bennünket és na ja natürlich az osztrákok, ezért kell összefognunk.Más, én is agnosztikus vagyok, de a vallás szerintem az önbecsapás legmagasabb formája, “Jézus szeret téged” ahogy azt az elmúlt kétezer évben tette.
Pandora
2018-10-02 at 15:58
Kedves feleim,a legjobb mondatrész felett mindenki elsiklik ? …a román az nem nemzet,hanem foglalkozás……!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kristóf
2018-10-02 at 17:01
Ez közismert szólás-mondássá vált, szinte közhely.
Csak a vicc jut eszembe, miszerint az úszómester testének tömm mint 80%-a víz. Megjegyzés: ugyanez igaz a többi szakmára is.
(Szerintem pl. az osztrák is sokkal inkább egy szakma.)
Pandora
2018-10-02 at 17:18
A csecsemőnek minden vicc új,én bár nem vagyok csecsemő,mégis új volt és szíven ütött.Valóban,ez az ifjú kancellár erősen dolgozik ezért,hogy az osztrákok megbízhatóságáról szőtt álmokat szétfoszlassa.
Rocktoberi
2018-12-30 at 13:55
Állítólag Zsugás Vilitől ered.
Kristóf
2018-10-02 at 08:49
A kisimult arcú, munkát csak nyomokban látott öreg milyen szépen megőrizte magát az utókornak. Mindig ott volt a diktatúra legbelső bizalmi körében, de felelősség nélkül kibicelhette végig a gazemberségeket. Ahogy Horn Gyula legendás érdemét, a határ megnyitását Gorbacsov utasítására cselekedte, úgy hullott az ő ölébe a köztársaság kikiáltása, jutalomként. Tartása a régi, hátraszegett fejjel fölényesen mosolyog, kezével Horn Gyulás stílusban nagyvonalúan gesztikulál. És milyen ravasz most is: nevet a szeme, miközben becsapja, átveri, hülyére veszi a PS-t. Az egész interjút arra használja fel, hogy szépen célba juttassa az üzenetét. Balladai homályból sejteti, hogy ő jó kommunista volt, magyar volt, utána egy huszárvágással legitimálja a hatalomátmentést. Köszönjük, Szűrös elvtárs, átjött az üzenet:
– Ő nem volt tényező, nem döntött semmiről. Vagyis ártatlan mindenben.
– Ő még olyat is mondott egyszer, ami nem tetszett a KBG-nek. Képzelhetjük, mennyire izgult szegény. Meghatódunk.
– És persze, hogy az MDF-SzDSz paktum a hibás. És a valóban borzalmas Bokros csomag. Ha egy falvédőről lejött ember elolvassa az interjút, megtudhatja, hogy a Bokros csomag egy MDF-SzDSz kormány műve volt. Fujj de csúnya dolog.
Eközben elsikkadnak a tények:
– A belső kör és az ártatlanság kizárja egymást.
– Az MDF nem rendelkezett semmi hatalommal, odaengedték megbukni, hogy utána “demokratikus erőként” visszajöhessenek a hatalomba.
– Az MDF egy amerikai diktátum mentén gúzsba ötve asszisztálhatta végig az állami vagyon szétlopását, amiből a korábbi elvtársak a milliárdjaikat szerzték.
– Az elvtársak az MSZMP-ből egyetlen betű kihúzásával folytatták tovább ellenzékben majd kormányon.
– Amikor az elvtársak bizonyíthatták volna, hogy magyarok, bár semmi sem kényszerítette őket, összefeküdtek az SzDSz-el.
– Bokros az MSZP minisztereként nyúzta meg élve a népet.
Aminek Szűrös már talán nem részese, hogy az elvtársak most is idegen zsoldban ott ülnek a parlamentben sőt az EU parlamentben. Ugrásra készen várják azt a külső tényezőt ami megbuktatja a kormányt, és vele Magyarországot és a V4-et is. Talán örökre.
Ezért kár volt itt szót adni neki.
Hesslerezredes
2018-10-02 at 11:40
Nagyon-nagyon sokmindenben igazad van. És talán mégsem. A történelmünk tele van olyan emberekkel, akik kénytelenek voltak kiszolgálni azokat a hatalmakat, akik akkor, amikor ők éltek, sanyargatták és szorongatták az országot. Az első ilyen korszak a török hódoltság volt. Gondolod, hogy Werbőczy, Török Bálint, Szapolyai János és utánuk még 150 éven át az összes erdélyi fejedelem örömből és önként szolgálta a hódító török birodalmat? Vagy Károlyi Sándor, aki a Rákóczi-szabadságharc végén letette a fegyvert? Vagy Görgey Artúr 1849-ben, hasonlóképpen Károlyihoz? Horthy Miklós 1939-44 között a németek oldalán?? Kádár 56-tól ’89-ig a szovjet medve talpa alatt? A kérdés csak az, hogy ez alatt a vazallusi állapot alatt mit tettek ŐK a magyar néppel és a magyar népért. A felsoroltak közül az utóbbi kettő vitatható erősen. Horthy alatt voltak pozitívumok, de volt sok negatívum is, kezdve azzal, hogy egy idejétmúlt feudális állapotot konzervált, nagybirtokrendszerrel. Kádár alatt voltak pozitívumok, például a tömeges, összkomfortos lakásépítés miközben a nemzeti érzést semmibe vette és volt 7 millió abortusz.
Hesslerezredes
2018-10-02 at 14:08
Csak példákat mondtam, lehetne még vég nélkül sorolni a pozitívumokat és negatívumokat mindegyik vezetőnél.
Kristóf
2018-10-02 at 16:58
Míg a valóság emberi elmével felfoghatatlan, mindenkinek megvan róla a képe, melyet személyes valóságként él meg.
– Ha van a világnak egy rendje és Teremtője, annak az igazsága nem lehet relatív. Kérdés, hogy így gondoljuk-e? Én igen. Innen az a kérdés, hogy adott helyzetben ki áll közelebb az abszolút igazsághoz?!
– Vagy úgy gondoljuk, hogy minden relatív. Ezt részemről nem tudom elfogadni. Látom az így gondolkodó emberek modelljének sántaságát, mely egy sor jelenséget nem képes megmagyarázni. Látom az igazodási pontjaik képlékenységét és a talajtalanságukat. Látom, hogy nincs emlékezetük és manipulálhatók. Az átfordításuk egy adott kérdésben csupán intelligencia és hazugság-technika kérdése.
Egy leromlott rendű világban (mint a feljegyzett történelmünk) a Gonosz számos olyan kész helyzet elé állít, melyben a hamisság a felmerülő eldöntendő kérdés megfogalmazásában rejlik. Néha még Jézusra is hivatkozik, hogy átverjen. Vagyis a tálcán felkínált válaszok rosszak, helyettük mást kell mondani.
Nem mellékesen észben kell tartani, hogy a régi történelmi események megítélésénél nagyon nem mindegy, hogy azokat csak közvetítőkön keresztül ismerjük.
Nem tudom, hogy az okfejtésed abszolút igazságra törekvő vagy relativista alapokon áll?
Úgy gondolom, hogy a régebbi időkben a fenti két felfogás közül az előbbi volt általános, ma meg az utóbbi az uralkodó. A felsorolt történelmi személyeket is így tekintem. A Kádár előtti régiek inkább tévedtek az eléjük került kérdések megítélésénél, és nem relativisták voltak. Ez alapján az a kérdés, hogy lavíroztak-e a „két pogány közt” felismerve az istentelenségüket és igazságtalanságukat? Vagy úgy álltak az egyik pogány mellé, hogy igazából nem tekintették igaztalannak, vagy ezt a tényt kizárták a saját számításaiból. Szerintem Szapolyai és Török Bálint ebbe a hibába csúszott bele jócskán, amikor bevásároltak a törökkel. Később Bocskai István pl. viszont nem tett ilyet!
Aztán pl. ha Kerecsényi László látta volna, hogy Allah nem Isten, tudhatta volna, hogy a törökök megölik őt és az embereit is. Akkor nem adta volna fel Gyula várát. Szondi és Zrínyi meg látta ezt és inkább küzdött a végsőkig.
Horthyról is úgy vélem, – olvasva az emlékiratait – hogy nem szolgálta az idegen pogányt, sem Gonosz urát, hanem tévedései voltak. Legnagyobbat tévedett az angolokkal kapcsolatban, csak annak ugye nem lett következménye.
Hesslerezredes
2018-10-03 at 13:54
Kedves Kristóf, az okfejtése kissé bonyolultra sikeredett. A társadalmi-történelmi mozgásoknak soha nincs abszolút igazság tartalmuk és megkérdőjelezhetetlen értékük. A történelemnek vannak tényei – többé-kevésbé – és van a tényekhez vezető út, amit emberek csináltak számtalan motivációból, mindenféle információból és azok abszolút szubjektív értékeléséből. Egy példa: Thököly Imre Habsburg ellenes harcai abszolút pozitívak, mégha a török oldalán is fejtette ki, ha a Habsburgokat az abszolút rossznak tekintjük. Ha azonban a török uralmat tekintjük magyar szempontból abszolút rossznak, akkor Thököly egy nemzetáruló volt. Bethlen Gábor megítélése lehet ugyanilyen ellentmondásos. Kádárral nem az a fő gond, hogy kiszolgálta a szovjeteket, hanem az, hogy olyan személyiség volt, aki nem érezte magyarnak magát, nem szerette a magyar népet és ezt a nép is tudta, vagy érezte róla, mégha a nép “kádárapánkozott” is. Ferencz József dettó. És sajnos Horthy is. Szóval amikor egy relatíve kis ország szembesül azzal, hogy egy nála nagyságrendekkel nagyobb hatalomnak kell gazsulálni, akkor akárki a vezető, a mozgástere szinte semmi. Így voltak ezzel a balti államok a 40-es években a SZU miatt, így volt Csehszlovákia Hitlerrel – és 45 után a SZU-val szemben!!!- szemben és így voltunk mi Sztálinnal és a SZU-val szemben, meg anno a török birodalommal kapcsolatban.
Kristóf
2018-10-05 at 10:27
Kedves Hesslerezredes!
Remélem olvassa még. Nem lehet egyszerűen válaszolni, amikor egy felvetés két társadalmi valóságba mélyen beépített csúsztatáson alapul:
– Az egyik szerint a történelemből tanulva ismerhető meg a múlt. Hol a határvonal a tények és az „általánosan elfogadott” között? Ki mondja meg, hogy milyen tények fontosak, melyeket emeljünk ki. Ezen túl pedig tények-e mind a tények, hiszen nem voltunk ott. (És ha ott voltunk, mit hogyan fogtunk fel belőle.) De a legfőbb, hogy ki a közvetítő? A történelemből ez tanulható meg: a készen kapott magyarázat valaki érdekét és értékítéletét közvetíti. A személyes emlék az enyém, más nem.
– A másik szerint „a te igazságod nem az én igazságom”. Igaz is ez egy leromlott világ keretei között. Vagyis részigazság, mely hamis. Pont azt hallgatja el, hogy létezik abszolút igazság. (Melyhez valamelyikünk közelebb áll, ha nem ugyanazt mondjuk.)
Ebből a két dologból következik egy sor más.
– Ha minden relatív, akkor a Teremtett világ rendjéből több lépcsőben derivált erkölcs is semmis. Ezt látjuk ma. Sőt, már a jog is kezd súlytalanná válni. Emberek élnek „masszív stabil” világnézettel, melynek „csupán” az igazodási pontjai vannak állandó mozgásban a civilizációt uraló hatalmasok tudatipara által. Ők, talajt veszettek nem emlékeznek, hogy mi volt pl. tavaly, hanem a tavalyról szóló aktuálisan kommunikált változathoz képest alakítják ki a felfogásukat a tavalyról. Egy részük nagy kanállal eszi a tudatipari terméket, ő a konform haladó. Más részük dacol vele, de csapongva hol a harmadik birodalom emlékén romantikázik, hol felcsap mohamedánnak.
– Következmények nélkülivé válik a világ. Ezt is látjuk ma. Stabil támpontok nélkül minden csak a jelenben értelmezhető. Hogy mi lesz holnap a kreált valóság, azt majd megmondják a civilizáció hatalmasai holnap.
– Történelmi személyek, igazsághoz, a világ rendjéhez való viszonya értelmezhetetlenné válik. Sztálin? Hitler? A Bush kormány? Vagy Ante Gotovina? Majd eldönti valaki, akinek hatalma van, hogy ők az „emberiség” jótevői vagy bűnösök.
Ezért írtam a régiekről, hogy ők nem ebben a mai szintre leromlott rendű világban éltek. Alapvetően Horthy sem a XX. sz. fia. Biztos, hogy hívő ember volt. (Nem a mai értelemben vett névleg hívő de valójában ateista.) Nem mellesleg megmentette Magyarországot a felszámolástól és talpra állította. A kényszerszövetségben végig vonakodott, taktikázott, elhalogatta és sokban elkerülte a zsidók elpusztítását, kiugrást készített elő, míg öreg korában kirántották a kezéből a hatalmat a németek és azok hazai szolgái. És voltak tévedései, bűnei, melyek viszont eltörpülnek az érdemei mellett.
Thököly vagy Török Bálint már érdekesebb. Egyrészt távolibbak. Másrészt szerintem nem ismerték fel, hogy két pogány közt vannak. Az egyik a Gonosz Jehovát Istennek valló, anyját is eladó Nyugat, a másik a Gonosz Allahban hívő oszmán birodalom. Ők a tetteik alapján nem értették meg, hogy mi a helyzet. Hogy azt az életet kéne szolgálniuk a Hazában, melyet az életellenes birodalmi gépezetek satuba fogtak. Azt, ami még ma is a maradék magyarság lelke. Bocskai megértette. Dobó megértette.
(Kádár bűnei pedig nagyok. Ezzel együtt felállhat Aczél vagy Fekete János vállára a pokolbéli mocsárban.)
Hesslerezredes
2018-10-05 at 14:21
Kedves Kristóf! Én a történelmi “tények”-nél azt írtam ezekről, hogy ‘többé-kevésbé’ azok. Én nem vagyok hívő a vallásos értelemben, de nem vagyok ateista sem: én magamról azt mondom, hogy az én szellemi kapacitásaimat meghaladja az Isten-fogalom (mint ahogy a világegyetem végtelensége és iszonyatos távolságainak felfogása is), szerintem túl kicsik és kevesek vagyunk mi emberek, hogy ezzel megbirkózzunk. Agnosztikus vagyok, azaz nem állítom Isten létét de nem is tagadom. Egy graffiti szerint: ” Ne higgy a csodákban – bízd rájuk magad!” A történelemre visszatérve én magát a történelmet úgy látom, mint az utóbb, akár évszázadokkal később, kiderült szüntelen összeesküvések történetét. Az, hogy volt Mohács, azt onnan tudjuk, hogy a kortársak részéről keletkeztek különféle feljegyzések – Brodarics István krónikáját lehet itt elsőhelyen említeni (amit sokan megkérdőjeleznek) – amelyek – mivel emberek készítették – teljesen szubjektívek, ergo: lehetnek akár hamisak is. Ha azonban többen mondják abból a korból ugyanazt, vagy nagyon hasonlóan, akkor abban már lehet valami, és a statisztika nagy-számok törvénye alapján végül “tény”-nyé válik. De csak ilyen ténnyé. Az igazság – azaz: az IGAZSÁG – pedig a tények szubjektív értékelése, megítélése. És mivel ez a megítélés emberi, ezért szubjektív, és akár tetszik, akár nem: bizony relatív. Sem Horthy sem Kádár – emberek lévén – nem láthattak, nem foghattak föl minden információt a döntéseiknél. Pedig pld. Horthy nagyobbik fia, István, ha jól tudom, a háború előtt Amerikában mérnökösködött. Ha így volt, akkor látnia kellett azt az irtózatos méretű és kapacitású gazdasági erőt, amit akkor Amerika jelentett. Látnia kellett és el kellett mondania az édesapjának, hogy ha ez az erő belép a háborúba, akkor Németországnak annyi esélye van megnyerni a háborút, mint amennyi az életre -stílszerűen szólva – Szálasinak volt a népbíróság előtt. Ha ezt horthy István el is mondta az édesapjának, akkor is mit tehetett a Horthy által vezetett Magyarország a III. Birodalom által minden irányból körülfogva??? Szóval csak az marad, hogy az ilyen kutyaszorítóba került vezető mit tesz a szorítón belül a népével: próbál-e a szorításon lazítani, vagy még ő is teker egyet a srófon? Horthy, Kádár próbált enyhíteni, Kun Béla, Károlyi Mihály, Szálasi, Rákosi meg még szorítottak is rajta.
Arady
2018-10-02 at 00:26
Érdekes de biztosan vannak momentumok amikre már nem emlékszik tisztán Szűrös sem..
Emlegeti ugyan az amerikaiakat, de elbagatellizálja a szerepüket. Pedig ha ők azt mondták Brezsnyevnek hogy gyorsan tegyen rendet – annak oka volt. A zűrzavar ugyan is – főképp ha csőcselék jut fegyverhez – általában úgy terjed mint a pestis. És mert azt mondták, Brezsnyev kötelességének is érzete hogy a VSZ segítségével – elvégre az erre is volt kitalálva, ahogy a NATO is – rendet tegyen. Ehhez képest Kádár vagy Pityi Palkó akarata, szerepe, véleménye semmiség, szóra se érdemes közjáték volt. Az történt amit a történelmi helyzet diktált, nem voltak se hősei, se mártírjai, se politikai arcai.
csakafidesz
2018-10-22 at 12:57
Kádár szava az ilyen ügyekben tényleg nem számított. Szóval ami azt illeti az egész ügy kizárólag a ruszkik számlájára írható
Vízöntő
2018-10-01 at 17:00
1971-73-ban sokszor jártam munka kapcsán Püspökladányban. Nem idézem amit a beszolgáltatások idejéből annak kapcsán meséltek róla a hithű, bárkit beáldozó kommunistáról, de ha igazak voltak azok a történetek (egy családtag öngyilkosságáról, illetve annak okáról) a könyörtelenségéről, akkor bizony a moszkvai tanulmányoknak és a karrierjének nagy ára volt, és itt felesleges volt meséltetni, csak egy múltját szépítgető, jó szimattal időben köpönyeget váltó kiöregedett komcsi!
csakafidesz
2018-10-01 at 16:00
Vannak még sötét lapok ebben a történetben. Pl. Dubcek halála.. Senki se mondja, hogy az autópályán egy kormányzati BMW csak úgy belefordul az árokba..
Netta
2018-10-01 at 23:31
Ki tudja?!
Horn Gyula kocsijának “belefordulásával” kapcsolatban is elindultak a legendák.
Szegény, a tehergépkocsiját szabályosan leállító
és szerelő sofőrt hurcolták meg. A komcsik változata az volt, hogy
őt bérelték fel valakik, hogy okozzon balesetet…
Volt olyan változat, hogy Horn vezetett enyhén vodkaközi állapotban.
csakafidesz
2018-10-02 at 02:44
Érdekes módon a soför mindig meghal. Anno Pécs felé “balesetet” szenvedett Toller László Audija. A soför rögtön meghalt, Toller nem a programnak megfelelően adta ki a sötét lelkét, hanem sokáig kómában volt. Dubcek az rendesen meghalt ahogyan illik ilyen esetben, természetesen a soför is, mint járulékos veszteség..
Kristóf
2018-10-02 at 09:00
A vodkásat az szdsz terjesztette. “Na és?” Attól még lehet igaz. Az biztos, hogy a “korona” viselése hozott Hornnak még vagy 5-10%-ot.
–o–
(Megjegyzem, pl. Haider az akkoriban a világ legbiztonságosabb autójával halt meg. Soha sem ivott, de előtte természetesen igen.)
Rocktoberi
2018-12-30 at 13:48
A Pufajkás Nyékládháza és Emőd között rohant bele a padkán szabályosan leállított IFA- ba. Az elakadásjelző háromszög is szabályosan ki volt helyezve. Aki ismeri ezt a szakaszt, az tudja, hogy kanyargós ugyan egy kicsit de akár 110-es tempóval is simán autózható. Vagy sokkal többel mentek vagy a pia játszott szerepet. A fuvaros vállalkozót ártatlanul meghurcolták és ráment a vállalkozása az ügyre. A komcsiktól már megszokott pofátlanság volt az esetleges merénylet lebegtetése. És amíg szar van , veréb is akad rá.
CsD
2018-10-01 at 15:49
https://mult-kor.hu/20110617_husz_eve_vonultak_ki_a_szovjet_csapatok_keleteuropabol?pIdx=2
Az előző hozzászólasból ez kimaradt.
CsD
2018-10-01 at 15:46
“Már 1969-ben elhagyták a szovjet csapatok Csehszlovákiát,” – ez nem igaz!
“A Csehszlovákiában állomásozó szovjet hadsereg komoly katonai potenciált képviselt: a mintegy 73 ezres személyi állomány több rakétaállomást, 1300 tankot, 103 katonai repülőgépet, 173 helikoptert és számos egyéb fegyverzetet, közte nukleáris arzenált is kezelt, ez utóbbit 1990 márciusára távolították el az országból. A Vörös Hadseregnek 5200 civil alkalmazottja is volt, a tiszteket mintegy 39 ezer családtag kísérte el állomáshelyére.Az utolsó szovjet katonavonat 1991. június 19-én indult a közép-csehországi Milovicéből kelet felé.”
“Frissen besorozott kiskatonákat is küldtek.” Szintén téves információ, a megszállásban kiképzett, a közeli leszerelésüket váró sorkatonák vettek részt.
Hesslerezredes
2018-10-01 at 15:50
Igen, ez így volt, ezt észre kellett volna vennem a szövegben. Bizony az oroszok kőkeményen ott voltak Csehszlovákiban (is) a gengszterváltásig.
csakafidesz
2018-10-01 at 16:04
Nem, és nem! Én 1965-ben érettségiztem és kettő volt osztálytársam (akkor 21 évesek) is ellátogattak Csehszlovákiába. A körletüket tilos volt elhagyniuk, három hónapig be voltak zárva gyakorlatilag a saját táborukba. Egyedül annyi volt a dolguk, hogy ott voltak.
Hesslerezredes
2018-10-01 at 16:41
Mármint az elfoglalt csehszlovák laktanya körletet nem hagyhatták el. Mert volt olyan is. Aztán volt, hogy a csehszlovák hadsereg nem jöhetett ki a laktanyájából. Meg volt olyan, hogy a magyar tank – mondjuk úgy: pályakezdő – vezetője nem bírt bemenni a csehszl. laktanyába, aztán először ledöntötte a bal kapuszárnyat, majd a jobb kapuszárnyat míg végül be tudott hajtani középen. Meg a magyar tank a hídról beborult a folyóba, és a tankparancsnok szegény, aki a toronyból félig kint volt, derékban kettészakadt, úgy kellett kihalásznia a felsőtestet a vízből egy magyar katonai ügyésznek. Ocsmány ügy volt ez mindenhogy.
gyozo2018
2018-10-01 at 23:34
A nagybátyám is féléve volt katona, amikor kivezényelték. Anyám sírt, féltette az öccsét, mert emlékezett még 56-ra.
csakafidesz
2018-10-02 at 02:39
Hogyne Hessler úr. Minden előfordult. Lopott Jawa motorkerékpárral Nyugat Németországba disszidált kiskatona is volt.. Színes a világ!
Solidar
2018-10-01 at 16:57
Pontosabban öreg katonák és a pár éve leszerelt tartalékosok voltak többségben.
ómió
2018-10-01 at 14:21
Elárulta? És így, 50 évvel később ezt “már” ki is mondja? “Bátor” ez a Szűrős efftárs!
Benedek Károly
2018-10-01 at 23:28
Azt azért szerényen elhallgatja, hogy a Nemzetközi Kapcsolatok iskolája KGB-s képző volt. 20 évesen kikerülni…
Tibor
2018-10-01 at 14:21
Csak a szokásos mosakodás… Ott voltam de nem tehetek semmiről… Amúgy teljesen érthető, hogy Szűrös Mátyás szempontjából a kerekasztalos mutyi amit békés rendszerváltásnak nevez a világ legfaszább dolga volt. Végül is senki nem számoltatott el senkit, sőt a korábbi elit a lopott vagyonával továbbra is játékban maradt. Így fordulhatott elő, hogy Rákosi véreskezű pribékje, Péter Gábor 93-ban ágyban, párnák között hunyt el, a pufajkás Horn Gyulából meg miniszterelnök lett. Érdekes, hogy Rákosi nem volt ennyire megengedő. Alig pár év alatt kiirtotta, elüldözte a teljes nagy és középpolgárságot és parasztságot és teljesen átformálta a társadalmat.
idirablo
2018-10-01 at 12:59
“Sztálin erre azt mondta: nyugodjanak meg, én hazaküldöm a magyar zsidókat Rákosi vezetésével, azok majd rendet csinálnak Magyarországon.”
Csakhogy vezető politikus is kimondta nyilvánosan, kinek köszönhetjük a Rákosi-rendszert.
“A románok … mindig is a kiugrásaikról voltak ismertek. Erre mondták az oroszok, hogy a román az nem nemzet, hanem foglalkozás.”
😀
Benedek Károly
2018-10-01 at 12:14
Elárulta?!
Ezek a “legbegbízhatóbb, leközelebbi” elvtársaikat is felakasztották.
Lám, Kádár csak elárulta. Pedig, ha teheti, de felakasztotta volna!
csakafidesz
2018-10-02 at 02:47
Az akasztásos korszak megvolt a cseheknél is. A Slánsky per és a Rajk per édestestvérek voltak. Kádár is szeretett akasztani, megkapta a listát Andropovtól, és vélhetőleg ki is egészítették néhány ártatlannal.
Hesslerezredes
2018-10-01 at 11:54
Igen, voltak néhányan nálunk is – helyesebben nálunk csak néhányan voltak – ún. “nemzeti kommunisták”. Egyik volt Szűrös Mátyás, aztán Pozsgai Imre, Fehér Lajos, Kállay Gyula, Péter János, Oláh István, szinte mindegyik tiszántúli, református közegből. Természetesen a balosok által erősen korlátozva. Amikor pld. Oláh István a ’80-as évek elején bevezette katonai díszelgés alkalmából a történelmi zászlókat, akkor a balos, részben zsidó származású e’társak rohantak Kádárhoz, hogy itt mán’ naconalizmus (sic!) ütötte fel a fejét, ajajajaj! Röviden: pontosan annyi külpolitikai mozgástere volt Kádárnak, mint Horthynak: semmi, nulla, zéró. Kádárnak belpolitikailag pedig még annyi sem, mint Horthynak. És igen, ’68-ban nekünk sokkal fontosabb volt, hogy a gazdasági reformok menjenek előre, mint Csehszlovákia sorsa. Az egy másik kérdés, hogy a balos Biszku, Apró, Komócsin Kádárt be-, és elárulva végül a ’70-es évek közepére le tudták állítani a reformot. Viszont 1981-től Kádárék mégiscsak megengedték a kisvállalkozásokat (vgmk, gmk, pjt, kisszövetkezet stb.), amikor az előbbi balos banda újra rohant az akkor már döglődő Brezsnyevhez árulkodni, hogy itt kapitalista szálláscsinálás zajlik nálunk. Brezsnyev ezután haláláig már nem is volt hajlandó Kádárt fogadni. A többit már többé-kevésbé ismerjük.
Tibor
2018-10-01 at 14:23
“nemzeti kommunista”… már maga a kifejezés is oximoron.
Hesslerezredes
2018-10-01 at 14:26
Nálunk igen, oximoron. De ott voltak a románok, jugók, csehszlovákok, lengyelek is – volt ilyen, csak mi nem ezekhez szoktunk anno.
Benedek Károly
2018-10-01 at 23:02
Hesslerezredes!
Nálunk az MSZMP-n belül is megvoltak a törésvonalak:
-a sötét proli
-a népi bal
-a cionkommunista (technokratáknak titulálták magukat).
Utóbbiak ahonnan csak lehetett, fokozatosan kiszorították a vezetésből
a népi balt. A többit “csicskáztatták”, használták.
Benedek Károly
2018-10-01 at 23:25
Mint a békeharc.
Nagyon szerették kommunista-liberálfasiszták az önellentmondást.
Harcos béke, békeharc.
Ja! Meg az “Egy a jelszónk, tartós béke,/állj közénk
és harcolj érte.”… és a tartós tej.
😛
en
2019-10-23 at 22:06
Epp oly hazug mint a tobbi! Volt ellenallas, mitobb meszarlas Csehszlovakiaban; lattam visszatero teherautot golyonyomokkal!
Nem puszta szeretetbol lottek!
Benedek Károly
2018-10-01 at 23:08
“Viszont 1981-től Kádárék mégiscsak megengedték a kisvállalkozásokat (vgmk, gmk, pjt, kisszövetkezet stb.),”
Addigra Feketéék már totálisan eladósították az országot. Addigra már beindult az előprivatizáció, elő volt készítve a gmk-ázás, kft-ézés.
Olyan törvényeket hoztak, tele kiskapukkal, hogy minden vállalkozó szétlopta a vállalatokat, gyárakat és párhuzamosan az egész országot.
Nem megengedték, hanem a hitelek feltétele volt, plusz még a szabadszombat bevezetése a zsidó vallás szabad gyakorlása érdekében. Először minden második szombat, aztán minden szombat.
Persze a gojoknak megrendezték a “kommunista szombatokat”, amikor illett bemenni dolgozni, ingyen!
Cs. Szabó István
2018-10-03 at 15:44
Nemzeti kommunisták 🙂 🙂 🙂
bali
2019-11-25 at 21:11
Tisztelt Hun! 2018-10-02 at 08:46 A KGB Komitét Gaszudársztvenoj Bezopásznosztyi (Nemzetközi Kapcsolatok Intézete) Úgy van írva a cikkben,hogy 53-tól Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult.