Második meccsét is elvesztette a női kézilabdacsapatunk a németországi világbajnokságon, de a Norvégia elleni, szombati súlyos vereséggel szemben a svédek ellen megvolt a lehetőségünk. Egy félidőn át bízhattunk benne, hogy meglesz az első győzelem a vb-n, utána azonban kidomborodtak azok a gondjaink, amelyek a magyar kézilabdázás szerkezetéből fakadóan egy évtizede válságban tartják idehaza a sportágat. A norvégok elleni súlyos, ám papírformaszerű, majd a svédek elleni kiábrándító vereség után, nulla ponttal várjuk a folytatást, és kezdhetünk megbarátkozni a gondolattal, hogy a kelleténél erősebb ellenfelet kapunk a nyolcaddöntőben.
A norvégok ellen igazán szembetűnő volt, hogy a sérült Tomori Zsuzsanna és Szucsánszki Zita távollétében átjáróház a védelmünk, de a svédek ellen is érződött ugyanez a probléma. Mindez megtoldva azzal, hogy a magyar játékosok nem igazán képesek lépést tartani a világszinten felgyorsult játékkal – ennek okaival a vébé után lesz érdemes foglalkozni –, előrevetíti, hogy ezt a világversenyes szereplésünket illetően sem érdemes túl nagy reményeket táplálnunk.
Fej-fej mellett küzdött a két csapat, feljavult a védekezésünk az első találkozónkhoz képest, a meccs kezdeti szakaszában néha előnyben is voltunk. Klivinyi Kinga sokat javult a norvégok ell mutatott játékához képest, balátlövőből többször eredményes volt. Rasmussen szövetségi kapitány sok cserével forgatta a csapatot, az első játékrész második felére azonban elfogyott a támadójátékunk, és mi kezdtünk futni az eredmény után. Pedig Bíró Blanka remek teljesítményt nyújtott a kapunkban, ami megalapozhatta volna jó eredményünket, főleg, hogy a fiatal Háfra Noémi is megint nagy kedvvel, hasznosan játszott. Lelkileg sem tett jót azonban a csapatnak a két kimaradt hetes, valamint az üres kapu mellé lőtt labda. A második félidőre döntetlen állással fordulhattunk, de rossz fordulatot vett a meccs, mintha beragadt volna a csapat az apátiába.
Jobbátlövő poszton egyértelműen gondok vannak, beállóban pedig ha lehet, még ennél is rosszabb a helyzet, teljesen értékelhetetlenek vagyunk, elbújnak a játékosaink a falban. Így nemhogy nem megjátszhatóak góllövésre, de az átlövőknek sem szorítják le a védőfalat, ezért folyamatosan szenvedünk támadásban, és azok a játékosaink – Görbicz, Kovacsics – sem tudnak kiemelkedőt nyújtani, akikben benne lenne a képesség. Emellett a balátlövő Zácsik Szandra ahogy a norvégok ellen is, ismét rengeteget hibázott, hozzá érkezve meglassul az adogatásunk, és az alibipasszai sem segítettek a támadójátékunkon. A második félidőben Klivinyire is jobban figyeltek már a svédek, így ő sem tudta hozzátenni a támadójátékunkhoz azt az egyéni teljesítményt, amit az elsőben igen.
A megtorpanásunkat könyörtelenül kihasználták a svédek, három-négygólos stabil előnyt építettek ki. Amikor néha sikerült betalálnunk, és felcsillant a remény, akkor gyors középkezdésből átrohantak rajtunk, és másodperceken belül visszaállították a különbséget. Ezt azért is sikerülhetett nekik, mert nálunk több játékos nem védekezik, csak támad, és az amúgy is túl lassú visszarendeződésnél még létszámhátrányban is vagyunk a kényszerű csere miatt. Bíró Blanka több elképesztő bravúrral meccsben tartotta a csapatot, az ő sorozatos ziccervédései nélkül már a második félidő közepén elúszott volna a remény. A bal szélen Schatzl Nadine rázta meg magát az utolsó tíz percben, amikor a többi magyar játékos már kapura lőni sem mert, a néhány jó teljesítmény azonban egy ilyen kiélezett meccs megnyeréséhez nem elég.
MAGYARORSZÁG–SVÉDORSZÁG 22:25 (11:11)
Krisztina
2017-12-04 at 18:04
Félve ültem le a tv elé már az első mérkőzés előtt is. Sajnos egyértelműen ebben az összeállításban nincs keresni valónk ezen a vb-n. Nem igazán vagyok kíváncsi a kifogásokra. Ezeken a lányokon az látszik, hogy ők nem egy csapat. És lehet hogy erről nem is ők tehetnek. Itt az ideje, hogy a magyar kézilabda szövetség felébredjen és észre vegye, hogy a jövőben csak akkor van értelme nemzeti válogatottnak ha a klub csapatoknál maximalizálják a külföldi játékosok számát max 3 főben. Mert a magyar lányok csak a kispadon ücsörögnek. Semmilyen tapasztalatot nem szereznek, max nézik a menő külföldi játékosokat. Ennek véget kell vetni. Mert így kudarcra kudarcot fogunk halmozni. És azt sem hiszem el, hogy nincs olyan magyar szakemberek aki el tudná vállalni a válogatottat. Jó lenne felébredni. Most már csak a lányok esetleges egyéni játékában, teljesítményében bízok. Hajrá magyarok!
sakk
2017-12-04 at 01:56
A már matuzsálemi kort megért sportbeli szállóige, ”Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!”jellemezte a két eddigi meccset.
Az eredeti célkitűzésekben bár ennél magasabbra tették a lécet, azok eléggé irreálisak a sportág magyar hátterét véve alapul.
A klubcsapatok nemzetközi sikereinek minden szurkoló örül, de a dícsfény virtuális, mert a magas honoráriumokért megvásárolt külföldi élmunkások nélkül sokkal kevesebb babér termett volna.
A zsoldosok nélküli válogatott nemzetközi eredményessége az igazi mércéje a hazai klubokban folyó munkának. A technika, a taktika, az erőnlét és számos egyéb tényező eredője ugyancsak harmatos volt eddig.
A zsoldos edző taktikája bármilyen jó is lehetett a nyitó mérkőzésen, elsődlegesen neki kellett volna tudnia, hogy a játékosok azt nem tudják végrehajtani. Az irreálisan magasra helyzett lécet nem lehet átugrani.
A norvégok futógyorsaságán sopánkodó játékost és társait fizikálisan nem készítették fel kellően klubjaikban,
a svédek ellen játékra koncentrálva egy másik játékos még a vérivást is megemlítette a sportlapnak nyilatkozva,
a legnevesebb hölgy pedig a norvég pofon felejtésére szuggerált.
Jelenleg tehát itt tart a magyar női válogatott. Ezzel az erőtlen, gyengécske teljesítményével sokat elárul a hazai tehetségek felemelésének, nevelésének a minőségéről.
Vízöntő
2017-12-03 at 23:02
Máshol olvastam az szk. és Görbicz nyilatkozatait is. Közös volt bennük hogy hibázgattunk, nem segítettek a cserék, és mint Görbicz fogalmazott könnyű gólokat kaptunk, nekünk viszont nem sikerült könnyű gólokat szereznünk. … Nos laikusként. A közvetítő riporter az szk. dicséreteként emlegette, hogy nem lacafacázik (másképp fogalmazott), ha valaki hibázik azt lecseréli. Ez nálam azt jelenti hogy az önbizalmat elintézi. A szélsőink nem is tudtak igazán belelendülni, és bár a BL-ben is parádéznak mikor játszhatta a Fradi sor a saját játékát? Ha a bajnokságot vezető és a BL-ben parádézó csapta magja a válogatottnak, akkor ehhez a maghoz rendelek kiegészítő játékosokat, nem pedig a magot használom kiegészítőnek a többiekhez. Gondolom ezt én, a laikus, de nem értek hozzá, így talán megbocsátható az elmélkedésem. … A Görbicz nyilatkozatához. Volt egyszer egy Puskás nevű focista, aki valami kapcsán közölte, a győzelem receptje egyszerű, mindig eggyel több gólt kell rúgni az ellenfélnél. Könnyű gólokat kaptunk és nekünk meg nem sikerült? A Fradi szőke tinije a meccs elején önbizalommal, hittel hozta a heteseket, az elsőt Görbicz hagyta ki! Kell ennél könnyebb gólszerzési lehetőség? Aztán a 41. percben meglőtte az első gólját, a riporter meg magasztalta. Magasztalták az előző meccseken is egy-két klasszis átadása, vagy a Dél-Koreának lőtt 11 gólja után, pedig nem kellett volna. Mert bizony a norvégoknak vagy a svédeknek kellett volna lőnie 8-10 gólt, szórni a klasszis átadásokat, irányítani a csapatot, ha vezér. Mert hiába fog lőni megint az argentinoknak egy tucatot, a hiányzókat az nem pótolja. Görbicz szerintem már nem húzóember, nem vezér, de én csak laikus vagyok. Igaz a holnap klasszisait már látom a pályán, a széleken is, akiket nem értem miért cserélgetnek le? Tele van a csapat nagyszerű játékosokkal és nem működik a csapat. Ez van. Majd szövetség illetékes szakmai vezetője megmagyarázza.