Pontosan húsz évvel ezelőtt történt futballtörténelmünk egyik legnyomorúságosabb veresége. Van néhány gyászos meccs ebben a kosárban, és teljes magabiztossággal rangsorolni őket lehetetlen. A jugoszlávok elleni zakó(k) különösen fájdalmas eleme, hogy tizennyolc nap reménykedés után úgy taglózott le minket, hogy nem maradt más, mint a saját kínunkon röhögni. Végülis egy kicsit most is ezt tesszük.
A szovjetek elleni 0:6 hihetetlen megdöbbenést keltett a ’86-os vébén, mert ilyen megalázó vereségben tétmeccsen azt megelőzően nem volt részünk. Valójában elértünk azóta komolyabb mélypontokat is, de az első sok mindenből különösen emlékezetes, Irapuato így negatív legenda lett. Ne feledkezzünk meg az 1994-es rekordévről sem, amikor egyetlen meccset sem sikerült megnyernünk, és kaptunk Eindhovenben egy 7:1-et a világbajnokságra készülő hollandoktól, miután a 10. és a 13. perc között örülhettünk egy rövidkét a vezetésünknek. Ez – barátságos meccs lévén és a kínos vereségek piacán felbukkant erős versenytársak miatt – kikopott a köztudatból, de a hollandok valamiért szeretnek nekünk sok gólt lőni, ezt többször is megtették, a 2013-as 8:1 pedig valóban felejthetetlen.
A két holland zakó között rendezték 1997. október 29-én a magyar-jugoszláv világbajnoki pótselejtezőt, amely előtt olyan álmokat dédelgettünk, amilyeneket 1985 óta nem: a kijutást egy világversenyre. Persze 1985 őszén is árnyalta volna a képet, ha tudjuk, mi következik a következő évi világbajnokság első meccsén, ahogy 1997-ben már a vébét sem kellett megvárnunk a teljes megszégyenüléshez. Ilyen tekintetben egyébként folyamatos lejtmenetet is beleláthatnánk a történetben, hiszen ’86-ban még vébén aláztak meg minket, ’97-ben vb-pótselejtezőn, 2013-ban pedig már csak sima selejtezőn törölték fel a padlót a válogatottunkkal. És eközben még a focilabdával ismerkedő Izland elleni oda-vissza vereséget is szégyenként tudtuk megélni, pedig hátra volt még a megmagyarázhatatlan máltai, a moldovai vagy éppen az andorrai vereség. A képet csak a 2016-os Európa-bajnokság árnyalja, ahova lehet mondani, hogy a megemelt létszám miatt tudtunk kijutni, de ott sem vallottunk szégyent, főleg az előzetes kárörvendő esélylatolgatásokhoz képest. Na, de hagyjuk a közelmúltat, irány 1997!
Hogy kerültünk mi a pótselejtezőbe?!
Nehéz selejtezősorozaton voltunk túl, amelyben kizárólag Azerbajdzsán ellen mehettünk biztosra, de végül a szerencsés epizódok elképesztő összejátszásainak eredményeként odaértünk a pótselejtezős második helyre. Rögtön az első szerencse volt, hogy nem kaptunk csoportellenfelet az első kalapból, a legerősebbek közül, így a csoport ászainak a norvégok számítottak. Mögöttük a többiek – minket is beleértve – elképesztő körbeverést produkáltak, a csoport második legerősebbjének számító svájciak úgy szórták el a pontokat, mintha nem is akarnának kijutni a vb-re, a finnek pedig másfél öngóllal és ezáltal 4 ponttal segítettek hozzá minket a második helyhez.
Persze „szerencsétlenségünk” is volt, hiszen Norvégiában az utolsó hét percben kapott három góllal kaptunk ki csúnyán, Svájcban hét perccel a vége előtt kaptuk a vesztes gólt, itthon pedig csaknem megvertük őket, de az utolsó pillanatokban egyenlítettek. Akkoriban bőszen terjedt a „magyar betegség” fogalma, még áltudományos nevet is kitaláltak neki – ez volt a magyaritis. A Csank csapat című dokumentumfilmben egészen komolyan vették ezt a látszólag kísérteties és megoldhatatlan problémát. Előbb lássuk, mit mondott erről a szövetségi kapitány:
Nem tűnt fel a szakmának, hogy a velünk nagyjából azonos tudású vagy gyengébb csapatok nem rúgnak nekünk gólt a végén, az erősebbek pedig nem máshogyan, hanem jobban csinálják, és ezért tudnak a meccs végére felőrölni minket. Ezt a „magyar betegség” dolgot viszont annyira komolyan vették, hogy az említett dokumentumfilmben kiszámolták azt a képzeletbeli tabellát, ahogy a selejtezőcsoport kinézett volna, ha csak 80. percig tartana egy meccs.
Nos, ilyen csapattal előztük meg végül egy ponttal a finneket és kettővel a svájciakat, és erőt vett rajtunk a reménykedés. Még olyan kósza gondolataink is támadtak, hogy a nehezén már túl vagyunk, túl kell lennünk, mert tényleg irdatlan keserves és szerencsés módon jutottunk oda, a pótselejtező lényegében csak formaság, tizenkét szűk esztendő után pedig igazán megérdemli a magyar foci, hogy újra világbajnokságon szerepeljünk. Felfokozott várakozás, és végre kezdődik a meccs! Jaj, a popcorn kint maradt a konyhában… Na, már itt is van. Mi, egy-nulla oda?!
A hátvéd Bánfi Jánost még Vácról, a klub fénykorából jól ismerte Csank János. A szövetségi kapitány a világ fociélvonalától eltérően, még a 90-es évek második felében is emberfogásban gondolkodott zónavédekezés helyett, csapatkapitányáról pedig így nyilatkozott még a vb-selejtezők elején:
Mindig szerettem azokat a védőket, akik játszottak emberfogót, mert meg kell oldani az egy-egyes szituációkat is, és erre a Bánfi nagy többségében alkalmas. […] Érti a játékot, ami a hátsó alakzatban szükséges, és alkalmas arra, hogy vezéregyénisége legyen egy-egy csapatrésznek, itt a védelemnek. Amellett a sokoldalúsága miatt bízom benne, és szeretem, ha játszik.
0:1
Bánfi ugyanakkor arról számolt be, hogy mindig neki kell figyelnie a legjobb csatárokra. A 2. percben még nem is olyan csatárklasszis jött, mint Mijatovics vagy Szavicsevics, csak a középpályás Brnovics, de a visszahőkölő Lőrincz Emil és a két jugoszláv közt választani nem tudó Bánfi között zavartalanul vehette mellre, majd lőhette a kapunkba a mindent eldöntő találatot. Ekkor dőlt el ugyanis, hogy össze fogunk omlani.
0:2
A védő Gyukics a 6. percben egészen szabadon fejelhetett Halmai (3) és Lőrincz (5) között ahhoz képest, hogy emberfogást játszottunk, és ahhoz képest, hogy rögzített helyzetből indult a játék pár pillanattal korábban.
http://coub.com/embed/z0u8o?muted=false&autostart=false&originalSize=false&startWithHD=true
0:3
Ez már a 10. perc, Bánfi (2) ezt az egy-egyes szituációt sajnos nem tudta megoldani, de mentségére szóljon, hogy itt már tényleg csatár jött szembe. Szavicsevics futsalos csellel bőrözte be a kapitányunkat, aztán hibátlan lövéssel rombolta tovább Sáfár önbizalmát.
http://coub.com/embed/z0ucn?muted=false&autostart=false&originalSize=false&startWithHD=true
0:4
A 26. percben Halmai mutatta Bánfinak, hogy figyelni kéne a szélen megiramodni készülő Mijatovicsra, de a csapatkapitány felülbírálta, és inkább szorgosan felsorakozott Halmai mellé, hogy a kettejük közt lazán bepasszolt labdával olyan egyedül mehessen el a jugoszláv csatár, mint Horn Gyula volt Szanyi Tiborral. Szegény Lőrincz Emil próbálta menteni a menthetőt, de a mozgásán azért látszik, hogy tisztelte a szaktekintélyt, Mijatovics pedig felnéz: „Nem zavar senki? Akkor rálövöm.” Érdemes megfigyelni, hogy a hibázó, manapság szakkommentátorként is vitézkedő Bánfi milyen lélekszakadva rohant vissza segíteni a társaknak.
http://coub.com/embed/z0ug3?muted=false&autostart=false&originalSize=false&startWithHD=true
Nulla-négynél Csank mester lehozta a jobbszélső támadó Dombit, és a hátvéd Mracskó Mihályt állította csatasorba. Valószínűleg nem akart beleszaladni hazai pályán egy hetesbe.
0:5
Csodálatos összteljesítmény a 41. percben! A mészárszékre kilenc perccel korábban beállt Mracskó Mihály iszonyúan fejelt bele egy elég ártalmatlan felívelésbe, ezzel helyzetet teremtve Mijatovicsnak. Innentől minden reménye a visszafutó Lőrinczben volt, Mracskó még önkéntelenül fel is ugrott fejelő mozdulatot végezve, amikor Lőrincznek kellett volna elbólintania a labdát Mijatovics elől. De nem sikerült neki, ugyanis Mijatovics nem csak a piaci árát tekintve ért többet Mracskónál, Lőrincznél és Sáfárnál.
http://coub.com/embed/z0wa6?muted=false&autostart=false&originalSize=false&startWithHD=true
0:6
A félidő csak negyedórát segített rajtunk, hiszen amikor újra megszólalt a síp, semmi sem változott, kivéve az eredményt. Nem mintha magyar védőktől övezve nem tudtak volna szinte bármikor gólt lőni a jugoszlávok, az 51. percben már azt is megtehették, hogy négy védőnkre öten voltak egyszerre a kapunk előtt, és már csak lőni kellett. Mijatovics meg belőtte.
http://coub.com/embed/z0wem?muted=false&autostart=false&originalSize=false&startWithHD=true
0:7
A meccs egyik főszereplője, Bánfi János átment a másik oldalra védekezni, és itt koronázta meg a teljesítményét, meghonosítva a magyar futballszlengben a „Bánfi move” kifejezést. Mirkovics előbb körülbelül másfélszer akkora távot gyorsabban lefutva megkerülte, majd klasszis védőnk elpöckölni sem tudta a labdát, helyette majdnem orra esett. A végén az akkor feltörekvő fiatal, Milosevicsnek könnyű dolga volt.
http://coub.com/embed/z0x2i?muted=false&autostart=false&originalSize=false&startWithHD=true
1:7
Még hálásak is lehetünk, amiért a maradék szűk félórában – a már korábban hazaindult nézőkhöz hasonlóan – a jugoszlávok sem tudták komolyan venni, ami a pályán zajlott. Mi viszont a 89. percben megérkeztünk a meccsbe: Orosz Ferenc dicséretes harciassággal fosztotta meg Mihajlovicsot a labdától, középre adott, még a labda is jól pattant fel a védőn, a csereként beállt Illés pedig jó cserének bizonyult, megmentette a becsületünket. Orosz a diadalmasan magasba lendülő karjait sem tudta visszafogni örömében.
http://coub.com/embed/z0yh2?muted=false&autostart=false&originalSize=false&startWithHD=true
Csank Jánost is szíven ütötte a csapás, nem nagyon találta a szavakat ő sem:
Később ezt nyilatkozta:
Tudtuk, hogy erős csapat Jugoszlávia. A gyors gól után talán már kezdtünk magunkra találni, amikor jött a második találat, ami egyszerűen amatőr, gyermeteg gól volt. Azt kívánom, hogy Jugoszlávia legyen világbajnok.
Jugoszlávia nem lett világbajnok, ellenben harmadik lett az a Horvátország, amelyikről Csank mester azt mondta a pótselejtező előtt:
A horvát foci nem olyan ütőképes, mint a jugoszláv.
A Csank csapat című filmet egyébként a nosztalgiáért, a csodálatos 90-es évek hangulatért és zenékért, az Aloha Produkció feliratért, a hozzáállásért és a kiváló kifogásokért is érdemes végignézni. Meg persze a lenyűgözően optimista végkicsengésért, amikor az 1:7-es és a 0:5-ös pótselejtezős vereségek után némi elégedettséggel állapítja meg, hogy az európai vb-selejtezőkön összességében 18. helyen végeztünk. Éppen csak nem mondja ki, hogy ez végülis egész jó, de ezt inkább együttérzően a nézőre hagyja.
Artur
2017-10-30 at 10:31
Usain Bolt nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok jamaicai atléta, rövidtávfutó, a 100 és a 200 méteres síkfutás világcsúcstartója. Elhatározta, valóra váltja gyermekkori álmát s focizni kezd.
„Usain Bolt nyolcszoros olimpiai bajnok síkfutó komolyan gondolja, hogy labdarúgóként folytatja sportpályafutását.
Az atlétikától idén nyáron visszavonult sportoló az amerikai Forma-1-es futam helyszínén, Austinban úgy fogalmazott, elfogadja, hogy sokan kétkednek a terve komolyságában, de rendkívül elszánt, mert ez volt a gyerekkori álma és továbbra is nagyon szeretné kipróbálni magát futballistaként.
Számomra ez egy személyes cél, és nem érdekel, mit gondolnak az emberek”
– mondta a 31 éves Bolt, aki karrierje utolsó állomásán, a londoni világbajnokságon szerzett combsérülése után lábadozik.”
Kapcsolgatva a sportcsatornákat, balosék Gundel Takácsa röhög a többi kis elállófűlű, csapott vállú „szakemberrel”. Gyerekes Bolt! Azt hiszi FOGJA BÍRNI AZ IRAMOT? Heherészik Gundel, mindenki egyetért vele, itt nem csak egyenesen kell futni, hanem szünetekkel, ide- oda,stb. Semmit nem ért hozzá! Gyorsan átkapcsoltam, maga a látványuk tényleg sérti az ember szép s Igazságérzetét, ami majdnem ugyanaz. Már Szabó Miklósék idején a két háború között, a rövidtávfutók is komoly erőnléti edzéseket végeztek, komoly sprintek, lazább távok, felváltva. Az, hogy megnéztem az adatait Bolt-nak ez a 198 cm-es majd 98kg-os csupa izomember, gyakorlatilag felrúghatatlan lesz, fellökni sem tudják, ha a saját térfeléről indul, nevetve éri el a labdát, de akár a sajátját is, Ronaldo most többször megcsinálta ezt, pedig vesztettek, sajnos. Gundel a sportriporterséggel kezdte, nem Bolt az, aki nem ért a sporthoz, hanem ők, a magyar sportból élők azok.
Bolt bizonyára fel tudja mérni, mit akar vállalni. S az fel sem merül a deréknek nem nevezhető magyar sportmédiumok parazitáiban, mi van, ha Bolt látott átlag edzéseket fociban, s azonnal felfogta, ezt könnyedén fogja hozni, csak a labdával kell gyakorolnia. Valamelyik csapott váll, legalább annyit felfogott, itt a bjudapesti stúdiók egyikében, nagy heherészésük közben, az tagadhatatlan, hogy ÓRIÁSI REKLÁMÉRTÉKE LESZ. A többi kígyóvállú persze sietve szapulta a daliás jamaicait, pedig ő nem a trombitás volt Bodrogi Gyuláék mellett.
EZ A CIKK NAGYON JÓ, mert végre elmondja az igazat, a változás lehetőségét adja meg. Ez pedig nem egyéb, mint pár fénykép vagy film, hasonlítsák össze a csank csapatot, fizikai, emberi, erkölcsi teljesítményét, külsejüket, adataikat, Bolt-tal.
EBBEN A MAI VÁLOGATOTTBAN IS, ÓRIÁSI ÉRTÉK LENNE, MINDEN KÜLÖN EDZÉS NÉLKÜL IS BOLT. Bárcsak itt lenne! Vagy legalább atlétikai edzőnk lenne végre, ahogy Carl Lewis, az amcsi amatőrökké volt. Rövid idő múlva, ők is könnyedén vertek minket.
HA AZ MLSZ BEVEZETI A KÖTELEZŐ NEGYEDÉVES FELMÉRÉS RENDSZERÉT, ahol az él focisták keretét, a klub saját :más sportágból érkező valódi sportolókkal növeli meg. Legyen, aki játsszon, akkor is, ha a dédelgetett prolik nem tudják teljesíteni a szintidejüket, a nagy európai klubok átlagának. AKKOR LESZ VALÓDI EREDMÉNY. Mi a cél? Tegnap ment az angol bajnokság , élőben. MU-TOT,
Manchester United 1-0 Tottenham:
Olyan iram, olyan kondíció, kirobbanó erőnlét, ami idehaza elképzelhetetlen. A mi kis törpe prolijaink, kivétel Böde, teljesen alkalmatlanok ma. Csank idején különösen azok. Embernek, sportolónak, focistának dupla nullák.
Ma képtelenek rávenni a következetes rendszeres munkára a magyar focistákat. Pedig ha követik Bolt edzésmódszerét, Boltok nem lesznek, de gyors kis disznók igen. Most lassúak is, aljasak is. A munka nemessé tesz. Ha valaki kénytelen egész évben rendszeresen futni, ugrani, súlyt emelni, mert negyedévente élő tévé közvetítések mellett, a meghatározott szinteket teljesítenie kell. Együtt kell futnia,ugrania, emelnie, dobni, rúgni a valódi futókkal, atlétákkal, a klub bármely derék emberével, Boltok hazai változatával, jó a volt gerelyhajító, de még az evezős is. Kőbán Rita látva, annak idején, mellettük mennyit edzenek ezek, megkérdezte, Ti tényleg ennyit futtok csak? Nálunk, még az is többet fut, aki utálja a futást..
MA HÍR, A MÉREGDRÁGA STADIONOKBAN 3000 NÉZŐ MEGY A FOCIMECCSEKRE, MÉG A BIZTOS FIDESZES HELYEKEN IS, vidéken. Ha a régi SZUR-ok módszerével, narrátor vezetésével, valódiak együtt futnak a proli focistákkal, ha az Európa és világcsúcsokat ismerteti egy avatott műsorvezető, majd elmondja, mennyit fut Bale, ugrik Ronaldo, Lukaku mitől olyan vállas és miért felrúghatatlan, s mennyi is, a nagy klubok játékosainak átlaga. A mérhető eredményekben. Majd ismert színészek, celebek, valamint vállalkozó diákok, öregek is részt vehetnek csekély díj ellenében a negyedéves méréseken, akkor lesz KÖZÖNSÉG ÚJRA A STADIONOKBAN. S lesz nézettség s rövid időn belül, megint lesz jó foci Magyarországon. TEGYÜK FEL AZ ÖTLETEM GYEREKES, KIVÜLÁLLÓ S MEGALAPOZATLAN. A magyar MB I focistái, mind kimagasló kondícióban vannak, már nem igaz a vád, ha félidő lenne, vagy legalább 80 perc, akkor eredményeket értek volna el.. MIT VESZÍT VELE, A MAGYAR ÁLLAM A KORMÁNY, S CSÁNYI. Semmit a világon. Viszont mindenki megnyugodhat, annyit ugrik, emel, fut, az átlag magyar focista, s ezt igazolni is tudja majd negyedévente, mint Ronaldo, vagy Bale, vagy az angol klubok átlaga. S elmondhatja Csányi, hallgatott a Balczó Andrási lelkiségre és erkölcsöt tőle akar tanulni. Mérhetővé, s tisztává akarja tenni a magyar focisták teljesítményét. A Tottenhamnak nem kellett szégyellnie magát a vereségért, emelt fővel jöhettek le, egy nagyszerű mérkőzés után.
Doll csodálkozva fogja látni, már fél év után, ha a módszer beindul, játékosállománya kerete minden egyes tagja, végig tudja futni a mérkőzést, nem kezd hisztibe, nem ömlik róluk a víz, s az ütközéseknél nem rettennek meg a másiktól, sem a feladattól. S az edzőknek végre nem azért kell cserélniük, mert a kényeztetett proli vagy hisztizik, vagy már mozogni sem tud, az ötvenedik perctől kezdve…
KÖSZÖNET A CIKKÉRT.
KARY
2017-10-29 at 20:36
Ávo-s Horn vezette MSZP-SZDSZ kormány már akkor teljesen lezüllesztette és ledegradálta a MAGYAR LABDARÚGÓ SPORTOT , Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai csomagokkal már nem tudtak sokat rontani rajta, a balliberálisok.