A világhírű zongoraművész, nem mellesleg az ország legismertebb zongorakészítője, Bogányi Gergely háromrészes Chopin-koncertsorozatot ad a Zeneakadémián, ahol unikális módon az előre megadott program mellett a közönség kívánságait is teljesíti április 26-án, majd október 9-én és november 19-én. A Felhívás keringőre elnevezésű est különlegessége, hogy ez lesz az első alkalom, hogy egy Chopin-sorozat a Bogányi- zongorán csendül fel. A művésszel ennek apropóján beszélgettünk Chopin érzelemgazdag világáról, a közönség bevonásáról, de természetesen szóba kerül a világhírű, ám a szakmai közeget korábban megosztó Bogányi nevével fémjelzett hangszer is.
LSZF- 061.HU
Repertoárjából mindig kiemelkedett Chopin, illetve azt se felejtsük el, hogy a MÜPÁ-ban 2010-ben 900 percen keresztül játszotta a komponista összes zongorára írt darabját. Honnan eredeztethető ez a Chopinhez való erős kötődés?
Gyerekkoromból, ugyanis még akkoriban a régi lemezeket hallgattuk, kicsi koromtól kezdve találkoztam az ő műveivel, és egyszerűen beleszerettem. Egyébként Chopin Liszttel együtt a zongoristáknak központi szerző.
Összességében Chopin összetett zenei mondandóját zongoraművészként mennyire nehéz közvetíteni? Milyen érzésekről beszélhetünk e komponista tekintetében?
Egy saját, külön világ az övé. Mérhetetlenül gazdag érzelmekben, kifejezésben, mondanivalóban, mélységben, szépségben, és ebbe az egész univerzumba annyira beleszerettem, hogy elhatároztam, az összes művét megtanulom. Ami igazán nehéz ezekben a darabokban, hogy elképesztően mély mondanivalójuk van, ugyanakkor a textúrájuk szigorú keretbe van foglalva. Ez a kettősség, ami folyamatosan vívódik egymással és teszi nehézzé számomra ezen művek tolmácsolását. A zongoristákban szerintem egyfajta belső izzást, égést generálnak, ami érzelmileg, művészileg viszi az embert előre, persze technikailag is rengeteget ad. Szerintem egész életet kíván, hogy a művész ezeket a műveket folyamatosan gyakorolja, és szinten tartsa, hiszen ezek között nagyon komplex és nehéz technikai fogások vannak, amiket meg kell oldani.
A Felhívás keringőre címet viselő sorozatba bevonja a közönséget is. Miért döntött így, és ez formailag hogyan néz majd ki?
Szeretem az innovációt, szeretek újítani, és azt hiszem egy ilyen típusú frissítés a koncertéletnek is nagyon jót tesz. Persze ehhez tényleg nagyon sok művet kell tudni fejből, ez egy elég bevállalós dolog, de az életemben voltak ilyen mérföldkövek, amikor egészen extrém módon is kiálltam a nagyérdemű elé. Ami a formaiságot illeti, a koncerten lesz egy házigazdánk minden alkalommal, ő fogja levezetni mondhatni minőségi módon ezt az egész eseményt. A hangversenyen lesznek olyan művek, amiket én választok a műsorba, amik számomra fontosak valamiért, viszont a másik felét a közönség kérheti ott a helyszínen, egyfajta sorshúzás után. Így tulajdonképpen egy perccel korábban még nem tudom, hogy mit fogok játszani!
Az esték másik főszereplője az ön által megálmodott Bogányi- zongora lesz. 2010-ben egy Fazioli hangszeren játszott a MÜPÁ-ban, azonban ez lesz az első alkalom, hogy egy Chopin-sorozat a Bogányi- zongorán csendül fel. Önnek ez ad valamiféle biztonságérzetet, illetve nézők ezáltal milyen plusz élményt kaphatnak?
Nekem az a tapasztalatom, hogy minden alkalommal óriási érdeklődés övezi azt, amikor az új hangszeren játszom, itthon és külföldön egyaránt. Számomra a hangszerem nagy biztonságérzetet ad, mindamellett, hogy olyan új minőségben szólalnak meg a darabok, ami után már valóban nem szívesen ülök vissza a tradicionális hangszerek mögé. Egyszerűen az anyaghasználatnak köszönhetően ezt a színvonalat nem tudja más zongora, kivéve a mienk.
Ha már a zongoránál tartunk, március 8-án a Magyar Zene Házában is fellép, ahol a nézők a játék mellett bepillanthatnak a hangszer születésébe, ugyanis Batta András zenetörténésszel, az intézmény igazgatójával beszélget majd. Miért fontos Önnek, hogy feltárja eme kulisszatitkokat?
Azt hiszem, hogy a közönség számára nagyon fontos, hogy egy pici betekintést nyerjen a művész életében. Ez számomra nem egy öncélú dolog, hanem a közönségért teszem. Nagyon szívesen osztom meg például a műhely kulisszatitkait fotók és videórészletek segítségével is. Ez a koncert is rendhagyó azt hiszem, mivel Batta Andrással évtizedek óta nagyszerű kapcsolatban vagyunk, és alig várom, hogy az ő vezetésével beszélgessünk, akár személyesebb történetekről is. Ezek a diskurzusok fogják taglalni Chopin, Bach, Liszt, Bartók és Schubert legszebb dallamait. Természetesen komoly dolgok is elhangzanak majd, mert alapvetően nem szeretem a felszínességet, még a viccet is komolyan mondom. A felszínesség a mai világban nagyon elterjedt, azt akkor sem művelem, amikor zongorázom, és akkor sem, amikor beszélgetek.
Egy korábbi interjúban azt mesélte, hogy a zongora nem aratott osztatlan sikert szakmai körökben, ez az évek múltával milyen irányba változott?
Örömmel mondhatom, hogy egyre jobb a helyzet, mivel egyre többen vannak azok, akik rájönnek, hogy ez az új konstrukció rendkívül előnyös tulajdonságokkal bír. Arról se felejtkezzünk meg, hogy minden újításnak kell néhány évtized, amíg bekerül a köztudatba. Ebből a szempontból mi még az elején tartunk, de főleg külföldön látni már azt, hogy nagy az érdeklődés a hangszer iránt, és ez fontos visszajelzés számunkra, hogy tényleg jó, amit csinálunk.
2021-ben lehetett arról hallani, hogy új, kompozit erőközpontot fejlesztett ki, és épített bele a világon elsőként a zongorába? Hogy áll most a hangszer fejlesztése?
Ez egy óriási mérföldkő volt a hangszer 300 éves történelmében, ugyanis mi magyarok csináltuk meg az új erőközpontot, méghozzá úgy, hogy működik. Ráadásul annyira, hogy jobb, mint az eddigi öntvények, hiszen az innovatívanyaghasználatnak köszönhetően ez esetben lehetőségünk van tulajdonképpen intonálni. Ez a hangszertechnikai fejlesztés azt jelenti, hogy nagyon könnyű a személyre szabás, ha valaki erőseb, élesebb, finomabb vagy puhább hangot szeretne, akkor ezt sokkal könnyebben meg tudjuk valósítani. A legelső ilyen Bogányi- zongora most lett kész, és Németországba megy.