“Sajnálom, hogy színészként ma Magyarországon azon kell gondolkodnom, hogy milyen szerepet vállalhatok el, és hogy az milyen politikai besorolást ad majd nekem. Szerintem ez elszomorító, főleg azért, mert külföldön rendszeresen készítenek megtörtént események alapján filmeket, politikai krimiket. Ott Oscar-díjra jelölik érte a színészeket, itthon meghurcolják” – fogalmaz Bánovits Vivianne, az őszödi beszéd utáni zavargásokat feldolgozó, Elk*rtuk című politikai krimi főszereplője. A fiatal színésznővel többek között arról beszélgettünk, miért büszke a filmre, és arról, tartott-e attól, hogy a vállalása politikai állásfoglalásként lesz értelmezhető.

MM – 061.hu

Csütörtök este a díszbemutatón láttad a filmet először, friss az élmény. Milyen érzések kavarognak most benned?
Természetesen nem időrendi sorrendben vettük fel a jeleneteket. Az, hogy így egyben láthatom, minden szempontból nagy élmény. A többi színész nevében is mondhatom, hogy nagyon izgatottak vagyunk, hogyan fogadják majd. Én boldog vagyok, szerintem egy nagyon színvonalas film készült, ami teljes mértékben megállja a helyét a magyar filmek között.

Milyen a te személyes viszonyulásod a 2006-os rendőrterrorhoz? Milyen emlékeid vannak róla?
Tizenhat éves voltam, vidéken éltem. Akkoriban jobban el voltam foglalva a saját kamaszkori problémáimmal, mint azzal, ami éppen Budapesten a politikában zajlott. Természetesen a tévében láttam, hallottam a rádióban, valamennyire tisztában voltam azzal, mi történik Budapesten, de mivel nem láttam a saját szememmel, nem volt nagy rálátásom a történtekre.

Borítékolható volt, hogy rengeteg támadás éri majd a filmet. Hogy viseled?
Próbálom távol tartani magam ettől. Elég érzékeny ember vagyok, és amikor bántást kapok, vagy bántják a filmet, az érzékenyen érint, főleg azért, mert tényleg a szívünk-lelkünk benne van. Mi egy mozifilmet készítettünk, sokat dolgoztunk rajta, ezt hajlamosak elfelejteni az emberek. Sajnálom, hogy ennyire belefojtották a jelen politikai helyzetbe. Remélem, hogy a legtöbb néző el tud vonatkoztatni ettől, és a filmet önmaga miatt fogja tudni értékelni.

Konkrét bántásokat kapsz? Reagálsz rájuk?
Igen, jönnek az üzenetek, a nézések, a kellemetlen szituációk…Nem reagálok, mert tisztában vagyok azzal, hogy milyen döntést hoztam, és hogy miért hoztam ezt a döntést. Az én lelkiismeretem tiszta. Színésznő vagyok, kaptam egy nagy feladatot, egy angol rendezővel és egy spanyol operatőrrel dolgozhattam együtt, erre nem biztos, hogy lett volna máskor lehetőségem. Szakmailag egy óriási kihívás volt.

Sajnálom, hogy színészként ma Magyarországon azon kell gondolkodnom, hogy milyen szerepet vállalhatok el, és hogy az milyen politikai besorolást ad majd nekem. Szerintem ez elszomorító, főleg azért, mert külföldön rendszeresen készítenek megtörtént események alapján filmeket, politikai krimiket. Ott Oscar-díjra jelölik érte a színészeket, itthon meghurcolják.

Mennyire tartottál attól, hogy a vállalásod politikai állásfoglalásként lesz értelmezhető?
Miért lenne állásfoglalás az, hogy elvállalok egy filmszerepet? Természetesen én is gondolkodtam, őrlődtem, nehéz volt, nem tagadom. És tudtam, hogy majd meg fognak hurcolni, de őszintén szólva, ekkora indulatokra nem számítottam. Mikor mérlegeltem, átbeszéltem a családommal, a barátaimmal, és mindazokkal, akik közel állnak hozzám, mindenki azt mondta, hihetetlen, hogy egyáltalán ezen kell agyalnom, amikor színésznőként egy ilyen nagy lehetőséget kapok.

Mit gondolsz, a szakmai előmeneteledre hatással lesz ez a film?
Majd az élet hozza, amit hoz. Ez egy rendkívül jó film lett, nagyon büszke vagyok rá. Ha úgy alakul, hogy ez az egy mozifilm adatott meg nekem, akkor is elmondhatom, hogy egy ilyen nagyszerű produkcióban szerepelhettem.

Brit rendezővel (Keith English), spanyol operatőrrel (Josep M. Civit) dolgozhattál együtt. Megnyílhatnak ez által a nemzetközi filmes kapuk?
Bármi megtörténhet, nem tudom, még csak most jött ki a film. Az biztos, hogy a Keith-szel csodálatos volt együtt dolgozni és nagyon hálás lennék az élettől, ha lenne még erre lehetőségünk a jövőben, ugyanezt tudom elmondani Josepről is. Visszasírom azt a 42 forgatási napot, minden egyes pillanata csodálatos volt. Elképesztően profik, nagyon jó volt velük dolgozni.

Milyen munkákra készülsz a közeljövőben?
Most egy tévéfilmen dolgozom, és sorozatot is forgattam. Imádom a filmezést, olyankor megszűnik az egész világ. 

Fotók: Horváth Péter Gyula