Mára egyértelműen kimutatható, hogy a gyermekkor során tapasztalt krónikus stressz káros hatással bír a felnőttkori egészség alakulására, és fontos szerepet játszik a függőségek kialakulásában. A friss hazai kutatási eredmények szerint a tartósan negatív élményeknek kitett gyerekek harmincszoros eséllyel válnak szenvedélybeteg felnőttekké, és az öngyilkosság lehetősége is ugyanennyivel nőhet körükben.
A gyermekek elhanyagolása, illetve bántalmazása átlagosan tízszeresére emeli annak az esélyét, hogy felnőttkorukra rendszeres kábítószer-fogyasztók vagy alkoholisták legyenek
– mondta el Makara Mihály, a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének szakembere egy szakmai konferencián tegnap. Hozzátette: ugyanezeknél a gyerekeknél tizedére csökken a felsőfokú végzettség megszerzésének esélye.
A káros gyermekkori élmények tíz fő kategóriája a pszichológiai, fizikai és szexuális abúzus, az érzelmi vagy fizikai elhanyagolás, az anya elleni erőszak, illetve ha a gyermek olyan személlyel él egy háztartásban, aki szenvedélybetegségben vagy pszichiátriai betegségben szenved, öngyilkossági kísérletet követett el vagy börtönben volt.
A kutatások kimutatták azt is, hogy az anyagi körülményektől nem függ a negatív gyermekkori élmények aránya: a felső-középosztálybeli, jó anyagi körülmények között élő családokban ugyanúgy előfordult bántalmazás, elhanyagolás – mutatott rá Matuszka Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa.
A szenvedélybetegségek mellett még súlyosabb következményekkel járhat a többszörös gyerekkori negatív élmény: az öngyilkosság elkövetésének esélye körükben 12-30-szorosára is nőhet
– hangsúlyozta.
A nemzetközi adatok szerint a negatív élmények nemcsak halmozódnak, hanem leggyakrabban át is adódnak: szülőről gyermekre, majd az ő gyermekeikre. K. Németh Margit, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat II. Kerületi Tagintézményének igazgatója kiemelte: a gyermekek jóllétének követése már a magzati és újszülött kortól feladata az egészségügyi és szociális, gyermekvédelmi alapellátásoknak, a házi gyermekorvosoknak és a védőnőknek. Frankó András, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa lapunknak elmondta: az Emberi Erőforrások Minisztériumától hamarosan több millió forint támogatást kapnak, amelyet kutatásokra, a szakemberek továbbképzésére, bevált külföldi szakmai gyakorlatok átvételére és a társadalom érzékenyítésére szeretne fordítani.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Ágnes
2019-06-12 at 15:55
mostanában figyelem,ahogy nyafognak a lányok—kezd egy furcsa,sajátságos modoros,affekta beszéd terjedni…ajánlom mindenki figyelmébe—elképedve tapasztalom..
Mekkelek
2019-06-12 at 22:35
Ezt hívom én budapesti tájszólásnak.
..aammm…, ….öömmm…. stb.
Buga Jakab
2019-06-12 at 13:57
Nincs trauma-mentes gyermekkor. Ennek az igénye, egy hátsószándékú, liberális megtévesztés.
Ma a legnagyobb problémát az okozza, hogy a szülők nem mernek nevelni, nehogy a gyermek “sérüljön”.
Az iskola pedig egy megnyújtott óvoda kezd lenni. A liberális alternatív oktatás ontja nárciszikus, önző, neveletlen gyermekeket, a műveltségük, a frusztrációs toleranciájuk meg nulla. Remek hasznos idióták lesznek.
Azt a liberális közoktatást erőltetik a liberális pszichológusok, ami a nyugati közoktatást már tönkretette.
A nyugati elit persze drága benntalakásos kollégiumokban képződik és edződik, ahol egyenruha van, szigorú napirend és kemény sportolás (pl.: rögbi).
Nem az a baj, hogy kevés a liberalimzmus, hanem az hogy sok.
Eke Máté
2019-06-12 at 14:09
Mélységesen egyetértek! A hazai közoktatás kezd túlásgosan liberális lenni, a sok szakértői rizsa miatt. A jövőnk így elveszhet. Egy tapodtat sem mehetünk a liberális önzésre nevelés irányába tovább, akármit hantázik a szabadkőműves MTA.
Theo
2019-06-12 at 11:55
Állítólag kitűnő védőnő hálózatunk van. Sztem meg pont ott nem csinálnak semmit, ahol nagyon kéne…
Mekkelek
2019-06-12 at 15:26
Nem állítólag, hanem valóban kiváló védőnői hálózatunk van, amit sok bezzeg nyugat-ejrópai ország megirigyelhetne.
A lelki testi bántalmazás nyilvánvaló, hogy törést okoz egy fejlődő személyiségben. Viszont az induvidualista társadalom által képviselt ‘liberális’ gyermeknevelés, amely nem vagy alig szab kereteket, mely a gyermeknek is igazodási pont lehetne, nagyon veszélyes. A mai fiatalok csak a komfortzónájukban, buborékban élve érzik jól magukat. Bármilyen erőfeszítést már az önazonosságuk iránti támadásnak élik meg.