Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Horst Eckel, aki az utolsó élő tagja volt annak a nyugatnémet labdarúgó-válogatottnak, amely az 1954-es világbajnokság berni döntőjében nagy meglepetésre 3–2-re legyőzte a magyar Aranycsapatot.
Az Agár becenévvel illetett sportember összesen 32-szer szerepelt a Nationalelfben, 1949 és 1960 között az 1. FC Kaiserslautern játékosa volt, és pályafutása során mindössze egyszer váltott klubot: 1960-tól hat évig a SV Röchling Völklingen csapatát erősítette. A Kaiserslauternnel 1951-ben és 1953-ban bajnokságot nyert.
A lefújáskor tudtuk, hogy világbajnokok vagyunk
– emlékezett egyszer az 1954-es vb-döntőre, hozzátéve:
De azt, hogy ez otthon mennyit jelent az embereknek, azt csak akkor éreztük, amikor újra német földre léptünk. Nagyszerű fogadtatásban volt részünk.
A II. világháború vége után kilenc évvel a győzelem politikailag és gazdaságilag is nagy lökést adott a németeknek, százezrek várták haza a friss világbajnok csapatot szállító vonatot. Eckel ugyanakkor mindig visszautasította, hogy “berni hősnek” nevezzék.
Teljesen normális ember maradtam
– hangoztatta gyakran Eckel, a finálé legfiatalabb játékosa, aki egyike volt annak a két német futballistának, aki a vb mind a hat mérkőzésén játszott.
Forrás: MTI; Fotó: merkur.de
Drazsen
2021-12-04 at 21:31
Már megint az összeesküvés elmélet. Tudom, már a meccset követő nap is “sokan” tudták, hogy hány tarktort, meg más gépet kaptunk ezért cserében.
Ami a stoplis cipőt illeti. Azt már az 1920-as évektől alkalmazták. A magyar válogatott is stoplis cipőben játszott, bár az kétségtelen, hogy a németeké cserélhető és hosszabb is volt. De nem eslő sorban ezért kaptunk ki..
– A német válogatott egy sokkal könnyebb ágon került a döntőbe. Nekünk a négy közé jutásért Brazília ( az előző VB ezüstérmese) az elődöntőben pedig Uruguay ellen ( a címvédő ellen) kellet játszanunk. Ráadsásul ez utóbbi meccs – a VB-k történetében először – 2×15 perces hosszabbításban dőlt el. Ez önmagában is sokat kivett a csapatból. Ezt bizonyítja az is, hogy a bronzmeccsen a VB-címvédő Uruguay kikapott az osztrátoktól, ami majdnem akkora meglepetés volt, mint egy nappal később a mi vereségünk, de akkoriba a 120 perc játék minden csapat és játékos számáta aszokatlan volt.
A másik a lélektani szitu. Hát most minden kommentelő gondoljon bele. Nyolc perc után már két góllal vezetünk és tudat alatt ott van , mi ezt a csapatot két héttele ezelőtt 8-3 -ra megvertük. Nos a 2 gólos előny, és ennek tudatában, no meg a 120 perccel a lábakban kiengedtek, és gyorsan jött az egyenlítés. Ezután már nem tudott vezényszóra felpörögni a vákogatott, illetve mégis. Puskás 4 perccel a vége előtt teljesen szabályos góllal kiegyenlített, de abíró les címén nem adta meg ( és akkor még nem volt WAR). Hogy 3-3 után mit hozott volna egy újabb 2x 15 perces hosszabbítás, azt már soha nem tudjuk meg.
Naprózsa
2021-12-03 at 21:04
Nemrégiben láttam egy dokucsatornán filmet a két német cipész vetélkedő testvér csatájáról akik külön vállalkozást alapítottak, az egyik a Puma, a másik az Addidas cég gazdája és egymást akarták a piacról kitúrni.
Itt jegyezte meg a narrátor, hogy az egyik (nem emlékszem melyik) kitalálta a stoplit, sikerült a német sportvezetést rávenni, hogy rendeljen tőlük stoplis sportcipőt a magyarok elleni VB döntőre, és csak ennek köszönhetik, hogy nyertek a jóval esélyesebb mieink ellen. Ők ugyanis nem csúszkáltak a síkos talajon.
Orientál
2021-12-03 at 15:47
Nem tisztázott az amiket alkalmaztak a németek a válogatottunkkal szemben.
Tudományos libsizmus
2021-12-03 at 15:14
Nekem is ez jutott az eszembe: most akkor most már lejátszhatják odaát a visszavágót.
Fisoj Nilats és Floda Reltih
2021-12-03 at 14:58
Mostmár sohasem tudjuk meg, hogy a németek 54-ben hogyan is doppingoltak??!!??
Ákossy
2021-12-03 at 14:55
Akkor Öcsiék odafent már visszavághatnak.