Tőtős Anett hátizsákos turistaként töltött el két és fél hónapot Délkelet-Ázsiában, a magyar lány utazása azonban nem várt fordulatot vett akkor, amikor a koronavírus-járvány miatt szigorító lépéseket vezettek be az ázsiai országokban. Portálunknak arról is beszélt, hogyan sikerült hazajutnia a külügyminisztérium segítségével.
Tőtős elmondta, az utazására már régóta készült, már akkor eldöntötte, hogy egyedül, hátizsákos turistaként körbejárja Délkelet-Ázsiát, mikor még Erasmus-ösztöndíjjal a spanyolországi Huelvában tanult. Februárban indult el, első állomása pedig a turisták körében egyre népszerűbb Thaiföld volt.
Odakint igyekeztem ezeket az intő utasításokat betartani. Például éjszaka nem mentem sehova egyedül, kerültem a veszélyesnek tűnő helyeket, igyekeztem csúsztatva, mindenhonnan órákkal vagy egy nappal később bejelentkezni, hogy a lehetséges rosszakarók ne tudják beazonosítani hol tartózkodom. Ettől függetlenül így is ellopták a cipőm az első héten, majd a későbbiekben is számos barátomtól lopták el a telefonjukat, táskájukat, pénzüket, útlevelüket. Ezek kellő odafigyeléssel elkerülhetőek, de tény, hogy sajnos Ázsiában rászorulnak az emberek a lopásra”
– mesélt kalandjairól a magyar utazó, aki Thaiföld után Kambodzsába utazott.
Ekkor súlyosbodott el a járvány, a környező országok sorban hozták meg a szigorító lépéseket, a turisták már nem kaptak vízumot, így egyre kevesebb lehetősége volt Tőtősnek. A hónap elején a külügyminisztérium megkereste a kint tartózkodó magyarokat, akiknek felajánlották, hogy térítésmentesen hazaszállítják a kint rekedt tursitákat, erre azonban Tőtős nemet mondott.
Ennek leginkább lelki okai voltak. Egy önfejlesztő útnak indult az utazásom, ahol választ szerettem volna kapni a kérdéseimre. Egy elképesztő szigetre keveredtem, elképesztő emberekkel, és úgy éreztem, még maradni szeretnék. Mivel az egyetlen indokom a hazatérésre egy esküvő volt, de azt eltörölték, így úgy éreztem nem sietek sehova”
– mesélte.
A külügyminisztérium két héttel később újabb járatot küldött Phnom Penh-be, Kambodzsa fővárosába, hogy onnan szlovák, szlovén és magyar turistákat hazahozzanak, ezt az ajánlatot már Tőtős is elfogadta.
Mint kiderült, az újbóli ajánlat azonos volt az első ajánlattal, két hét különbséggel. A sors iróniája, hogy az első alkalommal azt mondtam magamnak, hogy bárcsak két hét múlva menne a repülő, majd másfél hét elteltével véletlenül megtudtam, hogy akkor mégsem mentek el, így összességében pont kettő héttel később indult a gép. Ekkor már úgy éreztem készen állok a hazatérésre, és igent mondtam. Az ügyintézés a konzul részéről abszolút zökkenőmentes volt, de mivel ezidőtájt a khmer kormány az újév miatt lezárta a megyehatárokat, így nagyon nehezen tudtam a fővárosba eljutni. Mivel már a hivatalos hajók nem jártak Koh Rongról, ezért csak az ellátó hajóval tudtam elhagyni a szigetet. Kaptam egy hivatalos papírt, amivel a taxis elvihetett Phnom Penh-be. Ezt kétszer ellenőrizték is a rendőrök útközben. Két éjszakát töltöttem a hotelben a többi magyarral, szlovénnel és szlovákkal, majd 17-én reggel 6 órakor indult a gépünk. Ekkorra már ismertük egymás, úgyhogy nagyon családiasan, beszélgetéssel, kártyázással telt a repülőút. Elképesztő érzés volt, hogy egy katonai géppel megyek haza és, hogy mi vagyunk az utolsók, akik hazatérhetnek onnan”
– fogalmazott, majd azzal folytatta, hogy leszálláskor csak megvizsgálták a testhőmérsékletüket és rögtön hatósági karanténba küldték a hazaérkezőket.
Én személy szerint nagyon vártam a karantént, mert régóta torlódott dolgokat szeretnék elintézni, és ezt a két hetet nagyon hasznosnak tartom erre”
– mondta, majd azzal zárta, hogy amint lehetőség lesz rá, be akarja fejezni az útját, Laoszba, a Fülöp-szigetekre és Szingapúrba akar elsősorban eljutni.
Vidar
2020-04-27 at 16:18
Ez is menjen oda, ahova én gondolom. Katonai repülőgéppel hozták haza? Gondolom majd ez is a dédelgetett emlékei közé fog tartozni, hogy “hű, én utaztam ám katonai repülőgépen”. Az. Retúr jegye volt? Mert ha az is volt, akkor is a magyar gép hozta haza, nem az utazási iroda.
Tele a bugyor az ilyen kalandorokkal.
Kiababa1
2020-04-22 at 22:01
Erasmus ösztöndíjjal Spanyolországban,aztán Ázsiában 2,5 hónapot eltölteni…ej de jó dolgod van!Saját kérdéseid megválaszolására elmész a világ végére?Pedig önmaga elől senki nem menekülhet ezért kár volt a klímahelyzeten rontani.Greta vajon a te szemed közé is benézett volna a thrillerbe illő tekintetével?
Sok hülye gyógyegér…
Czabarka Péter
2020-04-22 at 00:21
Minket simán kiraboltak és több mint egy hetet sikerűlt egy koszos faluban, fenn a hegyek közt kétségek, patkányok, teliszart benzineshordók és nagyon mogorva helyiek közt eltölteni, hála a maripen nevű gyógyszernek sikerűlt csodát művelni egy beteg gyerek meggyógyitásával…igaz, meg is ölhettük volna…Ők meg minket… Aztán jöttek az elefántok és levontattak minket, mind a két elakadt terepjárót a járható utakig. Nem voltunk szivesen látott vendégek, igaz ez még a nyolcvanas években történt…Azóta nagyot nőhetett a bambusz, meg a tolerancia…
Czabarka Péter
2020-04-22 at 00:09
Biztos szükségük volt a telefonra, stb. Örüljön kedves, hogy élve és viszonylag szárazon megúszta…Kicsit más arrafelé a világ…jártam arrafelé…
Azt irja az admin, hogy azonos tartalmú hozzászólást már irtam. Rendben. Te hülye, hátizsákos Picsa, aki Indokinában kószálva azt hiszed, hogy a helyiek nem vetnek meg és nem rühellnek eléggé ,örülj, hogy nem beleztek ki, mint néhány ismerősömet! A liberális nyáladzás abban a térségben, nagyon egészségtelen…
Czabarka Péter
2020-04-22 at 00:03
Biztos szükségük volt a telefonra, stb. Örüljön kedves, hogy élve és viszonylag szárazon megúszta…Kicsit más arrafelé a világ…jártam arrafelé…
kekeckedő
2020-04-21 at 22:06
Kekeckedőként,egyet kell értenem az utánam következő négy hoz
zászólóval
mert IGAZUKvan!!!
Maci001
2020-04-21 at 19:10
Azért a mondóka végéről nekem hiányzott egy köszönöm.
Neaddfel
2020-04-21 at 23:48
“..hiányzott egy köszönöm.”
PONTOSAN
“egyedül, hátizsákos turistaként”
“Ettől függetlenül így is ellopták a cipőm az első héten, majd a későbbiekben is számos barátomtól lopták el a telefonjukat,”
” de tény, hogy sajnos Ázsiában rászorulnak az emberek a lopásra”
***
Először is, olyan nincs hogy “rászorulnak”, ez pont olyan mint mikor Kuncze a cigányokkal kapcsolatban “megélhetési bűnözésről” beszélt.
Másodszor Anettke, van az a mondás, hogy “addig jár a korsó…”, szóval necsodálkozz ha egyszer tőled nem a telefont fogják ellopni.
Remélem akkor nem a “zorbánt” fogod hibáztatni.
Csillagvirág
2020-04-22 at 01:16
Maci001 Abszolút!
kekeckedő
2020-04-21 at 19:02
A “kedves”képviselőnő-így múlik a világ dicsősége,de sajna a neve már nem ugrik be!-vagy bárki más őközűlük,kezdheti hegyezni az ő pennáját egy újabb interpelláció elkövetésére,
mert mégis,hogyanis van az,hogy honvédségi gépeken csak úgy
civilek röpkökhetnek a nap tüze alatt!
Felsőtagéskirályerdő
2020-04-21 at 17:43
Hát ja…..
Van ez így…..