Nem sikerült az első kísérletre megszerezni a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget Pedro Sánchez spanyol szocialista ügyvezető kormányfőnek.
A vasárnap tartott bizalmi szavazáson Sánchezt 166 képviselő támogatta; ebből 120 szavazat saját pártja, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) soraiból érkezett, 35 a baloldali radikális Unidas Podemos (Együtt képesek vagyunk) képviselőitől, további tizenegyet pedig baloldali és regionális pártok képviselőitől kapott. A 350 tagú képviselőházban abszolút többséget, legalább 176 szavazatot kellett volna szereznie a kijelölt miniszterelnöknek. A második fordulóban, amelyet jövő héten kedden tartanak, már elegendő lesz az egyszerű többség. A novemberi választásokon győztes szocialisták vezetője reméli, hogy a jövő héten megkapja a bizalmat annak érdekében, hogy meg tudják alakítani a kisebbségi koalíciós kormányt a Podemos párttömörüléssel. A PSOE és a Podemos még november közepén, közvetlenül a választások után kötött előzetes koalíciós kormányzati megállapodást, de együtt is kisebbségben vannak: 155 mandátummal rendelkeznek a 350 fős alsóházban.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
khm
2020-01-05 at 15:52
Már azt hittem,hogy végre egy jó hírt olvastam.
Erre kiderül,hogy a jövő héten az egyszerű többség is elég lesz ennek a kártékony élősdinek a hatalomhoz jutáshoz.
Lecso
2020-01-05 at 15:46
Baszki!
Azt hittem, Kelet-Európa volt a vörös, de a “szabad nyugat” több bolsit termel(t) ki, mint a Varsoi Szerzodes orszagaiban volt osszesen..
Namond
2020-01-05 at 22:04
Spanyolország mindig is vörös, szocialista és nacionalista volt, hasonlóan a vörös, szocialista és soviniszta Franciaországhoz, persze egyéb nemzeti sajátosságaik mellett, de nem kommunista és főként nem leninista bolsevik.
A spanyol polgárháború két, egy internacionalista és vele szemben másik anarchoszindikalista (Bakunyin elképzelése) – keresztény, nacionalista – szakszervezeti alapon szerveződött szocialista tábor küzdelme volt. Bár a falangéhoz, a kommunista (papok ezreit gyilkoló) Vörös terror elleni védekezésül csatlakoztak a royalista karlisták, alfonzisták és katolikusok is.
A fasizmustól és nácizmustól annyiban különbözött, hogy a politikai érdekcsoportok korporációja helyett azok (egyházi mintára Umberto Benigni) integrista felügyeletét tartotta helyesnek, meg is teremtve a pártállamot.
Logikus
2020-01-05 at 15:17
a szocikkal ott is mindig volt és lesz is…