Ma száz éve lázadtak fel a Ludovika katonai akadémia tisztjei és növendékei a bolsevik hatalom ellen Budapesten. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) emlékoszlopot állított az intézmény főépülete mögött található Orczy-parkban, a Ludovika Campuson a felkelés és annak hősi halottjai emlékére.
A rendezvényen a Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott: a jakobinus diktatúra távoli leszármazottjaként megszületett bolsevik diktatúra sosem látott nagyüzemi terrorjával, a civilizáció addigi értékeinek lerombolásával új világot akart létrehozni; megalkotta az embertelen XX. századot, a totális államokat. Magyarország először a Tanácsköztársaság rövid és dicstelen 133 napja során találkozott a bolsevik diktatúrával – jelentette ki Gulyás Gergely.
Koltay András, az NKE rektora felidézte, hogy éppen száz éve, 1919. június 24-én tört ki a Ludovikáról indult felkelés a Tanácsköztársaság ellen. Huszonkilenc tiszten és kétszázötvenhét „akadémikuson” kívül altisztek és civilek szálltak fegyveresen szembe a Vörös Hadsereg katonáival, de a megmozdulás hamar kudarcba fulladt.
Az emlékmű leleplezése után ágyúból leadott díszlövésekkel tisztelegtek a felkelők előtt, és ünnepélyes módon megemlékeztek a hősi halottakról is: mindannyiuk nevének elhangzása után megkongatták a helyszínen felállított kisharangot, majd katolikus és református tábori püspöki áldást is mondtak az emlékoszlopra.
Az országot védeni álltak be a Vörös Hadseregbe
A kommunistaellenes felkelést már hetek óta szervezték; az utolsó csepp a pohárban a Kun Béla-féle tanácskormány külpolitikai megfutamodása volt az első világháborút követő honvédő háborúban. A Vörös Hadseregben sok egykori tiszt és közkatona is teljesített szolgálatot a Monarchia egykori hadseregéből – többnyire nem kommunista meggyőződésből, hanem a haza védelméért. Az északi hadjáratban túlerővel szemben ért el pazar hadisikert Stromfeld Aurél irányításával magyar sereg, elvágva egymástól az országra egyszerre rátörő cseh és román hadakat. A váratlan magyar katonai siker megrémítette az ülésező párizsi békekonferenciát, és Clemenceau francia miniszterelnök jegyzékben követelte a magyar hadsereg visszavonulását a korábbi fegyverszüneti vonalak mögé, amelyeket a cseh és a román hadsereg sem tartott tiszteletben. Kun Béla viszont június 16-án teljesítette a francia követelést, teljesen demoralizálva az addig növekvő létszámú Vörös Hadsereget.
A túlerő ellen nem volt esélyük
A szervezkedők – Lemberkovics Jenő százados, Schranz Ödön alezredes és Hőnig Vilmos tüzér őrnagy – abban bíztak, hogy a saját oldalukra állíthatják Budapest szociáldemokrata hadügyi népbiztosát, Haubrich Józsefet és a főváros közvéleményét, majd innen kiindulva a köztudottan kommunistaellenes vidéket, így megdöntve a bolsevik diktatúrát. A kommunisták – Haubrich, sőt a kommunista forradalmi terror egyik kulcsfigurája, Korvin Ottó – már a felkelés kirobbanása előtt tudtak a szervezkedésről. A felkelést 1919. június 24-én délután 4 órakor robbantotta ki Lemberkovics Jenő, 254 ludovikás növendék élén, az akadémia számos tisztjére és a dunai flotilla egy részére támaszkodva.
A kadétok elfoglalták a Ludovika épületét, egy másik osztag a fővárosi telefonközpontot Józsefvárosban, majd a flotilla nemzeti lobogó alatt hajózó Pozsony, Maros és Csaba monitorjai lőni kezdték a Lánchíd mellől a kommunisták főhadiszállásaként működő Hungária Szállodát. Haubrichban azonban hiba volt megbízniuk a felkelőknek, hiszen nemhogy nem állt melléjük, de ő lett a bevezetett statárium parancsnoka, és egységével éppen ő vonult a Ludovika épületéhez. Miután bombázással fenyegette meg a felkelőket, utóbbiak másnap hajnalra kénytelenek voltak beszüntetni a harcot. A véres megtorlást Guido Romanelli, az antant megbízásából Magyarországon tevékenykedő olasz alezredes akadályozta meg, kieszközölve Kun Bélánál a méltányos bánásmódot és a vezetők életének megkímélését.
No gallery template found!Képgaléria: Horváth Péter Gyula
kbandi1
2019-06-25 at 20:11
A kommunisták már 100 éve megbuktak, a dicsőséges tanácsköztársaság Kohn Béla vezetésével befuccsolt. Károlyi M. csak báb volt közöttük.
Erre nem emlékeznek ám az elvtársak, sőt 45-ben a tahókból újjászervezték a tömegbázisukat. Ütősek is lettek, mint B.né a padlón.
Kása Lehőcz
2019-06-25 at 13:00
Ez igen szép, derék dolog, hogy méltóan megemlékeznek 1919-es ellenforradalmi hőseinkről! Nem törődünk a fanyalgókkal, meg a külföldi felforgató ügynökökkel. Csak így tovább! Éljen a haza!
Gedeon Szánti
2019-06-25 at 10:50
…HAJRÁ MAGYAROK….igen..ideje volt emléket állítani nekik…és tanítani is kellene…
Gáspár Anette
2019-06-25 at 09:58
Katalin Vojtek!
Sajnos igazad van.
A mai újságírók latinos/ görögös műveltsége igen hiányos. Soha nem késő pótolni.
Ebből is látszik, hogy az európai és benne a magyar kultúrának köze nincs az újabban mantrázott zsidó kultúrához.
Görög/latin/keresztény és az őshonos európai népek egyedi kulturális öröksége.
Gedeon Szánti
2019-06-25 at 10:51
…EGYETÉRTEK…
Benedek Károly
2019-06-25 at 08:13
Az áldozatoknak emlékeket állítunk, miközben a kommunisták és utódaik mindent a markukban tartanak.
“Fecseg a felszín” és markában röhög a mély.
Borsmenta
2019-06-25 at 08:01
Franczia Kiss Mihàly is megérdemelne egy misèt.
Benedek Károly
2019-06-25 at 02:03
Remélem, hogy 2020-ban is mindenki és minden a helyén neveztetik.
Feher Zsolt
2019-06-24 at 22:03
Elkezdödött az aminek mär regen el kellet volna.A vörösök összes äldozatänak lehetne emleket ällitani valahol a civileknek is mert ärtatlanok voltak.Megha a mai vörösök leszärmazottaik el is szertnek kenni es csak a pozitivumot akarjäk lättatni.Tisztelet a ludovikänak csak igazi magyar katonäkat nevelt.
Benedek Károly
2019-06-25 at 02:05
Mit akarsz, amikor a köztévében legalább öt éve Kun Béla unokája, Kun Miklós osztja az észt a 20. század történelméről, aki nem mellesleg, magyarul sem tud artikulálni, mert a SZU-ban született és szocializálódott.
Ugyanakkor a kortárs történészeknek kuss.