Enne labor-marhát?

42

 

„Két-három év múlva beindulhat a laboratóriumi körülmények között előállított hús tömeggyártása” – állítja egy Mosa Meat nevű holland cég. A tervet lelkesen támogatják a „civil” környezetvédők is, hiszen az állatok ürüléke, gázkibocsátása és vízfogyasztása veszélyezteti klímánkat. Lelkesek a multiláncok is a költségcsökkentés miatt. Csak az embereket felejtették el megkérdezni…

 

Józsi csepeli boltos éppen grillezett. Szerette az ilyesmit, már napokkal korábban készült rá, húst pácolt, hamburger és csevap pogácsákat gyúrt, zöldségeket készített elő. Előkotorta a padlásról a hűtőtáskát is, hiszen munka közben elengedhetetlen a sörutánpótlás kéztávolságban.

Most mégsem volt jó kedve. Felesége valamelyik unokahúga ugyanis elhozta új párját. A fiatalember – nevezzük Henriknek – meg mindenhez nagyon értett, és tele volt „építő ötletek” és kretén kérdések tömkelegével. Célpontjául pedig Józsit választotta.

Addig nem volt gond, amíg a srác az összetevőkről kérdezte. Józsi megfontoltan beszámolt arról, hogy a hamburgerhez véleménye szerint a marhaszegy a legjobb. A csevap engedékenyebb, ott inkább a marha-, disznó- és bárányhús megfelelő arányára kell figyelni.

A jövendő potenciális családtag érdeklődött, hogy ezek a húsok állati eredetűek-e?

Józsi meghökkent. A húszas évei végén járó fiatalember nem tűnt tökéletesen debilnek. Most viccel akkor? Gondolta, belemegy a játékba, mondta: nem, egy részüket UFO-k hozták a Marsról, a többiért meg ő ugrott el űrrepülőjén az Uránuszra.

Henrik értette a humort, de magyarázni még jobban szeretett. Így felvilágosította a derék csepeli boltost, hogy bizony már feltalálták a lombikhúst. Sőt, egy holland cég pár éven belül képes lesz a tömegtermelésre is, és a termék árban versenyképes lesz az elavult állati eredetűvel is. És ez milyen jó. Már csak a begyöpösödött emberek attitűdjeit kell megváltoztatni.

Józsiból ebben a pillanatban majdnem kiszabadultak „attitűdjei”, de – látva neje figyelmeztető pillantását – inkább bontott egy újabb sört. Aztán még egyet. Ezután kérdezte csak meg, kissé remegő hangon, hogy ugyan miért lesz az jó, ha a malac nem a kan és a koca liezonjának, hanem egy laborasszisztens eredménye lesz?

Henriknek ez láthatóan egyik kedvenc témája volt, lelkes fejtegetésbe kezdett. Ennek lényege az volt, hogy az állatok kiiktatása az étkeztetésből azért lenne nagyszerű, mert akkor csökkenne a környezetszennyezés. A marhák például sok üvegházhatású gázt bocsátanak ki, amely hozzájárul a globális felmelegedéshez. A csirkék és disznók ürülékének hatásáról nem is mer beszélni. Ráadásul ezek az állatok rengeteget isznak, ami miatt veszélyben a föld vízkincse.

Józsi ebben a pillanatban kimondott szolidaritást érzett az említett egyedekkel, így ő is ivott. Csendben megkérdezte, hogy ugyan egy tehéncsorda vagy egy ilyen-olyan úton engedélyt kapott üzem kéménye bocsát-e ki több „üvegházhatású gázt”?

A fiatalember lazán átsiklott a kérdésen – nem hiába vezették be Magyar Bálinték a modern oktatási rendszerbe a vitakultúrát -, és inkább arról beszélt, hogy ez anyagilag is mennyire kedvező. Hiszen minden olcsóbb lehet, és ez a nagy kereskedelmi láncok profitján is meglátszik majd. Emiatt újabb szupermarketek nyílnak, munkahelyek teremtődnek – már persze a robottechnológia kiskereskedelmi bevezetéséig. 

Józsi csepeli boltosnak volt személyes tapasztalata a multik árképzéséről, de inkább a húst forgatta meg. Meg rácsra tette a zöldségeket is. Az illatok megnyugtatták, így próbált kedves lenni ezzel a Henrikkel is. Érdeklődött, hogy ezek ugyanolyan marhák lesznek-e, mint eddig, csak lombikból „születnek”?

Henrik gúnyosan közölte, hogy eleinte talán igen, de az innováció ennél többre kell, hogy képes legyen. Ki eszik például tehénszemet Európában? A többség nem. Akkor a szemet ki kell iktatni. Aztán meg kell nézni a kereslet-kínálat arányt: ha bélszínből kell több, akkor arra kell koncentrálni, mondjuk a máj kárára. De az ideális, ha egyáltalán eltűnik a mai értelemben vett tehén, és csak a szükséges részeit állítják elő. Ezt meg kell lépnünk a jövőnk érdekében, mert az élelmezési rendszerünk a jelenlegi formájában tarthatatlan.

Józsi nagy levegőt vett, majd sztoikus nyugalommal eresztette el hangját: Kész a kaja! Abrakhoz!

A fiatalember azonnal tányért ragadott, elsőként termett ott a grillnél, és mondta, hogy neki bizony mindegyik sültből „kell”.

Józsi kedvesen félreterelte a fiút, hogy egy pillanat, ő Henrik számára tud ennél jobbat is, és besétált a házba. A srác úgy érezte, hogy megfogta az Isten lábát, hamburger is, csevap is, tarja is – és még valami „extra”.

Józsi pár perc múlva visszatért lánya gimnáziumi kémia-készletével – a gyermek kikunyerált anno egy mindent tudó „kezdő kiskémikus” labortáskát – és Henriket a pergolához kísérte.

Majd adott neki egy zsemlét, egy üveg ketchupot, és sok szerencsét kívánt a boldogabb, innovatív jövőhöz. 

Aztán elment valóban állati eredetű hústermékeket porciózni. Ott legalább szívesen mondhatta: Jó étvágyat!

 

 

fotó: gizmodo.com