Magyarország a világ egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa. A járvány nem fenyegeti az élelmiszer-termelést, mert a mezőgazdaságban és a hazai feldolgozóiparban foglalkoztatott munkaerő megbetegedésből eredő kiesésével nem kell számolnunk jelenlegi tudásunk és más országok tapasztalatai alapján sem. Hazai eredetű ennivaló tehát lesz, sőt, meg is kell vásárolnunk azt és meg is kell majd ennünk. A magyar mezőgazdaság ugyanis alapvetően nemcsak jó minőségű élelmiszert termel, hanem sokkal többet, mint amit magunk meg tudnánk enni.
Amit tehát a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások megtermelnek, azt meg is kell vennünk tőlük és meg is kell ennünk. Ahogy szoktuk. Az exportlehetőségek beszűkülése – mert a járvány egyik következménye ez –, valamint a félelemből fakadó felvásárlási láz következtében – ami alapvetően a nagy multinacionális tulajdonú áruházakat érintette – a magyar friss termékeket előállító vállalatok piaca szűkülhet. Magyarul kevesebb frissen előállított hazai terméket fogunk vásárolni, ha nem gondolkozunk, mert érthetően a készleteinket akarjuk majd felélni. Azonban a csibék nőnek, a tojóhibridek produkálják majdnem naponta az egy tojást, a tehenek adják a tejet, a melegházakban nő a paprika és a paradicsom, a feldolgozó üzemek termelnek. Ahogy szoktak, mert a mezőgazdaság átfutási ideje hosszabb, mint az iparé; a paradicsompalántát nem lehet úgy leállítani, mint egy autógyárat.
A mezőgazdaság a legérzékenyebb és legveszélyeztetettebb ágazata a nemzetgazdaságnak, mert az elmúlt száz év gyilkos ideológiái mindig a mezőgazdaságot akarták átszervezni és az önálló egzisztenciákként működő parasztságból akartak leginkább panelházba pakolható egyenembert csinálni. Trianon szétszakította a Kárpát-medence évszázados mezőgazdasági kapcsolatrendszerét, a kommunisták pedig a hatvanas évek végére teljesen elpusztították az évezredes tradíciókon alapuló paraszti kultúrát. Aztán a rendszerváltás után sikerült a lokális kötődésekkel és helyi mezőgazdasági termelési ismeretekkel rendelkező termelőszövetkezeteket is szétverni, és a termőföld nagy részét újra „elkommunizálni” a falun élő paraszti eredetű népességtől, ahogy azt az európai kapitalizmus és később az EU érdekei megkívánták. Az nyilván csak véletlen, hogy valahogy a régi kommunista elit jutott hozzá a legjobb földekhez, és harminc éve küzdenek azért, hogy ne csak külföldiek, hanem külföldi vállalatok is vásárolhassanak földet korlátlanul Magyarországon.
A nyugat-európai kormányok járvány idején tanúsított viselkedése megmutatja nekünk, hogy a külföldi tulajdonú földekre alapozott élelmiszer-termelés és feldolgozóipar esetén mennyit ehetnénk meg a saját országunkban megtermelt élelmiszerből. Arról nem is beszélve, hogy a multinacionális tulajdonú áruházláncok hogyan ékelődtek be a fogyasztó és a termelő közé, tartva állandóan csőd szélén a kistermelőket és kipusztítva a helyi tulajdonosi körrel rendelkező lokális kiskereskedelmet.
Ez a nyomás az elmúlt tíz évben jelentősen enyhült bizonyos elemeiben, de csak a tragikus kiindulási helyzethez képest értelmezhető javulás: az élelmiszer „önrendelkezésünket” még nem szereztük teljesen vissza. A piacon a fogyasztó az úr, de minden reklámnak az a célja, hogy ezt elfelejtessék vele. Az ellenzéki sajtó pánikkeltése is reklám; a nagy, külföldi tulajdonú áruházláncok bizonyosan jól jöttek ki az elmúlt időszak felvásárlási lázából, valahogy biztos elszámolnak majd egymással a rémhírterjesztők és a marketingesek.
Az élelmiszer-fogyasztás egy választás. Eddig azt választottuk megszokásból, amit a modern pszichológia minden eszközével ránk tukmáltak. A járvány több szempontból is megmutathatja nekünk, hogy viselkedhetünk másképp. A kényelem nem minden: nem a multikkal vagyunk egymásra utalva, hanem azokkal az élelmiszer-termelőkkel, akik harminc kilométeren belül dolgoznak, és mi drágán kapjuk meg azt valakitől, amit ők olcsón kénytelenek eladni szintén rejtélyes valakiknek.
A leálló föld, a leálló Magyarország olyan dolgokat taníthat meg nekünk, amitől teljesen elszoktunk. A gazdaságnak csak bizonyos részei, alapvetően a gazdaságból következő szórakoztatást szolgáló részei állnak csak le. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem jelentős része dolgozik. A tanárok tanítanak, még a webdizájnerek is dolgoznak. És enni kell, ahogy szoktunk.
Vásároljuk meg a hazai termelők és a hazai élelmiszeripar termékeit, olasz halkonzerv úgysem lesz egy darabig. Hazai élelmiszer fogyasztásával válságállóvá tehetjük a magyar élelmiszeripart és mezőgazdaságot. Mindenre rá van írva, hogy honnan származik, csak el kell olvasni. Együk meg az összes friss kaját, amit a mezőgazdaságunk előállít nekünk a következő hónapokban. Még egészséges is. Ha elegen viselkedünk észszerűen, akkor akár racionálisabb fogyasztó-termelő kapcsolatrendszerrel és viszonnyal is kijöhetünk ebből az egészből, mint amilyenben eldagonyáztunk a járvány előtt. És kaja lesz, ahogy szokott.
Vidar
2020-03-19 at 17:18
Ez az! Vedd/védd a magyart! Magyarország mezőgazdasági ország volt mindíg. Aztán jöttek komcsiék, és ránk erőltették az ipart.
De már éled az agrárium, aki teheti, támogassa ahogyan csak tudja. A magyar az drágább, ezt mindenki tudja, de a minőség felülmúlhatatlan.
Naprózsa
2020-03-19 at 15:48
Föl fogunk szedni jópár kilót a karantén alatt, az biztos, úgyhogy nem kell aggódnunk, hogy nem lesz élelmiszer fogyasztás.
A turizmus meg a kultúra és álkultúra viszont valóban megszívja. Mindenesetre mi elhatároztuk, hogy segítsünk nekik, többet fogunk étterembe, fürdőbe és kiállításokra menni, mint korábban szoktuk, és jó lenne a “Maradj otthon!” mintájára, “Idén segíts nekünk, nyaralj itthon!” vagy “Végy eggyel több színház, mozijegyet és gyere, segíts!” – mozgalmat elindítani, mihelyst szabadulunk a szobafogságból.
csakafidesz
2020-03-19 at 14:03
Ez a boldog ország Szent Istvántól 1990-ig teljesen önellátó volt, nem szorult élelmiszer behozatalra..
odu
2020-03-19 at 13:30
Tök hülyeség az egész, a nagyáruházak a világ minden tájáról összehordott cuccot árulnak.
A vásárlások nagyobb része ott zajlik.
csakafidesz
2020-03-19 at 14:19
Sajnos..
Baksay László
2020-03-19 at 13:26
Lesz mit megvédünk, úgy tűnik. Kell a katonaság, meg jó szövetségesek, ezért az sem mindegy, hogy amit exportálunk az hova megy. A PS cikke szerint már nem vízió, hogy jöhet a 2. hullám Kínában. Akkor viszont cudar idők elé nézünk. Sok mindent kell nagyon okosan csinálni, de az eddigiek szerint topon vagyunk ebben.
gyozo2018
2020-03-19 at 12:47
Ennek a másik vetülete az, hogy minél ritkábban kelljen vásárolni az embernek.
Viszont minden családban más és más az étkezési szokás.
Nálunk sem kell hirtelen 10 kiló liszt, amikor egy év alatt a felé sem használjuk fel.
De biztonsági tartaléknak vettünk 2 kg-val többet, hogy ha kenyér esetleg nincs, mire oda jutunk, legyen a kenyérsütőbe, vagy palacsintának, lapcsánkának, nokedlinak, sütinek stb.
Vettünk 1 zacskó lencsét, 1 zacskó sárgaborsót, négy fagyasztott parajt.
4 pár kolbász, egy rúd téliszalámi akár két hónap reggeli-uzsonna-vacsora kiváltására is elég egy 4 tagú családban. Tojásból a szokásos két “raklapnyit” (30-30 db) vettük, egy félkilós sajtot egészben, mint máskor is tesszük. .
Almából vettünk többet, mert az a natúr fogyasztáson kívül végtelen sok változatban felhasználható, a szellős kamrában nem romlik meg.
Az ócska gyümölcsleveket nem isszuk amúgy sem. Nálunk az almalé a divat, mézzel, citrommal, gyömbérrel, vagy fahéjjal, szegfűszeggel (ki hogyan szereti). Nyáron meg sok befőttet, lekvárt, zakuszkát tett el a feleségem.
Aki az általános fogyasztási szokásain felül 10 -21 kiló liszteket felvásárol,
annak adjanak a kereskedők lepkehálót is a tavasszal kikelő molylepke rajok vadászatához.
oshon
2020-03-19 at 11:39
Erdelykent magam fajtaja termekeit vasarolok csak amikor nincs lehetoseg veszek ‘idegenytol’ … Ja , es keves kivetellel , az utobbi kb 25 evben csak a MOLnal tankolok … en , testvereim es csaladjaik ! Mindenkit erre ‘intek’ ha alkalom adodik …
zeusz
2020-03-19 at 11:32
Én megtermeltem a családommal együtt az egy évre való krumplit , hagymát ,zellert sárgarépát stb . Minimális amit veszek:almát például a petőhenyei gazdálkodótól.Hazai terméket mindenek előtt.
Angela Kerpel
2020-03-19 at 13:11
Sokan már képtelenek vagyunk rá, sajnos. Ha van is egy kis föld, nincs erőnk foglalkozni vele ? Senki sem tanította, hogy csinálhatnám. Ami tragédia, az unokákat sem tudom tanítani. Kislányom elkezdett egy kis falusi életet, a jószándéka megvan, de óriási kegyelem kell, hogy legyen eredm3nye a rengeteg mumkának. Városi nagyokosok azt mondják, a paraszti mumka alig jövedelmez. Sok sok föld, rengeteg gép kell! Így hányan tudnak megélni egy falu határából. Egy tucat ember, ahol 100 éve ezer ember boldogult.
csakafidesz
2020-03-19 at 14:06
Nem olyan nehéz. Egy sírparcella méretű dughagyma az egész szezonra elég egy családnak. Tudom, mert kapáltam, gyomláltam én is valamikor.
csakafidesz
2020-03-19 at 14:11
“Városi nagyokosok azt mondják, a paraszti mumka alig jövedelmez. Sok sok föld, rengeteg gép kell! Így hányan tudnak megélni egy falu határából. Egy tucat ember, ahol 100 éve ezer ember boldogult.”
Nos.
Saját célra termelve egy átlagos (4-5 fős) családnak 600-1000 nm bőven elegendő. Eladásra termelni, nos az más. Aki hektárokat művel meg az aratáskor többmilliós bevétellel, vagy veszteséggel számol. Akkor már kudarc, ha elfagy, vagy jégverés éri a termést. Amúgy kicsi méretben manuális munkával is szép és jó érzés, ha az ember nem megy sárgarépát venni a piacra, hanem felteszi a vizet a leveshez és hátramegy kihúzni 2-3 répát..
Mátyás
2020-03-19 at 10:41
Az auchan-ban csak francia krumpli, osztrák hagyma és belga sárgarépa kapható. Mert ugye ezekből biztosan nincs hazai. Szóval érdemes kimenni a nagybani piacra.
csakafidesz
2020-03-19 at 14:14
Krumpli, bah.. Négyfelé csapja az ember a csiráztatott krumplit és ásónyom mélységben elülteti, meglocsolja. Más teendője nincsen.
Pandora
2020-03-19 at 10:15
Eddig is magyar élelmiszert ettünk,nem csak hazafiságból,hanem mert lényegesen jobb ízű,mint a többi.Persze van néhány kivételes étel,amit saját földjén készítenek el jobban.Ezekről ilyen időkben igazán le lehet mondani.Az ár – drágítókra pedig nagyon gyorsan és a nyilvánosság előtt kell lecsapni mert nem csak az árakat hajtják fel,a közbizalmat (a hatóságokban)is erodálják.
Angela Kerpel
2020-03-19 at 13:03
Krumplit hoztak néhány éve Székelyföldről református testvérek. Na, az olyan csodás ízű volt, mint gyermekkorunkban, amit ettünk.
Hogy tudtak ennyire megvezetni bennünket az élelmiszer? gyárak????
csakafidesz
2020-03-19 at 14:15
Már attól jobb ízű, hogy te kapáltad meg a növényt.
Logikus
2020-03-19 at 10:09
Most nagybőjti időszak van, egészen húsvétig.
Jó lenne, ha inkább visszafogná magát mindenki az evésben és imádkozna, készülne az ünnepre.
Angela Kerpel
2020-03-19 at 12:47
Pont az ellenkezőjét tesszük, bocsáss meg Uram! Hisztériát keltettek a felhalmozásra. Semminek sincs már hagyománya. Az emberi gonoszság sok mindent letörül. De él az Úr!
Edit
2020-03-19 at 09:36
Úgy lesz!
Kriszta
2020-03-19 at 09:50
Vegyük annak a termelőnek a krumpliját, aki licitáltatta érte a kereskedőket tegnap a nagybanin.
Bálint Botond
2020-03-19 at 09:54
Ha a termelőhöz kerül az extraprofit, az még mindig kisebb baj, mintha egy multihoz, vagy kereskedőhöz kerülne.
Angela Kerpel
2020-03-19 at 12:45
Olyan feljelentő hálózatot üzemeltet interneten a Baloldal??? Azonnali. Titkosított csatornák. Mindenkit feljelentésre hergelnek. Uszítanak. Rágalmaznak!
Ez hazaárulás! Ismét Trianont akarnak! Egy új Rákosi/Dobrev diktatúrát. Figyeljük, mivel vádaskodnak, fenyegetőznek!!? Ezt mind megteszik!!!