Ukrajna a napokban fogadta el azt a nagy sajtóvisszhangot kiváltott nyelvtörvényt, amelyre igencsak büszkék. Az ukrán nyelv használatának kötelezővé tételével ugyanis a kormányzat szerint a többség elégedett lehet. Az állam vezetésének hivatalos álláspontja szerint egyébként Ukrajnában csak ukránok élnek. Ennek némiképpen ellentmond az Interfax Ukraina számára készült felmérés, amely igencsak érdekes dologra világít rá: Ukrajna lakosságának alig fele használja a mindennapi életben az ukrán nyelvet, és alig több mint harminchárom százaléka használja azt kizárólagosan. Ennek tudatában felmerül kérdésként: vajon tényleg megérte “csakazértis” elfogadni a nyelvtörvényt?
A Szociális Monitoring Központ által 2021. május 26. és június 8. között végzett közvélemény-kutatás háromezernégy válaszadó megkérdezésével próbálta kideríteni, hogy Ukrajna lakosainak körében milyen arányban használják a mindennapi életben elsődlegesen az államnyelvet – amire most már törvény kötelezi a lakosságot. A válaszok meglehetősen érdekes eredményeket hoztak, kiderült ugyanis, hogy a lakosság mindössze 33,5 százaléka használja kizárólagosan az ukrán nyelvet, mindössze 15,1 százalék pedig azoknak a száma, akik az ukránt gyakrabban használja, mint más nyelveket. Mindez különösen érdekes annak tükrében, hogy az állam vezetésének hivatalos álláspontja szerint az országban csak ukránok élnek, még ha más is az anyanyelvük.
A mindennapi életben az ország lakosságának mindössze 48,6 százaléka használja elsősorban az ukránt, azaz kevesebb mint a népesség fele. Az ukrán és az orosz nyelveket egyaránt azonos gyakorisággal használja a polgárok 24,2 százaléka. További 14,1 százaléka főleg oroszul, és 12,3 százaléka kommunikál kizárólag oroszul a mindennapi életben. Az ukránok körülbelül 0,5 százaléka más nyelvet használ a mindennapi életben. Ugyanakkor azoknak az aránya, akik a médiából származó információkhoz kizárólag ukrán nyelven kívánnak hozzájutni, a következőképp alakul: 23,5 százalék (televíziós műsorok) és 18,1 százalék (nyomtatott sajtó). A főleg ukránul informálódók száma a következőképp alakul: 18,1 százalék (televíziós műsorok) és 13,3 százalék (nyomtatott sajtó) – közölte az Interfax Ukraina.
A felmérésben kitértek a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésére, illetve a Zelenszkij elnökbe vetett bizalomra is. A Kárpát.info értesülései szerint az ukránok 67,1 százaléka bízik abban, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes találkozója hozzájárul a donbászi helyzet rendezéséhez. Ugyanakkor a válaszadók 30,3 százaléka biztos abban, hogy Zelenszkij és Putyin találkozója nem járul hozzá az ukrajnai béke helyreállításához, Donbász visszatéréséhez és a jószomszédi kapcsolatok kialakításához Oroszországgal.
Felmerül kérdésként: mindezek ismeretében vajon mekkora létjogosultsága van tehát a kisebbségek jogfosztásához vezető nyelvtörvénynek, ha még a magukat ukránnak valló emberek sem beszélnek rendszeresen az államnyelven? Persze az ukrán média még büszke is az eredményekre, ami meglehetősen ironikus, hiszen egy nemzetállam kialakítására törekvő ország szemszögéből siralmasnak mondható, hogy a lakók nagy részének a jelek szerint nem az ukrán az anyanyelve.
Forrás: Interfax Ukraina, Kárpát.info; Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
Csikós Sándor
2021-07-19 at 14:56
“Ezzel szemben egyik szláv nyelvről a másikra az átállás csupán néhány napos tanulást igényel.”
Erről kérdezzük meg talán azokat az oroszokat, akiktől már elvették az iskoláikat. (Tőlünk is el fogják, két év múlva.) UKRAJNÁBAN MÁR EGYETLEN OROSZ NYELVŰ ISKOLA SEM MARADT. A Donbassznak ama 70 százalékán sem, ahol a lakosságot – noha a lakosság ott is az Ukrajnától való elszakadásra szavazott – az ukrán hadsereg már elfoglalt, lakóit visszakényszerítve a kijevi náci rezsim uralma alá.
A Donbassz lakossága több tízezer halottal és egy romokba lőtt országgal fizetett azért, mert hét éve arra szavazott, hogy ők nem akarnak “néhány napos tanulással átállni” egy idegen nyelvre – EGY IDEGEN KULTÚRÁRA, IDEGEN (FASISZTA, TÖMEGGYILKOS) HŐSÖKKEL. (Két év múlva ez vár a mi gyermekeinkre is, Kárpátalján).
Az ukrajnai oroszok (legalábbis a Krímben és a Donbasszban) nem akartak egy országban élni, ahol 1991 óta azt mondogatták nekik: “A KRÍM / A DONBASSZ VAGY UKRÁN LESZ, VAGY NÉPTELEN”. Nem akarnak egy olyan országban élni, ahol, a hivatalos felfogás szerint CSAK UKRÁNOK – közöttük oroszul, magyarul, lengyelül, románul, bolgárul, stb. BESZÉLŐ UKRÁNOK VANNAK. ÉS MERT A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AZ NEM MAGYAR, HANEM “MAGYARUL BESZÉLŐ UKRÁN”, akkor tesznek is róla, hogy ha ez a magyar ukrán, AKKOR NE MAGYARUL, HANEM UKRÁNUL BESZÉLJEN. És máris hozzálátnak ahhoz, hogy rákényszerítsék az ukránra való “átállásra néhány nap alatt”.
Én elég jól tudok oroszul. De ha néhány percig nézek egy ukrán nyelvű műsort, hamar átállok egy orosz nyelvűre. Fáraszt és nincs kedvem hallgatni egy olyan műsort, aminek jó, ha 10-20 százalékát értem. (Az oroszból gyakorlatilag mindent megértek – észre se veszem, ha valamit nem értek). A moldávok nyelve gyakorlatilag román – ők mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy a nyelvük: moldáv.
A Krím, a Donbassz oroszai nem csak a fizikai megsemmisítéstől féltek-félnek. ŐK OROSZOK AKARNÁNAK MARADNI, még akkor is, ha “néhány nap alatt át tudnának állni” arra a majdnem ugyanarra a nyelvre (nem tudnának). ŐK OROSZOK AKARNAK MARADNI, ŐSEIK NYELVÉN AKARNAK BESZÉLNI, TOVÁBBRA IS SAJÁT TÖRTÉNELMI-KULTURÁLIS HAGYOMÁNYAIK SZERINT. Ők továbbra is annak a pravoszláv anyaszentegyháznak a hívei akarnak maradni, amely a moszkvai pátriárkát ismeri el az egyház fejének – és nem egy kétes világi múlttal rendelkező sarlatán által egyháznak nevezett valamihez akarnak tartozni. Ők továbbra is a Nagy Honvédő Háború hőseit, és nem a nyakig véres ukrán náci tömeggyilkost akarják tisztelni. És azt kevesen tudják: ha két év múlva a mi gyermekeinket is ukrán iskolákba kényszerítik át, ez nemcsak az anyanyelvükön való tanulás jogától fosztja meg őket, de addigi iskolájuknak ÁT KELL MAJD VENNIE AZ UKRÁN NACIONÁL-FASISZTA SZELLEMŰ TANRENDET IS. Abban már nem marad hely a magyar kultúrának, a hagyományok ápolásának. Nem marad hely Rákóczinak, Zrínyi Ilonának, a munkácsi vár hősi védelmének, Kossuthnak. Bartóknak, aki a nagyszőllősi általános iskolában végezte az elemit. Ugyanez vonatkozik a már megszüntetett orosz iskolákra. Szlavjanszk városa 85 napig hősiesen védekezett, de aztán – hét éve – elesett. Akik akkor orosz kisiskolások voltak, ma fiatal UKRÁNOKKÉNT érettségiznek, elfelejtve már régen, mi szenvedést kellett átélniük a város ukrán ostromakor. A mi gyermekeinkből is UKRÁN NACIONALISTÁK lesznek. Mint a középkorban a janicsároknak elrabolt, elhurcolt magyar kisfiúkból.
Hát erről szól a “néhány nap alatt majd átállnak” története.
Csikós Sándor
2021-07-19 at 14:04
Annak idején el kellett olvasnom a “Ruh” néven alakuló ukrán nacionalista mozgalom programját. A program, természetesen, ukránul jelent meg, a, természetesen, ukrán nyelvű irodalmi hetilapban. Elfoglalt egy teljes oldalt, egy lepedőnyi méretű újságban (mint a Pravda, ha ez mond valamit).
Egy álló napba tellett, mire átrágtam magam a szövegen, egy ukrán-orosz középszótár segítségével. Így megértettem a szöveg kb. 60-65 százalékát – azt a minimumot, ami után sejtésem lehetett, hogy miről szól.
Hasonló tartalmú OROSZ szöveg olvasásához már akkor sem kellett szótár.
Bakonyi Gábor.
2021-07-17 at 07:30
A magyarok vannak a legnehezebb helyzetben. A szláv nyelvek közötti váltás nem akkora teher, mint a magyarok számára egy teljesen idegen nyelvcsalád idegen nyelvén tanulni.
A nagyszüleim a felvidéken voltak tanárok, és amikor a II. Világháború után a tannyelv szlovák lett, mindketten elvesztették az állásukat. Az apám pedig noha korábban még soha nem is hallott senkit szlovákul beszélni, szlovák nyelven volt kénytelen tanulni. Az osztályból kettő kivételével mindenki megbukott. Ezzel szemben egyik száv nyelvről a másikra az átállás csupán néhány napos tanulást igényel.
Doktor
2021-07-16 at 17:40
U-krajna, mármint az orosz határnál. Nem csoda, hogy alig beszélik az ukránt, illetve a ruszint. Hitler és Sztalin megosztozkodtak Lengyelországon: a keleti rész a mai Ukrajna nyugati része. Erről még a lengyelek sem beszélnek, nem méltatlankodnak! Miért? Csak az oroszok berzenkednek, és mi, magyarok nyeljük a nehezét. Románia is hallgat, pedig románok is élnek Ukrajnában (Besszarábia). Meg is tehetik – kénytelenek -, mert ha Moldáviát elszakították is tőle, ott van még a gyönyörű Erdély! Igaz már csak magukban éneklik, hogy Pruttól a Tiszáig!
Jó lenne, ha az ukrán soviniszták mielőbb jobb belátásra térnének.
Szabó László
2021-07-16 at 14:50
Alighanem ezért van szükségük nyelvtörvényre! Minket nem kell kötelezni a magyar beszédre, mert jószerivel csak úgy tudunk.
khm
2021-07-16 at 10:56
Említettem már,hogy nincs u-krainai ember. Putyin úr is valami ilyesmit mondott a VH híre szerint.
” „Neki az volt a véleménye: a Szovjetuniót létrehozó köztársaságoknak – miután saját maguk mondták fel az 1922-es szerződést – azon határok közé kell visszavonulniuk, amely határokkal ők a Szovjetunióhoz csatlakoztak” – idézte föl szavait Putyin.”
(Szentpétervár polgármesterének szavait idézte)
Szóval a Donbasznak mint u-krainai gyarmatnak lőttek.
https://www.vadhajtasok.hu/2021/07/15/putyin-kemenyen-uzent-ukrajnanak
moliere
2021-07-16 at 10:11
Hungaricus viator
Mi, magyarok annyira meghatározottak vagyunk a nyelvünk által, hogy nem igazán tudunk belehelyezkedni abba, hogy nüansznyi különbségek vannak nyelvek között, amelyek mégis identitást adnak. Mondjuk nekem megy, mert bizalmat ébreszt bennem az, aki a saját tájnyelvemet használja (kivétel a kurcsótány…), és olyanokat mond, mint “álmehát jobra is, csak akkor Gyüőrbe ír, de ha egyánesán tovább hajt, akkor meg mingyá gyün a határ.” És bizalmatlanságot kelt bennem, oktondi módon, ha valaki azt mondja, hogy “réjgen ott vauth a gyauccerthár, de felkeűlthezthetthéjk a thetheüthérbe”. Nagyon furcsa, ha valaki parasztasszony létére tyúkokról beszél, mikor azok tikok. A tengerizés a kukoricára meg már gyerekkoromban is tanítónős affektálásnak hangzott. És sorolhatnám.
.
Egy diáktársam mondta, hogy a “macedón” irodalmi nyelvet nagy megkönnyebbüléssel a nyugat-bolgár nyelvjárásra jobban hasonlító macedóniai nyelvjárásra építették, mintsem a dél-szerbre hasonlítóra, így nem kellett annyira félni, hogy Jugoszláviában a “szerbhorvát” nyelv nagy kosarába dobják a macedónokat is. Segítette őket ebben a tervben az a tény, hogy a bolgár irodalmi nyelv alapjául a távolabbi, kelet-bolgár nyelvjárást tették.
.
Latin- Amerikában minden országban tombol a nemzeti érzés, amelyet a nyelvhasználat eléggé korlátozottan támogat. A legnagyobb különbség a helyi spanyolban az, hogy egyik országban úgy szólítanak meg, hogy “te”, a másik országban meg körülbelül úgy, hogy “magad”. A másik meg az, hogy az “y” és a “ll” helyenként nem j, hanem zs. Mégis háborúztak egymással eleget. Büszkeségből.
.
Régi szórakozásom, hogy a termékleírásokon összevessem a cseh és szlovák változatot. Nos, a cseh nyelvnek van egy jól fejlett csángó változata…
Ahogy a szerb és a horvát is igen értelmetlen külön nyelvként, ha mindkettőt latin betűvel írják. De ők ezt be nem vallanák. Mleko vagy mlijeko? 😀
.
De a német nyelv legalább tíz irodalmi nyelv megszületésére lett volna alkalmas, mégis csak kettő született belőle: a német és a holland. Akivel Ausztriában tudsz németül beszélni, azzal angolul is. “Akivel nem tudsz angolul, azzal németül sem. “
moliere
2021-07-16 at 09:48
Mig a szomoszéd mögírt mit mondolék, innyen kuzák nyéven ugyancsok szólok vélö. Ámdé mekortul eröst nehéztül neköm, kíntelenködök rendest szolamollani.
.
Szenvedhetünk így is, de minek, amikor ott a rendes nyelv. (Kijevben az orosz.)
Egyébként a szurzsik is idegen nyelvnek számít? Azt is betiltják?
Sőt, messzebb megyek. Mivel a nép nagy része úgy beszéli az úgynevezett ukrán irodalmi nyelvet, hogy arra mindent rá lehet fogni, betiltják a suksükölést és a népieskedő affektálást is? Szerintem jogos a felvetés, hogy inkább ezek ártanak az ukrán nyelvnek, nem az orosz.
Én nacionalistaként arra vágyom, hogy bárcsak a magyar nyelvtől kéne félteniük az ukrán nyelvet. De ugye a kérdés is igen buta.
Megfigyeltem, hogy az idejáró hucul kubikusok is magasról tesznek mindenre, sőt, a magyar vérű kárpátaljaiak is leginkább oroszul beszélnek.
.
De arra az egyre vigyázzanak, hogy az ivritet be ne tiltsák. Vagy ki ne. 😀
Hesslervezérezredes
2021-07-16 at 09:41
Az ukrán és az orosz nyelv viszonyát nekünk magyaroknak kb. úgy kell elképzelni, mint ahogy a magyarországi magyar és a csángó-magyar viszonyul egymáshoz.
Az ukrán tkp. egy ‘archaikus’ orosz nyelv.
Ezt egy olyan család tagjai mondták nekem, ahol a férfi ukrán volt és az asszony orosz.
És egyébként egymás között, meg velem is oroszul beszéltek.
És hát az orosz is a “Kijevi Rusz”-ból lett az, ami.
És amely ‘Kijevi Rusz’-ban a knyázok (fejedelmek) testőrségét magyar vitézek adták, by the way.
Zsindelyes
2021-07-16 at 09:33
A Jóska, mármint a postakocsi rabló Sztalin Jóska szar munkát végzett, amikor az ukránokat kiéheztette és egymást zabálták fel ezek az állatok. Kicsit hagyni kellett volna még “dolgozni”.
Különben is ő mondta, “ha megölsz egy embert az egy tragédia, ha milliókat, az meg statisztika”.
B4C
2021-07-16 at 09:29
Contrabass2021-07-16 at 08:38
“Ukrajna egy vicc, nem véletlen, hogy egy humorista a vezetője!”
.
Helyes a bőgés, Nagybőgő/Basszusgitár! :-)))
Nescio Vulgaris
2021-07-16 at 09:26
Van az a mese, amikor a béka ökör akart lenni…itt is az lesz a vége!!!
gyozo2018
2021-07-16 at 09:16
“vajon tényleg megérte “csakazértis” elfogadni a nyelvtörvényt”
Azoknak, akik a törrvényt hozták, biztos megéri.
Ők a leírt állapotot akarják megszüntetni.
Azt akarják, hogy az a 77% is térjen át az ukrán nyelvre.
De végül is érdekelne, hogy mi az az ukrán nyelv.
Valamiféle tatár nyelv, vagy orosz, vagy orosz nyelvjárás?
Komolyan kérdezem, hátha valaki tudja.
Ukrajna mint ország sosem létezett, ugyanis az a birodalom határvidéke volt = U Krajine.
Kárpátalja pedig mindig magyar volt.
Contrabass
2021-07-16 at 08:38
Ukrajna egy vicc, nem véletlen, hogy egy humorista a vezetője!
Hungaricus viator
2021-07-16 at 07:44
Egyébként van komolyabb eltérés az ulran és az orosz között? Az ukrán nyelv nem csak egy fikció?
Poroszlai Róbert
2021-07-16 at 07:43
világnyelv