Az eredménytől függetlenül, ez tényleg szórakoztató volt. Jelen sorok szerzője – elnézést a modoroskodásért! – életében először járt a dunaszerdahelyi DAC stadionjában, rögtön a román Steauától is tolvajkodó román FCSB (efcsébé) ellen. Élmény volt.
A címben említett Tomi a stadion szpíkere, aki a nyelvtörvény szellemének megfelelően először ékes szlovák nyelven ismertette a pályán történteket. És csak utána jött a magyar, végül az angol permutációja az olyan fontos bejelentéseknek, hogy a 44-es számú játékos elhagyja a pályát, mert fáj a lába. A meccs után pedig a levezető szöveget is ugyanebben a sorrendben adta elő. És ebben a kis idegesítő apróságban benne foglaltatik a felvidéki magyarság összes búja és baja. Tényleg, mi a fenének kell szlovákul összefoglalni a történteket és az érzéseinket a szinte kizárólag magyar, sőt, jelentős számban anyaországi vendégszurkolókból álló közönségnek?
A Dunaszerdahelyi Atlétikai Club (DAC) hamisíthatatlanul magyar csapat. Ami jó benne, az magyar, ami nem jó benne, az is magyar. Ha a magyar labdarúgó bajnokságban versenyeznének, talán nem esnének ki. Játékosállományban, stadionban a középszerhez sem közelítenek, de azért jók, amiért a magyar válogatott. Magyarországért, a magyar nemzetért küzdenek hétről hétre, ez pedig pont annyi pluszt ad a néhány magyar mellett csehszlovákokból, balkániakból, baltiakból és közép-amerikaiakból álló együttesnek, hogy messze a papírforma felett végeznek a szlovák bajnokságban.
ÉS EKKOR JÖTT A KONFETTI LIGA
Hát, erre mondják, hogy ez meg egy másik kávéház. Több mint nyolcezer szurkoló csak összejött a Kárpát-medencéből, de az egykori BEK-győztes Steaua maradványait Romulusként és Remusként összedákórománkodó FCSB (efcsébé) mégiscsak egy jobb csapat. Ide (sajnos) már kevés volt, hogy utáljuk a románokat, mert a tótokkal pont ilyen viszonyt ápolunk, az pedig a DAC hétköznapjait jelenti.
Magyarnak lenni pont olyan, mint élni, vagyis nem egy romantikus hajókirándulás, hanem tragédia. Jobb esetben tragikomédia. Elő is került a kérdés, hogy „nekünk semmit, nekik mindent?” El is könyveltük, hogy nem lehet úgy tisztességes nemzetközi meccset játszani, ha a szlován bajnokságban szívatott DAC-nak egy szlovék bíró fúj, de ezt, már ott, amikor még stadionárfekvésben ittuk a söröket, akkor sem gondoltuk komolyan. Az FCSB (efcsébé) sajnos tényleg jobb volt a DAC-nál, és ezt a két legkevésbé sem román képű játékosuknak, Miculescunak és Popescunak köszönhették. A kiállítás meg tényleg kiállítás volt – sajnos.
A DAC HELYE AZ UNIVERZUMBAN
Az élet meg a világmindenség alapvetően a dichotómiákra épül. Jin és jang, férfi és nő, magyar és román. Aztán bonyolítunk, mert van olyan, hogy klubcsapat (Kispest) és válogatott. A kettő nem kizárja egymást, hanem a második az első miatt erős. A következő szint pedig az, amikor pl. a Ferencváros selejtez a BL-ben, és akkor nyilván mindenki a képzetlen, de lelkes azerieknek szurkol. Mert olyankor nem a kisantant valamelyik csapatával találkoznak. És még ez alól is van kivétel, mert a DAC papíron szlovák csapat.
És így született az a rendkívül furcsa, a Nagy Háború karácsonyi meccseit megidéző varázslat, amikor e sorok szerzője éppen Fradi-ultrák között nyomogatja békésen a gombokat. Szerdahely olyan a magyar bajnokságban szocializálódott szurkolóknak, mint a Paradicsom egy refkónak. Minden el van felejtve, mindent magad mögött hagytál – itt hőbörögsz a románok ellen magyarként, azt’ ez így van jól.
Az egyik öreg fickó, aki elsőként igazított el engem a kocsmában a csapolt és üveges sörök kérdésében, rögtön jelezte, hogy a DAC stadionjában mindenki csak először jár, nem egyszer. Mert rá lehet kapni. Utazunk mi ennél többet is egy meccsért, annak viszont tényleg van egy hangulata, amikor az (…) Na, akkor rendes nevükön, ahogy nem szoktam nevezni őket. Szóval van egy hangulata annak, amikor a zetés a halissal, a fradista az újpestivel ordítja együtt, hogy „ki nem ugrál, büdös ***”. A kispesti meg cikket ír.
Aztán felmerül a kérdés, hogy ha és amennyiben a történelem kereke a megfelelő irányba áll, akkor mit fogunk csinálni? Lesz még valaha ekkora és ennyire megható nemzeti együttműködés? Hát, a legrosszabb esetben is pár évig mosolyogva ustawkázunk a parkolóban.
Oroszlány Józsi
2022-08-12 at 10:13
Egyre biztosabb vagyok abban, hogy egy magyarországi lakos, legyen az akár politikai bal, vagy politikai jobb párti, sohasem lesz képes a határontúli magyarok lelkébe belelátni, sőt tapasztalat híján megérteni sem lesz esélye soha mit jelent az, hogy nemzeti kisebbségben leélni egy egész életet! Áronkám barátom, ez a cikked a DAC-ról egy nagy melléfogás, csak nyomokban található benne realitás, egészen más üzeneteket hordoz a DAC jelenség, mint ahogy azt Te látod és láttatod. Mentségedre legyen mondva, hogy ahogy írod “Fradi ultrák” között ültél és láthatóan ez vezette tolladat hamis irányba. Tudod hogy van ez igaziból?! Úgy, hogy a DAC stadion egy olyan, talán az egyetlen hely az országban, ahol a “nyakas” magyar közönségnek lehetősége van a magyarságát gátlások nélkül megélni úgy, hogy közben a szlovák csapatok is imádnak itt játszani, mert a focihangulata első osztályú. Nincs gyűlölködés, nincs kurvaanyázás, az ellenfél játékosai is kapnak tapsot ha megérdemlik és ők sem finnyáskodnak, amikor magyarul is be vannak mutatva a nézőknek. Szép lassan megszokják azt, amit a szlovák politika meg a történelemtanítás tagad, elhallgat vagy hamisít, hogy bizony ezen a vidéken egy jelentős számú magyar népesség lakik. A szlovák TV kommentátorok is meg szokták dicsérni a közönséget, pl. egy DAC – Slovan tévés meccsen a fél ország hallhatja a “Hajrá DAC” szurkolást, egyszer sem hallottam, hogy ez miatt méltatlankodtak volna!
TT
2022-08-09 at 12:37
Nem értem néhány hozzászóló felháborodását, egy igazi klubszurkoló nemzetközi meccseken mindig szeretett csapata legnagyobb riválisa ellen szurkol, ami alól lehetnek esetleg szoros kivételek néhány szurkolónál, itt a kisantant-országok lettek felsorolva, így a Kispest egy román csapat elleni meccsét felhozni éppenhogy rossz példa. Így van ez szerte a világban, pl. Olaszországban gyakran sok kárörvendő szurkoló megy az utcákra ünnepelni, ha pl. a gyűlölt helyi rivális csapat elbukja egy külföldi ellen akár a BL-döntőt.
Amivel viszont nagyon erősen én sem értek egyet a cikkben, hogy a DAC-stadionja az NB1-ben középszerű lenne, hiszen Újpesten idén kereken lesz 100 éves a mára agyongányolt, kicsi, réges-rég elavult stadion. Erről várnám végre a Pesti Srácok cikkét ill. arról, hogy 12 éve ömlik a pénz új stadionokba, állami szponzorokat irányítanak magyar csapatokhoz, de Újpesten 11 éve direkt nem vásárolják ki a klubot teljesen leépítő belga tulajdonost és ide semmilyen állami szponzor nem jön.
Elhiszem, hogy ez Kubatovnak jó, de az Újpest víz alá nyomása nem a magyar labdarúgás érdeke!!!
szala
2022-08-08 at 15:41
Azzal nem értek egyet, hogy a DAC stadionja középszerű (kispesti új stadiont nem ismerem, valószínűleg hipermodern…), de újpestiként sokkal szebb a Szuzsánál és nem marad el egyik magyarországi stadiontól sem. Az NB1-ben 2-3 csapaton kívül mindenki a kiesés elkerüléséért küzd, tehát ez azt is jelentheti, hogy a DAC ebbe a 2-3 csapatba tartozna.
Torockó
2022-08-05 at 20:28
Nehéz a felfogásom valószínűleg, mert nem értem, ill. nehezen veszem ki a cikk mondanivalóját.
Fehér István
2022-08-04 at 07:30
Hát inkább ne írtál volna semmit! Ezt egy felvidéki el, aki tegnap ott volt a meccsen, elhiheted. Most nagyon mellé nyúltál… Nem érted a lényeget, ezért javaslom, gyere el többször Szerdahelyre!
Eri
2022-08-04 at 06:14
Áron,az azerieknek szurkolsz?, te nyomorult- Veled nagy gondok vannak, mint magyar?, vagy te egyáltalán?
Mikor pár éve a Honvéd a retkes valamelyik román csapattal meccselt és botrányba fulladt az egész mérkőzés, mindenki a Honvéd mellett, mint magyar csapat mellett volt, természetes módon, független a csapat hovatartozástól. Egyébként is a magyar csapatoknak szurkolunk amikor nemzetközi kupákban vesznek részt, de ez így helyes. Nálad nem így működik. A szádra ne vedd és ne mocskold a Fradit, te egy senki vagy a Ferencvárosi TC-hez képest.