A Demóna: A sötétség úrnője olyan mint egy NDK mesefilm, amely közös nevezőre hozta a Csipkerózsikát egy démon fantasyvel és az Avatarral. Mindezt annyi virágszirommal, túlszínezett erdővel, élő organizmussal, pulzáló ökoszisztémával, ami egy 30 másodperces öblítő reklámban is sok lenne, nemhogy két órás filmben.

PZL – 061.hu

Joachim Rønning filmje leginkább mégis a kertvárosi virágboltokban kapható kerámia figurák esztétikájához hasonlatos, amiket beleszúrnak a cserepekbe, hogy a teraszok olyanok legyenek, mint valami vagabund erdei tisztás, ahol manók a napéjegyenlőséget ünneplik, miközben előadják a Szentivánéji álmot. Egyértelmű, hogy a filmre a legnagyobb hatást a Grimm mesevilága mellett a Trónok harca lette. Az esküvőre meghívott erdei varázslények templomba zárása, majd meggyilkolásukra tett kísérlet rendesen beidézi a Vörös nász jelenetet, amikor is lemészárolják a Stark családot. Maga az ostrom is a Trónok harca utolsó évadának nagy városotromát idézi, csak a Demónában nagyobb költségvetésből, attraktívabb kivitelben hozták össze. Ráadásul az alternatív középkor megteremtése, a reneszánsz, a gótika és a barokk összemixeléséből felrakott egzotikus világ szintén a Trónok harcát juttatja eszünkbe, csak a Demonában annyi a cuki varázslény, hogy a Trollok animációs mozi funkytown csillámvilága sem rúghat labdába a Demona zselatinnal, lakkal és ételszínezékkel kikevert színvilágával.

Ez a slime gyurmából modellezett világ ráadásul megfordítja a mesék égtájait, a föld pólusait, ugyanis Demóna és a szárnyakkal, patákkal és szarvakkal rendelkező démonlények a jók, ők a természet mitológiai gyermekei, aki vigyáznak a világ érzékeny egyensúlyára, amit az ember bontott meg. És az ember a barbár és a gonosz. Ez nem biztos, hogy olyan jó ötlet, hiszen a gyerekeknek épp elég megbarátkozniuk a Enchantimals-féle Felicity Fox Róka Lánnyal és társaikkal, akik félig barbie-szerű lányok, félig erdei állatok. Ja, és még egy Trónok harca motívumot majdnem elfelejtettünk…. A vár mélyén csodafegyvereket kovácsolók látványa  is beidézi a filmsorozatot – vö: sárkányölő csodafegyvert, a ballistát gyártó kovácsokkal. (Ami persze eredetileg A Gyűrűk Ura-utalás.) A film ezúttal is csak kiindulópontként használta az 1959-es Disney-klasszikust a Csipkerózsikát, csak most a hősnőt Aurórának hívják…

Az izgalmas alapkonfliktus lenne, hogy Auróra (Elle Fanning) Fülöp herceggel kötött esküvője után az anyakirálynő (Michelle Pfeiffer) úgymond túlságosan is magához akarná édesgetni fia választottját, amire Demóna, a nevelő anya berág, de ez csak egy apró motívum a filmben, ezúttal az erdei varázslények elleni háború megakadályozása a tét, akik ha akarjuk, ha nem, de ebben a klímakrízisben az ökoszisztéma metaforái, így aztán a másik rokonfilm a már idézett Avatar. A film inkább  kiskamaszoknak készült, azoknak, akik most ismerkednek a Harry Potter világával, ezért aztán talán az sem szerencsés, hogy a patás démonok világa olyan artisztikusan ábrázolja a Pokolra emlékeztető tájat, hogy azt Lars Von Trier is megirigyelné. Ezért aztán tíz év alatta semmiképpen nem ajánlott. A gyerekeknek inkább a virágboltokban beszerezhető fűfejet vegyünk (amit, ha locsolunk „haja” nő a kis pofának), mint egy Demóna varázslény plüssöket, mondjuk Talpnyalászt vagy Rőzsét.

https://www.youtube.com/watch?v=Xlr3tgaWldQ&t=33s

Demóna: A sötétség úrnője
amerikai fantasy film
szereplők:
Angelina Jolie Elle Fanning, Michelle Pfeiffer
rendezte: Joachim Rønning
bemutató: október 17.