“Aki ellátogat erre a rendezvényre, az közel engedheti magához a csángó kultúrát, egy középkori, vagy annál is régebbi kultúra talán utolsó rezdüléseivel érintkezhet. Ezt óriási dolognak tartom” – mondja Petrás Mária, aki évről évre fellép és kiállít a Kisebbségekért- Pro Minoritate Alapítvány szervezésében megvalósuló Csángó Bálon. A Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes, keramikussal beszélgettünk.

MM – 061.hu

“Általában szakrális témájú domborműveket, szobrokat készítek. A diplomamunkám 1995-ben, valamint az 1997-es mesterdiplomám is szakrális témájú volt: Krisztus a kereszten. Engem ez a téma érdekel, ezt tartottam érdemesnek arra, hogy formába öntsem – mondja Petrás Mária, hozzátéve, mindig abból a világból inspirálódik, amelybe született. A Muzsikás együttessel is gyakran fellépő népdalénekes Csángóföldön, Diószénben született, majd Klézsén nevelkedett, mint mondja, ennek a világnak az esszenciáját a hitben, az Istenhez való ragaszkodásban, a Mária-kultuszban látja. “Abban, hogy a csángó ember hogyan tudta ezt lefordítani magának, hogyan tudta beépíteni az életébe, hogyan tudott felkészülni egy ünnepre, mennyire tudott átváltozni egy ünnep alkalmával. Ezt csodáltam, ezt tartottam e világ esszenciájának. Ezt próbálom bemutatni a munkáimban” – tette hozzá Petrás Mária.

Petrás Mária a kerámiák mellett az üveggel is kísérletezik, üvegplasztikával is foglalkozik. A Pesti Vigadó Makovecz-termében látható kiállításon szerepelnek most üvegből készült alkotásai, de mint mondja, elképzelhető, hogy a Csángó bálra is visz belőlük. Az üvegre a különböző szentek alakjainak mintázásakor, formázásakor talált rá a keramikus: “eszembe jutott, hogy Krisztusét valamilyen más anyagból kellene megvalósítani: egy olyan letisztult anyagból, mint amilyen az üveg is. Ez egy izgalmas, átlátszó anyag, ha elképzeljük, ott van, ha akarjuk, akkor meg nincs”. Mária-szobrokat is készít üvegből, de a legtöbbször Krisztust formázza meg Petrás Mária, mint mondja, sajátos technikával dolgozik, szeretné, ha egyszerre jelenne meg az, amit ő szeretne elmondani, az anyag, és a „véletlen” is. Erre a hármasra törekszik.

Forrás: hirado.hu

Arra a kérdésre, mit tart a Csángó Bál legfőbb hozadékának, azt feleli, nem tudna megnevezni csak egy dolgot. “Az, hogy van egy rendezvény a világ egyik legszebb fővárosában, ahol egy elveszőben lévő kis nép, és annak művészete kerül a középpontba, óriási dolog”, mondja, és azt is hozzáteszi, hogy tíz-tizenöt éve karolták fel igazán a csángók ügyét, sokkal komolyabban veszik, mint azelőtt. Petrás Mária szerint aki ellátogat erre a rendezvényre, az közel engedheti magához a csángó kultúrát, egy középkori, vagy annál is régebbi kultúra talán utolsó rezdüléseivel érintkezhet. “Ezt óriási dolognak tartom. Igazi csángókkal találkozhatnak, illetve olyanokkal, akik őket képviselik. Ha valaki figyeli ezeket a rendezvényeket, észreveheti, hogy évről évre egy kicsivel több, szebb és teljesebb, ami a csángó kultúrából elénk tárul.” 

Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak teremteni maguknak úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útba igazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szőni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat” – szól Petrás Mária hitvallása.

A Csángó Bál – amely február 22-én lesz a Millenáris parkban – szervezői a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez. A rendezvény alapvető célja a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása a közönség számára. A fesztivállal szeretnének alkalmat teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat egy színpadi műsor keretében. A műsort követő táncház pedig alkalmat teremt, hogy a közönség is tevékeny részesévé válhasson e hagyományoknak.