Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok! Harminc éve történt, hogy Marosvásárhely belvárosában több ezer torokból tört fel e mondat, és zengett tőle egész Románia. A történelemkönyvben „fekete március” néven említett esemény, a magyarok elleni pogrom a térség rendszerváltoztatásainak egyik legsötétebb pillanata volt.
A romániai diktatúra megdöntését, az Erdélyből elindult decemberi forradalom győzelmét és a Ceaușescu házaspár kivégzését követően még hónapokat kellet várni a plurális viszonyok megteremtésére, illetve az alkotmányos átalakulás megvalósulására, de a kisebbségi jogok betartása a mai napig a romániai rendszerváltoztatás egyik hiátusa maradt. A demokratizálódást lassító folyamatok egyike volt a felerősödött magyarellenesség, ami mögött az ország „új” vezetésének, a többnyire egykori kommunisták által megalakított Nemzeti Megmentési Front Tanácsának politikai machinációja állt. A választások nélkül ideiglenesen hatalomra jutott politikai elit nagy része másodvonalas állampárti vezető volt, akik nem mutattak hajlandóságot arra, hogy a nemzeti kisebbségektől, a magyaroktól és a székelyektől a kommunista diktatúra idején megtagadott jogokat érvényesítsék. A Ion Iliescu által vezetett tanács már az év elején a magyar szeparatizmus veszélyéről beszélt azért, hogy elterelje az ország valós gondairól a figyelmet. Az úgynevezett „magyarellenes kártyát” azóta is előszeretettel húzzák elő a sovinizmustól hasznot remélő szélsőséges román politikusok.
A marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar nemzetiségű hallgatói már a véres napokat megelőző hetekben ülősztrájkkal követelték a magyar nyelvű oktatás visszaállítását, az orvosi és gyógyszerész szakokon az anyanyelv használatának jogát, amit a kommunista diktatúra erőszakos asszimilációs kísérlete szüntetett meg. A demonstrációt március 19-én, miután megérkezett a „kormány” delegációja egy rövid időre felfüggesztették, bízva a tárgyalásos megoldásban. A magyar kisebbség vezetőinek azonban csalódniuk kellett, már az első órákban azt tapasztalták, hogy a román politikusok csak az időt akarják húzni, így még aznap békés tüntetésre kérték azokat a magyarokat, székelyeket, szászokat, románokat és cigányokat, akik hajlandók voltak az elnyomás ellen tenni. A város belvárosában este már közel százezres tömeg vonult nyugodtan és követelte a kisebbségi jogok helyreállítását.
A tárgyalások alatt a Vatra nevű szélsőséges soviniszta csoportosulás román parasztokat toborzott a környéken, akiket leitattak és magyarellenes jelszavakkal felhergeltek. Délutánra a buszokkal és teherautókon beszállított feldühödött tömeg leverte a magyar nyelvű táblákat, majd a kisebbségi jogokért békésen felvonulókra támadt. Kikényszerítették, hogy a Nemzeti Megmentési Front megyei alelnöke, Kincses Előd lemondjon, miközben megostromolták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség székházát. Az állami szervek, a rendőrség és a katonaság cinkosan hagyta, hogy idáig fajuljon a román szélsőséges csoport erőszakos fellépése, mert az egykori kommunisták igyekeztek átmenteni a hatalmukat és elterelni politikájuk csődjéről az ország figyelmét.
A volt Securitate mindeközben a háttérben mozgatta a szálakat, szervezte a feldühödött tömeg szállítását és engedte a szélsőséges román szervezeteknek azt, hogy embereket toborozzanak, majd rátámadjanak a magyarokra. Így a zavaros körülmények között bizonyítani szerették volna azt, hogy a rend helyreállításában szükség van rájuk a „demokratizálódó” viszonyok között is.
Az erőszakos események egyik kulcsmozzanata volt, mikor egy padlásra felszorult több tucatnyi magyar kimenekítésére csak órák múlva érkeztek meg a román katonák, akik lecsalták az üldözötteket, majd cinkos módon, karba tett kézzel nézték végig, amint az épületből kilépőket brutálisan összeverik a felhergelt román parasztok. Sütő András író ekkor szenvedett súlyos sérüléseket – a bordatörés mellett elvesztette fél szemét.
Másnap reggel a magyar munkások sztrájkba léptek és a városháza előtt követelték, hogy a katonaság tegyen rendet, állítsák meg a szélsőséges román szervezetek erőszakos fellépését és helyezzék vissza Kincses Elődöt tisztségébe. De – vélhetően a Securitate által is támogatott – Vatra szervezet Görgény völgyéből fejszékkel, dorongokkal és vasvillákkal felfegyverzett ittas román parasztokat szállított ismét a városba, hogy leverjék a tüntetőket, akik a városháza előtti padokat szétszedve deszkákkal próbálták megvédeni magukat. Közben több helyen is részeg román sofőrök hajtottak bele a védtelen tömegbe. Estére már öt halálos áldozatot követelt a véres pogrom és közel háromszázan sérültek meg az összecsapások során.
Késő este azonban magyar nemzetiségű cigányok érkeztek a városba és kiszorították a szélsőséges román szervezetek tagjait és a felhergelt emberek ezreit a településről. Ekkor visszhangzott Marosvásárhelyen a román rendszerváltoztatás egyik legendás jelszava: Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!
A többek közt Puczi Béla által vezetett romák ekkor bizonyították, hogy szabadságszeretetükkel és bátorságukkal képesek és hajlandók arra, hogy a legnehezebb pillanatokban is kiálljanak a kisebbségi jogok mellett. De a demokrácia mindezek ellenére még váratott magára, hisz a véres események után a katonaság ugyan rendet rakott, az erőszakos tömeget szétkergették, de a kisebbségi jogokat továbbra is korlátozták. Az átmeneti időre jellemző módon a pogrom felelőseit nem büntették meg, a tömegbe belehajtó sofőröket szabadon engedték, míg számos magyar aktivistát ítéltek letöltendő börtönbüntetésre. A magyarok segítségére szaladó cigányok vezéralakját, Puczi Bélát egy hétig vallatták és kínozták az egykori Securitate, a későbbi Romániai Hírszerző Hivatal pribékjei, bizonyítva azt, hogy az új körülmények között is szükség lesz a munkájukra.
A szabadságért kiálló Puczi később menedékjogot kért Magyarországon és Franciaországban, de hányattatott élete során közel tíz évig kellett várnia arra, hogy Budapest befogadja őt, de akkorra már egzisztenciálisan és emberileg is tönkrement, végül hajléktalanként halt meg. A Nyugati pályaudvaron 2017 óta emléktábla őrzi a nevét.
A marosvásárhelyi pogrom viszont a mai napig felkiáltójelként áll a közép-kelet-európai országok politikai vezetése előtt – a rendszerváltoztatás a kisebbségi jogok betartása nélkül mit sem ér!
/A szerző a XXI. Század Intézet kutatója/
Kép forrása: A 30 éve szabadon emlékév portálja
Fazakas Csaba
2021-10-24 at 18:56
A marosvásárhelyi polgármester igazi neve nem Puczi Párdáián volt, hanem Párdálián Bacaran!A Puczi nevet azok aggatták rá, akik… Cseresznyés Pált a börtönben magyar köztörvényes elítéltekkel kínoztatták meg, mára a börtönbéli fő verőlegény is túlvilágra szenderült! Az első vonalban ott volt végig mellettünk: Nagy József(művésznevén Virágos Jócka), aki nagy kópé vicc csináló hírében állván, bár nem küzdött meg közvetlen kézi tusában az agresszorokkal, mégis sikerült neki feloldania a téren köreinkben elszabadult rettegéssel teli pogromhangulatot!)
Hesslerezredes
2020-03-23 at 10:54
Ilyenkor látszik, hogy a nacionalizmus – nem a patriotizmus!!!!!!! – mennyire őrült és beteg gondolat! Kérdezném a felbőszült románoktól, hogy most jobb nekik??? Jobb lett bármi is attól, hogy nincs magyar orvosi egyetem Marosvásárhelyen? Hiszen egy romániában (igen, kis kezdőbetűvel, a nagy kezdőbetűt ki kéne érdemelni!) élő magyarnak elemi érdeke románul is tudni, a betegség amúgy sem válogat a paciensek között. Halkan mondom – meg fogtok kövezni érte, de mégis leírom – nekünk itt Magyarországon sem lenne haszontalan megtanulni egy kicsit románul: a román kulcs lényegében az összes nyugati nyelvhez, persze főleg a latin nyelvekhez, de még az angolhoz (!!!) is. Egy normális polgári – kapitalista – demokráciában – a pénz – tetszik, nem tetszik – felülírja a nemzethez tartozás kérdését a mindennapokban. Egyébként a mini proto európai unió = az első világháború előtti Magyarország – ezt így kezelte: a kutya nem foglalkozott a nemzetiségekkel – jó, tudom, voltak itt is meg nem értések, de azért a nemzetiségek részére – Európában, sőt a világon – akkor egyedülálló módon voltak elemi és középiskolák is. És egyébként a magyarsághoz tartozás, a magyar nyelv tudása egyfajta minőségi emelkedést is jelentett bárki részére. Úgy, ahogy az amerikába kivándoroltak részére az angol nyelv megtanulása és a szokások felvétele és betartása is. Ki kéne szállni abból a fajta nacionalizmusból, ami a fekete márciushoz vezetett és mindig is fog vezetni.
Tehetős Totó
2020-03-22 at 19:52
Dobi Elemér: Problémásnak problámások, de akkor még a magyarok felé húztak. Ma már, hála Dorin Florea végetérhetetlen polgármesterségének (milyen irónikus: gyerekkorában Puci Párdaillannak hívták!)a románokat erősítik voksaikkal…
bozgorgyerek
2020-03-22 at 21:39
Valóban segítettek a csatában a régi szülészet felöl este érkező cigányok a csatát viszont nem ők döntötték el.Leghamarabb őket tartoztatták le mivel semilyen érdekvédelmük nem volt .Az események nyomán holnap március 23 lesz a SRI (román titkosszolgálat) 20 éves születésnapja.
Bedő András
2020-03-23 at 10:22
30 évet ünnepelhet a SRI ! 1990-2020.
Tehetős Totó
2020-03-22 at 19:39
A százezres “könyves-gyertyás” tüntetés februárban volt. Hasonló megmozdulások voltak egész Székelyföldön (én az udvarhelyin vettem részt), de más magyarlakta településen is. Ezek ereje megdöbbentette a még a diktatúrától és száz év hamis mítoszaitól kótyagos románságot.
Százezres magyar tömegre nem mert volna rátámadni megannyi libánfalvi, vagy hodáki vadoláh sem.
A cigányok szerepét nem kicsinyítve (ők lélegzethez juttatták a megtánadott, puszta kézzel harcoló magyarokat a Felső Nyárád-menti székelyeket kell kiemelni, akik nagyon jól ismertők a városba vezető ösvényeket, pld. a Somos-tetőre vivőket-s így elkerülték nagy számban a hatóság ellenőrző pontjait.
Na ők verték ki a bocskorosok ivadékait!!!
emma
2020-03-22 at 18:35
A korona vírus ellenszerét is mi fogjuk megtalálni !!! de majd valaki azt is ellopja mint a Rubik kockát ahogy ez eddig is szokás volt.Büszke MAGYAR !!
Egy olvasó
2020-03-22 at 18:31
Egy kis kiegészítés.
Szőröstalpú bocskoros oláhoknak hívják ma is.
VESSZEN TRIANON!
orygabor
2020-03-22 at 18:20
A nagyapám, aki köztük volt jegyző, csak bocskoros oláhoknak nevezte őket. De ez szerintem hízelgő.
Poppy
2020-03-22 at 18:12
A nyugat ekkor is kussolt és nem segített, mint máskor sem. A magyaroknak mindig magukat kell egyedül megvédeni. Ķöszönet a segítséget nyújtó ciganyoknak.
Tehetős Totó
2020-03-22 at 19:47
Gerge W. Bush sen. megszólalt: elítélte a románokat és a magyarokat is. Ugyebár az agresszor és a megtámadott egynek látszott a Vájtházból…
Ami következet: a délszláv háborúk,nekünk meg a “neptuni (román tengerparti üdülőváros)egyezség”, amivel sikerült elmeszeni az autonómiát….
zolatiguszti
2020-03-22 at 19:52
Akkor nem ugatott az Amnesty meg a Helsinki szegény cigányok miatt.
Tehetős Totó
2020-03-22 at 20:02
De még a magyarok miatt sem. Cseresnyés Pál, egy felbújtatott, verekedni küldött vadoláh megrúgásáért kapott tizen…évet, s a vásárhelyi börtönben tönkre tették román cellatársai, a fegyőrök biztatására. Ő is Magyarországon halt meg. Persze akadt “magyar” újságíró aki elítélte a városát védőt, s Mihaila Cofariu hodáki parasztot tette meg áldozatnak, pont mint a román propaganda.
Adrassew Ivánnak hívták a gyalázatost…már nincs közöttünk.
Ez a Cofariu egyébként bevallotta, a bukaresti magyar adás stábjának, hogy a pópa szavára indultak amikor félreverték a harangokat a Görgény völgyében…