Ha tudni akarjuk, kik vagyunk, tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, és kik voltunk. Erős bennünk az igény önmagunk megfogalmazására, ezért foglalkoztat sok laikust is az eredetünk kérdése. A keresztény magyar állam történetéről is számos rosszindulatú, marxista ferdítést tanítanak az iskolában, de még nyomasztóbb volt a homály az őstörténetünk terén. Ám az elmúlt egy-két évtizedben, amióta történészek, régészek, genetikusok álltak a kutatások élére, tisztulni kezdett a nyelvészek által felrajzolt történet. A magyarság születése már jól kivehető, de az még mindig sokismeretlenes egyenlet, hogy kikből születtünk.
A cikk az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoport, valamint az akadémiától független kutatók eredményeinek felhasználásával próbál a lehetőségekhez képest teljes képet felvázolni a magyarság eredetéről. A részletes tudományos viták és érvek bemutatásától terjedelmi és műfaji okokból eltekintettem.
***
Még idehaza is hallani olyan hangokat, amelyek előszeretettel harsogják, hogy kevert nép vagyunk, és olyan, hogy magyarság tulajdonképpen nem is létezik. Ezt a rosszindulatú beszólogatást mondjuk nem érdemes a szívünkre venni, mert ha körülnézünk Európában, akkor például keltákból, latinokból és germánokból összeállt franciákat, etruszkokból, latinokból, görögökből és germánokból összeállt olaszokat, germánokból és franciákból összeállt angolokat látunk, nem beszélve a németekről, akik a bajorok, szászok, thüringiaiak, pfalziak, brandenburgiak szerint sem feltétlenül léteznek.
A mai magyarság nagy része az avaroktól származik
Valóban kevert nép vagyunk, de nem úgy, ahogy magyarellenes éllel szeretik hangoztatni. Az Urál vidékén, Magna Hungariában élő magyarokhoz feltehetően csatlakozott egy kisebb létszámú türk népelem még a vándorlásunk előtt, ezzel létrehozva a későbbi magyar állam magját. A vándorlás közben jöttek közénk a szintén türk eredetű kabarok, végül itt, a Kárpát-medencében egyesültünk a honfoglalók lélekszámának többszörösét kitevő avarokkal. A közvélekedéssel ellentétben nem a honfoglalók, hanem az őket itt fogadó avarok adták a középkori Magyarország népességének és a mai magyarságnak is a legnagyobb részét. Az elmúlt évezredben aztán besenyők, kunok, nyugati szlávok, svábok, kisebb mértékben déli és keleti szlávok, sőt itáliai és vallon telepesek olvadtak be közénk, de nem a népi arculatunkat meghatározó létszámban, mint a honfoglaló magyar-türk népesség vagy az itt talált avarok.
A sztyeppe nagymenői
Ahogy a magyar régészek és genetikusok elkezdtek hozzáférni az eurázsiai sztyeppe leleteihez és emberanyagához, sok mindent másképp látunk már. A Magna Hungariában lakó magyarságnak csak kisebb része indult el, és csupán a IX. század közepén, hogy aztán három év múltán már Etelközben szervezkedjenek és alapítsanak államot. A népesség nagyobb része ott maradt az Urál vidékén, ott találta meg őket és beszélt velük magyarul Julianus barát majdnem 400 évvel később. Az ő komoly katonai erejüket csak a mongolok többszöri hódító hadjárata tudta megtörni, ezután valószínűleg nyugat felé szóródtak szét az ellenséges csapások elől menekülve, és az évszázadok során beolvadtak az oroszok, illetve a kelet-európai türk népek közé, akik mára szintén erősen oroszosodnak.
Az útra kelt honfoglaló magyarok a sztyeppe nagymenői voltak a IX. században, akikhez katonai erő és gazdagság tekintetében nem sokan értek fel a környéken. Ezt az erőt jól fémjelzi, hogy Etelközbe érkezésünktől kezdve egy évszázadon át rettegték a magyar hadakat Nyugat-Európában és a Bizánci Birodalomban. Ezzel párhuzamosan kell az alaptalan legendák körébe száműznünk a menekülésszerű honfoglalás meséjét. Semmilyen régészeti nyom nem utal a besenyőktől elszenvedett súlyos vereségre és menekülésre, ellenben a honfoglalás minden bizonnyal évekig elhúzódó, tervszerűen végrehajtott művelet volt, amelyhez csak átmeneti szálláshelyként használtuk Etelközt, de még utána is fél évszázadig birtokoltuk a nyugati részét. Úgy néz ki, mintha már az Urál mellől célzottan azért indultak volna el őseink, hogy birtokba vegyék a Kárpát-hazát.
Vérszerződés: megszületik Európa egyik legrégibb állama és a magyar nép
A Magna Hungariából útra kelt magyarokat valószínűleg a hozzájuk csatlakozott türkök szervezték erős és hamarosan igencsak gazdag törzsszövetséggé, majd 850 körül Etelközben állammá, amelynek már volt a törzsek fölött álló fejedelme, hadvezére és bírója. Ezeket a türköket leginkább a Tarján, a Jenő és a Gyarmat törzsnevek mögött sejthetjük. Feltételezések szerint a tarkan (törzsfő) türk méltóságnévvel kapcsolatba hozható Tarján volt a vezető törzs, ez azt is megmagyarázná, miért nevezte következetesen türköknek a magyarokat a jól tájékozott bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin. A vérszerződéssel Etelközben létrehozott magyar államnál a mai Európában csak a francia áll fenn régebben. Ezt az államot szervezte át, központosította és térítette meg katolikussá Szent István.
Konstantin császár azt is írta, hogy a szabir nép kettészakadt, és egyik részük délre, a Kaukázus vidékére ment, míg a másik Etelközbe, majd a Kárpát-medencébe. Ami pedig még Konstantin látókörén kívül maradt, hogy a legnagyobb részük az Urál vidékén maradt. Ez alapján talán a szabir az a népnév, amely a mi nyelvünkön beszélő törzsek összességét jelentette. A később állandósult magyar népnév az egyik honfoglaló törzs, a Megyer nevéből származik, vagyis a magyar a vérszerződés óta politikai fogalom: egy országnak és a népének a neve. Érdekes azonban, hogy a kaukázusi testvéreinkre is magyar néven utalnak a források. A középkorban tehát Európa három részén – a Kárpát-medencei Magyarországon, az Urál-vidéki Magna Hungariában és a Kaukázus előterében – élt a nyelvünket beszélő népesség.
Mi volt előttünk a Kárpát-medencében?
A Kárpát-medencébe költöztetett Magyar Fejedelemségben többségében magyar, kisebbrészt türk nyelve(ke)t beszélő honfoglalók egyesültek az avarokkal, akiknek a zökkenőmentes, gyors eltűnésére és a magyar nyelv fennmaradására sincs más ésszerű magyarázat, mint hogy ők maguk adták a magyarság zömét. Ők 567-ben érkeztek a Kárpát-medencébe Közép-Ázsiából, és azonosak az ott felemelkedő Türk Birodalom által nem sokkal korábban legyőzött fehér hunokkal. A Kárpát-medencében két és fél évszázadig fennálló birodalmat hoztak létre, nomád életvitelüket pedig hamar letelepedett földművelő gazdálkodásra cserélték. Míg a római kor végén itt élt és a hunok legyőzésében részt vett germánokat módszeresen elüldözték a Kárpát-medencéből, minden bizonnyal magukba olvasztották a terület szkíta őslakosságát – már ha egyáltalán komoly különbség volt köztük.
Európai és ázsiai válaszok egy helyen
Mindezeken túl számos megválaszolandó kérdés is van még. Hol és kik között éltünk azelőtt, hogy későbbi honfoglaló őseink az Urál vidékére, a velük egy nyelvet beszélő avar őseink pedig a Kárpát-medencébe költöztek? Pontosan mi közünk nekünk és az avaroknak a hunokhoz? Mi közünk a Magna Hungariában ma élő, de türk nyelvet beszélő baskirokhoz és a honfoglaló magyarságéhoz rendkívül hasonló kultúrájú, de szintén egykor türk nyelvű bolgárokhoz? Milyen kapcsolat fűz minket az Urál vidékén élő hantikhoz és manysikhoz, akiknek a nyelve legközelebbi nyelvrokonainkként túlzottan eltér a miénktől ahhoz képest, hogy csak 1200 éve távolodtunk el egymás mellől?
Ami biztos, hogy az ősidők óta Európában élők és az Ázsiából érkezők egyaránt nagyrészt europid népessége, azok életmódja és a kihívásokra adott válaszai ötvöződtek a Kárpát-medencei magyarságban. Ezeket itt hordjuk magunkban, a történelmünkben és a kultúránkban, és alkalomadtán a legjobb pillanatban tudtuk előhúzni. Ezekről fognak szólni a következő részek.
Hesslerezredes
2019-02-06 at 14:00
Ha igaz, amit Heribert Illig és társa állít, hogy i.u. 1000-ben történt egy nagy ‘időhamisítás’ (cca. 300 év betoldása a történelembe), ami megmagyarázza a frank birodalom emlékeinek a szinte teljes hiányát, akkor ez megmagyarázza azt is, hogy miért nem jártunk úgy, mint a bolgárok? Márpedig Illig-ék matematikailag bebizonyították, hogy ez az időbetoldás megtörtént! E szerint tehát 895-ben, a “””honfoglalás”””-kor (három idézőjelben!) valójában még csak 595 volt. Attila király 453-ban halt meg, tehát a halála után alig 150 év telt csak el az ún. honfoglalásig. Ennyi idő alatt egy jelentős részben már letelepedett nép nem hal ki csak úgy. És letelepedett nép volt, mert ahhoz a kiválóan fölszerelt hadsereghez amely a hun és folytatólagosan a magyar lovashadsereg volt, rengeteg iparos emberre és földművelőre volt szükség. Szóval kérem: a hunok és avarok: azonosak. Az avarok és a magyarok: azonosak. Tehát a hunok és magyarok is azonosak. Továbbá: a Kárpátmedencében magyarul beszélő többség volt, hívják őket akárhogyan. Árpádék egy visszatérő, szintén többségében magyarul beszélő csapat volt. Ezért volt minden súrlódástól mentes a beilleszkedésük, mert szó szerint HAZAJÖTTEK!!!!
Kovács Arnold
2019-02-06 at 09:44
Izgalmas téma ez az eredetkutatás! Nagyon tetszik! De semmi relevanciája nincs a mai életünkre nézve.Azt pedig csak remélem,hogy nem egy magyar kisebbrendűségi komplexus része, azaz hogy dicső múltat akarunk építeni a szerény jelen kompenzálására.
L
2019-02-05 at 12:50
Kezd tisztulni a kép. Persze az jó lenne, ha a átmenne az iskolai anyagba és ezután a köztudatba is, de jó az irány, és még sok kutatás kell. Addig is lehetne az iskolai anyagban az eddigi hülyeséget halványítani.
KisFJ
2019-02-05 at 12:10
A magyarságkutató intézetnek is figyelembe kell vennie az alábbi tényeket :
1.Nincs sok tény, konkrétum. Ami van, abból nem sok mindent lehet kikövetkeztetni, de az nem tény csak feltételezés és spekuláció.
2.Minden hódító hatalom először a könyvtárakat égeti fel.Ezt tették a rómaiak amikor Egyiptom könyvtárát felégették, ha jól emlékszem Kleopátra idején is történt ilyesmi. De ugyanez történ Irakban is egy pár éve, amikor leégett az ottani múzeum, és a világon elszaporodtak az onnan kikerült leletek. És ezt csinálta a mi Szent István Királyunk is, amikor tűzzel vassal irtotta a pogányságot Koppány legyőzése után. Minden hatalom a saját felfogása szerint manipulálja vagy hamisítja a tényeket.
3.A mi dolgunk az hogy a tényeket vegyük figyelembe, és ne ezen vesszünk össze egymással. Ennek ellenére én is tisztelem a magyar honfoglalással kapcsolatos aranyos kis meséket. Azért azt mégsem tudom elfogadni, hogy a magyarok rokonai a japánoknak, vagy Jézus is magyar származású volt stb.
KisFJ
2019-02-05 at 12:14
Bocsánat: nem Kairó, hanem Alexandria
oshon
2019-02-05 at 19:51
Magyar magyarral nem vesz ossz ossze … nyugi … a csuszomaszok ontik a merget …
Gábor
2019-02-05 at 11:43
Fontos kérdéseket feszeget a cikk, de azért vannak benne homályos részek is. Célszerűbb volna több, kisebb cikkre bontani ezt a bonyolult témát a jobb érthetőség végett.
Reméljük, végre a cikkben felhozott kérdések irányába halad majd a Magyarságkutató Intézet tevékenysége, mert az a marxista nézet, hogy ti. bejött a nagyszámú, finnugor nyelvű honfoglaló magyarság egy kis török nyelvű vezető réteggel fűszerezve, már régóta nem tartható. Kezdték a 600 000-es létszámmal, aztán 200 000, végül rájöttek, hogy annyian sem lehettek a kor viszonyai között. Ma kb. 70 000-120 000 fő közé teszik a honfoglalók számát. Ennyien viszont nem tudták volna a Kárpát-medence alávetett népességét magyarrá tenni a XI. századra, pedig a XI. századtól meginduló oklevelek szerint a szolganevek elsöprő többsége magyar, míg a vezetők nevei főleg törökök. A cikkben sejtetett állítással ellentétben nekem az a véleményem, hogy a honfoglaló magyarokhoz nem csatlakoztak a türkök, hanem nagyrészt türkök voltak. Török a vezérnevek nagy része, és a hét plusz egy kabar törzsből legfeljebb a Megyer és a Kér finnugor eredetű, a többi török. Erre azt szokták felhozni, hogy ezek a török törzs- és vezérnevek a török hadszervezet egységei miatt keletkeztek és nincs közük az etnikumhoz. Kérdem én, akkor a Megyer és Kér törzs is miért nem kapott török törzsnevet? Egyébként véleményem szerint a magyar szónál, amely korábban madzsar-nak hangzott, sem ördögtől való gondolat a türk eredeztetés.
Emlékeztetek rá, hogy I. Géza király, mint “Turkia hívő királya” van megemlítve a Szent Korona azon a zomámáncképén, amelyet a bizánci császár küldött neki. Felejtsük már el, hogy a honfoglalókat nem tudták az előző népektől megkülönböztetni, “ezért hívnak bennünket türköknek a korabeli források”! Egy nagy frászt! Nevetséges azt állítani, hogy a Kelet-Római Birodalomban a honfoglalást követő jó száz évvel még mindig nem tudták, hogy a Kárpát-medencébe kik is jöttek be. I. Géza a türk eredetű Turul-ház leszármazottja volt, ezért van az írva a zománcképre, ami. A szolganép természetesen magyar volt, az ő nyelvüket örököltük mi.
A cikkhez hozzáteendő: az, hogy a mai magyarság nagy része az avaroktól származna, nem bizonyított, csak az, hogy az avar korban itt élt népességtől, amely nem biztos, hogy teljesen avar volt. Ugyanis minden időben csak az uralkodó etnikumot nevezték meg, az lényegtelen volt, hogy milyen nemzetiségű a csóró köznép. Így az Avar Birodalomban is lehetett ezer meg egy keletről bejött népség, köztük a magyarok is, amelyeknek nyelve lehetett akár finnugor is szemben a török(nek vélt) avarral. Az avar vezető réteg nyelvének ugyanez lett a sorsa, mint Árpádékénak, beolvadt az őslakók magyar és szláv nyelvébe.
Fel szokták hozni azt az ellenérvet is, hogy bizonyos esetekben, amikor a kisebb létszámú nép nyelvének presztizse magasabb, akkor ez marad fenn a többségi, ám alacsonyabb státusú nyelvvel szemben. A neoromán és az ír nyelvvel szoktak jönni. Ez történt volna ezek szerint honfoglalóéknál is. A spanyol, francia, román újlatin nyelvek valóban így jöttek létre, ám sok évszázadnyi római uralom után, nem röpke száz év alatt. Az írek pedig úgy lettek angol nyelvűek, hogy betiltották az ír nyelv oktatását az angolok. Nos, a Kárpát-medencében egyik sem történt, tehát ez az ellenérv se életképes.
Azt se felejtsük el, hogy Anonyumus hangsúlyozza: ő a magyar nemesség történetét, honfoglalását írja meg, tehát nem a nagy tömegű szolganépségét! Ez a honfoglaló népesség egyébként szerinte itt találta a székelyeket, amit badarság azzal magyarázni, hogy ez azért került bele a krónikába, mert a székelyek az előörsöt képezték, ezért léptek ők hamarabb a Kárpát-medence földjére. A dicsőséges krónikák nem a golyófogó előörsek tetteit szokták kihangsúlyozni.
Ha nem kerül elő perdöntő bizonyíték a IX. századi honfoglalók magyar nyelvűségéről a Kárpát-medencén kívül, akkor az a legvalószínűbb, hogy a Kárpát-medence közepén, azaz az Alföldön lakók jelentős része magyar nyelvű volt, míg Árpádék nem. Nem reklámozzák a Kalocsa melletti Homokmégy-Halomban kiásott sírt, amely egy jellegzetesen honfoglaló harcos sírját rejti Árpádék központi szállásterületén. Az egyik sírmellékleten bekarcolt türk rovásírás van, eReN személynévnek olvassák, amely török. Ezzel szemben felhozzák a Dráva melletti bodrog-bűi leletet, amely magyar (=székely) rovásírással íródott és kb. a FÚNÁK, azaz fújnék szót rejti. (A lelet egy vasolvasztáshoz tartozó fúvóka darabja, valószínűleg mágikus szöveg része lehet a szó.) A leletről nem lehet tudni, hogy IX. vagy X. századi-e, de az biztos, hogy a területen a kora Árpád-korban már határőrnek kirendelt székelyek laktak, akik már a lelet készítési idején magyarul beszéltek. Egy nagy gond van: a Dél-Dunántúlon és a Bácsságban elhanyagolható számú honfoglaló lelet van, tehát Árpád apánk vitézei nem fúvogattak arra semmit, főleg nem magyarul. Szegény székelyeket a bejövő (talán madzsar önmegnevezésű vagy vezér etnikumú)türk törzsszövetség megkímélte, de golyófogóként önmaga köré telepítette mintegy védőgyűrűt képezve (lásd Moson, Dráva-vidék, Nyitra környéke, Bihar, azaz az Alföld peremeire). Az uralkodó etnikum nyelve 100-150 év alatt beolvadt a székelyek magyar nyelvi többségébe, de a magyar népnév, ugyanúgy, mint a bolgároknál, átruházódott az egész népességre.
Tóth Lajos
2019-02-05 at 10:34
JELSZÓ: NEM JÖTTÜNK MI SEHONNAN !
Másképpen szólva a magyar népesség döntő hányadát képező emberanyag itt volt a Kárpát-medencében.
Árpádék és leszármazottai megszervezték, megvédték és megteremtették a magyar államot.
A bizonyítékok itt vannak körülöttünk.Egyrészt A földben lsd. László Gyula munkássága és a nyelvünkben.Ez utóbbival kapcsolatban felhívom a figyelmet Marjalaki Kiss Lajos miskolci tudós tanulmányára.Címe :Gondolatok a magyar nép eredetéről.Ebben leírja, hogy a magyar földrajzi elnevezések már a Honfoglalás korában léteztek és nem később keletkeztek. Nem véletlen , hogy Marjalaki munkásságával az MTA nem foglalkozik.Nevezett tanulmány különben 1956 /!/ jelent meg. Apám mint erdélyi származású megvette és megőrizte.A HAVI MAGYAR FÓRUM néhány éve újra megjelentette.El kell olvasni és egyszerre sok minden világossá válik. Alapmű a magyarul értőknek.
Reménykedjünk, hogy az MTA finnugristái is elolvassák és lassan elkezd majd oszlani a mesterségesen keltett köd.
Mátyás
2019-02-05 at 09:03
Nem azt kell nézni, hogy hány emberfajtából származunk, hanem, hogy milyen kultúrát képviselünk. Érdemes megnézni a szkíta, hun, avar, magyar régészeti leleteket mert nagyon hasonlóak egymáshoz, a lényegük ugyanaz. 3 ezer éves folytonosságot látunk, de nem csak a leletekben, hanem a népszokásokban, a harcmodorban, a táplálkozásban stb. Szerintem ez az ami fontos és ezt kell tovább kutatni. Valamint nyelvünket érdemes ápolni, vizsgálni, ami egyike a még beszélt legősibb nyelveknek.
Sándor
2019-02-05 at 08:48
Az nem honfoglalas volt hanem a magyarok második bejövetele.
Sokkal elevenebb volt a hunokkal való kapcsolat, Attilára mindig sajétjaként tekintett a nép hagyomány illetve más népek is.
Ha csak azt megnézzük hány idegen nyelven nevezik Magyarországot Hungárianak.
Naprózsa
2019-02-05 at 01:15
S hova tűntek a hunok?
A Föld népei nem szoktak csak úgy kihalni, és ufók se hurcolásszák el őket a Szíriuszra túl gyakran. Ennélfogva ha egy területen egy nép szokásai megváltoznak és látszólag új nép lesz, akkor gyanakodni kell, hogy nem ugyanaz-e mégis?
Mert ha nem tarolták le hódítók pár év alatt és nem ölték meg mind egy szálig a leigázott népet, és nem is vándoroltak ki a nagy nyomás elől, akkor valszeg az új nép biológiailag maga a régi, csak új szokásokat vett fel.
Márpedig nem tudunk Attila halála után nagy hun holokausztról, akkor nyilván ők az avarok, vagyis mi magyarok. Az, hogy a régészek milyen díszítő elemeket kaparásznak elő, annak nem kell túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani ebben a származási tárgykörben. Divat mindig is volt, a szomszédok ráhatással voltak egymásra és így változhattak, keveredhettek a szokások. A mai magyar se öltözik, de még nem is beszél, temetkezik úgy mint 1000, de akár 170 éve.
A magyarságot a beszéd szerkezete, a terület adottsága és a gondolkodásmód adja ki. Mi nem fából vagy kőből építettük a parasztfalvakat, mert itt híján voltunk ennek az anyagnak, de volt sok nád és agyag. Ez a környezeti adottság a magyar építési stílus. Amitől leginkább magyar a magyar, az, ahogy beszél és ettől másképp gondolkodik. Hogy nálunk nincs nyelvtani nem, meg ragozunk, sokkal inkább meghatározza ki magyar, ki nem.
Meg leginkább az dönti el, hogy akárhonnan is jöttek az őseid, magyar vagy, ha neked is fáj Trianon.
KisFJ
2019-02-05 at 14:08
Fáj.
KisFJ
2019-02-04 at 22:39
Az én meggyőződésem a következő:a Finnugor eredet Habsburg politikai utasításra lett kitalálva, és teljesen valótlan.Csodálkozom azon , hogy van még olyan érv hogy mégis Finnugor.Egyetértek azzal , hogy a magyar megnevezés a Megyer törzs nevéből eredhet. Ez is erősíti azt a feltételezést hogy a honfoglalás korában 7 törzs 7 nép volt, és valóban nem egy homogén lakosság volt a bevándorló honfoglaló lakosság, de a korábban itt élő lakosság sem volt homogén. Az Árpád-ház kihalása óta sajnos nem volt magyar származású vezető Magyarországon . Ennek megfelelően állandó volt a bevándorlás, a “magyar” lakosság szaporodása sohasem tudta a természetes szaporodást biztosítani, azt a bevándorlás pótolta és növelte, így a lakosság állandóan cserélődött a betelepítések miatt. Hazánkat gondolom ezért nevezte Európa Hunoknak, mert Attila ” Hun” népe és hadserege volt ilyen nagyon kevert, sok népből összerakott. Az eddigi genetikai kutatások is ezt bizonyítják , úgy tudom a tényszerű vizsgálatok ezt bizonyítják. Ezeket a feltételezéseket a régészeti vizsgálatok sem cáfolják.
Most pedig ha már egy nyelvet beszélünk, és egy megadott helyen területen élünk, legalább ezek miatt is össze kellene tartania a lakosságnak. Európa mindegyik népe ilyen kevert , nem állunk ebben egyedül.
Deplorable
2019-02-04 at 21:28
Két dolgot szeretnék hozzáfűzni. 1. Az avarok sem üres területet találtak itt, mint ahogy az előttük idekeveredett germán törzsek sem. A magyar nyelv Kárpátmedencébe való kerüléséről nincs semmilyen biztos adatunk, annyi biztos, hogy nem az ún. honfoglalók nyelve volt. (Azok nagy valószínűséggel a baskirral közeli rokon, vagy azzal azonos török nyelvet beszéltek.) 2. A Kárpátmedencében először az avarok hoztak létre valódi, egységes államot, úgyhogy Magyarország nem 1100 éves, hanem jóval régebbi, csak korábban nem így nevezték (Hungária…).
Tolnai Ferenc
2019-02-04 at 20:11
Csak a magyar tudományos akadémia állítja azt,hogy a finnek rokonaink.A finnek mindig is azt mondták,semmiközük hozzánk,nekik a svédek a rokonai.
Fonzibá
2019-02-04 at 19:44
Ez nagyszerű!
Bármi csak ne finnugor!