A felvidéki nemzetiségek 1848-as közös harcának tiszteletére állították 1873-ban közadakozásból a lőcsei polgárok az aranyos fényben pompázó vashonvéd szobrát, amely azonban sok más köztéri alkotással együtt áldozatául esett a csehszlovák szimbólumrombolásnak. Az öt darabra tört szobor sorsa egészen 2018-ig tisztázatlan volt, amikor is a Lőcsei Múzeum egyik muzeológusa elárulta, van nekik egy az udvaron egy ismeretlen torzójuk… A Sine Metu Polgári Tárulás áldozatos munkájának köszönhetően 2021-re feltámadt a lőcsei honvéd.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS – 061.hu

1819. február 12-én Guyon Richárd serege a császári túlerővel szemben tudott győzedelmeskedni Branyiszkónál, megnyitva ezzel az utat Görgey Artúr tábornoknak Eperjes felé. Az emlékezetes ütközetet az is különlegessé tette, hogy Guyon Richárd seregének mintegy 70 százaléka Zólyom környéki szlovákokból, valamint szepesi százokból állt, akik együtt küzdöttek a szabadságért az elnyomó Habsburgok ellenében. A Felvidéken élő történelmi nemzetek, nemzetiségek közös diadala e dicső pillanatának az 1870-es években állítottak szobrot a Branyiszkói-hágó közelében fekvő Lőcsén, a szintén vegyes nemzetiségű polgárok közadakozásából. A szobrot vasból öntötték, és aranyos bevonatot is kapott.

Aztán elérkezett az 1919 és 1921 között lezajlott nagy köztéri szimbólumrombolás időszaka, amelynek a milleniumi emlékművek, a magyar vonatkozású köztéri szobrok között a lőcsei honvéd is áldozatául esett. A csehszlovák Sokol egyesület fiataljai ledöntötték, a szobor öt darabra tört majd eltűnt.

A szobor feltámadásának története 2018-ban indult, amikor a felvidéki Sine Metu Polgári Társulás épp Tompa Mihály pap-költő szepességi, feketehegyi köztéri szobrát kutatta. Orosz Örsnek, a társulás egyik fiatal tagjának ugyanis hosszas utánajárást követően ekkor árulta el a lőcsei múzeum egyik muzeológusa, hogy fekszik az intézmény kertjében egy szobortorzó, amelyről ugyan nem sokat tudnak, de annyi biztos, hogy ugyancsak Faragó József munkája lehet, mint az egykori Tompa Mihály szoboré. A társulás tagjai már másnap Lőcsére sereglettek, és 99 év ismeretlenség, hányódás után újra egyesítették a honvédszobor testét a fejjel.

Ez egy felemelő pillanat volt, és már akkor eldöntöttük, hogy ha módot találunk rá, akkor ennek az emlékműnek a rehabilitációját kezdeményezni fogjuk

-mondta el a videóban Orosz Örs, aki arról is beszélt, a vasszobor öntésének feladata olyan kihívás elé állította nemcsak Szlovákia, de Lengyelország, Csehország és Magyarország vasöntődéit, amelynek nem tudtak megfelelni. Végül a munkát a kuntapolcai 500 éves folyamatos működésre visszatekintő vasöntöde végezte el, Pelsőc községben.

A megbékélés szimbóluma lehetne ez a szobor, mi próbáljuk ezeket a tabukat döntögetni, kommunikálni a témáról, magyar és szlovák nyelven egyaránt és bízom benne, hogy ha nem is idén, de el fogunk jutni oda, hogy Lőcse városába ezt a szobrot újra fogjuk tudni állítani

-hangsúlyozta Orosz Örs.

Azt képzelnénk, hogy 150 évvel ezelőtt nem voltak elődeink olyan magas szakmai szinten, holott, megkockáztatom, magasabb színvonalon dolgoztak, mint ahogy azt a mai világban utánuk tudjuk csinálni

-erről már Éliás Ádám szobrász, keramikus beszélt riportunkban, aki a szobor újraalkotásáért felelt. Mint elmondta, a homokformázással kiöntött vasszobor technológiája a 19. században elveszett, ezért ezt az öntödében Balázs Béla öntőmesterrel újra kellett tanulniuk. Mint arra kitért, a szobortorzó a zivataros századokat összességében még így is egészen jól átvészelte, hiszen megmaradt a törzse és a feje. A darabokról a helyszínen készítettek szilikonos negatívot, amely alapján elkezdhette megmintázni a szobrot. Hozzátette, külön segítség volt, hogy a budapesti Hadtörténeti Múzeumban őrzik az eredeti szobor makettjét, amelyről szintén negatívot vettek, és azt felnagyítva tudta pótolni a szobor hiányzó részeit. Éliás Ádám arra is kitért, az 1873-ban felavatott szobor eredetileg egy tűzarany bevonatot is kapott, ezt azonban az új szobron már nem pótolták. Az eljárás lényege ugyanis az volt, hogy az aranyat higanyban oldották fel, ezt felvitték a felületre, majd hő hatására a higanyt elpárologtatták, amely a mai korban mérgező technológiának számít. A szobrász végül arról szólt, a szobor eredeti talapzatára már nem kerülhet vissza, azt ugyanis időközben elfoglalta Ludovic Stur (szlovák nemzeti hős, aki a sors fintoraként a lőcsei honvéddal ellentétben császárpárti volt).

A videóhoz felhasznált képeket és videókat a Sine Metu Polgári Társulás bocsátotta rendelkezésünkre. A fotókat Nászaly Gábor és Orosz Örs késztette.

Vezetőkép: Nászaly Gábor/Facebook