Majdnem egy órán keresztül gyűrte a Budafokot a Ferencváros csapata az utolsó idei hazai bajnoki mérkőzésén, mire gólt tudott rúgni. Szerhij Rebrov legénysége azonban nem engedte, hogy bármi probléma előfordulhasson, és a meccs szinte minden percét irányítva győzte le az egykori Fradi-futballista, Csizmadia Csaba együttesét. A hazai szurkolók nagy örömére a mérkőzés utolsó húsz percére újra a pályán láthatták Varga Rolandot, az ellenfél pedig annak örülhetett, hogy gólt rúghattak a Groupama Arénában. A Ferencváros magabiztos győzelemmel mehet a téli pihenőre, míg a Budafoknak hátravan még egy meccs.
Továbbra sem kell elmenni szó nélkül amellett a tény mellett, hogy amit a Fradi ebben az esztendőben produkált, az nagyon megsüvegelendő. Remek nyarat zártak a zöld-fehérek, és az őszi menetelés a Bajnokok Ligájában a magyar futball aranybetűs ünnepei közé fog tartozni. A hatvan hazai mérkőzés óta veretlen Fradi nemcsak a nemzetközi porondon bizonyított, hanem az itthoni bajnokságban is remekel. Egyelőre nem talált legyőzőre a klub, nemcsak hazai, hanem idegen pályán sem.
A keret nagyon mély, és Szerhij Rebrov játékrendszere tisztességesen működik. A legutóbbi három magyar bajnoki fordulóban kétgólos különbséggel verték az ellenfeleket, így a Budafok számára nem kecsegtetett sok remény a győzelemre, de még a döntetlenre sem. Ettől független a budai alakulat is megérdemel minden dícséretet, hiszen a 12 csapatos első liga nehéz pálya egy frissen feljutó klubnak, azonban a budafoki csapat rendre helytáll a találkozóin és a kilencedik helyről várta a Ferencváros elleni mérkőzést.
Hetvennégy év után harsant fel a bírói kezdő sípszó első osztályú FTC–Budafok mérkőzésen, és ennek a történelmi pillanatnak tisztelet adva azonnal nagy tempóban kezdett el támadni a Fradi, majd mindjárt az első percben Uzuni lőtt a kapu mellé. A későbbiekben a Budafok is próbálkozott: főleg azt szerették volna elkerülni, hogy a hazaiak beszorítsák őket a saját térfelükre. Ezt Csizmadia Csaba tanítványai jól is csinálták, mi több, a tizedik percre már több támadással is próbálkoztak. Főleg Medgyes játéka volt tetszetős, aki olykor úgy futott át a pálya balszélén, hogy nem találkozott zöld mezes játékossal.
Az első negyedóra már mérsékeltebb tempóval zárult és rengeteg harccal a középpályán; a Fradi inkább átlövésekkel próbálkozott, a Budafok pedig még bírta a tempót. A huszadik percben már láthattunk komolyabb hazai megindulásokat is, de a vendég védők, Nikoliccsal az élen résen voltak és tudták tisztázni a beadásokat.
Ahogy teltek a percek, a Budafok úgy szorult be a kapuja elé, rengeteg helyzetet alakított ki a Fradi, de egyikből sem talált be. A huszonhatodik percben aztán a nagy nyomulás vége egy szabadrúgás lett, amit remek helyről, úgy tizennyolc méterről végzett el Uzuni, de a budafoki hálóőr jól helyezkedett és védeni tudott. Az FTC a továbbiakban is nyomasztó fölényben játszott, több szögletet is elvégzett a csapat, a túloldalon meg közben Dibusz saját magát tartotta melegen különböző gyakorlatokkal, de sem rövidpasszokból, sem pedig átlövésekből vagy éppen beívelt labdákból nem teremtődött veszélyes szituáció.
A harmincharmadik percben végre szöglethez jutottak a budafokiak, de a kontrából majdnem gólt kaptak: Uzuni volt ismét veszélyes, három perccel később pedig Somália távoli lövése keltett rémületet, azonban a kaput, ha nem is sokkal, de elkerülte. A Budafok továbbra is remekül védekezik, nem lehet áttörni rajtuk cselekkel, a távoli lövések pedig célt tévesztenek a hazaiak részéről, úgyhogy a negyvenedik percben sem változott még az állás. A negyvennegyedik percben több helyzet is teremtődik a Fradi előtt, de a budafoki védők a földre teremtették a csatárokat, és mivel szabályosan tették mindezt, így nem kaptak gólt. Az első félidő hatalmas hazai nyomással, olykor rohamokkal volt tarkított, de mivel gól nem született a lefújásig, így 0–0-ás döntetlen állással vonultak az öltözőbe a csapatok.
A második félidőben Póser, a budafoki kapus brillírozott a játékrész elején, hiszen mind Tokmac, mind pedig Baturina lövését hárítani tudta – elképesztő pillanatok voltak ezek. Nem tudom, hogy ilyen esetben helytálló-e az “ettől szép a futball” közhely, de amikor elmúlt az ötvenedik perc, eltöprengtem azon, hogy a szinte egykapuzásból álló mérkőzéshez foghatót láttam-e mostanában, ám nem találtam megfelelő példát.
Aztán az ötvenhetedik percben Lovrencsics Gergő nem engedte, hogy ezen tovább törjem a fejem, mert a hazai szurkolók legnagyobb örömére ő lőtte a Fradi a 2020-as esztendőben utolsó mérkőzésének első gólját. Isael szabadrúgása pattant ki a kapusról és arra érkezett szemfülesen a magyar védő. Ezzel kialakult az 1–0-ás állás, majd öt percet követően egy kezezés miatt tizenegyeshez jutott a Fradi, és Haratyin szépen belőtte, így 2–0-ra módosultak a számok az eredménykijelzőn.
A szinte már unalmassá vált hazai vergődésnek hirtelen megjött az eredménye két gól formájában, és így a Budafok trénere el is kezdte a cseréit. Akárcsak a Ferencváros csapata, amely meglepetésre Uzuni helyére a rég nem látott Varga Rolandot küldte a pályára.
A hetvenötödik percben egy ellentámadásból, gyönyörű összjátékot bemutatva szépített a Budafok: Zsóri Dániel érkezett egy remek beadásra, amit könnyedén értékesített. 2–1-re módosult az állás, így újra izgalmassá vált a találkozó, és volt miért ismét hatalmas nyomulást bemutatnia a Fradinak a budafokiak térfelén.
A nyolcvanadik percben Varga megmutatta magát és remekül indította Baturinát, de a horvát csatár nem érte el pontosan a labdát. A Fradi természetesen támadott tovább, és hat perccel később ismét ez a két játékos hozott össze egy veszélyes kapura lövést, de Baturina lövését megfogta Póser kapus. A találkozó utolsó perceiben sem változott a meccs képe, azonban a kilencvenkettedik percben Kulcsár révén szöglethez jutott a vendég gárda, de Oláh föléfejelte, így elmaradt az egyenlítés. Rendkívül érdekes pillanata volt ez a meccsnek, hiszen ennyire szép helyzetük talán egy volt az egész találkozó alatt. S bár hősiesen küzdött a Budafok a lefújásig, gól már nem tudtak elérni ebben a kevés időben, így a meccs végeredménye 2–1-es hazai siker lett.
moliere
2020-12-30 at 21:43
Nem minden fradista hülye, de minden hülye fradista.
ever green-white te abba a csoportba tartozol, aki az elmeállapota miatt lett fradista.
ever green-white
2020-12-23 at 08:04
A törpe kisebbségnek savanyú a szőlő. Egyébként a Fradin kívüli magyar csapatok csak azért vannak, hogy legyen kiket VERNÜNK!
moliere
2020-12-23 at 01:41
Ne keverjük a szezont a fazonnal! A Ferencváros ellenfele ezúttal egy másik MAGYAR csapat volt! Ez talán valami Zöld Sasok magazin?
(Vannak ám mások is, akik PS olvasók, és csodák csodája, nem fradisták, sőt, kimondottan nem. És félretesszük az ellenszenvünket, és drukkolunk nekik simán a külföldiek ellen, de azért nehogy már ne ugorjak fel, ha a Budafok lő nekik egy gólt!)
Már Európában is !
2020-12-21 at 13:47
FRADI csak egy van!
Veretlen és verhetetlen csspatunk MINDEN létező és nem létező csúcsot megdöntött. A többi szakosztály is nagy idényt futott!
BRAVÓ, BRAVÓ, BRAVISZIMÓ!
HAJRÁ F R A D I !!! !!! !!!