Közös könyvben jelentette meg Bayer Zsolt a Tűrhetetlen és Szakács Árpád a Kinek a kulturális diktatúrája? című, egyaránt sok felháborodást és gyűlöletet kiváltó cikksorozatát, amelyek kicsit más irányból közelítve szólnak ugyanarról: a kultúrharcról. A két szerző a részletekbe is bátran belemenve mutatta be a most megjelent, A kultúra diktatúrája című kötetet a Polgárok Házában, Gajdics Ottó, a Magyar Idők főszerkesztőjének moderálásával. Nézze meg interjúinkat és a teljes beszélgetést!
Szakács Árpád elmesélte, hogy nem sorozatnak indult ez, csak egyetlen ügyet akart más, a liberális kánontól eltérő szemszögből is megvilágítani, de aztán egyre csak jöttek az újabb témák. Ezeknél mindig ugyanaz a szemlélet, a baloldal kizárólagosságának a szándéka volt tapasztalható, miközben ugyanezek a baloldaliak folyamatosan az elnyomottságukról panaszkodnak. Elmesélte, hogy sokszor megkérdezik tőle, nem félti-e a testi épségét az ekkora haragot kiváltó cikksorozat miatt, amire így szokott visszakérdezni:
Hát nem jobboldali diktatúra van?
A baloldali véleménydiktatúra még mindig úgy jelenik meg a fejünkben, hogy félünk – indokolta meg ezt a keserédes kérdést, majd hozzátette:
Győzni jó dolog. Át kéne ezt gondolnunk, és ki kéne alakulnia bennünk a győzelemhez tartozó lelkiállapotnak.
A félelem magyarázataként felhozta, hogy még mindig ott motoszkál sokakban az aggódás attól, mi lesz, ha „ezek” visszajönnek. Szakács leszögezte, soha többé nem fognak visszajönni, de rossz hírként közölte, hogy egy sokkal brutálisabb kataklizma kopogtat az ajtónkon, és nem állunk jól a közösségeinkért folytatott harcban. Szavai szerint mindannyian találhatunk olyat magunkban, amit meg kellett volna tennünk, de elmulasztottunk, és ezt az önvizsgálatot érdemes megtartanunk:
Járunk-e templomba? Megvédjük-e, aki valamiért kiesik közülünk? Vigyázunk-e egymásra? Ha a kataklizma beüt, az elsöpör mindent; minket is, a baloldalt is, de nekünk nagyon fontos ez az ország.
Csak nekünk nem bocsátanak meg semmit
Bayer Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy léteznek azok a jobboldali szellemiségű művészeti és kulturális alkotások, amelyekre büszkék lehetnénk, amelyeknek ott lenne a helyük a nemzet kollektív tudatában, de ha ezeket nem engedik bejutni a kánonba, nem kerülhetnek az emberek szeme elé, akkor nem is fog róluk senki tudni. Ennek okaként azt a kettős mércét jelölte meg, ahogy egyes magyar alkotók irodalmi és kulturális munkásságát is kukába dobják a politikai-közéleti szerepvállalásuk miatt, míg másoknál a nácikhoz vagy kommunistákhoz fűződő sokkal komolyabb kapcsolat sem kizáró ok.
Példaként hozta Knut Hamsun Nobel-díjas norvég írót, aki a nácik feltétlen híve volt, még a díját is elküldte nagyrabecsülése jeléül Göbbelsnek, mégsem kérdőjelezik meg az életművét. Ugyanígy Ezra Pound költői munkássága is része lehet a világirodalmi kánonnak a nácikkal való, nyíltan felvállalt szimpátiája ellenére. Ezzel szemben a nyilas hatalomátvétel utáni parlamentben bent ülő, de a nácikkal semmilyen közös szerepet nem vállaló Nyirő József irodalmi életművét is diszkreditálni akarnák erre hivatkozva. Nem beszélve a Lukács György kommunista filozófus és a Tanácsköztársaság népbiztosa, illetve a nyilas parlament munkájában szintén részt vevő történész és egykori közoktatásügyi miniszter, Hóman Bálint közti párhuzamról. Előbbinek sokáig kiemelt helyen lehetett szobra, utóbbinak most sem lehet.
Mindenkinek mindig meg van bocsátva minden, csak nekünk soha nincs megbocsátva semmi
– jelentette ki indulatosan Bayer, azt is szóba hozva, hogy Otto von Skorzeny, Hitler kedvenc kommandósa a háború után Moszad-ügynök lett, és Magyarország előtt ugyanolyan numerus clausust vezettek be az USA-ban, Lengyelországban, Norvégiában és Finnországban is,
de csak minket rugdalnak miatta.
Óriási az éhség a nemzeti kultúrára, de a baloldali érdekeltségek folyamatosan manipulálnak
Gajdics Ottó, a könyvbemutató házigazdája elmondta, hogy Szakács azokat is elővette a cikksorozatában, akik a jobboldalról adtak pénzt a jobboldali diktatúrán sopánkodóknak, és ezt a haladók orbáni selyemzsinórként értékelték.
Nem tudják elképzelni, hogy nemcsak agyatlan végrehajtók vagyunk, hanem vannak saját gondolataink
– tette hozzá, mire Bayer Zsolt úgy fogalmazott, hogy mindenki magából indul ki, ezért kénytelen azt gondolni, hogy a baloldaliaknál tényleg „van valami központi agy, amire időnként rácsatlakoznak”. A publicista szerint hihetetlen éhség van arra, hogy kulturális vonalon megkapjuk azt, amit évtizedeken át elvettek tőlünk, de amíg a szakadék szélén álló országot kellett visszakormányozni az élhető világba, addig ez minden erőt felemésztett. Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – a politikában teljes vereséget szenvedett baloldal minden erejét a kultúrába vonta vissza, amely nagyon régóta az ő terepük. Itt emlékeztetett, hogy az SZDSZ is mindig az oktatási tárcához ragaszkodott.
Ezek a kiépített csatornák Nyugatra is átnyúlnak. Ezek fogják össze a kultúrát. Itt meghúznak egy szálat, és ott azonnal meghívják Berlinbe Konrád Györgyöt előadni. Aztán visszahivatkozzák, hogy csak őt hívják Berlinbe
– vázolta a rendszer működését Bayer, aki a könyvpiac manipulálásába is beavatta a közönséget. A módszer szerint a piacot csaknem monopolhelyzetben uraló Libri rendel egy kisebb mennyiséget például egy Bayer-könyvből, és elsüllyeszti azokat a raktárába, aztán fél évvel később közli, hogy „nem fogy a Bayer-kötet”.
Ezeket a bástyákat lépésről lépésre be kell venni. Ez a kultúrharc értelme
– jelentette ki.
Alább láthatják a teljes könyvbemutatót, amelyből az is kiderül, hogy milyen témákkal tervez előhozakodni a közeljövőben a két szerző.
kettősmérce?!
2018-12-08 at 10:56
Talán nem a véletlen műve, hogy Wass Albert szavai jutnak az eszembe olvasva, nézve a kultúrharc történéseit:
” Erdélyben nőttem emberré, a kolozsvári Református Kollégiumban. A város lakosságának nagy része még magyar volt akkor, de voltak az osztálytársaim között zsidók is, bőven. Már diákkoromban elkezdtem írni. Verseim és elbeszéléseim megjelentek olykor Erdély legnagyobb napilapjában, a kolozsvári Ellenzékben, és így bejáratos voltam a szerkesztőségbe is, ahol barátságba kerültem Indig Ottóval, Hunyady Sándorral és Ligeti Ernővel, kik véletlenül mindhárman zsidónak születtek. Ennek akkoriban nem sok jelentősége volt, mert elsősorban mind erdélyiek és magyarok voltunk, román megszállás alatt. Ott kezdte el pályafutását egy másik zsidó gyerek is, Havas Emil, aki egy szép napon bejelentette: „Nem gürcölök én itt tovább, hanem kimegyek Amerikába, és ott leszek újságíró.”
Még aznap délután átment a New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, és szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték, és másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárott! Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében, és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Timesnál.Nagy csoda volt ez, sokat beszéltek róla, de aztán a magyarellenes hangulat egyre sűrűbb magyarveréseket eredményezett, ezekről azonban nem tettek említést sem a rádió, sem az idegen nyelvű újságok, s Erdély magyarjainak nem volt hova menekülniök előle. Helyzetünk egyre romlott, s végül is ránk szakadt a második világháború. Aztán a németek megkezdték összefogdosni a zsidókat, mi meg próbáltuk elrejtegetni a szerencsétleneket~ ahogy lehetett. Behívtak katonának s mentünk háborút csinálni. Fölfordult a világ. Milliók pusztultak el, milliók váltak földönfutókká.Engem Bajorföldre sodort a vihar, ott nyomorogtam nehány évig, majd Hamburgban lettem éjjeliőr. Közben megírtam nehány könyvet is. Ebben az időben jelent meg egy aprócska elbeszélésem, Kicsi Anna sírkeresztje címmel, melyben szó van egy zsidó boltosról, akit elrejt a falu, s amikor rázúdulnak a muszkák a házakra, szaladnak az emberek a zsidóhoz segítségért, de annak nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban. Alig jelent meg ez az elbeszélés, máris nekem estek: „Antiszemita uszítás! Antiszemita náci! Hogy mer ilyesmit írni! A zsidók mindég segítették a népet!”
Így lett belőlem először antiszemita. Aztán 1950 augusztusában négy kisfiammal együtt Amerika földjére léptem. Alig köpött ki magából a nagy hajó, olcsó kis New York-i hotelszobámban megjelent Havas Emil. Végignézett, mintha sohase látott volna, és kijelentette: „Maga még fiatalember! Írásai után többnek gondoltam. Maga tehetséges! Ezért elhatároztuk, hogy megmentjük magát. Egy javaslattal jöttem.”
A javaslat ez volt: írjak nekik egy könyvet, ahogy azt ők kívánják, és „ők” bestsellert csinálnak belőle, a Readers Digest is lehozza, és filmet is készítenek. Arról azonban, hogy „miképpen kívánják”, nem volt hajlandó nyilatkozni. Én pedig ragaszkodtam ahhoz, hogy csak úgy tudok írni, ha tisztán látom a témát. Még fenyegetni is próbált: „Ha nem fogadja el a javaslatunkat, egyetlen könyve se jelenik meg Amerikában! Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió! Amerika azt lát, amit mi akarunk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarunk, hogy halljon, és azt olvas, amit mi akarunk, hogy olvasson!”Nem tudtunk megegyezni, és Havas úr haragosan eltávozott. Hamarosan rájöttem, hogy igazat mondott. Amikor első kéziratomat megküldtem az egyik jól ismert ügynöknek, nehány nap múlva visszajött minden magyarázat nélkül. Miután ez többször is megismétlődött, megalapítottam az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet, erdélyi mintára, és később a Danubian Press nevezetű kiadóvállalatot. Vén koromra mindkettő megbukott ugyan, de azért kiadtunk összesen 22 könyvet magyarul és angolul, s a Transylvanian Quarterly, Hungarian Quarterlyés The Central European Forum nevezetű folyóiratokat.
Az antiszemita jelző nagy erő itt Amerikában, azt beismerem. Nehéz küzdeni ellene. Mindössze az bosszantó kissé, hogy nem szolgáltam rá. Még csak nem is amiatt bélyegeztek meg, amit írtam, hanem azért, amit nem voltam hajlandó vaktában megírni.De ilyen az élet! S én inkább vagyok szegény ember tiszta lelkiismerettel, mint gazdag ember, ki szégyenszemre eladja magát.”
Torockó
2018-12-07 at 16:29
De meg kell törni a kirekesztők rekeszfalát. Meg a véleményterrort. Elég abból, hogy tehetségtelen magyargyűlölőkből “kiváló művészt” hazudoznak össze, a bebetonozott infrastruktúrájukkal és a magyar állam pénzén.
A művészet szubjektív terület. A senkiket is lehet népszerűvé menedzselni, divatot csinálni belőlük.
szancso
2018-12-07 at 10:44
Köszönet Szakács úrnak és Bayer úrnak, hogy felvették a kesztyűt, remélve, hogy nem jutunk odáig, mint ahova nagy német demokrácia jutott.
Pár nappal ezelőtt jelent meg egy cikk a Sputnik németnyelvű oldalán.
A “Zentrum für politische Schönheit” felhívással fordult a “Soko Chemnitz.de” web oldalán a lakossághoz, hogy ha az oldalukra feltett képeken, melyek a chemnitzi demonstrácion készültek, ismerőst, munkatársat, szomszédot, stb. felismernek, azt jelezzék és ezért a “hazafias tettért” 30tól 115 eueroig terjedő “munkadíjban” részesülnek.
Ez a szervezkedés 2009-ben alakult, müvészi ágazatnak mondják magukat, speciális területük – mondják magukról – az “emberi jogok védelme” az “agressziv humanizmussal”karöltve.
A mostani “művészi” munkájuk során 3 millió képet néztek át, amelyek a demonstrácion készültek, és már 7000 embert beazonosítottak és feltették a honlapra minden adatukkal együtt, természetesen mint szélsőjobbosokat, tehát nácikat.
És ne felejtsük el, hogy szép állami támogatásban részesülnek.
Kedves Gajdics úr, kiváncsi lennék, hogy a NO-ot olyan jól ismerő – saját bevallása szerint – Tóth Csaba hogy nevezné ezt az esetet, mert az utolsó Angardban nagyon kiakadt a 888. újságíróira, hogy ők felszólították az egyetemistákat az oktatóik denunziálására.
apamaci
2018-12-07 at 07:09
A valódi eredmény az lesz amikor végre a harmadik 2/3 után olyanok lesznek a kultúra finanszírozásról döntő helyeken akik már nem érzik kötelességüknek a balliberáltak seggének kinyalását!!
Az állandó nácizás, antiszemitázás, fasisztázás biztosan nem szúnik meg amíg ezzel újabb és újabb “kárpótlást” kapnak a “túlélők”!!
Talán, ha a holokauszt túlélőinek leszármazottai is annyi kárpótlást kapnának mint a tatárjárás, török hódoltság, osztrák uralom és a többi túlélői, akkor nem lenne körülötte ekkora lárma!!
Netta
2018-12-07 at 12:21
A kommunista uralomró, 1919-ről, 1949-1989 közötti időről se feledkezz meg! Gyakorlatilag nem volt kárpótlás.
Picur
2018-12-07 at 02:18
A legjobb pelda a Lendvai Ildikocskacska: mint szocialista focenzor miatt, generaciok nem tamulhattak Marait, Wass Albertet, Szabo Dezsot stb, stb es ez a lotyaszaju no tv studiok allandoan szerepeltetett kedvence es megmondo embere. Az eg nem szakad le a pofajarol nem sul le a bor. A rvaltas 27 eve volt!!!!!!!
Rozali
2018-12-07 at 00:07
Zsoltnak üzenet, hogy a Sütő drámát még játszottak, de az iszonyúan fontos értelmiségi dilemmákrol szóló Németh László kat nem. Most a TV 3 pedig leadhatnà legalább a régi felvételeket!!
Netta
2018-12-07 at 12:18
Nem fogja. A köztévé liberális. Filmekből is 90% a lejárt gagyit nyomja.
Fehérlófia65
2018-12-06 at 22:55
Markánsabban kellene kiállnunk a véleményünk mellett! Volt egy barátom Szdsz alapító tag, az értelmesebb nem az értelmiségi fajtából. Ha beszélgettünk, vitáztunk valmely témàról, ha más érve nem maradt mindig azt mondta: Te hülye vagy! Aztán egyszer szembesítettem az elveivel, hogy miért vagyok hülye ha mást gondolok, mi van a vélemény szabadságaval és a toleranciàval és az elfogadással. Utána már nem volt annyira büszke libeláris.
pensioner
2018-12-07 at 00:01
Igen, a liberális végtelenűl toleráns….egészen addig, amig egyetértesz vele.
Benedek Károly
2018-12-06 at 22:16
“DE A BALOLDALI ÉRDEKELTSÉGEK FOLYAMATOSAN MANIPULÁLNAK”
Úgy, mint a 2/3-os kormányok államtitkárai és még számos kulturális intézmény vezetői.
Benedek Károly
2018-12-06 at 22:15
A tényfeltárás még nem győzelem; mint ahogy a diagnózis még nem gyógyulás.
Benedek Károly
2018-12-06 at 22:13
Ez még nem győzelem.
Ez a kultúrharc része.
Egy állomás.
Nagyon hosszú még az út.
Blanka
2018-12-06 at 21:45
Hol kapható a könyv?
Nagy Ilona
2018-12-06 at 21:26
Bizony még mindig baloldali diktatúra van! Mert ők erőszakosak,gátlástalanok, agresszívek, a jóérzésű emberek szinte félnek tőlük! Igen, nekünk is edződni, erősödni kell, megtanulni harcolni az igazunkért! Sok sikert Bayer Zsoltnak, Szakács Árpádnak, akik mernek!
pufff
2018-12-06 at 20:49
Románok zsidótlanították országukat jobbikosait ímádó Heller Ágnes asszonyék Sorosékkal MAZSIHISSZEL együtt minden nap 24órájában minket fasisztáznak. Bezzeg a muszlim gazdasági migránsaik miatt a Francia zsidók menekülnek franciáktól. MERT EZEK NEM FASISZTÁK ÉS A TÖBBI ILYENEK SEM SOROSÉK ÉS BALLIBERÁLIS CSICSKÁIK SZERINT.
Netta
2018-12-06 at 22:17
Igen. Érdekes, hogy a volt kolozsvári lakos TGM egyetlen egyszer sem antiszemitázta a románokat.
Amerigo
2018-12-07 at 09:18
Talán nem véletlenül!
Netta
2018-12-07 at 09:52
A románok kegyeletlenl irtották a zsidókat a 2.vh-ban, majd ceausescu eladta az életben maradottak nagy részét Izraelnek. A 70-es évektől áttelepültek többsége magyarul beszélő zsidó Kolozsvárról, Nagyváradról.
Pedig ők is kivették a részüket a “jóból”. TGM anyja magas rangú pártfunkcionárius volt.
Rizikó
2018-12-07 at 13:00
Szerinted is szekus ūgynõk volt?
Szathmári Veronika
2018-12-06 at 23:03
Muszáj állandóan a nyakunkon tartani kést. Ez biztosítja nekik egyrészt amihez ragaszkodnak – a holo-mesét, s fegyverként használni és törvénnyel igazolni, más részt félelemben tartani a magyarokat, ha néven nevezik őket megbüntetni- antiszemitázni. Ez pedig a szabad mozgásteret, és minden földijavak megszerzését nálunk.