Gyurcsány lóg

 

Gyurcsány Ferenc megváltozott. Szerény, visszahúzódó emberré vált, aki retteg a nyilvánosságtól. Mert mi más lehet az oka, hogy a DK elnöke ellógja a metró-botrány parlamenti meghallgatását?

Ha csak nem az, hogy a jó Fletó nem csak az igazságtól, már a kérdésektől is fél.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 4-es metró beruházásáról szóló jelentése alapvetően a 2010 előtti időszakról szól. Igaz, nevén csak a fővárosi vezetést nevezi – Demszkyék most semmiről sem tudnak, semmire sem emlékeznek – és természetesen semmit sem mondanak. Azonban aligha kétséges, hogy az akkor éppen regnáló miniszterelnöknek tudnia kellett arról, hogy mi történik a mega-projektben. Hiszen volt ilyen-olyan állami garancia, jóváhagyás, segítség is. De a legfontosabb: volt legfelsőbb szintű politikai döntés.

Például arról, hogy ne az oroszokkal építtessék meg a 4-es metrót. Moszkva ezt vállalta volna a szovjet időkből visszamaradt államadósság terhére. Az oroszokról sok rosszat el lehet mondani, de egyhez biztosan értenek: a metróépítéshez. A szoclib kormányoknak viszont nem kellettek. Az MSZP-nek azért, mert le akarták nyúlni az államadósság dollár-milliárdjait. Az SZDSZ-nek azért, mert meg akarták sápolni a végtelenített költségű metróépítést.

Demszkyék mellet három miniszterelnök volt a hunyó. Medgyessy Péter nem csinált semmit, úgy tett, mintha semmi se történne. Amikor véletlenül nem eléggé nézett félre, az SZDSZ a posztszovjet érdekeltségű szocialista rablólovagokkal együtt megbuktatta. Gyurcsány Ferenc praktikus ember, ő megalkudott a liberálisokkal. A harmadik Bajnai Gordonra meg a kényelmetlen papírok elégetése maradt.

Összefoglalva: Medgyessy hagyta lopni a szadeszosokat, Gyurcsány együtt „dolgozott” a szadeszosokkal, Bajnai meg a „Feri kérésére” megpróbálta eltüntetni a nyomokat.

A jelek szerint nem mindet sikerült, vagy mivel óhatatlanul uniós pénzről is szó volt, maradtak dokumentumok Brüsszelben is. Az Unió fénymásoló-bürokráciájának is vannak hébe-hóba előnyei, a papír megmarad, csak meg kell keresni a rengetegben. Az OLAF vádjai alighanem ezeken alapulnak.

A parlament gazdasági bizottsága értelemszerűen kivizsgálná a dolgot. Meghallgatná az érintetteket. Nem titok, a Fidesz veri leginkább a tamtamot, miért is ne tenné? Mit mond erre a hős és karakán Gyurcsány?
Kiáll a nép elé, mellén kettétépi ingét és üvölti: „ide lőjetek!” Nem.
Szemébe nevet a „fideszes hóhéroknak”, politikai üldöztetésre hivatkozik és mártírkönnyeket hullat? Ezt sem.
Ügyvédek és bizonyítékok gyűrűjében bizonyítja ártatlanságát? Áh, ugyan.
Gyurcsány Ferenc ennél szemérmesebb ember. Ő kiküldte pártja szóvivőjét, hogy mondja el, ő bizony nem megy semmilyen parlamenti bizottság elé, merthogy ő nem érintett, vigye el a balhét a Demszky.

Gyurcsány tehát gyáva, ráverné a balhét másra, és menekül a számonkérés elől? Kérem a Kedves Olvasót, ne legyen rosszindulatú. Lehet, hogy csak nem ér rá. Hiszen ott van a baloldalinak csúfolt összefogás megfúrása, Kunczéval és Lendvaival is kellene írni egy köznépnek szánt szakácskönyvet a lepényhal helyes blansírozásáról. Ráadásul, ha már felvette az egymilliárdos osztalékát, arra is kell szánni pár percet. Csak ez lehet az ok. Hiszen Vadai Ágikáékkal együtt már hónapok óta a Parlamentbe sem jár be, a Népszabadság-ügy óta tiltakozásul bojkottálja a munkát.

A rendszerben, amelyben Ferencünk KISZ vezetőként szocializálódott, ezt a „bojkottot” hivatásos munkakerülésnek hívták. A mai parlamentarizmusban nincs rá hivatalos címke, habár a választók által rábízott feladatok semmibevételére, az országgyűlési meghallgatások előli menekülésre nem nehéz megfelelően tömör kifejezést találni.
De maradjunk konszolidáltak.

Gyurcsány Ferenc hivatásos demokráciakerülővé vált.

 

Fotó: magyarhirlap.hu