Gyurcsány országot jár (3.)

 

Két neves vendége volt tegnap Debrecennek: Kulcsár Attila és Gyurcsány Ferenc. Előbbi a bíróságon bocsánatot kért gaztetteiért, utóbbi a választókat győzködte nagyszerűségéről.

 
Gyurcsány Ferenc a lehetőségekhez képest kisimultan és frissen robogott csapatával Debrecen felé. Hiába, ez mégiscsak az ország második legnépesebb városa, Nagytemploma és Nagyerdeje is van, nem beszélve a két villamosvonalról. Ezt nem lehet úgy kezelni, mint egy falusi krimót.

Gyurcsány merengve nézte a vidéket. „Hát nem tüntet változatosságával” – jegyezte meg magában, aztán arra gondolt, hogy Petőfi kétségkívül nagy költő volt, de ebben az Alföld dologban azért nem látott egészen tisztán. Ő, Gyurcsány Ferenc például ugyan szintén nincs oda a „Kárpátok vadregényes bérceiért”, arra még mindig túl sok magyar szó hallatszik, de például az osztrák Alpok tényleg izgalmasabb és a szállodáik is jobbak. S ott nem is ismerik, ami néha nem akkora baj.

Merengéséből kiszakadva Gréczy Zsolt DK-szóvivőhöz fordult – aki most csatlakozott újra a Gyurcsány-turnéhoz, közben felszaladt Pestre sajtót tájékoztatni -, szórakoztassa valamivel az út hátralévő részében.

Sajtószemle Debrecenig

– Van valami specifikus debreceni hír, Zsoltikám?
– Van főnök. A Kulcsárnak most van a másodfokúja a helyi bíróságon.
– S mondott valamit?
– Ja, az utolsó szó jogán bocsánatot kért.
– Kitől? Tőlem? Mert igazán megtehetné, amennyit kevert a pofázásával.
– Azért a fontos dolgokban hallgatott tisztességgel.
– Na, ja. S végül is már 14 éve nyúzzák. Valaki, valamikor megköszönhetné neki.

Vadai DK-alelnök jegyzetel. Megoldja majd valaki, valamikor. Gyurcsány folytatja:

– Más?
– Debrecenből semmi érdekes. Viszont van egy jó hír is.
– Azért a Kulcsáré se volt annyira rossz…
– Ne viccelj már, Feri! Na, de a lényeg, az indexeseknek találtak valami marhát, aki titkosszolgálati tiszt volt, és rendesen bemártotta Orbánékat orosz-ügyben. Mi is kiadtunk erről egy közleményt.
– Az jó. Van közünk hozzá?
– Nincs.
– Sorosék bulija?
– Talán, a csávó az elmúlt években a németeknél és az osztrákoknál dekkolt. Én inkább rájuk tippelnék, vagy az amerikaiakra.
– Trump ellenére? 
– Trump messze van, a dolgok meg mennek a maguk rendje és módja szerint.

Gyurcsány bólintott. Okos fiú ez a Zsolti, nem véletlenül van évek óta mellette. De itt van már Debrecen is.

A városi kampánynak a Demokratikus Koalíciónál más a koreográfiája, mint a falusinak. Itt eleve nem valami áruházi parkolóban vagy benzinkútnál találkoznak a helyiekkel. Mennek a pártirodára. Itt sok időt nem töltenek, ez arra való, hogy a párttagokat Gyurcsány érkezésére-ünneplésére összezsúfolják a kis helyiségben – ezt vagy az önkormányzat adja, akkor nagyobb, vagy bérlik, akkor kisebb, Gyurcsány nem szereti a mások pénzszórását. Itt a pártelnök mindenkivel kezet fog, idősödő, MSZP-től igazolt asszonykák puszit is kapnak, meglett helyiek vállveregetést. Lelkesítő félszavak lelkesítő féldecik nélkül, demizsont bonthatnak, de most Gyurcsány nélkül.

Pártaktíva a sörözőben

Az iroda szűk is, dohos is, beszélő emberből is több van az igényeltnél. A városi és megyei párt-führerekkel így átvonulnak egy belga söröző félreeső asztalához. Gyurcsány visszafogott, egy pohár barnát rendel, szervilis módon a helyeik sem mernek többet, csak egy nagyobb hangú vállalkozó engedélyez magának egy korsónyit. Kísérőt is kér hozzá, nem maradjon már szárazon. Gyurcsány kedvesen mosolyog, ennyi elhajlás belefér a párt központi vonalától.

Mert több nem! Aki nem fogja fel a Gyurcsányi utat, annak fel is út, le is út. A közelmúltban Veres Dávid I. kerületi önkormányzati képviselő döntött úgy, hogy a DK helyett várhatóan függetlenként folytatja. Szarvas Koppány Bendegúzhoz, a párt ifjúsági szervezetének korábbi elnökéhez hasonlóan ő is „technikai okokkal” magyarázta távozását. „Technikai okok”: ez a hivatalos megfogalmazása a pártban annak, ha valaki selyemzsinórt kap, de nem dumál kifelé.

Az életében már sok politikai ruhatárban köpönyegét hagyó Kerék-Bárczy Szabolcs elnökségi tag nyilatkozni akart, őt két lábbal rúgták ki a pártból. Itt Gyurcsány az úr. Ez nem szeretet kérdése, ez tény. De igazából ezzel a többségnek semmi baja a pártban, a Demokratikus Koalíció Gyurcsány vállalkozása, logikus, hogy akié a kassza, azé az utolsó szó is.

Gyurcsány beszélni kezd. Orbánra kevés szót szán, itt minek? A fő téma az MSZP és a kisebb „demokrata” pártok. Utóbbiakat egyszerűen „irtani és beolvasztani” kell, mutassuk meg, hogy nálunk erő és pénz van, náluk csak duma. Az egyik helyi vezető felveti:

– De itt-ott jól együttműködünk velük…
– Együttműködni otthon, a nejeddel működj együtt, Lajosom! Ez itt politika. A párt kapuja nyitott előttük is, igazoljanak át, kapnak belépő ajándékot is.
– Mennyit?
– Ki mennyit… A súlyozást majd konkrét esetben megbeszéljük.

Az MSZP bonyolultabb kérdés. Itt óvatosnak kell lenni. „Folynak bizonyos tárgyalások” – sejtet sokat Gyurcsány. De addig is kell valamit csinálni. Botkáék frontális letámadásba kezdtek, ez idővel kifullad, de amíg tart, addig mi mártírt játszunk. „Ők a baloldali egység megbontói, gyalázkodnak, miközben a Fidesz szekerét tolják” – vázolta a megfelelő érvrendszert a pártelnök. A magát már előzetesen kissé lazára ivó söröskorsós pártvezető közbevág:

– Most hogy állunk?

Normális esetben Gyurcsány dühös lenne, nem szereti az ilyesmit. De most ez kapóra jön. Gréczy gyorsan kapcsolva elé tol egy papírt, Gyurcsány lepillant, felveszi, idéz, mintha most kapott volna friss hírt, miközben szinte kívülről tudja:

– A legújabb közvélemény-kutatások szerint hiába az MSZP miniszterelnök-jelöltje Botka László, a párt szavazóinak harmada Gyurcsány Ferencben látja Orbán legyőzőjét. Az ellenzék által elérhető szavazóknál egálban állnak.
– S mi a helyzet a teljes országra nézve?
– A fideszesek inkább Botkát akarják – újabb érv uraim, hogy ezek összejátszanak -, a bizonytalanok meg – bizonytalanok.
– Ez Orbán legyőzésére nem elég…
– Most nem Orbánt akarjuk legyőzni, az most úgysem menne. Most az MSZP-t kell megverni, szavazataikat megszerezni! Vagy magát a pártot.

A feladat világos, indulnának a gyűlésre a belvárosi művelődési házba. Gyurcsány megy átöltözni, de a debreceni vezetőkkel eddig konkrétumokról egyeztető Vadai megállítja.

– Nem lesz jó a fehér ing és nyakkendő, a helyiek szerint itt is népieset kell játszani.
– Kockás flanel?
– Kockás, de nem kell flanel. Ez mégis csak olyan városféle.

Fórum az emberekkel

A művelődési ház terme tele. A színpad mögötti vörös függöny némileg idegesíti Gyurcsányt, hülyén néz ki rajta a kis táblájuk. Na, mindegy, ez van. A színpadra felraktak egy asztalt, azt is vörös terítővel befedve, meg a szokásos néhány ásványvíz az elnökségnek. Gyurcsány most már igazán dühös.

– Nem a szocialista pártban vagyunk! Térjetek már magatokhoz, ezzel a vörös szeméttel már nem tudunk mit csinálni, de valamit ki kell találni!

A helyi pártvezetők bambán néznek össze. Gyurcsány elveszíti a türelmét, mindent neki kell itt csinálnia!

– Nem ülünk az asztalhoz. A színpad előttről beszélek, gyűjtsetek össze pár topisabb párttagot, szimpatizánst, olyan emberiek legyenek. Nyakkendőt látni nem akarok, vezetők húzzanak a terem végébe. Én a nép egyszerű fia vagyok, nincs flancolás!

A helyi vezetők intézkednek, megszeppent aktivistákat rángatnak le székről és cipelnek színpad elé. Néhány tapasztaltabb gyorsan kirohan a kocsijához, és munkaruhába öltözik, mégis csak praktikus, ha a főnök mellett van. Ha álcában is. Gyurcsány közben elmegy a népével barátkozni. Túlnyomórészt idős emberek, nekik sokat jelent a jó szó. Gyurcsány pedig kiszolgálja az igényeket. Ehhez ért.

Vadai a parancsnak megfelelően a háttérbe vonul, de figyel, ellenőriz. Nem véletlenül volt nő létére honvédelmi államtitkár Gyurcsány kormányában. Évekkel ezelőtt lefogyott, csinos, határozott. Gyurcsány bizalmasa, pletykálják is, de főleg félik a pártban. Most is észrevesz valamit. Magához hív egy idősen is lelkes DK-aktivistát.

– Mi ez a röplap, amit osztogattok?
– Hát, amit Ti küldtetek a központból. A Békés rendszerváltás tíz pontja.
– S mikor küldtük ezt?
– Hát, tavaly valamikor.
– És tudtok olvasni?
– Na de Ágika! Hát persze, mi a baj?

Vadai nem folytatja a beszélgetést. Utasít, hogy gyűjtsék be a brossúrákat. Itt a sajtó is, nem kicsit lenne kínos, hogy már a második „rendszerváltó” pontban előrehozott választást ígérnek 2016-ra. 2017 márciusában. De minden rendben, az osztogatás leáll, sőt, a közönség egy részének értetlenkedése mellett néhányat még vissza is gyűjtenek. A franc se ellenkezik a Vadaival.

De jön Gyurcsány. Kezdődik.

„Az ország változásért kiált” – kiált fel Gyurcsány Ferenc.

Majd hevesen gesztikulálva oldalt mozog, arcjátéka tombol, néha hosszabb időre elhallgat, pánikszerűen morzsolgatja a kezét, megáll, majd tovább indul. Aztán szinte üvöltve, az érzelmektől berekedten újrakezdi. Igazából mindegy, hogy mit mond. A vásári bábjátékban se arra figyelünk, hogy mi Vitéz László mondanivalója. Itt sincs másképp. Ennyi Gyurcsány.

 

(Gyurcsány Ferenc országjárását kerek tíz hétre tervezik. Ahogy mondani szokás, ennyi gombócból is sok. Így most „a Ferit” magára hagyjuk, tartok tőle persze, hogy még találkozni fogunk vele. Köszönöm, hogy velem tartottak, ezen a három, sajátos „tudósítási” napon is.)

 

 

Fotó: civishir.hu