Nem a „ha ló nincs, jó a szamár is” megfontolás vezette vissza Lengyelországot a visegrádi együttműködéshez – kommentálta portálunk megkeresésére Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök korábbi kijelentését Rosonczy-Kovács Mihály. A Lengyelország- és Olaszország-szakértő ugyanakkor hozzátette: a lengyel kormánypárt „mozgása” a helyreállítási alappal kapcsolatban az elmúlt időszakban taktikai jellegűnek tűnt, arról pedig előbb-utóbb kiderül, hogy kevésbé kifizetődő, mint kitartani a stratégiai irányok és partnerek mellett, mint amilyen Magyarország. A szakértő arról is beszélt: véleménye szerint a magyar–lengyel kapcsolatokban olyan új időszak veheti kezdetét, amely bizonyos szempontból veszít abból a romantikájából, hogy ez a két ország magára van hagyva és csak egymásra számíthat. Ugyanakkor hangsúlyozta: az elmúlt időszak világossá tette a lengyelek számára, hogy nagyon meg kell becsülniük a stratégiai partnereket, mert az összefogás már eddig is olyan komoly politikai eredményeket könyvelhetett el, mint például Frans Timmermans EB-elnökké választásának megakadályozása, de ilyen a bevándorlás kérdése is.
Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország- és Olaszország-szakértőt, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatóját a lengyelországi Karpaczban rendezett 31. Nemzetközi Gazdasági Fórumot követően kérdeztük, elsősorban arról: megfigyelhető-e bármilyen változás Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök azon kijelentését követően, hogy a lengyelek kvázi visszatérnek a visegrádi együttműködéshez; készül-e mesterterv a Brüsszellel szembeni közös fellépéshez; illetve, hogy mennyire igazak azok a vádak, hogy a lengyeleket a gazdasági érdekeik vezették vissza a Visegrádi Négyekhez.
Elsőként is próbáljuk Morawiecki szempontjából értelmezni a kijelentést, hogy Lengyelország visszatér a Visegrádi Együttműködés kebelére. Ezzel kvázi elismerte, hogy Lengyelország eltávolodott Magyarországtól?
A lengyel miniszterelnök kijelentése mögött valóban van egy olyan jelentéshorizont, hogy azt az érzékelhető távolságtartást, amely február 24-e, az orosz–ukrán háború megindulása után fellépett, revideálta a lengyel kormány. Fontos hangsúlyozni, hogy egy másik interjúban Morawiecki kiemelte: közel sem gyengült annyira a magyar–lengyel együttműködés, mint azt sokan érzékelték, vagy ahogyan azt a média egy jelentős része sugallta. Az a negatív benyomás, amely akár a lengyel, akár a magyar közvéleményben, közéleti szereplőkben kialakult, csak részben köszönhető az orosz-ukrán háború kapcsán elérendő békére vonatkozó nézetkülönbségnek, sokkal inkább egy nagyon tudatos dezinformációs kampánynak a globalista média részéről.
Ezt a kijelentést sokan visszatáncolásnak nevezték, mivel Lengyelország sikertelenül lobbizott az Európai Bizottságnál a helyreállítási alappal kapcsolatban…
Először is óvatosan fogalmaznék: pálfordulásnak semmiképp sem nevezném, hiszen mára a közvélemény számára is egyre világosabb, hogy nem volt akkora eltávolodás, amekkorának azt a sajtó egy része láttatni igyekezte. Morawiecki most nyitottabbnak mutatkozik arra az együttműködési felfogásra, amely egyébként mindig is a visegrádi együttműködés erejét adta, miszerint keressük azokat a pontokat, ahol egyetértünk, és azokban lépjünk fel közösen. Ahol a két ország nem ért egyet, ott el kell fogadni a nézetkülönbséget. Ez azért komoly változás a lengyel politikában, hiszen tavasszal azt lehetett érzékelni, Magyarország megértést tanúsított, amikor Lengyelország belevetette magát Ukrajna minden formában történő támogatásába, a lengyelek ellenben értetlenül fogadták, hogy Magyarország számára a béke előmozdítása áll a középpontban. Morawiecki nyilatkozata azt jelenti, hogy Lengyelország megértette és talán elfogadja ezt a felfogásbeli különbséget, így most következhet az egyetértés az egyet nem értésben időszaka.
Tehát a kijelentést nem befolyásolta a lengyel kormány brüsszeli Canossa-járása?
Morawiecki is megkapta egyébként ezt a kérdést egy interjúban, és határozottan cáfolta. Úgy vélem, nem arról van szó, hogy a „ló nincs, jó a szamár” effektus érvényesülne a lengyel külpolitikában. Azt mindenesetre a számukra is világossá tehették az elmúlt hónapok, hogy nagyon meg kell becsülniük azokat partnereket, akikkel a stratégiai jelentőségű kérdésekben együtt tudnak működni. Lengyelország számára ilyen fontos politikai témák a nemzeti szuverenitás, a jogállamiság, az identitás, az illegális bevándorlás elutasítása, amelyekben erős a közép-európai összetartás. A lengyelekben is megerősödhetett, hogy a stratégiai együttműködések kincset érnek, különösen akkor, hogyha a nemzetekre felépülő Európai Uniót vizionáló országok kormányairól beszélünk, amelyek jelenleg kevesebben vannak Európában, mint a globalizáló felfogást képviselők. Az ugyanakkor megjegyezhető, hogy a lengyel kormánypárt mozgása a helyreállítási alappal kapcsolatban egy kicsit taktikai jellegűnek tűnt. A taktikázásról pedig előbb-utóbb legtöbbször kiderül, hogy sokkal kevésbé kifizetődő, mint kitartani a stratégiai irányok mellett.
Voltak olyan hangok a helyreállítási alappal kapcsolatban, hogy Brüsszel hozzáállásából egyetlen fontos megállapítás vonható le: legyen bármilyen jobboldali kormánya Lengyelországnak, az a brüsszeli bürokratáknak, vezetőknek sosem lesz szimpatikus, tegyenek is bármilyen engedményt a lengyelek.
Ezt a megállapítást két hiteles forrás, Andrzej Duda államfő és Jarosław Kaczyński, a legnagyobb kormányzó párt, a Jog és Igazságosság párt elnöke is alátámasztotta a brüsszeli tárgyalásokkal összefüggésben. Andrzej Duda a nyár közepén még csak utalt arra, hogy ha nem fognak megérkezni a források, akkor a Bizottság nem tartotta magát a megállapodáshoz. Augusztusban már ezt nyíltan ki is fejezte egy rádióinterjúban. Kaczyński, a legnagyobb kormánypárt elnöke pedig arról beszélt: olyan szintű kompromisszumkészségről tett tanúbizonyságot Lengyelország, amelynél tovább lehetetlen hátrálni, mert az már Lengyelország szuverenitását is veszélyeztetné. Az, hogy mennyire nem egyforma mércével mérik Brüsszelben a globalista pártok képviselőit a szuverenistákkal szemben, kitűnő példa, ahogy Ursula von der Leyen a rotterdami EPP-kongresszuson azzal zárta beszédét, hogy Donald Tuskkal, a lengyel kormánypártot éjt nappallá téve támadó Polgári Platform vezetőjével jövőre már, mint miniszterelnökkel találkoznak. Hogyha egy ilyen kijelentést tesz ország-világ előtt a Bizottság elnöke, akkor legalábbis kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, az Európai Bizottság egyenlő mércével tekint-e minden kormányra, legyen az bármilyen színű is.
A konferencia nyomán készül-e valami mesterterv a közös fellépésre Brüsszellel szemben?
Brüsszelel kapcsolatban mind a két ország továbbra is a megegyezést keresi. A karpaczi konferencián érzékelhető volt, hogy van súlya Morawiecki szavainak. Mindezzel együtt azért meg kell várni, hogy pontosan mire utalt a lengyel kormányfő, amikor egy újfajta platform létrehozásáról beszélt. A visegrádi együttműködés mesterterve az, hogy nincs szükség mestertervre, közös pontokat kell meghatározni, és azokat közösen képviselni, hiszen, láthatóan hatalmas erők mozdulnak meg azért, hogy egymás ellen kijátsszák a visegrádi országokat. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az összefogás olyan komoly politikai eredményeket is elkönyvelhet, mint Frans Timmermans EB-elnökké választásának megakadályozása, de ilyen a bevándorlás kérdése is. Ha közösen lépnek föl, hallatszik a szava a közép-európai országoknak. Az ugyanakkor már kérdés, hogy a helyreállítási alappal összefüggésben milyen együttműködést alakíthat ki Lengyelország és Magyarország, mivel eltérő fázisokban vannak a tárgyalások.
Hol történhet akkor előrelépés az együttműködésben?
Általánosságban vélem úgy, hogy elkövetkezhet egy olyan kiegyensúlyozottság a magas szintű magyar–lengyel kapcsolatokban, azaz egy olyan új időszak veheti kezdetét, amely bizonyos szempontból veszít abból a romantikájából, hogy ez a két ország magára van hagyva, és csak egymásra számíthat. Egy ilyen helyzetben ugyanis, amikor ennyire ezt érezhette ez a két ország az elmúlt években, a bizalmatlansági faktor is sokkal nagyobb, hiszen amikor csak egyvalakire számíthatok, akkor automatikusan azt várom, hogy mindenben értsünk egyet. Ezért is fontos egyébként, hogy Svédország után mi fog történni Olaszországban a választásokon, és lesz-e komoly súlyú szuverenista összefogás európai szinten. Ne felejtsük azonban, hogy a magyar–lengyel barátság egy ezeréves, a társadalmaink minden rétegét összekötő barátságra épül. Ez a különleges adottság pedig mindig helyzetben erősíteni fogja a viszonyt.
Vezetőkép: MTI/EPA/Jacek Turczyk (a kép illusztráció)
Technika
2022-09-18 at 19:26
@Rémusz
Az “oktobernovemberi” (sic!) forradalmat nekem (szerencsére) nem kellett már ünnepelgetnem, de egyszer utánaolvastam és az eltérés oka, hogy másik naptárt használnak, nem vették már át a Gergely-naptárt amit a keleti-nyugati egyházszakadás után vezettek be nyugaton.
Legalábbis ilyesmi rémlik. Különben az írásod tetszett.
Ezek szerint
2022-09-17 at 12:08
Morawieczkyt minősíti, hogy a mi hazánk mint szamár egyáltalán felmerülhet neki bármilyen kontextusban.
Orientál
2022-09-16 at 18:32
Sajnos a háború kezdete óta egyes lengyel politikusok nagyon ellenségesen viselkedtek a magyar kormánnyal és így a magyar politikával szemben.
Rémusz.
2022-09-16 at 17:52
Bocsánat, de az én emlékeim arrol szólnak, hogy annó az ukránok voltak akik legyalázták hazánkat.
Valahogy, az az érzésem, hogy a nagy szoviet únió déli hadseregcsoportja lakott itt nálunk, nem az orosz hadsereg.
Namár most, a déli hatseregcsoport, akik természetesen ideglenesen tartozkodtak hazánkban, nem egyenlő az orosz hadsereggel.
Annak ideén a suliban azt sujkolták a kobakunkba, naná, hogy november 7-én, hogy a nagy októberi forradalmat ünnepeljük.
Mamár 61 éves vagyok, de még most sem értem, hogy miként lehet november 7-én ünnnepelni, októberi valamit is???
Bisztos én vagyok a hülye, de október elöb van, mint november.
Ja, már akkor sem számított a valóság!!!
Annak ideén, Rémusz nagyapámat, aki zalában egy híres gazda hírében ált, cefetül tönkretették és megalázták a komenisták, én, mint igaz Magyar soha a büdös életben nem fogom megbocsájtani a komenistáknak, vagy a mai jogutódainak ezt a mocskos tettet és még élek, útálni fogom őket, bár mit is hazudnak össze-vissza!!!
Nem érdekel, hogy a fogaik rekeszét miféle mézes szavak is haggyák el.
Hívhatják őket liberálisnak, szocialistának, dékának, vagy bármiféle kitalált betühalmaznak, az én szememben mindíg is, hitvány gazemberek lesznek, mindhalálomig!!!
Szegény Rémusz nagyapó mindíg monta nekem, hogy kisunokám, a kutyábol sosem lessz szalonna, amit sokáig nem értettem, de el jött az idő, amikor minden világos lett számomra.
Tessék kérem! Itt a valóság!!! Méghogy a férfiak szülhetnek?? Kész röhely! Na ja. A lányok meg csinálhatnak gyereket.
Azt a faszomat!! Oszt hogyan, és miként???
A végén, még megdumálnak, hogy mekkora barom is vagyok, hisz én vagyok a saját nagyapám!! Hűűű, azt a kretén álatjait!!!
Hoppá
2022-09-16 at 16:07
V4? Szerintem V1. Egyébként, ha arra akarnak szavazni, amire Magyarország, nos, nincs kifogásom.
Tudományos libsizmus
2022-09-16 at 15:46
Amikor nem egy elmebeteg blogger mond afféléket, hogy Oroszország népességét 50 millióra kéne csökkenteni, hanem Lengyelország volt elnöke, az valahol azért komoly problémákra utalhat a lengyel fejekben, de mindegy.
Gyurcsev Klárenc
2022-09-16 at 13:16
A bizalmat egyszer lehet eljátszani…
brunnya
2022-09-16 at 13:03
A lengyelek és az ukránok különbnek tartják magukat-csak nem tudom mire fel.
Laktam 2 évig velük(lengyelekkel).Maguknak való emberek.Még a csehek,szlovákok
is sokkal segítőkészebbek voltak.Ennyi.
George DeSt
2022-09-16 at 12:23
Szerintem a 2 topvezető egyeztetett, a bejelentésekre a balF.O.Sajtó rámozdult, és kiderült, hogy az EU vezetőket csak a letolt nadrág érdekli! És megint kiderült, hogy OV-nak megint igaza VOLT.
Dobos László
2022-09-16 at 12:13
A lengyeleknek a történelemben és a legújabb kori történelemben kétségtelenül voltak konfliktusai az oroszokkal, ahogy nekünk is.
Szerintem nem voltak súlyosabb konfliktusaik, mint nekünk.
De nekik legalább ilyen súlyos konfliktusaik voltak a németekkel és az ukránokkal is (a II. vh. során).
Nem értem ezt a féktelen és esztelen gyűlöletet, amit az oroszok ellen éreznek???
Mi – számomra üdítő és konstruktív módon – ezen túlléptünk.
Én úgy látom, hogy nálunk még azok sem gyűlölik az oroszokat, akik egyébként szemben állnak velük.
És ez józan gondolkodás, ugyanis előre kell nézni, és a jövőt kell építeni, annál is inkább, mivel a múltat már nem lehet megváltoztatni.
Csak a higgadt és “sine ira et studio” hozzáállás a járható út.
ERZSI
2022-09-16 at 12:01
A válasz, fontos az egyenes gerinc és a józan ész!
Gullwing
2022-09-16 at 12:00
A lengyelek már nem elősször oldalognak vissza a V4-hez…..